Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam, de az iskola nagyon elfoglal. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :D
A segítség!
Aro szemszöge:
Kathrine sétált felém. Szemei belefúródtak az enyémbe.
-Hogy kerülsz ide? - nem hittem a szememnek. Hisz bejutni a kastélyba többnyire lehetetlen volt, és most hogy megszületek a babák már biztos hogy lehetetlen volt.
-Tudod a bosszú hajtott. Elvette tőlem Edwardot és még fel is csináltatta magát az a ribanc! - suttogta.
-Hogy merészeled! Az én lányomat...........
-Bla,bla,bla! Tojok rád és a szabályaidra! Tudod kicsit edzettem és hát... - elmosolyodott. Abban a pillanatban úgy éreztem mindent teljesítenem kell amit Kathrine mond.
-Nos Aro, először is azt akarom....
Később:
-Aro, kicsim! Ébredj! - élesztgetett Sulpicia.
-Mi történt? - a fejem fájt és nem emlékeztem semmire.
-A babák még mindig nincsenek meg! - mondta szomorúan. Micsoda?
-Nem hallottalak jól. Mik nincsenek meg?
-A babák! Nem emlékszel! Valaki elrabolta őket és megtámadta Bellát!
-Hogy..hogy micsoda? - rögtön felpattantam. Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs! Megfogtam feleségem kezét és kiolvastam mindet amit csak tudni akartam.
-Ez.. ez .. - nem bírtam összerakni egy értelmes szót se.
-Semmire sem emlékszem. Mikor történt?
-Már több, mint 2 napja. Ja és Fortuna is eltűnt. - felkaptam a fejem. Az a boszorkány!
Őt keressük égen-földön meg a kicsiket. - vizslató szemekkel méregetett.
-Nem örültem meg, csak semmi emlékem sincs az elmúlt 2 napról. - mondjuk ez engem is meglepett.
-Aro! Gyere! - kiáltott Caius. Követtem Caiust a nagyteremig ahol megláttam 4 fiút és 1 lányt.
-Ti meg kik vagytok?
Jacob szemszöge:
Voltera vára felé sétáltunk barátaimmal. Nem is volt olyan rossz ötlet ez a nyaralás csak Lee ne jött volna. Olyan kis nyafka tudd lenni. De rajta kívül minden csodálatos volt! Szép város, nincs baj, nincsenek vámpírok és a legjobb, hogy Cullen mentes az egész hely.
-Fúj! Mi ez a bűz? - nyafogott Lee. Beleszagoltam a levegőbe és megéreztem egy vámpír bűzét. Körbe néztem és egy csuklyás alakot pillantottam meg aki pár pillanatig ránk meredt, majd tovább állt.
-Sam! - morogtam halkan - Ez egy...
-Tudom! Halkan utána. Lehet, hogy van még több is. Amíg nem engedélyezem senki sem változik át! - figyelmeztettet minket.
-Már alig várom, hogy megkergessem egy kicsit! - örömködött Seth. Ez lesz az első vámpírvadászata szóval nem csodálkozom, hogy ennyire örül.
-Nézzétek! Bele ugrott a csatornába. Kövessük! - mondta Sam.Leugrottunk a csatornába és követtük. Olyan halkan mentünk, hogy talán még a vámpír se hallott meg minket. Lassan fényt láttunk az alagút végén. A bűz egyre jobban erősödött és mikor kiértünk a csatornából, már tudtuk, hogy nincs menekvés. 10 vámpír 5 farkas ellen egyszerűen esélytelen volt.
-Gyertek velünk, és akkor talán nem ölünk meg! - mondta egy kislány. Szemeivel szinte ölni lehetett volna. Bevezettek egy nagy terembe ahol több vámpír is volt. Hát ez remek. Sam még mindig nem adta ki a parancsot és ez zavart. Legalább ha meghalunk akkor vigyünk már magunkkal pár dögöt is. Pillanatokon belül megjelent egy szőke és egy barna hajú férfi.
-Ti meg kik vagytok? - kérdezte a barna hajú.
-Mi...... - mielőtt még befejezhette volna Sam egy gyors valami a nyakamba ugrott.
-Jake! Úgy örülök, hogy itt vagytok! - kiáltott fel Alice. Mi van? Ránézem a barna hajú férfire aki szintén ugyan olyan döbbenten nézte Alicet mint én.
-Segítenetek kell! - mondta a pöttöm.
2011. október 23., vasárnap
2011. augusztus 30., kedd
Szerelem az utolsó vérig / 10. fejezet
Vége sajnos már a nyárnak. Sajnos kezdődik az iskola, de megpróbálunk hozni frisset. Most már többet találkozok bétámmal így könnyebben írjuk majd meg a fejiket! :D Bocsánat hogy csak ilyen későn hozom a frisset :( Remélem mindenkinek jól telt a nyara :D Jó olvasást! :D
Itt az idő
Caius szemszöge:
Bella behozta a trónterembe a piciket. Annyira aranyosak voltak hogy még én is rájuk mosolyogtam amikor rám néztek. Pedig egyáltalán nem voltam a legjobb kedvemben. Fortuna még mindig itt volt és kezdtem elérni az idegesség azon fokát aminél elborul az agyam és volt - nincs vámpírt csinálok belőle.
-Nézzétek! Az ott Caius bácsi. -mutatott rám Bella. Bácsi?! Ez azért fájt!
-De jól szemléljétek meg azt a barmot! Nem mindennap látni ekkora ökröt. - jött be Fortuna.
-Fortuna! - szólt rá Bella.
-Semmibaj! - mondtam. Erre mind a ketten elcsodálkoztak és éreztem hogy nem csak ők. - Tudom hogy a gyerekeidet jobban érdekli egy gonosz,vén, boszorka aki mindenkinél rondább. Ilyet ritkán látni. - mosolyodtam el.
-Hát ez gyenge volt. - mondta, majd közelebb jött. Már annyira közel volt hogy szinte..... Hatalmas csattanás és Fortuna nekivágódott az egyik oszlopnak.
-Ha még egyszer megpróbálod nem állok jót magamért!!! - sziszegte kedvesem. Körbe néztem és láttam hogy mindenki szoborként meredt ránk.
-Bocsi, de nem tudom hogy mire.....
-A francokat nem tudod mire célzok! - dörrent a nőre Athena. Majd rám tekintett. - Te meg mi a francért nem vágtad jól pofon?!
-De hisz én...... - Athena leintett majd kiment az ajtón.
-Hmmm... hisztis nőd van. - jelentette ki az a kis.
-Te csak fogd be! - majd kedvesem után mentem.
Aro szemszöge:
Nem hiszem el! Már megint csak a gond van vele.
-Fortuna! - morogtam halkan - Beszédem van veled! - csöndesen követett. Egy olyan folyosóra értünk ahol senki se szokott lenni.
-Mit csinálsz?! - mordultam rá és nekilöktem a falnak.
-Ugyan Aro. Ugye nem bánod hogy ha vissza szeretnék kerülni Caius kegyeibe? - mosolygott sejtelmesen. A gondolatai elhalványultak így semmit sem tudtam kiolvasni a fejéből.
-Ha arra gondolsz hogy vissza csábítod magadhoz akkor tegyél le róla! Ő most boldog azzal akivel van és kész! Ha csak megpróbálod....
-És ha megpróbálom akkor mi lesz?! Talán megölsz? A lányodnak a szavadat adtad. Ha pedig engem fog szeretni akkor már nem tilthatsz el tőle! - most már elegem volt, de ekkor megjelent valaki akire tényleg nem számítottam.
-Hello Aro!
Itt az idő
Caius szemszöge:
Bella behozta a trónterembe a piciket. Annyira aranyosak voltak hogy még én is rájuk mosolyogtam amikor rám néztek. Pedig egyáltalán nem voltam a legjobb kedvemben. Fortuna még mindig itt volt és kezdtem elérni az idegesség azon fokát aminél elborul az agyam és volt - nincs vámpírt csinálok belőle.
-Nézzétek! Az ott Caius bácsi. -mutatott rám Bella. Bácsi?! Ez azért fájt!
-De jól szemléljétek meg azt a barmot! Nem mindennap látni ekkora ökröt. - jött be Fortuna.
-Fortuna! - szólt rá Bella.
-Semmibaj! - mondtam. Erre mind a ketten elcsodálkoztak és éreztem hogy nem csak ők. - Tudom hogy a gyerekeidet jobban érdekli egy gonosz,vén, boszorka aki mindenkinél rondább. Ilyet ritkán látni. - mosolyodtam el.
-Hát ez gyenge volt. - mondta, majd közelebb jött. Már annyira közel volt hogy szinte..... Hatalmas csattanás és Fortuna nekivágódott az egyik oszlopnak.
-Ha még egyszer megpróbálod nem állok jót magamért!!! - sziszegte kedvesem. Körbe néztem és láttam hogy mindenki szoborként meredt ránk.
-Bocsi, de nem tudom hogy mire.....
-A francokat nem tudod mire célzok! - dörrent a nőre Athena. Majd rám tekintett. - Te meg mi a francért nem vágtad jól pofon?!
-De hisz én...... - Athena leintett majd kiment az ajtón.
-Hmmm... hisztis nőd van. - jelentette ki az a kis.
-Te csak fogd be! - majd kedvesem után mentem.
Aro szemszöge:
Nem hiszem el! Már megint csak a gond van vele.
-Fortuna! - morogtam halkan - Beszédem van veled! - csöndesen követett. Egy olyan folyosóra értünk ahol senki se szokott lenni.
-Mit csinálsz?! - mordultam rá és nekilöktem a falnak.
-Ugyan Aro. Ugye nem bánod hogy ha vissza szeretnék kerülni Caius kegyeibe? - mosolygott sejtelmesen. A gondolatai elhalványultak így semmit sem tudtam kiolvasni a fejéből.
-Ha arra gondolsz hogy vissza csábítod magadhoz akkor tegyél le róla! Ő most boldog azzal akivel van és kész! Ha csak megpróbálod....
-És ha megpróbálom akkor mi lesz?! Talán megölsz? A lányodnak a szavadat adtad. Ha pedig engem fog szeretni akkor már nem tilthatsz el tőle! - most már elegem volt, de ekkor megjelent valaki akire tényleg nem számítottam.
-Hello Aro!
2011. július 28., csütörtök
Szerelem az utolsó vérig / 9. fejezet
Bocs hogy ilyen későn hozom. De mivel ma van az egyéves évfordulója a blognak ezért gondoltam rakok fel frisset! Mindenkinek JÓ OLVASÁST kívánok! A komiknak meg ilyenkor is örülünk! :D:D:D
A Családom
Aurora szemszöge:
Mindenki minket nézet. Nagyon idegesítő volt, de reflex szerűen én is vissza mosolyogtam.
-Szia! - köszönt nekem a fiú.
-Szia! Hogy hívnak? - kérdeztem tőle.
-Nem tudom. Nem emlékszem, hogy említette volna valaki a nevemet. - ekkor jöttem rá hogy én sem tudom.
-Sziasztok édes, pici csöppségek! - mosolygott ránk egy hatalmas maci szerű ember. Annyira megijesztett hogy ilyen közel van, hogy elkezdtem bömbölni.
-Emmmett te barom! - mondta egy szőke gyönyörűség majd jó fejbe vágta. A maci megingott és elterült a földön. Erre mind a ketten csak nevettünk.
-Olyan édes vagy Aurora. - vett kézbe a szőke szépség.
-De te is enni való vagy Anthony. - mondta egy manószerű lány. Hirtelen kirohant majd néhány pillanat múlva bevonszoltak egy nőt akit már láttam és ismertem.
-Anya! - kiáltottunk fel mind a ketten. Ő ránk tekintett majd elmosolyodott és átvett engem. Anthonyt egy kedves férfi vette fel. Mire körülnéztem már csak mi négyen voltunk a szobában.
-Szia! - köszöntem neki.
-Olyan édesen gagyog. - mosolygott rám. Várjunk egy icike picikét! Nem érti amit mondok? Ez meg hogy lehet?
-Nem értik ám a felnőttek azt amit mondasz. Ők már másképp beszélnek. - oktatott testvérem.
-Mit gondolnak? - kérdezte anya apát.
-Nem tudom. Nem láttok a fejükbe. Anyátokra ütöttetek. - mosolygott Anthonyra majd rám. Ez remek! Nem érti amit mondok!
-Aurora? Miért duzzogsz? - Anthony nagy gomb szemei rám tapadtak.
-Csak zavar hogy nem hallják amit mondok. - közben vissza tettek minket. Anthony megsimogatta a buksim amitől kicsit jobb kedvem lett.
-Nem szomorkodj! Lesz még időnk beszélni velük. - apa és anya eltűntek majd néhány pillanat múlva belépet két kedves hölgy.
-Aurora kiköpött anyja. - mondta az egyik.
-Anthony meg tiszta apja. - válaszolt a másik. Egymásra néztünk.
-Nem is hasonlítunk rájuk! - háborodtunk fel egyszerre. Ők ránk néztek majd vissza egymásra.
-Hallottad? - nézett ijedten az egyik..
-Mind a kettőnek hallottam a hangját a fejemben.
-Így már hallanak minket! Nagyok vagyunk! - mondta élénken Anthony. Ebből a gyerekből tudós lesz.
-Akkor mit mondjuk nekik? - kérdeztem.
-Szerintem kezdjük egy egyszerű köszönéssel. Ne hogy szív rohamot kapjanak. - felmutatta kis kezét. 1, 2, 3!
-Sziasztok! - mondtuk egyszerre.
-Sziasztok. - szóltak vissza csodálkozva.
-Lenyűgöző! Ezt el kellene mondanunk Bellanak és Edwardnak.
-Mit kéne elmondani nekik Esme? - lépett be egy fekete hajú bácsi.
-Nos azt hogy a babák tudnak beszélni ha akarnak, de csak úgy hogy mind a ketten ugyanazt mondják és csak a fejedbe hallod. - mondta egy szuszra Esme.
-Váó! Na ez már valami! - majd odajött hozzám és megfogta a kezem. Érdekes bácsi.
-Köszönöm Aurora. - mosolygott rám. Hallja azt amit gondolok??
-Igen. Sajnos az apukád nem de én úgy látszik igen.
-Anthonyét is hallod, Aro? - kérdezte a másik nő. Aro elengedett és megfogta Anthony kezét.
-Igen, bár kicsit gyengébben, mint Aurorajét. Talán ha... - megfogta mind a kettőnk kezét..
-Így sokkal jobban lehet érteni mind a kettő gondolatait. - berobbant az ajtó. A manó visszatért egy csomó cuccal és egy fényképezővel.
-Próba! - Aro egy jó nagyot hátra lépet. Mi összenéztünk Anthonyval és tudtuk most nincs menekvés.
pár óra múlva
Na ennyi már elég!!!! Elkezdtünk mind a ketten sírni.
-Szerintem megunták. - mondta Aro akiből ruhatáros lett.
-De még annyi..........
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - ordítottuk el mind a ketten magunkat. Alice megdöbbenve nézett ránk.
-HŰHA! - majd lemosolyodott - Akkor holnap! - te jó ég! Hogy lehet leállítani.
-Nos végre kicsit együtt lehetünk a gyerekeinkkel??! - kérdezte anya.
-Ja persze! Kicsit elragadtattam magam.
-KICSIT? - kérdezte Aro.
-Egy se essen le! - megfogta Aro ruhatár nagypapit és elvonszolta magával. Remélem nem eszi meg .
-Gyere Aurora! Etetés. - végre. Már olyan éhes voltam a sok ruhától. Finom volt a vacsi! Egy hatalmasat ásítottam majd elkerültem egy csodás helyre.
A Családom
Aurora szemszöge:
Mindenki minket nézet. Nagyon idegesítő volt, de reflex szerűen én is vissza mosolyogtam.
-Szia! - köszönt nekem a fiú.
-Szia! Hogy hívnak? - kérdeztem tőle.
-Nem tudom. Nem emlékszem, hogy említette volna valaki a nevemet. - ekkor jöttem rá hogy én sem tudom.
-Sziasztok édes, pici csöppségek! - mosolygott ránk egy hatalmas maci szerű ember. Annyira megijesztett hogy ilyen közel van, hogy elkezdtem bömbölni.
-Emmmett te barom! - mondta egy szőke gyönyörűség majd jó fejbe vágta. A maci megingott és elterült a földön. Erre mind a ketten csak nevettünk.
-Olyan édes vagy Aurora. - vett kézbe a szőke szépség.
-De te is enni való vagy Anthony. - mondta egy manószerű lány. Hirtelen kirohant majd néhány pillanat múlva bevonszoltak egy nőt akit már láttam és ismertem.
-Anya! - kiáltottunk fel mind a ketten. Ő ránk tekintett majd elmosolyodott és átvett engem. Anthonyt egy kedves férfi vette fel. Mire körülnéztem már csak mi négyen voltunk a szobában.
-Szia! - köszöntem neki.
-Olyan édesen gagyog. - mosolygott rám. Várjunk egy icike picikét! Nem érti amit mondok? Ez meg hogy lehet?
-Nem értik ám a felnőttek azt amit mondasz. Ők már másképp beszélnek. - oktatott testvérem.
-Mit gondolnak? - kérdezte anya apát.
-Nem tudom. Nem láttok a fejükbe. Anyátokra ütöttetek. - mosolygott Anthonyra majd rám. Ez remek! Nem érti amit mondok!
-Aurora? Miért duzzogsz? - Anthony nagy gomb szemei rám tapadtak.
-Csak zavar hogy nem hallják amit mondok. - közben vissza tettek minket. Anthony megsimogatta a buksim amitől kicsit jobb kedvem lett.
-Nem szomorkodj! Lesz még időnk beszélni velük. - apa és anya eltűntek majd néhány pillanat múlva belépet két kedves hölgy.
-Aurora kiköpött anyja. - mondta az egyik.
-Anthony meg tiszta apja. - válaszolt a másik. Egymásra néztünk.
-Nem is hasonlítunk rájuk! - háborodtunk fel egyszerre. Ők ránk néztek majd vissza egymásra.
-Hallottad? - nézett ijedten az egyik..
-Mind a kettőnek hallottam a hangját a fejemben.
-Így már hallanak minket! Nagyok vagyunk! - mondta élénken Anthony. Ebből a gyerekből tudós lesz.
-Akkor mit mondjuk nekik? - kérdeztem.
-Szerintem kezdjük egy egyszerű köszönéssel. Ne hogy szív rohamot kapjanak. - felmutatta kis kezét. 1, 2, 3!
-Sziasztok! - mondtuk egyszerre.
-Sziasztok. - szóltak vissza csodálkozva.
-Lenyűgöző! Ezt el kellene mondanunk Bellanak és Edwardnak.
-Mit kéne elmondani nekik Esme? - lépett be egy fekete hajú bácsi.
-Nos azt hogy a babák tudnak beszélni ha akarnak, de csak úgy hogy mind a ketten ugyanazt mondják és csak a fejedbe hallod. - mondta egy szuszra Esme.
-Váó! Na ez már valami! - majd odajött hozzám és megfogta a kezem. Érdekes bácsi.
-Köszönöm Aurora. - mosolygott rám. Hallja azt amit gondolok??
-Igen. Sajnos az apukád nem de én úgy látszik igen.
-Anthonyét is hallod, Aro? - kérdezte a másik nő. Aro elengedett és megfogta Anthony kezét.
-Igen, bár kicsit gyengébben, mint Aurorajét. Talán ha... - megfogta mind a kettőnk kezét..
-Így sokkal jobban lehet érteni mind a kettő gondolatait. - berobbant az ajtó. A manó visszatért egy csomó cuccal és egy fényképezővel.
-Próba! - Aro egy jó nagyot hátra lépet. Mi összenéztünk Anthonyval és tudtuk most nincs menekvés.
pár óra múlva
Na ennyi már elég!!!! Elkezdtünk mind a ketten sírni.
-Szerintem megunták. - mondta Aro akiből ruhatáros lett.
-De még annyi..........
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - ordítottuk el mind a ketten magunkat. Alice megdöbbenve nézett ránk.
-HŰHA! - majd lemosolyodott - Akkor holnap! - te jó ég! Hogy lehet leállítani.
-Nos végre kicsit együtt lehetünk a gyerekeinkkel??! - kérdezte anya.
-Ja persze! Kicsit elragadtattam magam.
-KICSIT? - kérdezte Aro.
-Egy se essen le! - megfogta Aro ruhatár nagypapit és elvonszolta magával. Remélem nem eszi meg .
-Gyere Aurora! Etetés. - végre. Már olyan éhes voltam a sok ruhától. Finom volt a vacsi! Egy hatalmasat ásítottam majd elkerültem egy csodás helyre.
Happy Birthday!!!!!!!!!!
HAPPY BIRTHDAY EVRYBODY!!!!!!!!!!!!!!
2011. június 16., csütörtök
Szerelem az utolsó vérig / 8. fejezet
Sajnálom hogy ennyit késtem. :( Remélem hogy ez a fejezet valamennyire pótolja a késést. És hálásan köszönöm, hogy 41 rendszeres olvasom van. KÖSZÖNÖM! : D Jó olvasást és mindenkinek kellemes vakációt kívánok!
A két apróság
Carlisle szemszöge:
-Bella hamarosan szülni fog. Még egy kis idő és meglesznek a babák. - mondtam.
-Te jó ég! - kiáltott fel Alice. Mire megfordultam már el is tűnt. Edward odatérdelt Bella mellé és megfogta a kezét. Csitítani próbálta, de mintha Bella meg sem hallotta volna.
-Esme, Sulpicia, Caius és Athena kérlek menjetek ki. Túl sokan vagyunk. - szóltam rájuk - Aro! Te segíts nekem! Hozz törülközőket. - azonnal eltűnt, majd néhány másodperc múlva visszatért. Bella egyre rosszabb állapotban volt.
-Carlisle! Segíts! - szólt Edward. Bella szájából ömlött a vér.
-Ki kell venni a gyerekeket, különben Bellaval együtt meghalnak! - szóltam és elővettem a szikét. Óvatosan felvágtam Bella hasát. Először a fiú, majd a lányt szedtem ki. Aro rögtön elvette és megmosta őket. Edwrad szoborként figyelte az egészet.
-Nem lélegeznek! - mondta Aro.
-Próbálj levegőt fújni a tüdőjükbe! - közben Bellara is figyelnem kellett hisz már alig élt.
-Drágám... - Edwrad oda hajolt. Bella súgott valamit a fülébe, majd megállt a szíve.
-Ne! - és megpróbálta újra éleszteni.
-Nem sikerül! - szólt Aro. Odarohantam, hogy segítsek. Én a lányt élesztgettem.
-Lélegzik. - sóhajtotta Aro. A kislány még mindig nem élt. Hallottam Edward kétségbe esett hangját ahogy próbálta élesztgetni Bellat.
-Segíts neki! - mondta Aro és elvette a kislányt. Bellanak még mindig nem dobogott a szíve. Nem volt más választásom.
-Edward harapd meg! - parancsoltam fiamra aki gondolkodás nélkül megtette. Bella sikolya töltötte be ekkor a szobát. Élt! Közben Aro sikerrel járt, és már a kislány is nagyra nyitott szemekkel nézet ránk. Gyönyörű barna szeme volt. Ránéztem a kisfiúra és ő zöld gomb szemekkel tekintett rám. Bella még mindig szenvedett.
-Mi történik vele? - kérdezte aggódva Aro.
-Vámpírrá fog válni. - ránéztem barátomra.
-Kivigyem a babákat? - kérdezte. Bólintottam. Néhány perc múlva követtem barátomat. Alice, Rose, Esme, Sulpicia és a többiek a gyerekkel voltak elfoglalva. Aro inkább egy félreeső helyen üldögélt.
-Nem is tudtam hogy ilyen jó az ön kontrollod. - dicsértem barátomat és leültem mellé.
-Köszönök mindent amit Bellaért és a kicsikért tettél. Ha nem vagy fogalmam sem lett volna mit tegyek. - mondta. Néma csöndbe hallgattuk a többieket.
-Emmett te barom! - egy nagy csattanás. Ez fájhatott.
-Hogy van? - kérdezte egy halk hang.
-Él. - felelte kurtán Aro. Fortuna leült mellém.
-Miért vagy ilyen ellenséges velem? - kérdezte a nő szomorúan.
-Te is tudod hogy nem bízok meg mindenkiben! - vágta rá - Főleg nem benned.
-Mit kéne tennem azért hogy végre bízzatok bennem?! - Fortuna hangja szinte már könyörgő volt.
-Majd ha eljön az idő bizonyíthatsz. - morogta.
-Hogy hívják a babákat? - ez jó kérdés. Még nekem se mondták el mi a nevük. Kinyílt az ajtó és kilépet rajta Bella és Edward.
-Auróra és Anthony. - felelte meg a kérdést Bella.
-Bella!!! - támadta le Alice és Jane. Bella megingott és mind a hárman a földre zuhantak. Félix, Emmett és Demetri futva közeledtek Bella felé.
-Meg ne próbáljátok! - figyelmeztette őket Aro - Ha Bellanak valami baja esik, akkor lesz ne múlass! - erre mind a hárman lefékeztek.
-Gyere drágám, nézd meg a kicsiket. - segítette föl Edward.
-Igen! Gyere! - Jane és Alice megfogta a két karját és bevonszolták a kicsikhez.
A két apróság
Carlisle szemszöge:
-Bella hamarosan szülni fog. Még egy kis idő és meglesznek a babák. - mondtam.
-Te jó ég! - kiáltott fel Alice. Mire megfordultam már el is tűnt. Edward odatérdelt Bella mellé és megfogta a kezét. Csitítani próbálta, de mintha Bella meg sem hallotta volna.
-Esme, Sulpicia, Caius és Athena kérlek menjetek ki. Túl sokan vagyunk. - szóltam rájuk - Aro! Te segíts nekem! Hozz törülközőket. - azonnal eltűnt, majd néhány másodperc múlva visszatért. Bella egyre rosszabb állapotban volt.
-Carlisle! Segíts! - szólt Edward. Bella szájából ömlött a vér.
-Ki kell venni a gyerekeket, különben Bellaval együtt meghalnak! - szóltam és elővettem a szikét. Óvatosan felvágtam Bella hasát. Először a fiú, majd a lányt szedtem ki. Aro rögtön elvette és megmosta őket. Edwrad szoborként figyelte az egészet.
-Nem lélegeznek! - mondta Aro.
-Próbálj levegőt fújni a tüdőjükbe! - közben Bellara is figyelnem kellett hisz már alig élt.
-Drágám... - Edwrad oda hajolt. Bella súgott valamit a fülébe, majd megállt a szíve.
-Ne! - és megpróbálta újra éleszteni.
-Nem sikerül! - szólt Aro. Odarohantam, hogy segítsek. Én a lányt élesztgettem.
-Lélegzik. - sóhajtotta Aro. A kislány még mindig nem élt. Hallottam Edward kétségbe esett hangját ahogy próbálta élesztgetni Bellat.
-Segíts neki! - mondta Aro és elvette a kislányt. Bellanak még mindig nem dobogott a szíve. Nem volt más választásom.
-Edward harapd meg! - parancsoltam fiamra aki gondolkodás nélkül megtette. Bella sikolya töltötte be ekkor a szobát. Élt! Közben Aro sikerrel járt, és már a kislány is nagyra nyitott szemekkel nézet ránk. Gyönyörű barna szeme volt. Ránéztem a kisfiúra és ő zöld gomb szemekkel tekintett rám. Bella még mindig szenvedett.
-Mi történik vele? - kérdezte aggódva Aro.
-Vámpírrá fog válni. - ránéztem barátomra.
-Kivigyem a babákat? - kérdezte. Bólintottam. Néhány perc múlva követtem barátomat. Alice, Rose, Esme, Sulpicia és a többiek a gyerekkel voltak elfoglalva. Aro inkább egy félreeső helyen üldögélt.
-Nem is tudtam hogy ilyen jó az ön kontrollod. - dicsértem barátomat és leültem mellé.
-Köszönök mindent amit Bellaért és a kicsikért tettél. Ha nem vagy fogalmam sem lett volna mit tegyek. - mondta. Néma csöndbe hallgattuk a többieket.
-Emmett te barom! - egy nagy csattanás. Ez fájhatott.
-Hogy van? - kérdezte egy halk hang.
-Él. - felelte kurtán Aro. Fortuna leült mellém.
-Miért vagy ilyen ellenséges velem? - kérdezte a nő szomorúan.
-Te is tudod hogy nem bízok meg mindenkiben! - vágta rá - Főleg nem benned.
-Mit kéne tennem azért hogy végre bízzatok bennem?! - Fortuna hangja szinte már könyörgő volt.
-Majd ha eljön az idő bizonyíthatsz. - morogta.
-Hogy hívják a babákat? - ez jó kérdés. Még nekem se mondták el mi a nevük. Kinyílt az ajtó és kilépet rajta Bella és Edward.
-Auróra és Anthony. - felelte meg a kérdést Bella.
-Bella!!! - támadta le Alice és Jane. Bella megingott és mind a hárman a földre zuhantak. Félix, Emmett és Demetri futva közeledtek Bella felé.
-Meg ne próbáljátok! - figyelmeztette őket Aro - Ha Bellanak valami baja esik, akkor lesz ne múlass! - erre mind a hárman lefékeztek.
-Gyere drágám, nézd meg a kicsiket. - segítette föl Edward.
-Igen! Gyere! - Jane és Alice megfogta a két karját és bevonszolták a kicsikhez.
2011. április 30., szombat
Díj! :D:D:D
Köszönöm ezt a díjat Virágnak!
3 dolog rólam:
-Szeretek zenét hallgatni.
-Szeretek mesebeli lényekről olvasni és filmet nézni.
-Szeretek gitározni.
A díjat küldöm az összes olvasómnak! :D Mindenki megérdemli!
2011. április 23., szombat
Szerelem az utolsó vérig / 7. fejezet
Holnapra valami naggyal készülünk csak is azért mert jön a nyuszi, de remélem ez is tetszeni fog. Előre is Kellemes Ünnepeket a lányoknak kevés szódát a fiúknak sok piros vagy csoki tojást kívánok! :D Jó olvasást!
Athena szemszöge:
-Borzalmas ez a nőszemély! Nem hiszem el hogy te képes voltál elvenni ezt a bányarémet! - Caius csak feküdt az ágyon és mintha láttam volna hogy szemei a villámokat szórja. Nem is csodálkozom. Oda bújtam férjemhez aki rám nézett, de se egy csintalan mosoly se egy kedves nézés. Mindenki ezt az álarcot szokta látni, de csak én tudom, hogy milyen is ő valójában. Kedves, aranyos, vicces vámpír kibe én első pillantásra bele is szerettem. Vissza emlékeztem találkozásunkra. Egy közeli erdőben futkorásztam. Semmit se tudtam még a szabályokról így hát szívesen kifeküdtem a napra. Egyszer csak megzörrent a bokor és előlépett egy másik vámpír. Megtámadott, vagyis nem pont azt akarta. Nem bírtam vele, ő erősebb volt nálam. Ekkor megjelent egy szőke is kinek jelenléte elvarázsolt. Egy pillantás alatt leszedte rólam azt a perverszt. Ő megtámadott minket, de lovagom egy szempillantás alatt kivégezte. Elvitt a Volturihoz és mint kiderült ő is egy vezető a három közül. Heteken belül össze is házasodtunk. Hirtelen kinyitottam a szemem és ránéztem férjemre ki aggódó tekintettel figyelt.
-Minden rendben? - hangja újra a régi volt.
-Csak elgondolkodtam. - feleltem. Felkelt és elő vett egy régi könyvet. Annyira szerette azt a könyvet hisz ez volt az egyetlen gyermekkori emléke, és meg is nyugtatta. Egy hősről szólt ki megmenti élete szerelmét és legyőzi a különös akadályokat. Hirtelen berontott Marcus.
-Gyertek! Bella! - majd eltűnt.
-Fortuna! Ha az a nő bántotta én....
-Reméljük hogy semmi ilyen nem történt! - mondtam majd elfutottunk Bella szobájáig. Aro, Sulpicia, Esme, Edward és Carlisle már bent volt. Bella folyamatosan nyögött és jajveszékelt.
-Mi történt? - kérdeztem Esmet.
-Nem tudni. Fortuna volt benn nála és utána mikor bejöttem már így találtam. - mondta aggódva.
-Ugye nem bántotta őt vagy a kicsiket?
-Carlisle még nem végzett szóval nem tudni.
-Te jó ég! - szólt Carlisle - Bella................
Szerelem az utolsó vérig / 6. fejezet
Sajnálom hogy nem tudtam hozni tegnap. Remélem tetszeni fog. Léci komizatok :D
Lesz benne csúnya szó! Mindenkinek saját felelősségére!
Nem az én játszmám
Fortuna szemszöge:
A vásárlás remekül sikerült, levéve hogy Aro csúnyán lehordott. Hm, milyen régen nem voltam itt. Vagyis inkább testőrlakban. Caius hálója ezerszer jobb. No de nem baj. A tervemet így is elfogom érni!
-Fortuna! A Mesterék hívatnak, a nagyterembe menj! - hallottam meg kintről Jane hangját. Kiléptem és a lányt félretolva elindultam. Jane persze csak fújtatott, hisz rajtam nem hat a béna kis ereje. Na jó inkább csak elgyengítem. Beléptem és megláttam az ego három nagy fokát: 1. Marcus a kis mocsok 2. Aro a borzasztó 3. Caius a bunkók nagyja
-Hívattatok?! - vettem oda foghegyről.
-Igen! - suttogta Aro és hangjából kicsenget a gyűlölet. Megpillantottam három nőt kik a fiúk mögött álltak.
-Ne már! Ezt nem hiszem el Didyme! Hogy lehettél képes hozzá menni ahhoz a gyökér Marcushoz?! Nála jobb lett volna Ca.... Na jó, ő nem! De biztos valaki más jobb lett volna. - mondtam.
-Jobb ha befogod! Marcus lett a férjem és kész! Neked ki?! Vagy inkább maradtál a kurválkodásnál?! - kelt ki magából. Az utolsón persze mindenki mosolygott.
-Láttam Sulpicia tovább is kibírt. Sajnállak drágám, hogy ilyen rossz az ízlésed. - mondtam. Sulpica nem sértődött meg, sőt nagyon is jól fogadta.
-Köszönöm! Bár a te ízlésed sokkal rosszabb. Nem csak fiú téren hanem az öltözködésedben is. - mosolygott. Nem csak neki tetszett ez a vissza vágás. Most rátekintettem a Caius mögötti lányra.
-Szerencsétlen. Ki vagy te kinek szenvednie kell ezzel a kupac szánalommal? - kérdeztem. Ő kihúzta magát és felemelt hangon válaszolt.
-A nevem Athenodora. És inkább te vagy a kupac szánalom! Nézz magadra! Ki vagy mi vagy?! Mert hogy a vámpírok nevére is szégyent hozol az szent!
-Hú de durva voltál! Az ilyen beszólásokkal felkerülsz addig a szintig, hogy Caius lefeküdjön veled!
-Most vond vissza! - hallottam Caius morgását.
-És mi lesz ha nem?! Bőgni fogsz? - rám rontott, de én egy egyszerű mozdulattal kikerültem.
-Elég! - kiáltotta el magát Aro - Caius ülj vissza! Te meg fogd be a nagy pofád vagy én fogom be! - hűha. Aro megemberesedett. Így már jobban tetszik!
-Miért is hívattál?!
-Amíg itt vagy légy jó és ne beszélj vissza különben mész a pokolra. - mosolygott aranyosan - Nem ölünk még meg! De csak Bella miatt. Meg akar ismerni, de ha nem viselkedsz jól esküszöm nem állunk jót magunkért. - mondta fenyegetően és felvillant a szeme. Ijesztő.
-Ki nem .....
-Azt hiszem te nem! - a nyakamnál fogott Aro. Ezt nem hiszem el. Még erősebb is lett.
-Csak azt nem értem, hogy ha találkoztam Belaval akkor utána miért nem öltök meg?!
-Mert megesketett hogy megkímélem az életed! - mondta, majd elengedett.
-Nos akkor én most meg is nézném a kismamát. - jobbnak láttam lelépni. Ez a játszma el van vesztve.
-Alec! Kérlek bírd ki és vezesd oda Bellahoz! - a fiú kikísért otthagyva a dühöngő Caiust ki Arot korholta azért, hogy miért nem tépett szét.
Lesz benne csúnya szó! Mindenkinek saját felelősségére!
Nem az én játszmám
Fortuna szemszöge:
A vásárlás remekül sikerült, levéve hogy Aro csúnyán lehordott. Hm, milyen régen nem voltam itt. Vagyis inkább testőrlakban. Caius hálója ezerszer jobb. No de nem baj. A tervemet így is elfogom érni!
-Fortuna! A Mesterék hívatnak, a nagyterembe menj! - hallottam meg kintről Jane hangját. Kiléptem és a lányt félretolva elindultam. Jane persze csak fújtatott, hisz rajtam nem hat a béna kis ereje. Na jó inkább csak elgyengítem. Beléptem és megláttam az ego három nagy fokát: 1. Marcus a kis mocsok 2. Aro a borzasztó 3. Caius a bunkók nagyja
-Hívattatok?! - vettem oda foghegyről.
-Igen! - suttogta Aro és hangjából kicsenget a gyűlölet. Megpillantottam három nőt kik a fiúk mögött álltak.
-Ne már! Ezt nem hiszem el Didyme! Hogy lehettél képes hozzá menni ahhoz a gyökér Marcushoz?! Nála jobb lett volna Ca.... Na jó, ő nem! De biztos valaki más jobb lett volna. - mondtam.
-Jobb ha befogod! Marcus lett a férjem és kész! Neked ki?! Vagy inkább maradtál a kurválkodásnál?! - kelt ki magából. Az utolsón persze mindenki mosolygott.
-Láttam Sulpicia tovább is kibírt. Sajnállak drágám, hogy ilyen rossz az ízlésed. - mondtam. Sulpica nem sértődött meg, sőt nagyon is jól fogadta.
-Köszönöm! Bár a te ízlésed sokkal rosszabb. Nem csak fiú téren hanem az öltözködésedben is. - mosolygott. Nem csak neki tetszett ez a vissza vágás. Most rátekintettem a Caius mögötti lányra.
-Szerencsétlen. Ki vagy te kinek szenvednie kell ezzel a kupac szánalommal? - kérdeztem. Ő kihúzta magát és felemelt hangon válaszolt.
-A nevem Athenodora. És inkább te vagy a kupac szánalom! Nézz magadra! Ki vagy mi vagy?! Mert hogy a vámpírok nevére is szégyent hozol az szent!
-Hú de durva voltál! Az ilyen beszólásokkal felkerülsz addig a szintig, hogy Caius lefeküdjön veled!
-Most vond vissza! - hallottam Caius morgását.
-És mi lesz ha nem?! Bőgni fogsz? - rám rontott, de én egy egyszerű mozdulattal kikerültem.
-Elég! - kiáltotta el magát Aro - Caius ülj vissza! Te meg fogd be a nagy pofád vagy én fogom be! - hűha. Aro megemberesedett. Így már jobban tetszik!
-Miért is hívattál?!
-Amíg itt vagy légy jó és ne beszélj vissza különben mész a pokolra. - mosolygott aranyosan - Nem ölünk még meg! De csak Bella miatt. Meg akar ismerni, de ha nem viselkedsz jól esküszöm nem állunk jót magunkért. - mondta fenyegetően és felvillant a szeme. Ijesztő.
-Ki nem .....
-Azt hiszem te nem! - a nyakamnál fogott Aro. Ezt nem hiszem el. Még erősebb is lett.
-Csak azt nem értem, hogy ha találkoztam Belaval akkor utána miért nem öltök meg?!
-Mert megesketett hogy megkímélem az életed! - mondta, majd elengedett.
-Nos akkor én most meg is nézném a kismamát. - jobbnak láttam lelépni. Ez a játszma el van vesztve.
-Alec! Kérlek bírd ki és vezesd oda Bellahoz! - a fiú kikísért otthagyva a dühöngő Caiust ki Arot korholta azért, hogy miért nem tépett szét.
2011. április 21., csütörtök
Szerelem az utólsó vérig / 5.fejezet
Meg is hoztam amit megígértem. Remélem tetszik és léci komizatok :D
Az igenben való reménykedés
Edward szemszöge:
Miután Aróék elmentek én bementem Bellához. Éppen aludt. Esme és Sulpicia voltak benn nála.
-Hogy van? - kérdeztem. Nagyon aggódtam érte. Olyan gyengének, olyan törékenynek tűnt.
-Jelenleg jól van, de ez az állapot bármikor megváltozhat. Mit gondolsz ha nem lenne ilyen rossz a helyzet Aro ide hívott volna titeket? Nem! - nézett rám Sulpicia.
-Kicsit hadd maradjak kettesben vele! Kérlek titeket! Olyan rég nem láttam. - mondtam szomorkásan. Mind a ketten megértettek és kimentek. Oda mentem és megcsókoltam a homlokát. Erre lassan kinyitotta a szemét.
-Hány óra? - kérdezte álmosan. Annyira aranyos volt, mint egy kislány aki most látja először a világot.
-Délután 5 óra. - hirtelen kinyitotta a szemét és fel akart ugrani, de nem ment.
-A franc, elfelejtettem megvenni a babák cuccait! - vissza nyomtam az ágyba.
-Nyugodj meg. Alice már mindent intéz. - mosolyodtam el.
-Akkor jó. Kivel ment?
-Jasper, Rose, Em., Félix, Dem., Jane, Alec, Aro és ha jól tudom még Caiust is elrángatta. - ő is elmosolyodott az utolsó kettőn.
-Apa, Caius és a vásárlás. El sem hiszem. - mondta, majd felnyögött. Annyira fájt neki.
-Kérlek csukd be a szemed. - ő becsukta és én térdre ereszkedtem. Elővettem a zsebemből egy kis dobozt.
-Hozzám jössz feleségül? - kérdeztem. És felé nyújtottam azt a gyűrűt ami anyukámé volt. Arca felragyogott és nyakamba borult.
-Igen! Igen! Igen! Igen! - mondogatta. Én megfogtam kezét és felhúztam rá a gyűrűt.
Bella szemszöge:
-Hozzám jössz feleségül? - kérdezte Edward. A szemem kinyílt és láttam szerelmemet térdre ereszkedve egy gyönyörű gyűrűvel a kezében.
-Igen! Igen! Igen! Igen! - mondtam és a nyakába borultam. Megfogta a kezem és ráhúzta a gyűrűt. Mintha a babák is tudták volna valami jó történt kicsit megrúgtak. Egyszerre megszédültem és minden elsötétült.
Az ágyamban ébredtem. Körbe néztem és láttam hogy mindenki csak engem nézz.
-Edward? - kérdeztem mire rögtön ott termet.
-Semmi baj csak a babák. - mondta és megfogta a kezem.
-Viszont most már ne nagyon ugrálj. Vagyis addig ne míg meg nem születnek. - mondta Carlisle. Közben mindenki kiment kivéve Edwardot és Alicet.
-Kicsit itt mered hagyni velem Edward? - kérdezte Alice. Alig vártam, hogy végre beszéljek vele.
-Igen. - majd kiment. Már csak mi ketten voltunk.
-Nos lesz mit mesélnem. Először is megvettük a bútorokat és hát behoztam pár ruhát is hogy megnézd. Gondoltam az túl sokáig tartana. Ja és ismered Fortunát?
-Halottam már róla, de nem ismerem. - nagyon is ismerős volt.
-Nos most ő is itt van. Pontosan nem tudom, hogy hogyan került ide és honnan ismeritek csak annyit hogy tud rólad és a babákról. - ez furcsa. Senkinek se szóltunk.
-Na de nézd csak meg a ruhákat! - mondta felélénkülve. Míg néztem elmesélte hogy mi történt.
Csak egy kis része a ruháknak:
Hamarosan jön a kövi! :D Addig is jó pihenést!
Az igenben való reménykedés
Edward szemszöge:
Miután Aróék elmentek én bementem Bellához. Éppen aludt. Esme és Sulpicia voltak benn nála.
-Hogy van? - kérdeztem. Nagyon aggódtam érte. Olyan gyengének, olyan törékenynek tűnt.
-Jelenleg jól van, de ez az állapot bármikor megváltozhat. Mit gondolsz ha nem lenne ilyen rossz a helyzet Aro ide hívott volna titeket? Nem! - nézett rám Sulpicia.
-Kicsit hadd maradjak kettesben vele! Kérlek titeket! Olyan rég nem láttam. - mondtam szomorkásan. Mind a ketten megértettek és kimentek. Oda mentem és megcsókoltam a homlokát. Erre lassan kinyitotta a szemét.
-Hány óra? - kérdezte álmosan. Annyira aranyos volt, mint egy kislány aki most látja először a világot.
-Délután 5 óra. - hirtelen kinyitotta a szemét és fel akart ugrani, de nem ment.
-A franc, elfelejtettem megvenni a babák cuccait! - vissza nyomtam az ágyba.
-Nyugodj meg. Alice már mindent intéz. - mosolyodtam el.
-Akkor jó. Kivel ment?
-Jasper, Rose, Em., Félix, Dem., Jane, Alec, Aro és ha jól tudom még Caiust is elrángatta. - ő is elmosolyodott az utolsó kettőn.
-Apa, Caius és a vásárlás. El sem hiszem. - mondta, majd felnyögött. Annyira fájt neki.
-Kérlek csukd be a szemed. - ő becsukta és én térdre ereszkedtem. Elővettem a zsebemből egy kis dobozt.
-Hozzám jössz feleségül? - kérdeztem. És felé nyújtottam azt a gyűrűt ami anyukámé volt. Arca felragyogott és nyakamba borult.
-Igen! Igen! Igen! Igen! - mondogatta. Én megfogtam kezét és felhúztam rá a gyűrűt.
Bella szemszöge:
-Hozzám jössz feleségül? - kérdezte Edward. A szemem kinyílt és láttam szerelmemet térdre ereszkedve egy gyönyörű gyűrűvel a kezében.
-Igen! Igen! Igen! Igen! - mondtam és a nyakába borultam. Megfogta a kezem és ráhúzta a gyűrűt. Mintha a babák is tudták volna valami jó történt kicsit megrúgtak. Egyszerre megszédültem és minden elsötétült.
Az ágyamban ébredtem. Körbe néztem és láttam hogy mindenki csak engem nézz.
-Edward? - kérdeztem mire rögtön ott termet.
-Semmi baj csak a babák. - mondta és megfogta a kezem.
-Viszont most már ne nagyon ugrálj. Vagyis addig ne míg meg nem születnek. - mondta Carlisle. Közben mindenki kiment kivéve Edwardot és Alicet.
-Kicsit itt mered hagyni velem Edward? - kérdezte Alice. Alig vártam, hogy végre beszéljek vele.
-Igen. - majd kiment. Már csak mi ketten voltunk.
-Nos lesz mit mesélnem. Először is megvettük a bútorokat és hát behoztam pár ruhát is hogy megnézd. Gondoltam az túl sokáig tartana. Ja és ismered Fortunát?
-Halottam már róla, de nem ismerem. - nagyon is ismerős volt.
-Nos most ő is itt van. Pontosan nem tudom, hogy hogyan került ide és honnan ismeritek csak annyit hogy tud rólad és a babákról. - ez furcsa. Senkinek se szóltunk.
-Na de nézd csak meg a ruhákat! - mondta felélénkülve. Míg néztem elmesélte hogy mi történt.
Csak egy kis része a ruháknak:
Hamarosan jön a kövi! :D Addig is jó pihenést!
2011. április 17., vasárnap
Szerelem az utolsó vérig / 4. fejezet
Neharagudjatok a késésért. De rengeteget kell mostanában tanulnom nekem is és bétámnak is. Így késve hozzuk de remélem tetszeni fog. Jó olvasást és komikat pleas!!!!!!!!!!XD
Alice vásárol 2/2
Alice szemszöge:
-És honnan tudod hogy hol van a bolt? - érdeklődtem. Már Firenze közelében jártunk. A teherautóval mentünk és én Fortuna mellé ültem. Nos az ülés sorrendje nem jött ki tökéletesen. Mivel Caius és Fortuna lazán kijelentette hogy ők biztos nem ülnek egymás mellé ezért Aronak kellett közéjük ülni. Szegény. Érintkezett mind a kettőjükkel és hallgathatta az egymásra gondolt kedves megjegyzéseket.
-Szerinted ki mutatta meg annak a bölcsisnek? - mondta. Caius felmordult és megpróbált bele rúgni, de mielőtt cselekedhetett volna Aro bokán rúgta.
-Mikor érünk oda? - kérdezte Aro tőlem. Én csak a két veszekedős felé mutattam jelezve hogy fogalmam sincs. Mióta Fortuna megjött meggyengült a jövőbe látó képességem. Borzalmas. Aro sóhajtott egy nagyot és megkérdezte Fortunát.
-Két perc. Nem is tudtam hogy ilyen puhányka is lehet vezető. Szerintem jobban kéne megválogatni. És tényleg mesélnél pár dolgot Caius új szerencsétlen feleségéről Aro? - mosolygott bűbájosan a férfira. Aro csak morgott valamit, majd megálltunk.
-Ez az? - kérdezte Emmett.
-Ez bizony. - kipattantam és rátekintettem az épületre.
-Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá! Ez maga a mennyország!!! - örvendeztem.
-Belül több mint 50 bolt van és ezek a boltok nem pici kis WC méretűek. - nevettet Fortuna. Rose, Jane és én össze néztünk majd sikítozva berontottunk az óriás plázába. Mindenki dilisnek nézett.
-Ebbe gyertek. - mondta Fortuna. Követük és ha eddig azt hittem hogy paradicsom a pláza hát akkor tévedtem. Ez a bolt a paradicsom. Minden márkás cucc, aranyos babáknak való.
-Támadás! - adta ki a parancsot Fortuna és mi megrohamoztunk mindent. Épp a ruhákat válogattam mikor megpillantottam, hogy Emmett, Jasper, Alec, Demetri és Félix kisbaba sapkába és cumival a szájukba (amit a babáknak választottunk) állnak mögöttem.
-Barmok! Ez a kicsiknek vannak! - Rose, Jane és Fortuna is oda jött majd jól fejbe vágták őket. Én Jaspert pofán vágtam, de akkora erővel, hogy kirepült a cumi a szájából neki Caius morcos fejének. Nos akkor tanultam meg egy életre miért ne idegesítsem föl teljesen. Egy pillanat alatt Caius odavágta az összes fiút a földhöz, de olyan erővel, hogy remegni kezdett a bolt. Az egyik eladó arra járt, de addigra már mind felálltak.
-Bocsánat csak az egyikünk elcsúszott. - mondtam. A nő bólintott majd tovább ment.
-Még egy ilyen és esküszöm , hogy egy hónapig a börtönben fogtok szenvedni! - morogta Aro - És ez rád is vonatkozik! - szólt Caiusnak.
-Látszik, hogy a fegyelem nem változott. - mosolygott Fortuna. Aro felé fordult és intett a fejével. Kimentek és elvonultak valami nyugisabb helyre.
-Mi fog történni? - kérdezte Jane.
-Nem tudom.- nem láttam. Ez rémisztő volt. Arot sose láttam ilyen mérgesnek. Mindenki folytatta a dolgát. 5 perc után vissza tértek. Mindegyik jól volt. Lassan, de végeztünk. Bútorokat könnyen kiválogattuk. Mindent bepakoltak a kocsinkba.
-Igaza volt Edwardnak. - mondta Aro az óráját nézve.
-Csak 3 óra volt. Tudná mikor a saját ruháit és a családét választja ki. - mosolygott Emmett.Beindította a teherautót és elindultunk.
-Tényleg Aro, nem feleltél egy fontos kérdésemre. Ki is az a szerencsétlen lány aki beleszeretett? - már megint. Fortuna nem hagyja magát.
-Majd meglátod. - most már nem a közelükbe ült. Valahogy megfért Caius mellett persze az arcáról nagy szenvedést tudtam leolvasni. Mikor megérkeztünk már este volt. A lámpák fénye megvilágította az egész tért. Olyan gyönyörű volt.
Hamarosan jön a folytatás. Komikat ne felejtsetek el írni. Kiteszek egy szavazást amit kedden le is zárok, hogy kinek a szempontjából legyen a kövi és ez meghatározza a fejezet történetét is. Mivel nekem szerdától szünet ezért szerdától hétfőig lesz friss. Ha véletlen nem hoznám másnapra pótlom. Ez az én nyuszis ajándékom. :D:D:D
Alice vásárol 2/2
Alice szemszöge:
-És honnan tudod hogy hol van a bolt? - érdeklődtem. Már Firenze közelében jártunk. A teherautóval mentünk és én Fortuna mellé ültem. Nos az ülés sorrendje nem jött ki tökéletesen. Mivel Caius és Fortuna lazán kijelentette hogy ők biztos nem ülnek egymás mellé ezért Aronak kellett közéjük ülni. Szegény. Érintkezett mind a kettőjükkel és hallgathatta az egymásra gondolt kedves megjegyzéseket.
-Szerinted ki mutatta meg annak a bölcsisnek? - mondta. Caius felmordult és megpróbált bele rúgni, de mielőtt cselekedhetett volna Aro bokán rúgta.
-Mikor érünk oda? - kérdezte Aro tőlem. Én csak a két veszekedős felé mutattam jelezve hogy fogalmam sincs. Mióta Fortuna megjött meggyengült a jövőbe látó képességem. Borzalmas. Aro sóhajtott egy nagyot és megkérdezte Fortunát.
-Két perc. Nem is tudtam hogy ilyen puhányka is lehet vezető. Szerintem jobban kéne megválogatni. És tényleg mesélnél pár dolgot Caius új szerencsétlen feleségéről Aro? - mosolygott bűbájosan a férfira. Aro csak morgott valamit, majd megálltunk.
-Ez az? - kérdezte Emmett.
-Ez bizony. - kipattantam és rátekintettem az épületre.
-Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá! Ez maga a mennyország!!! - örvendeztem.
-Belül több mint 50 bolt van és ezek a boltok nem pici kis WC méretűek. - nevettet Fortuna. Rose, Jane és én össze néztünk majd sikítozva berontottunk az óriás plázába. Mindenki dilisnek nézett.
-Ebbe gyertek. - mondta Fortuna. Követük és ha eddig azt hittem hogy paradicsom a pláza hát akkor tévedtem. Ez a bolt a paradicsom. Minden márkás cucc, aranyos babáknak való.
-Támadás! - adta ki a parancsot Fortuna és mi megrohamoztunk mindent. Épp a ruhákat válogattam mikor megpillantottam, hogy Emmett, Jasper, Alec, Demetri és Félix kisbaba sapkába és cumival a szájukba (amit a babáknak választottunk) állnak mögöttem.
-Barmok! Ez a kicsiknek vannak! - Rose, Jane és Fortuna is oda jött majd jól fejbe vágták őket. Én Jaspert pofán vágtam, de akkora erővel, hogy kirepült a cumi a szájából neki Caius morcos fejének. Nos akkor tanultam meg egy életre miért ne idegesítsem föl teljesen. Egy pillanat alatt Caius odavágta az összes fiút a földhöz, de olyan erővel, hogy remegni kezdett a bolt. Az egyik eladó arra járt, de addigra már mind felálltak.
-Bocsánat csak az egyikünk elcsúszott. - mondtam. A nő bólintott majd tovább ment.
-Még egy ilyen és esküszöm , hogy egy hónapig a börtönben fogtok szenvedni! - morogta Aro - És ez rád is vonatkozik! - szólt Caiusnak.
-Látszik, hogy a fegyelem nem változott. - mosolygott Fortuna. Aro felé fordult és intett a fejével. Kimentek és elvonultak valami nyugisabb helyre.
-Mi fog történni? - kérdezte Jane.
-Nem tudom.- nem láttam. Ez rémisztő volt. Arot sose láttam ilyen mérgesnek. Mindenki folytatta a dolgát. 5 perc után vissza tértek. Mindegyik jól volt. Lassan, de végeztünk. Bútorokat könnyen kiválogattuk. Mindent bepakoltak a kocsinkba.
-Igaza volt Edwardnak. - mondta Aro az óráját nézve.
-Csak 3 óra volt. Tudná mikor a saját ruháit és a családét választja ki. - mosolygott Emmett.Beindította a teherautót és elindultunk.
-Tényleg Aro, nem feleltél egy fontos kérdésemre. Ki is az a szerencsétlen lány aki beleszeretett? - már megint. Fortuna nem hagyja magát.
-Majd meglátod. - most már nem a közelükbe ült. Valahogy megfért Caius mellett persze az arcáról nagy szenvedést tudtam leolvasni. Mikor megérkeztünk már este volt. A lámpák fénye megvilágította az egész tért. Olyan gyönyörű volt.
Hamarosan jön a folytatás. Komikat ne felejtsetek el írni. Kiteszek egy szavazást amit kedden le is zárok, hogy kinek a szempontjából legyen a kövi és ez meghatározza a fejezet történetét is. Mivel nekem szerdától szünet ezért szerdától hétfőig lesz friss. Ha véletlen nem hoznám másnapra pótlom. Ez az én nyuszis ajándékom. :D:D:D
2011. március 1., kedd
Szerelem az utólsó vérig / 4. fejezet
Remélem tetszeni fog és bocs hogy ilyen későn hozzuk. Várom a véleményeteket :)
Alice vásárol 2/1
Alice szemszöge:
Ikrek! Ezt alig hiszem el! Gyorsan beszaladtam abba a szobába ahol az egész Cullen család volt (Carlislon és Esmen és Edwardon kívül) és elordítottam magamat.
-Ikrek! Bella ikreket vár! Egy kisfiú és egy kislány! - oda táncoltam Jasperhez és karjaiba vetettem magamat.
-Ez csodálatos! - kiáltott fel Rose - Remélem megengedik hogy néha én is vigyázzak rájuk. - mondta reménykedve Rose.
-Hol fognak aludni? - tette fel Jasper a legfontosabb kérdést. Úr Isten! El kell mennem vásárolni!
-Rose készülődj! Irány a baba bolt! - mondtam majd kirohantam. Kénye pár ember aki segít elcipelni a cuccokat. Jane biztos akar jönni. Viszont kell még pár ember. Félix, Demetri, Alec! Jasper úgy is jön és Emmett se hagyná Roset cipelni.
-Hova sietsz ennyire Alice? - kérdezte Aro. Megfordultam és láttam hogy Edward és Aro közeledik felém. Csoda történt! Megbékéltek!
-Ugye ezt most te sem gondolod komolyan? - kérdezte Ed.
-Nem vagytok jobban? - szontyolodtam el.
-Én arra gondoltam, hogy kifosztod a baba boltot. - mondta kicsit sértetten
-De hogy nem! Egy kisbabának rengeteg dolog kell. Ráadásul ikrek is. Úgyhogy még dupla annyi cucc. -mondtam bátyámnak kicsit sértetten.
-Jöttök? - kérdeztem reménykedve.
-Én most inkább Bellával lennék egy kicsit. Olyan régen nem láttam. Szeretném bepótolni. - mondta bátyám. Persze teljesen megértem álláspontját.
-Aro?
-Hát izé... Oké végül is miért ne. - láttam hogy Edward fuldoklik az elfojtott röhögéstől. Gyorsan vetettem rá egy gyilkos pillantást. Ő rögtön komoly arcot öltött. De ahogy elfordultam kirobbant belőle a röhögés. Aro felé fordult.
-Mi a baj Edward?
-Semmi semmi. Csak te még nem ismered Alice vásárlási szokásait. - fuldokolta.
-Ha ha ha! De vicces! - mondtam.
-Na jó én akkor megyek Bellához. Jó vásárlást. Sziasztok. - köszönt el.
-Akkor már csak Janeéknek kell szólni aztán mehetünk vásárolni! - karon ragadtam Arot és egyenesen Janek felé vettük az irányt. Hirtelen lefékeztem és mivel Aro nem állt meg ezért egy óriásit előre repültünk, neki a falnak.
-Mi a..? - morgolódott majd felsegített.
-Bocs csak láttam, hogy Janek most épp a nagyteremben vannak.
-Máskor léci engedj el ha van ilyen látomásod. - kért. Újra megfogtam és a nagyterem felé futottunk. Elengedtem Arot, majd bevágódtam az ajtón egyenesen Jane nyakába.
-Jöttök vásárolni? - kérdeztem négyüktől.
-Kik jönnek? - kérdezte Félix.
-Rosalie, Emmett, Jasper, Aro. - mondtam. Halk kuncogást hallottam a trónok felől.
-Nagyon helyes! Nagypapi csak aktiválja magát! - mondta röhögéstől fuldokolva Caius.
-Te is jössz! - morogta Aro - Ne is próbálj ellenkezni! Félix majd elrángat ha a saját lábadon nem leszel hajlandó jönni! - oké. Akkor jön Caius is.
-1 perc múlva indulunk! - jelentettem ki és vissza mentem a többiekhez. Ők már indulásra készen álltak. Vissza mentünk a nagyteremhez hol a Volturisok is készen voltak a BABA BOLT KIFOSZTÁSÁRA!
-Nos mivel én nem vagyok jártas Volterában valaki megmutatná hol van egy bevásárló központ? - néztem körbe.
-Nem sok bolt van erre... - kezdte Aro.
-Firenzében! - vágta rá Caius. Mindenki kiguvadt szemekkel nézte.
-Mi van? Talán még nem hallottatok róla?
-Nem pont tőled vártam volna ezt. - mosolygott Aro. Igazság szerint én sem.
-Mutasd az utat. - mondtam majd kimentünk. Szerencsénkre nem sütött a nap.
-Mivel hozzuk el a cuccokat? - kérdezte Demetri. Én persze már előre elterveztem.
-Az új bútorszállító teherautóval! - mondtam boldogan, majd Emmett előhozta a járművet. Aro és Caius mint aki szellemet látott volna nézték.
-Ennyit arról, hogy nem bukik le a vámpír világ. - mondta egy ismerős hang a hátunk mögül.
-Fortuna! - kiáltottam föl. A nyakába ugrottam szerencsétlenek. Nem esett el mert ő is egy vámpír volt.
-Fortuna. - mondta lehangoltan Aro és Caius kettőse.
-Ismeritek egymást? - csodálkoztam el.
-Ő volt nos Athena előtt Caius párja, csak hát elváltak. - mondta Aro.
-Nem is mondtad! - mondta Rose.
-Sziasztok! Caius. - biccentett - Hallottam a lányod talált egy rendes pasit és most meg gyerekek lesznek. - mondta Aronak.
-Érdekelne miért is vagy itt? - mondta kicsit mogorván. Caius szemei villámokat szórtak.
-Már mondtam. Jöttem látogatóba.
-Te nem teszed be abba a palotába a lábad! - suttogta Caius. Ránéztem Jasperre aki egy nyugalom hullámot küldött a többiek felé.
-Indulnunk kéne! - mondtam - Most először a babák és Bella, és utána az ellentétek! - ezzel senki se vitatkozott.
-Nos akkor ... - kezdte Caius.
-Irány Firenze! - fejezte be Fortuna.
Alice vásárol 2/1
Alice szemszöge:
Ikrek! Ezt alig hiszem el! Gyorsan beszaladtam abba a szobába ahol az egész Cullen család volt (Carlislon és Esmen és Edwardon kívül) és elordítottam magamat.
-Ikrek! Bella ikreket vár! Egy kisfiú és egy kislány! - oda táncoltam Jasperhez és karjaiba vetettem magamat.
-Ez csodálatos! - kiáltott fel Rose - Remélem megengedik hogy néha én is vigyázzak rájuk. - mondta reménykedve Rose.
-Hol fognak aludni? - tette fel Jasper a legfontosabb kérdést. Úr Isten! El kell mennem vásárolni!
-Rose készülődj! Irány a baba bolt! - mondtam majd kirohantam. Kénye pár ember aki segít elcipelni a cuccokat. Jane biztos akar jönni. Viszont kell még pár ember. Félix, Demetri, Alec! Jasper úgy is jön és Emmett se hagyná Roset cipelni.
-Hova sietsz ennyire Alice? - kérdezte Aro. Megfordultam és láttam hogy Edward és Aro közeledik felém. Csoda történt! Megbékéltek!
-Ugye ezt most te sem gondolod komolyan? - kérdezte Ed.
-Nem vagytok jobban? - szontyolodtam el.
-Én arra gondoltam, hogy kifosztod a baba boltot. - mondta kicsit sértetten
-De hogy nem! Egy kisbabának rengeteg dolog kell. Ráadásul ikrek is. Úgyhogy még dupla annyi cucc. -mondtam bátyámnak kicsit sértetten.
-Jöttök? - kérdeztem reménykedve.
-Én most inkább Bellával lennék egy kicsit. Olyan régen nem láttam. Szeretném bepótolni. - mondta bátyám. Persze teljesen megértem álláspontját.
-Aro?
-Hát izé... Oké végül is miért ne. - láttam hogy Edward fuldoklik az elfojtott röhögéstől. Gyorsan vetettem rá egy gyilkos pillantást. Ő rögtön komoly arcot öltött. De ahogy elfordultam kirobbant belőle a röhögés. Aro felé fordult.
-Mi a baj Edward?
-Semmi semmi. Csak te még nem ismered Alice vásárlási szokásait. - fuldokolta.
-Ha ha ha! De vicces! - mondtam.
-Na jó én akkor megyek Bellához. Jó vásárlást. Sziasztok. - köszönt el.
-Akkor már csak Janeéknek kell szólni aztán mehetünk vásárolni! - karon ragadtam Arot és egyenesen Janek felé vettük az irányt. Hirtelen lefékeztem és mivel Aro nem állt meg ezért egy óriásit előre repültünk, neki a falnak.
-Mi a..? - morgolódott majd felsegített.
-Bocs csak láttam, hogy Janek most épp a nagyteremben vannak.
-Máskor léci engedj el ha van ilyen látomásod. - kért. Újra megfogtam és a nagyterem felé futottunk. Elengedtem Arot, majd bevágódtam az ajtón egyenesen Jane nyakába.
-Jöttök vásárolni? - kérdeztem négyüktől.
-Kik jönnek? - kérdezte Félix.
-Rosalie, Emmett, Jasper, Aro. - mondtam. Halk kuncogást hallottam a trónok felől.
-Nagyon helyes! Nagypapi csak aktiválja magát! - mondta röhögéstől fuldokolva Caius.
-Te is jössz! - morogta Aro - Ne is próbálj ellenkezni! Félix majd elrángat ha a saját lábadon nem leszel hajlandó jönni! - oké. Akkor jön Caius is.
-1 perc múlva indulunk! - jelentettem ki és vissza mentem a többiekhez. Ők már indulásra készen álltak. Vissza mentünk a nagyteremhez hol a Volturisok is készen voltak a BABA BOLT KIFOSZTÁSÁRA!
-Nos mivel én nem vagyok jártas Volterában valaki megmutatná hol van egy bevásárló központ? - néztem körbe.
-Nem sok bolt van erre... - kezdte Aro.
-Firenzében! - vágta rá Caius. Mindenki kiguvadt szemekkel nézte.
-Mi van? Talán még nem hallottatok róla?
-Nem pont tőled vártam volna ezt. - mosolygott Aro. Igazság szerint én sem.
-Mutasd az utat. - mondtam majd kimentünk. Szerencsénkre nem sütött a nap.
-Mivel hozzuk el a cuccokat? - kérdezte Demetri. Én persze már előre elterveztem.
-Az új bútorszállító teherautóval! - mondtam boldogan, majd Emmett előhozta a járművet. Aro és Caius mint aki szellemet látott volna nézték.
-Ennyit arról, hogy nem bukik le a vámpír világ. - mondta egy ismerős hang a hátunk mögül.
-Fortuna! - kiáltottam föl. A nyakába ugrottam szerencsétlenek. Nem esett el mert ő is egy vámpír volt.
-Fortuna. - mondta lehangoltan Aro és Caius kettőse.
-Ismeritek egymást? - csodálkoztam el.
-Ő volt nos Athena előtt Caius párja, csak hát elváltak. - mondta Aro.
-Nem is mondtad! - mondta Rose.
-Sziasztok! Caius. - biccentett - Hallottam a lányod talált egy rendes pasit és most meg gyerekek lesznek. - mondta Aronak.
-Érdekelne miért is vagy itt? - mondta kicsit mogorván. Caius szemei villámokat szórtak.
-Már mondtam. Jöttem látogatóba.
-Te nem teszed be abba a palotába a lábad! - suttogta Caius. Ránéztem Jasperre aki egy nyugalom hullámot küldött a többiek felé.
-Indulnunk kéne! - mondtam - Most először a babák és Bella, és utána az ellentétek! - ezzel senki se vitatkozott.
-Nos akkor ... - kezdte Caius.
-Irány Firenze! - fejezte be Fortuna.
2011. február 11., péntek
Eredmény hírdetés!
Kedves blogolvasók. Még Decemberben hirdettem egy pályázatot. Klaudya volt az egyetlen aki írt. Köszönöm szépen neked Klaudya! Novellád nagyon tetszett! Te lettél az első!!! Gratulálunk! :D:D:D
Oklevél:
A novellát pedig elolvashatjátok a blogján: http://stories-of-the-volturi.blogspot.com/
Oklevél:
A novellát pedig elolvashatjátok a blogján: http://stories-of-the-volturi.blogspot.com/
2011. február 6., vasárnap
Szerelem az utólsó vérig / 3. fejezet
Sziasztok meghoztam afrisset.Remélem tetszeni fog és köszönjük a sok-sok komit. XD
Aro és Edward beszélgetések
-Nos Edward.-kezdte Aro
-Igen?-kérdeztem feszülten.
-Kicsit kiakasztott mikor megtudtam hogy terhes.De ezen nem tudok változtatni.
-Hát nem.
-Szeretném megtudni, hogy szívből szereted e legalább Bellát vagy csak sajnálatból vagy itt?
-Ne haragudj Aro de ez milyen kérdés?
-Ez egy elég egyértelmű kérdés.Szereted-e a lányomat vagy csak félsz attól hogy ha megtudom hogy csak alkalmi játék volt megöllek.
-Lássuk csak én mindennél jobban szeretem a lányod.Az életemet adnám érte hogy megvédjem őt.
-És most örülsz annak hogy hamarosan két gyereked lesz?
-Kicsit letaglózott és megdöbbentett a hír de határozottan örülök nekik.
-Ugye tudod mit jelent az ha a lányommal és a kicsikkel szeretnél élni?
-Nem igazán.
-Ha én vissza vonulok neked kell irányítani a Volturit és itt kell élned.
-De miért akarnál vissza vonulni?
-Egy idő után én is szeretnék más életet élni.
-És mikorra tervezed hogy vissza vonulsz?
-Még egy idő. Én sem tudom pontosan.-Ekkor eszembe jutott a legjobb megoldás és belekezdtem.
-Mi lenne ha egyezséget kötnénk?
-Mi állna benne?
-Vezeted a Volturit amíg a gyerekeink élete sínen nem lesz.Ez mondjuk legyen 30 éves koruk.Bellával és a gyerekekkel Forksban fogunk élni.Aztán én beállok a Volturi fejének egy szó nélkül és ide költözünk.Nos mit szólsz?
-De minden hónapban meg kell látogatnotok.
-Rendben.
-Felőlem is.-nyújtott kezet Aro én pedig elfogadtam.-Jut eszembe!
-Igen?
-Nos mivel gyerekeitek lesznek gondolom össze is akartok házasodni?
-Hát persze.Legalábbis én már gondoltam rá.
-Akkor szóljatok majd mert ha Sulpicia nem segíthet engem nyír ki.
-Minden képpen szólunk.
-Köszönöm.-Azzal vissza mentünk kedvesemhez.
Caius szemszöge:
Alig tudtom elhinni. Bellanak gyereke lesz. Rátekintettem Marcusra. Valahol gondolatban ő is Bellara gondolt. Hirtelen kicsapódott az ajtó és az egyik Cullen kiabálva ugrándozott be.
-Ikrek! Ikrek! - mondta a pöttöm.
-Khm. Minden rendben? - kérdeztem.
-Minden a legnagyobb rendbe! - mondta, majd Jane oda rohant hozzá és elkezdte faggatni.
-Bellanak ikrei lesznek? - kérdezte a lány a pöttömtől.
-Igen! - mondta, majd mind a ketten visítottak és ugrándoztak örömükben. Bellanak ikrei! Ez remek!
-Félix, kicsim Bellanak ikrei lesznek! - mondta, majd egy csókot nyomott a fiú szájára.
Aro és Edward beszélgetések
-Nos Edward.-kezdte Aro
-Igen?-kérdeztem feszülten.
-Kicsit kiakasztott mikor megtudtam hogy terhes.De ezen nem tudok változtatni.
-Hát nem.
-Szeretném megtudni, hogy szívből szereted e legalább Bellát vagy csak sajnálatból vagy itt?
-Ne haragudj Aro de ez milyen kérdés?
-Ez egy elég egyértelmű kérdés.Szereted-e a lányomat vagy csak félsz attól hogy ha megtudom hogy csak alkalmi játék volt megöllek.
-Lássuk csak én mindennél jobban szeretem a lányod.Az életemet adnám érte hogy megvédjem őt.
-És most örülsz annak hogy hamarosan két gyereked lesz?
-Kicsit letaglózott és megdöbbentett a hír de határozottan örülök nekik.
-Ugye tudod mit jelent az ha a lányommal és a kicsikkel szeretnél élni?
-Nem igazán.
-Ha én vissza vonulok neked kell irányítani a Volturit és itt kell élned.
-De miért akarnál vissza vonulni?
-Egy idő után én is szeretnék más életet élni.
-És mikorra tervezed hogy vissza vonulsz?
-Még egy idő. Én sem tudom pontosan.-Ekkor eszembe jutott a legjobb megoldás és belekezdtem.
-Mi lenne ha egyezséget kötnénk?
-Mi állna benne?
-Vezeted a Volturit amíg a gyerekeink élete sínen nem lesz.Ez mondjuk legyen 30 éves koruk.Bellával és a gyerekekkel Forksban fogunk élni.Aztán én beállok a Volturi fejének egy szó nélkül és ide költözünk.Nos mit szólsz?
-De minden hónapban meg kell látogatnotok.
-Rendben.
-Felőlem is.-nyújtott kezet Aro én pedig elfogadtam.-Jut eszembe!
-Igen?
-Nos mivel gyerekeitek lesznek gondolom össze is akartok házasodni?
-Hát persze.Legalábbis én már gondoltam rá.
-Akkor szóljatok majd mert ha Sulpicia nem segíthet engem nyír ki.
-Minden képpen szólunk.
-Köszönöm.-Azzal vissza mentünk kedvesemhez.
Caius szemszöge:
Alig tudtom elhinni. Bellanak gyereke lesz. Rátekintettem Marcusra. Valahol gondolatban ő is Bellara gondolt. Hirtelen kicsapódott az ajtó és az egyik Cullen kiabálva ugrándozott be.
-Ikrek! Ikrek! - mondta a pöttöm.
-Khm. Minden rendben? - kérdeztem.
-Minden a legnagyobb rendbe! - mondta, majd Jane oda rohant hozzá és elkezdte faggatni.
-Bellanak ikrei lesznek? - kérdezte a lány a pöttömtől.
-Igen! - mondta, majd mind a ketten visítottak és ugrándoztak örömükben. Bellanak ikrei! Ez remek!
-Félix, kicsim Bellanak ikrei lesznek! - mondta, majd egy csókot nyomott a fiú szájára.
2011. január 27., csütörtök
Szerelem az utólsó vérig / 2. fejezet
Köszönöm szépen, hogy már 30. - an olvastok! Nagyon hálás vagyok ezért és persze a sok komiért is! Remélem ez a feji is tetszeni fog!:D Jó olvasást és még egyszer KÖSZÖNÖM!!!:D:D:D
Újra együtt
(Bella szemszöge)
Állapotom hónapról hónapra egyre rosszabbodott. Míg végül erre a beszélgetésre jutottunk.
Az ágyamban feküdtem. Apa mellettem ült és a kezemet fogta. Testemen egy újabb fájdalom hullám söpört végig majd apa megszólalt.
-Hívni kéne egy orvost. De kit mert egy rendes ember nem láthat?
-Carlisle orvos - nyögtem.
-Ő biztos. De nem biztos hogy ráér és... - anya jól tarkón vágta.
-Apa kérlek ha én most meghalok szeretném még egyszer látni őket.. - könyörögtem
-Rendben - azzal előtúrta a mobilját. Csöng csöng.
-Igen?
-Szerbusz Carlisle. A lányom szeretné ha az egész családoddal idejönnél. - mondta szomorúan.
-Akkor megyünk. - válaszolta Carlisle határozottan.
-Ja és még valami Carlisle. Siess! - majd letetette.
-Köszönöm apa. - mondtam fáradtan.
-Szívesen.
Pár óra elteltével apa megszólalt.
-Megjöttek Cullenék. - morogta.
(Edward szemszöge)
-Szia kicsim - futok oda szerelmemhez. Borzalmasan nézett ki.
-Mi történt? - egy gondolatot hallottam ami felém irányult. "Megöllek!" Belenéztem Aro szemébe ami villámokat szórt. Azzal Aro fogta magát és kiment. Csak én, családom és Bella voltunk a szobában. Mindenki Bellára nézett. Kérdések zakatoltak fejükben ahogy nekem is. Apa oda ment Bellához és megszólalt.
-Bella mi történt? Mi a baj? - kérdezte. Drágám könnyes szemekkel rám nézett aztán vissza Carlisléra.
-Terhes vagyok. - mondta majd felzokogott - Úgy sajnálom el kellett volna mondanom. De úgy féltem hogy mit fogsz mondani. - sírta. Gyerekünk lesz. Apa leszek. Ez a két mondat zakatolt a fejemben. Aztán boldogság öntötte el mindenemet. Lehajoltam és magamhoz szorítottam a legeslegcsodálatosabb lányt a földön.
-Istenem Bella hiszen ez nagyszerű. - karjaimban hirtelen megfeszült és felnyögött, görcsösen kezdte el szorítani ingemet.
-Szerelmem mi a baj? Mit csináljak? - kérdeztem aggódva.
-Semmit, csak maradj így! - suttogta - Mindjárt elmúlik. - elhúzódtam tőle és óvatosan vissza fektettem a párnákra. Carlislon kívül az egész család kiment.
-Bella milyen gyakran jelentkeznek ezek a fájdalmak? - kérdezte apa szakszerűen ugyanakkor kedvesen.
-Szinte minden órában. - suttogta kedvesem fáradtan. Ekkor rájöttem, hogy mindezt én okoztam neki. Óvatosan megcsókoltam.
-Edward kimennél egy kicsit? - kérte apa.
-Igen persze. Hamarosan vissza jövök. - csókoltam homlokon Bellát. Azzal kimentem. Dühös voltam magamra és ezt az első fal bánta ami az utamba került.
(Bella szemszöge)
-Nos mikor kezdődött ez az egész?
-3 hónappal azután hogy vissza jöttem ide.
-Hányadik hónapban vagy?
-Pont holnap lépek be a 9. hónapba. - mondtam és szomorúan ránéztem.
-Nos akkor elvégzek pár vizsgálatot. - és hozott egy nagy műszert amit nem tudom honnan szerzett.
-Nagyon dühösek vagytok rám? - kérdeztem meg mert ez már régóta a szívemet nyomta.
-Én nem. Sőt örülök. De most maradj nyugton egy kicsit. - majd kedvesen rám mosolygott. Beindította a monitort, felhúzta a hasamon a pólót és oda tett valami ketyerét.
-Hmm nos a képek szerint ikrek lesznek.
-Tes...sék?
-Jól hallottad. - mosolygott - Ha jól látom egy fiú és egy lány.
-Carlisle erre én nem készültem fel ez így nem fog menni... - folytattam volna még a tiltakozást de újra belenyilallt a fájdalom a hasamba de olyan erősen hogy felnyögtem.
-Beadok egy fájdalom csillapítót remélem attól jobban leszel. - mondta Carlisle reménykedve majd beadta az infekciót. Pár perc múlva sokkal jobban éreztem magamat.
-Jó lenne szólni Edwardnak és a szüleidnek nem gondolod? - hirtelen nem tudtam mire gondol úgyhogy megkérdeztem.
-Miről?
-Az ikrekről. - mosolygott.
-Ha apa megtudja megöli Edwardot. - mondtam szomorúan.
-Nyugodj meg. Le tudom nyugtatni. Jól kiismertem. Különben is egyszer meg kell beszélniük Edwarddal a dolgokat.
-Tudom. Igazad van.
-Akkor szólok nekik. - gyorsan elrohant majd vissza jött szerelmemmel, szüleimmel és Esmevel.
-Nos mondanom kell valamit nektek.
-Mi az kicsim? - kérdezte anya és apa kezét szorította.
-Edwarddal ikreink lesznek. - mondtam feszengve. Apa egyszerre felmordult és Edwardra vicsorgott. Carlisle oda ment és lefogta. Anya és Esme ugrándoztak a boldogságtól.
- Apa kérlek értsd meg! - könyörögtem neki. Majd szemem Edwardra siklott aki csak dermedten állt. Apa szemei rám villantak és egyre nyugodtabb lett.
-Beszélnünk kéne Edward. - morogta halkan.
-Szerintem is. - sóhajtotta kedvesem.
-Apa - könyörgő hangra fogtam.
-Nyugi nem esik baja. - hangjából kihallatszott a szomorúság. Majd kimentek. Ebben bízom én is.
-Carlisle szerinted Edward örül nekik? - simítottam végig hasamon.
-Igen.
-Csak mert nem úgy viselkedett.
-Tudod engem is letaglózna ha megtudnám hogy egy hónap múlva két kisbabát tudhatok gyermekemnek.
-Értem - mosolyodtam el. Majd hatalmas fáradság kerített hatalmába.
-Biztosan nagyon elfáradtál kicsim aludj egy keveset. - mondta anya.
-Rendben mami. - mondtam mint egy kis gyerek. Aztán szépen lassan elaludtam. Reménykedve hogy Edwardnak nem esik semmi baja.
Újra együtt
(Bella szemszöge)
Állapotom hónapról hónapra egyre rosszabbodott. Míg végül erre a beszélgetésre jutottunk.
Az ágyamban feküdtem. Apa mellettem ült és a kezemet fogta. Testemen egy újabb fájdalom hullám söpört végig majd apa megszólalt.
-Hívni kéne egy orvost. De kit mert egy rendes ember nem láthat?
-Carlisle orvos - nyögtem.
-Ő biztos. De nem biztos hogy ráér és... - anya jól tarkón vágta.
-Apa kérlek ha én most meghalok szeretném még egyszer látni őket.. - könyörögtem
-Rendben - azzal előtúrta a mobilját. Csöng csöng.
-Igen?
-Szerbusz Carlisle. A lányom szeretné ha az egész családoddal idejönnél. - mondta szomorúan.
-Akkor megyünk. - válaszolta Carlisle határozottan.
-Ja és még valami Carlisle. Siess! - majd letetette.
-Köszönöm apa. - mondtam fáradtan.
-Szívesen.
Pár óra elteltével apa megszólalt.
-Megjöttek Cullenék. - morogta.
(Edward szemszöge)
-Szia kicsim - futok oda szerelmemhez. Borzalmasan nézett ki.
-Mi történt? - egy gondolatot hallottam ami felém irányult. "Megöllek!" Belenéztem Aro szemébe ami villámokat szórt. Azzal Aro fogta magát és kiment. Csak én, családom és Bella voltunk a szobában. Mindenki Bellára nézett. Kérdések zakatoltak fejükben ahogy nekem is. Apa oda ment Bellához és megszólalt.
-Bella mi történt? Mi a baj? - kérdezte. Drágám könnyes szemekkel rám nézett aztán vissza Carlisléra.
-Terhes vagyok. - mondta majd felzokogott - Úgy sajnálom el kellett volna mondanom. De úgy féltem hogy mit fogsz mondani. - sírta. Gyerekünk lesz. Apa leszek. Ez a két mondat zakatolt a fejemben. Aztán boldogság öntötte el mindenemet. Lehajoltam és magamhoz szorítottam a legeslegcsodálatosabb lányt a földön.
-Istenem Bella hiszen ez nagyszerű. - karjaimban hirtelen megfeszült és felnyögött, görcsösen kezdte el szorítani ingemet.
-Szerelmem mi a baj? Mit csináljak? - kérdeztem aggódva.
-Semmit, csak maradj így! - suttogta - Mindjárt elmúlik. - elhúzódtam tőle és óvatosan vissza fektettem a párnákra. Carlislon kívül az egész család kiment.
-Bella milyen gyakran jelentkeznek ezek a fájdalmak? - kérdezte apa szakszerűen ugyanakkor kedvesen.
-Szinte minden órában. - suttogta kedvesem fáradtan. Ekkor rájöttem, hogy mindezt én okoztam neki. Óvatosan megcsókoltam.
-Edward kimennél egy kicsit? - kérte apa.
-Igen persze. Hamarosan vissza jövök. - csókoltam homlokon Bellát. Azzal kimentem. Dühös voltam magamra és ezt az első fal bánta ami az utamba került.
(Bella szemszöge)
-Nos mikor kezdődött ez az egész?
-3 hónappal azután hogy vissza jöttem ide.
-Hányadik hónapban vagy?
-Pont holnap lépek be a 9. hónapba. - mondtam és szomorúan ránéztem.
-Nos akkor elvégzek pár vizsgálatot. - és hozott egy nagy műszert amit nem tudom honnan szerzett.
-Nagyon dühösek vagytok rám? - kérdeztem meg mert ez már régóta a szívemet nyomta.
-Én nem. Sőt örülök. De most maradj nyugton egy kicsit. - majd kedvesen rám mosolygott. Beindította a monitort, felhúzta a hasamon a pólót és oda tett valami ketyerét.
-Hmm nos a képek szerint ikrek lesznek.
-Tes...sék?
-Jól hallottad. - mosolygott - Ha jól látom egy fiú és egy lány.
-Carlisle erre én nem készültem fel ez így nem fog menni... - folytattam volna még a tiltakozást de újra belenyilallt a fájdalom a hasamba de olyan erősen hogy felnyögtem.
-Beadok egy fájdalom csillapítót remélem attól jobban leszel. - mondta Carlisle reménykedve majd beadta az infekciót. Pár perc múlva sokkal jobban éreztem magamat.
-Jó lenne szólni Edwardnak és a szüleidnek nem gondolod? - hirtelen nem tudtam mire gondol úgyhogy megkérdeztem.
-Miről?
-Az ikrekről. - mosolygott.
-Ha apa megtudja megöli Edwardot. - mondtam szomorúan.
-Nyugodj meg. Le tudom nyugtatni. Jól kiismertem. Különben is egyszer meg kell beszélniük Edwarddal a dolgokat.
-Tudom. Igazad van.
-Akkor szólok nekik. - gyorsan elrohant majd vissza jött szerelmemmel, szüleimmel és Esmevel.
-Nos mondanom kell valamit nektek.
-Mi az kicsim? - kérdezte anya és apa kezét szorította.
-Edwarddal ikreink lesznek. - mondtam feszengve. Apa egyszerre felmordult és Edwardra vicsorgott. Carlisle oda ment és lefogta. Anya és Esme ugrándoztak a boldogságtól.
- Apa kérlek értsd meg! - könyörögtem neki. Majd szemem Edwardra siklott aki csak dermedten állt. Apa szemei rám villantak és egyre nyugodtabb lett.
-Beszélnünk kéne Edward. - morogta halkan.
-Szerintem is. - sóhajtotta kedvesem.
-Apa - könyörgő hangra fogtam.
-Nyugi nem esik baja. - hangjából kihallatszott a szomorúság. Majd kimentek. Ebben bízom én is.
-Carlisle szerinted Edward örül nekik? - simítottam végig hasamon.
-Igen.
-Csak mert nem úgy viselkedett.
-Tudod engem is letaglózna ha megtudnám hogy egy hónap múlva két kisbabát tudhatok gyermekemnek.
-Értem - mosolyodtam el. Majd hatalmas fáradság kerített hatalmába.
-Biztosan nagyon elfáradtál kicsim aludj egy keveset. - mondta anya.
-Rendben mami. - mondtam mint egy kis gyerek. Aztán szépen lassan elaludtam. Reménykedve hogy Edwardnak nem esik semmi baja.
2011. január 20., csütörtök
Szerelem az utólsó vérig / 1. fejezet
Sziasztok meghoztam a frisset remélem tetszeni fog!Ezt a fejezetet pedig egyik barátnőmnek ajánlom aki a napokban ünnepelte 13. születés napját! Boldog születésnapot Alice68!
Apa kiakad megint
( Bella szemszöge)
-Terhes vagyok. - mondtam. Apa csak döbbenten bámult rám majd megszólalt.
-MI?!
-Gyereket várok Edward Cullentől.
-Ne!! Ezt nem hiszem el!! Egyáltalán hogyan lehetséges?
-Hát lefeküdtünk. Tudod mint te és anya mikor én lettem.
-Az nem ugyan az! Te még fiatal vagy mi meg már idősebbek voltunk!
-Apa 200 éves vagyok! Anya pedig 23 volt mikor születtem.
-De érettebb volt és nem egy senkitől akit csak néhány hónapja ismersz és azt hiszed hogy szeretted!
-Én mindig szerettem és szeretni is fogom! És ő nem egy senki!
-De az! Csak egy Cullen. Te jobbat érdemelsz!
-De nekem nem kell jobb!Nekem ő kell - ordítottam zokogva.
-És mondd hogy a francba mondod el ezt anyádnak? Szerinted mit fog szólni? Ha nem ájul el megy és kinyírja azt a kis... De tudod mi én ölöm meg!
-Ne könyörgöm! - kiáltottam majd hirtelen olyan éles fájdalom hasított a hasamba hogy összeestem. Apa rögtön oda szaladt hogy segítsen,alig kaptam levegőt is. Aggódva megszólalt.
-Minden rendben? Mit tehetnék amitől jobban lennél?
-Csak ígérd meg hogy nem bántod. - nyöszörögtem fájdalmasan.
-Rendben - adta meg magát -Ide hívom anyádat. - azzal elrohan és anyával jött vissza.
-Kicsim mi történt? - helyettem apa szólalt meg.
-Terhes Edward Cullentől. - morogja.
-Hát igen ez a helyzet. - mondtam. BUMMM.Anya elájult.
-Én megmondtam. - mondta apa miközben anyát tartotta.
-Sajnálom. - sírtam hirtelen úgy megszédültem hogy le kellett ülnöm. Anya elkezdett ébredezni.
-Ugye csak álmodtam?
-Nem nem álmodtál anya.
-És...és megakarod tartani?
-Hát persze. -mondtam kicsit sértetten.
-Nos akkor...ÉLJEN!!!!!!!!!!!!!!!! - ez a reakció engem is letaglózott. Apán láttam a csalódottságot.
-Köszönöm anya! - ugrottam a nyakába.
-Na jó nekem most van elegem. - mondta apa majd elviharzott.
Aro szemszöge:
-Na jó nekem most van elegem. - mondtam és kiviharoztam. Nem lehet igaz! Azt reméltem Sulpicia majd lebeszéli, de nem! Összefogtak! Berohantam a szobámba, kivettem a köpenyem. Muszáj kicsit egyedül lennem. Tudtam egy messzi erdőt ahova egy ember se meri betenni a lábát. Átvágtam a tróntermem.
-Neked meg mi bajod van? - kérdezte Marcus. Egy kicsit se tudott érdekelni.Kirohantam az erdőbe (abba a részbe ahova emberek nem nagyon jönnek)és addig romboltam amíg szinte minden fát kiirtottam magam körül.Aztán meghallottam Marcus hangját.
-Aro mi történ?
-Bella terhes.
-Ez most nem én voltam!-mentegetőzött Caius.
-Ez a kis nyamvadt Edward Cullen volt.Ha a kezeim közé kerül én megfojtom.-acsarogtam.
-Nagy levegő Aro-mondta Marcus-és gondolj Bellára.Gondolj arra mit érezhetz ő.-mondta.Igen ezt fogom tenni.Egyelőre nem fogok Edwarddal törődni.Csak is Bellával.Hiszen nekem ő a legfontosabb.
Apa kiakad megint
( Bella szemszöge)
-Terhes vagyok. - mondtam. Apa csak döbbenten bámult rám majd megszólalt.
-MI?!
-Gyereket várok Edward Cullentől.
-Ne!! Ezt nem hiszem el!! Egyáltalán hogyan lehetséges?
-Hát lefeküdtünk. Tudod mint te és anya mikor én lettem.
-Az nem ugyan az! Te még fiatal vagy mi meg már idősebbek voltunk!
-Apa 200 éves vagyok! Anya pedig 23 volt mikor születtem.
-De érettebb volt és nem egy senkitől akit csak néhány hónapja ismersz és azt hiszed hogy szeretted!
-Én mindig szerettem és szeretni is fogom! És ő nem egy senki!
-De az! Csak egy Cullen. Te jobbat érdemelsz!
-De nekem nem kell jobb!Nekem ő kell - ordítottam zokogva.
-És mondd hogy a francba mondod el ezt anyádnak? Szerinted mit fog szólni? Ha nem ájul el megy és kinyírja azt a kis... De tudod mi én ölöm meg!
-Ne könyörgöm! - kiáltottam majd hirtelen olyan éles fájdalom hasított a hasamba hogy összeestem. Apa rögtön oda szaladt hogy segítsen,alig kaptam levegőt is. Aggódva megszólalt.
-Minden rendben? Mit tehetnék amitől jobban lennél?
-Csak ígérd meg hogy nem bántod. - nyöszörögtem fájdalmasan.
-Rendben - adta meg magát -Ide hívom anyádat. - azzal elrohan és anyával jött vissza.
-Kicsim mi történt? - helyettem apa szólalt meg.
-Terhes Edward Cullentől. - morogja.
-Hát igen ez a helyzet. - mondtam. BUMMM.Anya elájult.
-Én megmondtam. - mondta apa miközben anyát tartotta.
-Sajnálom. - sírtam hirtelen úgy megszédültem hogy le kellett ülnöm. Anya elkezdett ébredezni.
-Ugye csak álmodtam?
-Nem nem álmodtál anya.
-És...és megakarod tartani?
-Hát persze. -mondtam kicsit sértetten.
-Nos akkor...ÉLJEN!!!!!!!!!!!!!!!! - ez a reakció engem is letaglózott. Apán láttam a csalódottságot.
-Köszönöm anya! - ugrottam a nyakába.
-Na jó nekem most van elegem. - mondta apa majd elviharzott.
Aro szemszöge:
-Na jó nekem most van elegem. - mondtam és kiviharoztam. Nem lehet igaz! Azt reméltem Sulpicia majd lebeszéli, de nem! Összefogtak! Berohantam a szobámba, kivettem a köpenyem. Muszáj kicsit egyedül lennem. Tudtam egy messzi erdőt ahova egy ember se meri betenni a lábát. Átvágtam a tróntermem.
-Neked meg mi bajod van? - kérdezte Marcus. Egy kicsit se tudott érdekelni.Kirohantam az erdőbe (abba a részbe ahova emberek nem nagyon jönnek)és addig romboltam amíg szinte minden fát kiirtottam magam körül.Aztán meghallottam Marcus hangját.
-Aro mi történ?
-Bella terhes.
-Ez most nem én voltam!-mentegetőzött Caius.
-Ez a kis nyamvadt Edward Cullen volt.Ha a kezeim közé kerül én megfojtom.-acsarogtam.
-Nagy levegő Aro-mondta Marcus-és gondolj Bellára.Gondolj arra mit érezhetz ő.-mondta.Igen ezt fogom tenni.Egyelőre nem fogok Edwarddal törődni.Csak is Bellával.Hiszen nekem ő a legfontosabb.
2011. január 16., vasárnap
Rövid előzetes
Nos mint tudjátok befejeztem az első "könyvet" és bétámmal végre sikerült eldönteni a második címét. :) A cím: Szerelem az utolsó vérig. És én úgy gondolom megérdemeltek egy kicsi ízelítőt az első pár fejiből.Úgyhogy jó olvasást kívánok! és kommizzatok!XD
-Kicsim mi történt? - helyettem apa szólalt meg.
-Terhes Edward Cullentől. - morogja.
-Hát igen ez a helyzet. - mondtam. BUMMM.Anya elájult.
-Én megmondtam. - mondta apa miközben anyát tartotta.
-Sajnálom. - sírtam hirtelen úgy megszédültem hogy le kellett ülnöm. Anya elkezdett ébredezni.
-Ugye csak álmodtam?
-Nem nem álmodtál anya.
-És...és megakarod tartani?
-Hát persze. -mondtam kicsit sértetten.
-Carlisle erre én nem készültem fel ez így nem fog menni...-folytattam volna még a tiltakozást de újra belenyilallt a fájdalom a hasamba de olyan erősen hogy felnyögtem.
-Beadok egy fájdalom csillapítót remélem attól jobban leszel.-mondta Carlisle reménykedve majd beadta az infekciót.Pár perc múlva sokkal jobban éreztem magamat.
-Jó lenne szólni Edwardnak és a szüleidnek nem gondolod?-hirtelen nem tudtam mire gondol úgyhogy megkérdeztem.
-Miről?
-Kicsit kiakasztott mikor megtudtam hogy terhes.De ezen nem tudok változtatni.
-Hát nem.
-Szeretném megtudni, hogy szívből szereted e legalább Bellát vagy csak sajnálatból vagy itt?
-Ne haragudj Aro de ez milyen kérdés?
-Ez egy elég egyértelmű kérdés.Szereted-e a lányomat vagy csak félsz attól hogy ha megtudom hogy csak alkalmi játék volt megöllek.
Remélem tetszett.Hamarosan meghozom az első fejezetet.Addig is jó mulatást mindenkinek!
-Kicsim mi történt? - helyettem apa szólalt meg.
-Terhes Edward Cullentől. - morogja.
-Hát igen ez a helyzet. - mondtam. BUMMM.Anya elájult.
-Én megmondtam. - mondta apa miközben anyát tartotta.
-Sajnálom. - sírtam hirtelen úgy megszédültem hogy le kellett ülnöm. Anya elkezdett ébredezni.
-Ugye csak álmodtam?
-Nem nem álmodtál anya.
-És...és megakarod tartani?
-Hát persze. -mondtam kicsit sértetten.
-Carlisle erre én nem készültem fel ez így nem fog menni...-folytattam volna még a tiltakozást de újra belenyilallt a fájdalom a hasamba de olyan erősen hogy felnyögtem.
-Beadok egy fájdalom csillapítót remélem attól jobban leszel.-mondta Carlisle reménykedve majd beadta az infekciót.Pár perc múlva sokkal jobban éreztem magamat.
-Jó lenne szólni Edwardnak és a szüleidnek nem gondolod?-hirtelen nem tudtam mire gondol úgyhogy megkérdeztem.
-Miről?
-Kicsit kiakasztott mikor megtudtam hogy terhes.De ezen nem tudok változtatni.
-Hát nem.
-Szeretném megtudni, hogy szívből szereted e legalább Bellát vagy csak sajnálatból vagy itt?
-Ne haragudj Aro de ez milyen kérdés?
-Ez egy elég egyértelmű kérdés.Szereted-e a lányomat vagy csak félsz attól hogy ha megtudom hogy csak alkalmi játék volt megöllek.
Remélem tetszett.Hamarosan meghozom az első fejezetet.Addig is jó mulatást mindenkinek!
2011. január 15., szombat
Hírdetés!!!
Sziasztok! Zsani alias Szozsa914 indított egy pályázatot. Nézzétek meg és ha tetszik jelentkezettek. Ha lehet hirdessétek a blogotokon. Blog címe ( ha többet akarnátok megtudni) : http://fantasywriterblog.blogspot.com/ Ha itt nem jönne be megtaláljátok az ajánlóban.
Szia mindenkinek! Mostanában teljesen pályázat függő lettem..:D! Arra gondoltam, hogy ezúttal novellapályázatot hirdetek.
A pályázat témája: A hét főbűn
A hét főbűn:
A pályaműveknek nem kötelező ezt a címet adni, szólhat mind a hét főbűnről, de akár csak az egyikről is. A lényeg, hogy szárnyaljon a fantáziátok. :D
A művek kategóriái: novella, vers vagy elbeszélés
Terjedelem:
Határidők:
Jelentkezési Határidő: 2011. 01.25. (éjfél)
Beküldési Határidő: 2011. 02. 25. (éjfél)
Zsűri:
én, azaz Szozsa914 :)
( a többiek még nem mondtak biztosat)
Nyeremény:
Egyenlőre úgy gondoltam, hogy egy saját magam készített kis meglepetéssel kedveskedem az első három helyezettnek. Továbbá minden részt vevő kap oklevelet, az első három nyertes postán is megkapja, az ajándékaival együtt. De persze a jelentkezők számától függ a nyeremény is.
Jelentkezni:
Kommentben vagy e-mailben. ( Ne a chat-ben, mert nem tudom normálisan nyomon követni)
Ha e-mailben jelentkezel:
Vagy írjatok hozzászólásban és azonnal válaszolok!
A verseny további fejleményeiről a későbbiekben még jelentkezem..:D
Legyetek jók! Sok ihletet és múzsát kívánok!
Néhány nap és jön a friss!
Üdv.: Zsani alias Szozsa914
Pályázati felhívás!
A pályázat témája: A hét főbűn
A hét főbűn:
- A kevélység (megjegyezném, hogy beletartozik a kevélység bűnébe a hiúság is, de ez tágabb fogalom... :) köszi Claire!)
- A falánkság
- A kapzsiság
- A lustaság
- Az irigység
- A harag
- A bujaság
A pályaműveknek nem kötelező ezt a címet adni, szólhat mind a hét főbűnről, de akár csak az egyikről is. A lényeg, hogy szárnyaljon a fantáziátok. :D
A művek kategóriái: novella, vers vagy elbeszélés
Terjedelem:
- Vers: nincs
- Novella: minimum 2 oldal maximum 5 oldal (Betűtípus: Times New Roman, Betűméret: 12, Sorköz: szimpla)
- Elbeszélés: minimum 5 oldal, maximum 12 oldal (Betűtípus: Times New Roman, Betűméret: 12, Sorköz: szimpla)
Határidők:
Jelentkezési Határidő: 2011. 01.25. (éjfél)
Beküldési Határidő: 2011. 02. 25. (éjfél)
Zsűri:
én, azaz Szozsa914 :)
( a többiek még nem mondtak biztosat)
Nyeremény:
Egyenlőre úgy gondoltam, hogy egy saját magam készített kis meglepetéssel kedveskedem az első három helyezettnek. Továbbá minden részt vevő kap oklevelet, az első három nyertes postán is megkapja, az ajándékaival együtt. De persze a jelentkezők számától függ a nyeremény is.
Jelentkezni:
Kommentben vagy e-mailben. ( Ne a chat-ben, mert nem tudom normálisan nyomon követni)
Ha e-mailben jelentkezel:
- szozsa914@gmail.com ( Ebben az esetben, mindenféleképpen írd be a tárgyhoz : Novellapályázat)
- janettedorothyfair@gmail.com ( Jó volna, ha itt is megjelölnéd a tárgyat, de nem lényeges) :D
Vagy írjatok hozzászólásban és azonnal válaszolok!
A verseny további fejleményeiről a későbbiekben még jelentkezem..:D
Legyetek jók! Sok ihletet és múzsát kívánok!
Néhány nap és jön a friss!
Üdv.: Zsani alias Szozsa914
2011. január 14., péntek
Volturi and Cullen love forever / 23. fejezet
Sziasztok! Meghoztam (átmenetileg) az utolsó fejit. Léci komizzatok ide is meg hogy milyen dalok szóljanak! Jó olvasást! Kellemes hétvégét!!!
Búcsúzás
(Bella szemszöge)
Égető érzést éreztem az oldalamon az utolsó amire emlékszem Edward ordítása és fájdalmas arca. A következő pillanatban minden elsötétült. Egy végtelen mezőn találtam magamat. Hirtelen egy angyal jelent meg előttem.
-Mi történt velem? - kérdeztem. Mert semmit nem értettem.
-Meghaltál. - mondta az angyal. - De szerencsés vagy, mert valaki megakar menteni. - Mielőtt bármit kérdezhettem volna felém intett én pedig újra eszméletem vesztettem.
-Hallasz engem? - költögetett egy kedves férfi hang, de nem Edwardé. Lassan kinyitottam és Diegót pillantottam meg. Ijedtemben felsikoltottam majd felpattantam. Kár volt ugyanis a következő sikoly fájdalmamban hagyta el a számat.
-Cssss. Nyugodj meg! Nem foglak bántani. -csitítgatott. Hittem neki.
-Hol van Edward? - kérdeztem. Remélem nem esett baja.
-Már otthon van. De jobb lenne ha te is utána mennél mivel azt hiszi meghaltál. - szólalt meg Carli Diegó háta mögül.
-Rendben máris indulok. Köszönök mindent és tehetek értetek valamit?
-Szeretnénk csatlakozni a Volturiba.- mondta ki kerek perec Carli.
-Rendben gyertek velem. - elvittem őket abba a házba ahol apát és a többieket sejtettem. Mikor benyitottam Jane és Alec borult a nyakamba. Jane sírt nem is ez a helyes szó inkább bömbölt és úgy szorított magához hogy alig kaptam levegőt.
-Istenem Bella azt...hit...tük hogy hogy meg...hal...tál. - szipogta.
-Jól vagyok nekik köszönhetően. - mutattam Diegóra és Carlira. - Adjatok nekik egy egy köpenyt. Mostantól ők is testőrök. - avattam be őket. Azzal fogtam magam és felmentem az emeletre. Mikor benyitottam apáék szobájába anya éppen apa karjaiban volt és sírt. Apa csak magába roskadva ült.
-Sziasztok. - szólaltam meg. Erre mindketten felkapták a fejüket és hitetlenkedve néztek rám. Anya eszmélt fel először és zokogva a nyakamba vettette magát.
-Kislányom. - mondta apa és ő is oda jött hozzám ő is átölelt. Így álltunk percekig.
-Kérlek titeket hadd menjek el Edwardhoz.
-Megtiltom! Most azonnal haza megyünk. - mondta apa. Én kétségbe esve kérleltem.
-Legalább hadd búcsúzzam el tőle. Egy napot kérek.
-Rendben 24 óra múlva itt. - mondta - Na nyomás mielőtt meggondolom magamat.
Kiugrottam az ablakon és egyenesen a Cullen házhoz mentem. Ott beugrottam Edward ablakán. Szerelmem az ágyán feküdt. Végig simítottam hátán.
-Szia drágám. Jöttem búcsúzni.
-Bella. - nyögte. Azzal lehúzott magához és vad csókolózásba kezdtünk. Hamarosan nem volt rajtunk más csak fehérnemű.
-Biztosan akarod? - kérdezte.
-Igen akarlak mindennél jobban vágyom rád! - suttogtam. Aztán eltűnt rólunk a fehérnemű és a következő pillanatban már Edwardé voltam.
Órákig feküdtünk egymásba forrva. Majd nagy levegőt vettem és belekezdtem.
-Vissza kell mennem Volterába. Apa eltiltott tőled.
-Ne kérlek ne hagyj itt. - kérlelt - Nem élném túl megint ha elvesztenélek.
-Ígérem felhívlak olyan gyakran ahogy csak tudlak. - mondtam
-Mennyi időnk van még?
-18 óránk. - mondtam szomorúan.
-Annyi elég. Gyere öltözzünk fel hogy a család is tudja életben vagy.
A következő órákat a Cullen család társaságában töltöttük. Majd indulnom kellett.Oda mentem Carlislehoz és Esmehez megöleltem őket.Nagyon fognak hiányozni.Elbúcsúztam Emmett-től és Rosalietól.Majd Alicék következtek.Megígértem neki hogy felhívom olyan gyakran ahogy csak tudom. Végül Edward következett.Megöleltem megcsókoltam.Olyan nehéz volt az elválás. De muszáj volt.
A következő órák összefolytak. Mire feleszméltem már Volterában voltunk.
3 hónap múlva
Edward nagyon hiányzott. De sajnos hónapról hónapra egyre rosszabbul voltam. Nagyon sokat hánytam és szédültem. Mikor legközelebb kint jártam a városban. Be ugrottam a kórházba. Bementem egy orvoshoz. Aki megkérdezte.
-Mikor volt együtt utoljára valakivel?
-Három hónapja.
-Kérem feküdjön fel arra az asztalra. - Úgy tettem ahogy mondta. Majd bekente a hasamat valami zselés izével és egy ketyerét kezdett húzogatni rajta. Aztán adott egy kendőt hogy töröljem le vele a zselét. Megszólalt.
-Ön terhes. - állapította meg. Ne csak ezt ne! Apa ki fog nyírni. Mire visszaértem apa már a szobámban volt.
-Na jó Bella elég volt! Hónapok óta rosszul vagy. Mi a baj?
-Terhes vagyok. - mondtam. Apa csak döbbenten bámult rám aztán megszólalt.
VÉGE
Búcsúzás
(Bella szemszöge)
Égető érzést éreztem az oldalamon az utolsó amire emlékszem Edward ordítása és fájdalmas arca. A következő pillanatban minden elsötétült. Egy végtelen mezőn találtam magamat. Hirtelen egy angyal jelent meg előttem.
-Mi történt velem? - kérdeztem. Mert semmit nem értettem.
-Meghaltál. - mondta az angyal. - De szerencsés vagy, mert valaki megakar menteni. - Mielőtt bármit kérdezhettem volna felém intett én pedig újra eszméletem vesztettem.
-Hallasz engem? - költögetett egy kedves férfi hang, de nem Edwardé. Lassan kinyitottam és Diegót pillantottam meg. Ijedtemben felsikoltottam majd felpattantam. Kár volt ugyanis a következő sikoly fájdalmamban hagyta el a számat.
-Cssss. Nyugodj meg! Nem foglak bántani. -csitítgatott. Hittem neki.
-Hol van Edward? - kérdeztem. Remélem nem esett baja.
-Már otthon van. De jobb lenne ha te is utána mennél mivel azt hiszi meghaltál. - szólalt meg Carli Diegó háta mögül.
-Rendben máris indulok. Köszönök mindent és tehetek értetek valamit?
-Szeretnénk csatlakozni a Volturiba.- mondta ki kerek perec Carli.
-Rendben gyertek velem. - elvittem őket abba a házba ahol apát és a többieket sejtettem. Mikor benyitottam Jane és Alec borult a nyakamba. Jane sírt nem is ez a helyes szó inkább bömbölt és úgy szorított magához hogy alig kaptam levegőt.
-Istenem Bella azt...hit...tük hogy hogy meg...hal...tál. - szipogta.
-Jól vagyok nekik köszönhetően. - mutattam Diegóra és Carlira. - Adjatok nekik egy egy köpenyt. Mostantól ők is testőrök. - avattam be őket. Azzal fogtam magam és felmentem az emeletre. Mikor benyitottam apáék szobájába anya éppen apa karjaiban volt és sírt. Apa csak magába roskadva ült.
-Sziasztok. - szólaltam meg. Erre mindketten felkapták a fejüket és hitetlenkedve néztek rám. Anya eszmélt fel először és zokogva a nyakamba vettette magát.
-Kislányom. - mondta apa és ő is oda jött hozzám ő is átölelt. Így álltunk percekig.
-Kérlek titeket hadd menjek el Edwardhoz.
-Megtiltom! Most azonnal haza megyünk. - mondta apa. Én kétségbe esve kérleltem.
-Legalább hadd búcsúzzam el tőle. Egy napot kérek.
-Rendben 24 óra múlva itt. - mondta - Na nyomás mielőtt meggondolom magamat.
Kiugrottam az ablakon és egyenesen a Cullen házhoz mentem. Ott beugrottam Edward ablakán. Szerelmem az ágyán feküdt. Végig simítottam hátán.
-Szia drágám. Jöttem búcsúzni.
-Bella. - nyögte. Azzal lehúzott magához és vad csókolózásba kezdtünk. Hamarosan nem volt rajtunk más csak fehérnemű.
-Biztosan akarod? - kérdezte.
-Igen akarlak mindennél jobban vágyom rád! - suttogtam. Aztán eltűnt rólunk a fehérnemű és a következő pillanatban már Edwardé voltam.
Órákig feküdtünk egymásba forrva. Majd nagy levegőt vettem és belekezdtem.
-Vissza kell mennem Volterába. Apa eltiltott tőled.
-Ne kérlek ne hagyj itt. - kérlelt - Nem élném túl megint ha elvesztenélek.
-Ígérem felhívlak olyan gyakran ahogy csak tudlak. - mondtam
-Mennyi időnk van még?
-18 óránk. - mondtam szomorúan.
-Annyi elég. Gyere öltözzünk fel hogy a család is tudja életben vagy.
A következő órákat a Cullen család társaságában töltöttük. Majd indulnom kellett.Oda mentem Carlislehoz és Esmehez megöleltem őket.Nagyon fognak hiányozni.Elbúcsúztam Emmett-től és Rosalietól.Majd Alicék következtek.Megígértem neki hogy felhívom olyan gyakran ahogy csak tudom. Végül Edward következett.Megöleltem megcsókoltam.Olyan nehéz volt az elválás. De muszáj volt.
A következő órák összefolytak. Mire feleszméltem már Volterában voltunk.
3 hónap múlva
Edward nagyon hiányzott. De sajnos hónapról hónapra egyre rosszabbul voltam. Nagyon sokat hánytam és szédültem. Mikor legközelebb kint jártam a városban. Be ugrottam a kórházba. Bementem egy orvoshoz. Aki megkérdezte.
-Mikor volt együtt utoljára valakivel?
-Három hónapja.
-Kérem feküdjön fel arra az asztalra. - Úgy tettem ahogy mondta. Majd bekente a hasamat valami zselés izével és egy ketyerét kezdett húzogatni rajta. Aztán adott egy kendőt hogy töröljem le vele a zselét. Megszólalt.
-Ön terhes. - állapította meg. Ne csak ezt ne! Apa ki fog nyírni. Mire visszaértem apa már a szobámban volt.
-Na jó Bella elég volt! Hónapok óta rosszul vagy. Mi a baj?
-Terhes vagyok. - mondtam. Apa csak döbbenten bámult rám aztán megszólalt.
VÉGE
2011. január 9., vasárnap
Kérés
Sziasztok!
Szeretném ha most ti határoznátok meg hogy milyen zene szóljon a blogon. Ezért kérek mindenkit aki olvasás közben zenét szeretne hallgatni, hogy írjon 3 kedvenc dalt és azt felteszem. Most tényleg sokk komit várok :D A hónap végéig lehet írni.
Puszi Allice
Szeretném ha most ti határoznátok meg hogy milyen zene szóljon a blogon. Ezért kérek mindenkit aki olvasás közben zenét szeretne hallgatni, hogy írjon 3 kedvenc dalt és azt felteszem. Most tényleg sokk komit várok :D A hónap végéig lehet írni.
Puszi Allice
Hírdetés!
Két barátom indított egy blogot. Nézzétek meg mert szerintem egész jó! :D
Blog címe: http://gyuke-faktor.blogspot.com/
Jah és ha sok hülyeséget olvastok ne is csodálkozzatok. Náluk ez a normális!
Blog címe: http://gyuke-faktor.blogspot.com/
Jah és ha sok hülyeséget olvastok ne is csodálkozzatok. Náluk ez a normális!
2011. január 6., csütörtök
Volturi and Cullen love forever / 22. fejezet
Bocs de a gép szórakozik és így előre pár fejezet. Viszont van egy fontos hírem. Úgy döntöttünk Bétámmal hogy 23 fejezet lesz csak. Na de nem hagyjuk abba az írást, hanem folytatjuk itt tovább a fejiket csak más címmel. Szóval ez a 23 fejezet címe Volturi and Cullen love forever. Ennek a folytatásainak a címét még nem döntöttük el. kb. olyan mintha egy könyvet olvasnátok és itt lenne a pl. Harry Potter első könyv vége. De lesz még sok feji, szóval gyertek csak olvasniXD
Meghoztam a frisset.Remélem tetszeni fog.Komikat pleas!!!!!!!!!!!!!!!!!!XD XD
Újabb csapás és újabb meglepetés
(Aro szemszöge)
Istenem remélem megkerül. Nagyon aggódtam érte. Ha elő kerül rögtön hazaviszem Volterába és többé nem engedem a közelébe azt a Cullen fiút csak a bajt hozza Bellára. Aggódva toporogtam és járkáltam a szobában. Szerelmem csak magába roskadva ült. Muszáj volt leülnöm mellé és valami biztatót mondani. Még ha nem is hiszek benne.
-Elő fog kerülni hidd el. Erős lány jól neveltük.
-Tudom de ő csak egy félvér mi lesz ha az aki elrabolta bántani fogja? Azt nem élném túl.
-Tudom. Én is nagyon félek. - mondtam majd átöleltem kedvesemet. Ekkor nyílt az ajtó és Caius lépett be. Mielőtt az őrökért kiáltottam volna megszólalt.
-Bocsánat a zavarásért csak annyit szerettem volna mondani, hogy Bella...
(Edward szemszöge)
Ahogy futottam az erdőben hirtelen egy hangot hallottam aztán minden elsötétedett. Mikor magamhoz tértem egy szép hálóban voltam. Hirtelen nyílt az ajtó és csodák csodája Kathrine lépett be rajta.
-Szia drágám. - köszönt engem pedig elöntött a méreg. Ezt hogy, képzeli először elüldözi Bellát, majd elrabol. Láttam hogy valamit maga elé mormol és haragom rögtön elszállt. Úgy éreztem ha Kathrinenek valami baja esne azt nem bírnám elviselni. Szerelmet éreztem iránta. Rögtön felpattantam és oda mentem hozzá. Magamhoz szorítottam és megsimogattam.
-Gyere édesem hadd mutassak neked valamit. - Azzal lementünk a pincébe ahol valamiféle börtön volt. A börtönben pedig három alakot láttam. Az egyik Caius volt a másik gondolom a felesége és a harmadik a harmadik személy láttán rögtön kitisztult a fejem. Megláttam Bellát aki teljes erejével a rácsoknak feszült a másik két személlyel együtt.
-Carli üsd ki őket! - parancsolta Kathrine. Újra ránéztem kedvesemre aki hirtelen felsikoltott és összeesett. Elöntött a düh és nekiestem Kathrinnek. Ütöttem, vertem ahol értem ő pedig sikoltozott. Láttam ahogyan Bella feltápászkodik. Ebben a pillanatban több dolog is történt mégpedig: Kiestem a ritmusból és Valaki hátulról leütött. A második pedig Bella ijedt fájdalmas sikolyát. A fejem sajgott de kibírtam. Hátra fordultam és úgy verekedtem tovább. Hirtelen Kathrine szólalt meg.
-Búcsúzz el a drága kicsi Bellától. - mondta. Azzal láttam ahogy meggyújt egy öngyújtót és az a pasi aki eddig engem gyepált most kedvesemet tartotta. Kathrine pedig meggyújtotta Bella ruháját. Felordítottam próbáltam segíteni de nem tudtam. Ekkor az a Carli fogta magát és Kathrine felé ordított.
-Ez nem volt a tervben. Azt mondtad senkinek nem esik baja. Most pedig egy ártatlan lány meghalt. Ezt most nem úszod meg. - rátámadt Kathrinere. Kathrine kikerülte és elmenekült. Kiszabadította Caiusékat, majd a másik fiúhoz fordult.
-Segítesz?
-Persze. - és a srác rámosolygott. De én nem tudtam ezzel törődni. Veszteségemet fájlaltam.Bella halott. Az egyetlen lány akit valaha igazán szerettem most meghalt.
-Hogy mondjam el ezt a szüleinek. - mondta Caius.
Sokkos állapotban kerültem vissza a Cullen házba. Carli és a srác eltűntek. Mikor beléptünk a házba mindenkin oda rohant hozzánk. Esme a nyakamba ugrott mindenki örült. Senki nem vette észre, hogy Bella nincs itt. Ekkor Jasper megszólalt.
-Edward mi történt? Az érzéseid olyan negatívak. Mi a baj?
-Bella - nyögtem - Bella halott. - mondtam azzal fölrohantam a szobámba és becsaptam az ajtót. Körülnéztem a szobámba minden rá emlékeztetett. Le heveredtem az ágyra. A párnákon még éreztem Bella illatát. Órák telhettek el így. Egyszer csak azt éreztem hogy valaki végig simít hátamon és hangjára ledöbbentem...
Meghoztam a frisset.Remélem tetszeni fog.Komikat pleas!!!!!!!!!!!!!!!!!!XD XD
Újabb csapás és újabb meglepetés
(Aro szemszöge)
Istenem remélem megkerül. Nagyon aggódtam érte. Ha elő kerül rögtön hazaviszem Volterába és többé nem engedem a közelébe azt a Cullen fiút csak a bajt hozza Bellára. Aggódva toporogtam és járkáltam a szobában. Szerelmem csak magába roskadva ült. Muszáj volt leülnöm mellé és valami biztatót mondani. Még ha nem is hiszek benne.
-Elő fog kerülni hidd el. Erős lány jól neveltük.
-Tudom de ő csak egy félvér mi lesz ha az aki elrabolta bántani fogja? Azt nem élném túl.
-Tudom. Én is nagyon félek. - mondtam majd átöleltem kedvesemet. Ekkor nyílt az ajtó és Caius lépett be. Mielőtt az őrökért kiáltottam volna megszólalt.
-Bocsánat a zavarásért csak annyit szerettem volna mondani, hogy Bella...
(Edward szemszöge)
Ahogy futottam az erdőben hirtelen egy hangot hallottam aztán minden elsötétedett. Mikor magamhoz tértem egy szép hálóban voltam. Hirtelen nyílt az ajtó és csodák csodája Kathrine lépett be rajta.
-Szia drágám. - köszönt engem pedig elöntött a méreg. Ezt hogy, képzeli először elüldözi Bellát, majd elrabol. Láttam hogy valamit maga elé mormol és haragom rögtön elszállt. Úgy éreztem ha Kathrinenek valami baja esne azt nem bírnám elviselni. Szerelmet éreztem iránta. Rögtön felpattantam és oda mentem hozzá. Magamhoz szorítottam és megsimogattam.
-Gyere édesem hadd mutassak neked valamit. - Azzal lementünk a pincébe ahol valamiféle börtön volt. A börtönben pedig három alakot láttam. Az egyik Caius volt a másik gondolom a felesége és a harmadik a harmadik személy láttán rögtön kitisztult a fejem. Megláttam Bellát aki teljes erejével a rácsoknak feszült a másik két személlyel együtt.
-Carli üsd ki őket! - parancsolta Kathrine. Újra ránéztem kedvesemre aki hirtelen felsikoltott és összeesett. Elöntött a düh és nekiestem Kathrinnek. Ütöttem, vertem ahol értem ő pedig sikoltozott. Láttam ahogyan Bella feltápászkodik. Ebben a pillanatban több dolog is történt mégpedig: Kiestem a ritmusból és Valaki hátulról leütött. A második pedig Bella ijedt fájdalmas sikolyát. A fejem sajgott de kibírtam. Hátra fordultam és úgy verekedtem tovább. Hirtelen Kathrine szólalt meg.
-Búcsúzz el a drága kicsi Bellától. - mondta. Azzal láttam ahogy meggyújt egy öngyújtót és az a pasi aki eddig engem gyepált most kedvesemet tartotta. Kathrine pedig meggyújtotta Bella ruháját. Felordítottam próbáltam segíteni de nem tudtam. Ekkor az a Carli fogta magát és Kathrine felé ordított.
-Ez nem volt a tervben. Azt mondtad senkinek nem esik baja. Most pedig egy ártatlan lány meghalt. Ezt most nem úszod meg. - rátámadt Kathrinere. Kathrine kikerülte és elmenekült. Kiszabadította Caiusékat, majd a másik fiúhoz fordult.
-Segítesz?
-Persze. - és a srác rámosolygott. De én nem tudtam ezzel törődni. Veszteségemet fájlaltam.Bella halott. Az egyetlen lány akit valaha igazán szerettem most meghalt.
-Hogy mondjam el ezt a szüleinek. - mondta Caius.
Sokkos állapotban kerültem vissza a Cullen házba. Carli és a srác eltűntek. Mikor beléptünk a házba mindenkin oda rohant hozzánk. Esme a nyakamba ugrott mindenki örült. Senki nem vette észre, hogy Bella nincs itt. Ekkor Jasper megszólalt.
-Edward mi történt? Az érzéseid olyan negatívak. Mi a baj?
-Bella - nyögtem - Bella halott. - mondtam azzal fölrohantam a szobámba és becsaptam az ajtót. Körülnéztem a szobámba minden rá emlékeztetett. Le heveredtem az ágyra. A párnákon még éreztem Bella illatát. Órák telhettek el így. Egyszer csak azt éreztem hogy valaki végig simít hátamon és hangjára ledöbbentem...
Volturi and Cullen love forever / 5. fejezet
Remélem tetszik majd. A komikat várjuk.
Búcsúzás
Bella szemszöge
Kész csoda, hogy apa rábírta Caiust, hogy engedjen utamra. Végre 1 év kis kimozdulás. Még nem tudom pontosan, hogy néznek ki, kivéve Carlislet. Róla volt egy kis képem. Nem nézett ki rosszul, csak már foglalt volt. Legalább a nevüket tudtam. Ideje mennem, és elbúcsúznom mindenkitől.
-Ne szomorkodjatok. – mondtam Félixnek, Demetrinek, Alecnek, és az összes többi barátomnak. Nagyon fognak hiányozni.
-Ugye tudod, hogy megölsz! – mondta Félix, és felkapott. Kellemes volt ölelése. Most legalább a csontjaim nem törtek össze. Még Jane is odajött, és kedvesen megölelt, majd kicsit mérgesen nézett rám. Vajon miért? Csodálkozó nézésemből rájött, hogy nem értem.
-Miért?! Tudod milyen rossz nélküled! Elmegy a kedvem, mert makacsul 1 éven keresztül Cullenéknél leszel! Nagyon hiányozni fogsz! Nagyon, nagyon, nagyon! – mondta, majd újra megölelt. Ez nem csak engem lepett meg, hanem az összes jelenlévőt.
-Kibújt a morcos a zsákból! – mondta Félix. Ezen mindannyian jót nevetünk. Még Jane is.
-Pont az erős, de érzelmes behemót mondja ezt. – mondta nevetve Jane. Örültem, ha kijöttek egymással. Na persze tudni illik Jane rajongott Félixért valamennyire, és ez fordítva is igaz. A szerelem, ami még engem nem ért el.
-Bella! Aro küldött, hogy miért nem jössz? – mondta Marcus.
-Megyek, már megyek Marcus bácsi. – mondtam heccből, mire ő nagyon csúnyán nézett. Nem szerette, ha öregítettem Igaza van, hisz csak 3333 éves. Még nagyon „fiatal”. „Fiatal, és üde”. Száguldottam a folyósokon a trónteremig. Mikor beléptem éreztem, hogy feszült a hangulat, mégis mindenki mosolygott. Valami készül.
-Bella! Úgy gondoltuk, hogy mielőtt elmész, adnánk egy kis ajándékot. – mondta anyám. Apa felállt, majd odanyújtott egy nagyobb dobozt. Rögtön kibontottam. Egy ujj mobilt, és egy gyönyörű nyakláncot találtam benne.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – mondtam, majd mind a hátukat megöleltem.
-Na, de… indulj…, mert lekésed a … gépet. – mondta elérzékenyülve anyám. Mindenkitől gyors búcsút vettem, majd elindultam Félix, és Alec kíséretében a reptér felé. Apa BMV – jével mentünk. Mikor kiértünk a reptérre nehezemre esett otthagyni két legjobb barátom. Elbúcsúztam, majd felszálltam. Nem zavart senki utamon, és én csendesen pihentem. Végül megláttam a leszálló pályát, és tudtam, hogy elértem életem legújabb pontját.
Volturi and Cullen love forever / 3. fejezet
Remélem tetszeni fog. :) Jut eszembe hol maradnak a komik! Tudjátok elárulok egy titkot. Mi szeretünk KOMIKAT olvasni. Hát ha nem gond, írjatok néhányat. Köszönjük!:):):):):):):):):):):):):):):)
Vendég, és engedély
Bella szemszöge
-Szia Caius! - mondtam megszeppenve. Még sose járt nálam, és most mégis betoppan? - Mi járatban erre felé?
-Gondoltam ki akarod tombolni magad, és gondoltam szívesen kibeszélnéd magad. Ne hibáztasd a szüleid. Én is ezt tettem volna. Persze csak féltenek. - mondta, és leült a felkínált ágyra. Na tessék! Még jobban fel akar dühíteni. Itt az ideje, hogy visszavágjak.
-Nem kéne Athenával lenned? - és láttam a mosoly leolvad arcáról. A bosszú édes.
-Úgy gondoltam te neked nagyobb szükséged lenne rám. - mondta felélénkülve.
-Hát akkor tévedtél! - vettetem oda. Ha! Most, majd megkapja a magáét. Bár nem szeretem senkit megbántani, mégis muszáj volt kiállnom magamért.
-Tévedni vámpíri dolog. - mondta. A mosolya még szélesebb lett, és valami iszonyatos fény csillant a szemében, mitől megijedtem. Mit akarhat?
-Csinos vagy. - jegyezte meg.
-Kösz. - a hangulatom teljesen megváltozott. Ideges, mérges, és zavarodott voltam. Érdekelt hova akar kilyukadni. Felállt, majd megölelt. Olyan hirtelen történt, hogy észlelni se bírtam. Mit akarhat tőlem? Miért ölelt meg, de úgy, hogy beleremegettem? Talán vigasztalni próbált? Nem, ez nem egy baráti ölelés volt. Ez sokkal több. Majdnem olyan, mintha én lennék a kedvese. Na ne! Ezt zárd ki a fejedből.
-Bella! Akarok valami fontosat mondani. - Caius szavai ébresztettek fel elmélkedésemből.
-Nos, ki vele. - mondtam engedélyt adva.
-Én... - de beszélgetésünket hangos kopogás zavarta meg. Ki lehet az?
-Bella mi vagyunk. - hallottam meg szüleim hangját. - Bejöhetünk?
Egy pillanat. - mondtam, de Caius addigra eltűnt. Az ablak tárva-nyitva. Aztán gyorsan nyitottam az ajtót, és dühösen néztem szüleimre. Ők tudták, hogy miért, és Aro sóhajtott.
-Bejöhetünk? - kérdezte.
-Minek?! Még jobban fel akartok idegesíteni?! Van elég bajom nélkületek is!
-Csak te bánod, majd! Hát nem, akkor nem. mondta anyám, hogy elő húzza belőlem a kíváncsi énem .
-Várjatok! - szóltam utánuk, mert csak akkor eszméltem mikor már elhagyták a küszöböm.
-Mit akartok mondani nekem.? - kérdeztem kíváncsiságtól hajtva.
-Elmehetsz 1 évre Cullennékhez. - mondták. Ledermedtem. Szólni nem tudtam. Könnycseppek hullottak a szobám padlójára és én rávetetem magam szüleimre.
Vendég, és engedély
Bella szemszöge
-Szia Caius! - mondtam megszeppenve. Még sose járt nálam, és most mégis betoppan? - Mi járatban erre felé?
-Gondoltam ki akarod tombolni magad, és gondoltam szívesen kibeszélnéd magad. Ne hibáztasd a szüleid. Én is ezt tettem volna. Persze csak féltenek. - mondta, és leült a felkínált ágyra. Na tessék! Még jobban fel akar dühíteni. Itt az ideje, hogy visszavágjak.
-Nem kéne Athenával lenned? - és láttam a mosoly leolvad arcáról. A bosszú édes.
-Úgy gondoltam te neked nagyobb szükséged lenne rám. - mondta felélénkülve.
-Hát akkor tévedtél! - vettetem oda. Ha! Most, majd megkapja a magáét. Bár nem szeretem senkit megbántani, mégis muszáj volt kiállnom magamért.
-Tévedni vámpíri dolog. - mondta. A mosolya még szélesebb lett, és valami iszonyatos fény csillant a szemében, mitől megijedtem. Mit akarhat?
-Csinos vagy. - jegyezte meg.
-Kösz. - a hangulatom teljesen megváltozott. Ideges, mérges, és zavarodott voltam. Érdekelt hova akar kilyukadni. Felállt, majd megölelt. Olyan hirtelen történt, hogy észlelni se bírtam. Mit akarhat tőlem? Miért ölelt meg, de úgy, hogy beleremegettem? Talán vigasztalni próbált? Nem, ez nem egy baráti ölelés volt. Ez sokkal több. Majdnem olyan, mintha én lennék a kedvese. Na ne! Ezt zárd ki a fejedből.
-Bella! Akarok valami fontosat mondani. - Caius szavai ébresztettek fel elmélkedésemből.
-Nos, ki vele. - mondtam engedélyt adva.
-Én... - de beszélgetésünket hangos kopogás zavarta meg. Ki lehet az?
-Bella mi vagyunk. - hallottam meg szüleim hangját. - Bejöhetünk?
Egy pillanat. - mondtam, de Caius addigra eltűnt. Az ablak tárva-nyitva. Aztán gyorsan nyitottam az ajtót, és dühösen néztem szüleimre. Ők tudták, hogy miért, és Aro sóhajtott.
-Bejöhetünk? - kérdezte.
-Minek?! Még jobban fel akartok idegesíteni?! Van elég bajom nélkületek is!
-Csak te bánod, majd! Hát nem, akkor nem. mondta anyám, hogy elő húzza belőlem a kíváncsi énem .
-Várjatok! - szóltam utánuk, mert csak akkor eszméltem mikor már elhagyták a küszöböm.
-Mit akartok mondani nekem.? - kérdeztem kíváncsiságtól hajtva.
-Elmehetsz 1 évre Cullennékhez. - mondták. Ledermedtem. Szólni nem tudtam. Könnycseppek hullottak a szobám padlójára és én rávetetem magam szüleimre.
Bocs!
Bocs de a gép szórakozik és így előre került a kettes fejezet. Viszont van egy fontos hírem. Úgy döntöttünk Bétámmal hogy 23 fejezet lesz csak. Na de nem hagyjuk abba az írást, hanem folytatjuk itt tovább a fejiket csak más címmel. Szóval ez a 23 fejezet címe Volturi and Cullen love forever. Ennek a folytatásainak a címét még nem döntöttük el. kb. olyan mintha egy könyvet olvasnátok és itt lenne a sorozat 1 részének a vége. De lesz még sok feji, szóval gyertek csak olvasniXD
Volturi and Cullen love forever / 2. fejezet
Ezt a fejezetet Bree23-nak, Klaudiának,Kiki95-nek, és Bella Volturinak ajánljuk, kik az első 4 Rendszeres olvasónk lett. A komikat várjuk.
Miért vagyok ennyire szerencsétlen?
Bella szemszöge
-Nem, nem, és nem! - ordította apám kikelve magából. Sejtettem, hogy ez nem könnyen jönne össze, de hogy ennyire idegesek legyenek azt nem hittem volna.
-Mit hittél?! A tegnapi után csak úgy mindent megengedünk?! Jó, hogy nem azzal jössz, hogy elmész Ázsiába! - apától csak úgy zengtek a falak. Na, ezért még számolok velük. Hát senki nem áll mellém?! Könyörgőn néztem Marcusra, és Caiusra kis támogatást várva, de várhattam, mert megkövülten néztek rám. Francba, miért nem lehet ilyenkor egyikre sem számítani?! Viszont idegesített apám, ezért átmentem replikásba.
-Jól van, de azért nem kell leordítani a fejem! Ne hidd, hogy annyira kicsi vagyok! Ne képzeld magad akkorának! - na ezért még kapok, de nem érdekel, mert ezt megérdemelte. A nagy kiabálásra bejött Jane, Alec, Félix, Demetri, és Heidi. Most elképedve néztek rám.
-Azonnal menj a szobádba, és ma ne is lássalak többet! - morogta apám.
-Jó! Legalább így nem látlak, amin nagy örömmel tölt el! - kiabáltam, és kirohantam. Hallottam még mikor apám ráordít a testőrökre, hogy menjenek ki. Éreztem, hogy könnycseppek csöpögnek szemeimből. Nem is emlékszem mikor kezdődött. A szobámban ülve gondolkodtam. " Miért nem lehetek szabad? Miért, miért? Hát senki se áll mellém? Fáj, szörnyen fáj dobogó szívem. Ilyen nincs!" Valaki kopogtatott a szobám ajtaján. Vajon ki az? Résnyire kinyitottam az ajtóm, és ott állt Félix, Dem., és Heidi. A legjobb barátaim.
-Gyertek be. Olyan jól esik, hogy itt vagytok. - mondtam, miközben leültek. Beszélgetünk, és tervezgetünk, hogy is lehetne rávenni szüleimet, hogy engedjenek el. Miközben tárgyaltunk, újra kopogtattak. Kinéztem, és szembe találkoztam Alec, Renata, és Corin hármasával. Őket is beinvitáltam. Mindent kitaláltunk, hogy is lehetne keresztbe tenni apának. Beszélgetésünk közbe ajtó csapódást hallottam. Döngő léptekkel közelített valaki.
-Alec! Gyere elő! Mi az, hogy meglépsz úgy, hogy nem szólsz! - kiabálta Jane. Hála égnek csak Jane. Kopogtatott az ajtómon, és várt.
-Gyere be Jane! Itt a tesód! - Jane benyitott, és bocsánat kérések közepette kirángatta a fülénél fogva Alecet. Mi jót nevettünk Jane anyai szigorán, Talán még se ment tönkre a napom. Majd folytattuk egy új témával: Alec vs. Jane szópárbaján. Bizony Janet nem lehetett túlordítani Így hát Alec menekülésre fogta. Észre se vettük, hogy beesteledett. Ha az óra el nem üti a 10-et még maradtak, volna, de ez is egy szabály volt. Apa buta szabálya: " TILOS 10 UTÁN BELLA SZOBÁJÁBAN TARTÓZKODNI!!! " Az ágyamon feküdtem, és jobbnál jobb ötleteken gondolkoztam. Melyik lenne elég jó ahhoz, hogy szüleim elengedjenek? Halk kopogtatás. Hát ez meg ki? Kinyitottam az ajtót, remélve, hogy egy barátom megszegi a szabályt. Nagy meglepetésemre nem barát, nem is a szüleim, hanem valaki más.
-Szia Bella! Bejöhetek?
Miért vagyok ennyire szerencsétlen?
Bella szemszöge
-Nem, nem, és nem! - ordította apám kikelve magából. Sejtettem, hogy ez nem könnyen jönne össze, de hogy ennyire idegesek legyenek azt nem hittem volna.
-Mit hittél?! A tegnapi után csak úgy mindent megengedünk?! Jó, hogy nem azzal jössz, hogy elmész Ázsiába! - apától csak úgy zengtek a falak. Na, ezért még számolok velük. Hát senki nem áll mellém?! Könyörgőn néztem Marcusra, és Caiusra kis támogatást várva, de várhattam, mert megkövülten néztek rám. Francba, miért nem lehet ilyenkor egyikre sem számítani?! Viszont idegesített apám, ezért átmentem replikásba.
-Jól van, de azért nem kell leordítani a fejem! Ne hidd, hogy annyira kicsi vagyok! Ne képzeld magad akkorának! - na ezért még kapok, de nem érdekel, mert ezt megérdemelte. A nagy kiabálásra bejött Jane, Alec, Félix, Demetri, és Heidi. Most elképedve néztek rám.
-Azonnal menj a szobádba, és ma ne is lássalak többet! - morogta apám.
-Jó! Legalább így nem látlak, amin nagy örömmel tölt el! - kiabáltam, és kirohantam. Hallottam még mikor apám ráordít a testőrökre, hogy menjenek ki. Éreztem, hogy könnycseppek csöpögnek szemeimből. Nem is emlékszem mikor kezdődött. A szobámban ülve gondolkodtam. " Miért nem lehetek szabad? Miért, miért? Hát senki se áll mellém? Fáj, szörnyen fáj dobogó szívem. Ilyen nincs!" Valaki kopogtatott a szobám ajtaján. Vajon ki az? Résnyire kinyitottam az ajtóm, és ott állt Félix, Dem., és Heidi. A legjobb barátaim.
-Gyertek be. Olyan jól esik, hogy itt vagytok. - mondtam, miközben leültek. Beszélgetünk, és tervezgetünk, hogy is lehetne rávenni szüleimet, hogy engedjenek el. Miközben tárgyaltunk, újra kopogtattak. Kinéztem, és szembe találkoztam Alec, Renata, és Corin hármasával. Őket is beinvitáltam. Mindent kitaláltunk, hogy is lehetne keresztbe tenni apának. Beszélgetésünk közbe ajtó csapódást hallottam. Döngő léptekkel közelített valaki.
-Alec! Gyere elő! Mi az, hogy meglépsz úgy, hogy nem szólsz! - kiabálta Jane. Hála égnek csak Jane. Kopogtatott az ajtómon, és várt.
-Gyere be Jane! Itt a tesód! - Jane benyitott, és bocsánat kérések közepette kirángatta a fülénél fogva Alecet. Mi jót nevettünk Jane anyai szigorán, Talán még se ment tönkre a napom. Majd folytattuk egy új témával: Alec vs. Jane szópárbaján. Bizony Janet nem lehetett túlordítani Így hát Alec menekülésre fogta. Észre se vettük, hogy beesteledett. Ha az óra el nem üti a 10-et még maradtak, volna, de ez is egy szabály volt. Apa buta szabálya: " TILOS 10 UTÁN BELLA SZOBÁJÁBAN TARTÓZKODNI!!! " Az ágyamon feküdtem, és jobbnál jobb ötleteken gondolkoztam. Melyik lenne elég jó ahhoz, hogy szüleim elengedjenek? Halk kopogtatás. Hát ez meg ki? Kinyitottam az ajtót, remélve, hogy egy barátom megszegi a szabályt. Nagy meglepetésemre nem barát, nem is a szüleim, hanem valaki más.
-Szia Bella! Bejöhetek?
Volturi and Cullen love forever / 21. fejezet
Mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT, ÉS SOK AJÁNDÉKOT KÍVÁNOK! Remélem Jól telik, majd mindenkinek ez a nap! Nekem ez a kis Karácsonyi ajándékom. Remélem tetszik, és lécci írjatok komikat. Na meg persze BUÉK!!!! :D:D:D
Régi barát
Athena szemszöge:
Nem tudom ki az a szemét aki elrabolt, de ha kiszabadulok én kinyírom. Azt tudtam, hogy nem egy Volturis az mert akkor nem kötötte volna be a szemem. Annyit éreztem, hogy végre megáll. Össze gyűjtöttem minden erőm, de mikor támadni akartam az egész testem elzsibbadt.
-Takarodj! - mondta egy hang belöktek valahova ahol összeestem.
-Drágám! - halottam meg Caius hangját. Gyorsan lekaptam magamról azt a rohadt kendőt, majd ölébe kúsztam.
-Hiányoztál. - mondtam, majd egy szenvedélyes csókot adtam neki. Körbe néztem és láttam, hogy nem csak én vagyok ott. Bella a legsötétebb sarokban ücsörgött.
-Bella! Te meg hogy kerültél ide? - kérdeztem. A lány rám nézet. Szemei éjfeketék voltak akár szerelmemé.
-Elraboltak. - mondta, majd vissza fordult.
-Még mindig azt hiszi, hogy.. -Nem! Már megmagyarázta Caius, hogy semmit se akar, már. Rájött hogy nincs értelme, és elmondta, hogy nem akar bántani, de akkor is jössz még valamivel apának! – mondta. -Honnan.. -Elmondtam neki. Kicsit kiakadt azért, mert majdnem kinyírtam az apját. – mondta lazán kedvesem. -Hülye vagy! – mordult fel Bella – Csak azért vagyok mérges, mert ha apa megöl utána még bánta is, volna!
-Persze! Apád az erősebb. – mondta cinikusan Caius. Mintha csak ovisok vennének körbe. -Képzeld el… -Elég! Rosszabbak vagytok, mint két kicsi bölcsis. – mondtam, mire mind ketten befogták. Caius mosolyogva és büszkén tekint rám.
-Mióta vagy ilyen szenvedélyesen harcias? – kérdezte kedvesem. Gyengén, bokán rúgtam.
-Én mindig is ilyen voltam. – mondtam.
-Hát persze. – mondta, majd mielőtt újra bele rúghattam volna megcsókolt. A dühöm rögtön elszállt.
-Bella, nincs ötleted ki vagy miért rabolt el minket? – kérdeztem. Talán ő tudja.
-Diego, Kathrine, meg valami Carlie. – mondta, és megvillantak szemei.
-Az első kettőre emlékszem, de ki az a Carlie? – kérdezte Caius.
-Valami boszi szerű mert kiütött, mikor bedobtak ide. - mondta morcosan.
-Jaj, de édesek vagytok ti ketten ott. Úgy mint én meg Edward. - szólalt meg Kathrine. Ez a szemét némber.
-Na neked annyi! - Bella teljes erejéből neki rohant a rácsnak. A fal ami tartotta megrepedt. Mi ketten rögtön felpattantunk, hogy segítsünk neki. Kathrine észre vette, hogy a fal nem bír ki még egy háromszor ennyit.
-Carlie! Kábítsd el őket! - kiáltott. A lány rögtön ott termet. Lassultam, majd összerogytam, de nem csak én. Oldalra akartam nézni, de minden elsötétült.
Carlie szemszöge:
-Carlie! Kábítsd el őket! - kiáltott Kathrine.Már megint mi van. Kimentem a szobámból és láttam, hogy 3 megrohamozzák a rácsot. Azonnal elkábítottam őket. Belehasított a fejembe valami. Valaki megakart nézni valamit. Azonnal ráküldtem egy átkot amitől elmúlt a fejfájásom. Senki ne próbálkozon velem. Kathrine oda jött és jól pofán kent. A földre zuhantam.
-Ha szólítalak azonnal itt legyél, szolga! - mondta, majd elment. Annyira megalázó volt, de nem bánthatom. Ő az én gazdám, csak mert egyszer megmentette az életem és a szüleim azt mondták engedelmeskedjek neki. Sírva fakadtam. Diego oda jött, és felsegített.
-Semmi baj. Nyugalom. - mondta. Diego volt az egyik legjobb barátom, de csak barát. Igaz ő többet akart. De én nem!
-Köszönöm. - szipogtam, majd kibújtam az öleléséből és elmentem a szobámba. Ott rávetettem magam az ágyra, majd tovább sírtam. Annyi fájdalom, és meg aláztatás ért, de ez volt a legrosszabb. Eszembe jutott a régi életem. Volt kedvesem. Ő hiányzott a legjobban. Esküszöm, ha lesz rá alkalmam én megölöm Kathrinet.
Régi barát
Athena szemszöge:
Nem tudom ki az a szemét aki elrabolt, de ha kiszabadulok én kinyírom. Azt tudtam, hogy nem egy Volturis az mert akkor nem kötötte volna be a szemem. Annyit éreztem, hogy végre megáll. Össze gyűjtöttem minden erőm, de mikor támadni akartam az egész testem elzsibbadt.
-Takarodj! - mondta egy hang belöktek valahova ahol összeestem.
-Drágám! - halottam meg Caius hangját. Gyorsan lekaptam magamról azt a rohadt kendőt, majd ölébe kúsztam.
-Hiányoztál. - mondtam, majd egy szenvedélyes csókot adtam neki. Körbe néztem és láttam, hogy nem csak én vagyok ott. Bella a legsötétebb sarokban ücsörgött.
-Bella! Te meg hogy kerültél ide? - kérdeztem. A lány rám nézet. Szemei éjfeketék voltak akár szerelmemé.
-Elraboltak. - mondta, majd vissza fordult.
-Még mindig azt hiszi, hogy.. -Nem! Már megmagyarázta Caius, hogy semmit se akar, már. Rájött hogy nincs értelme, és elmondta, hogy nem akar bántani, de akkor is jössz még valamivel apának! – mondta. -Honnan.. -Elmondtam neki. Kicsit kiakadt azért, mert majdnem kinyírtam az apját. – mondta lazán kedvesem. -Hülye vagy! – mordult fel Bella – Csak azért vagyok mérges, mert ha apa megöl utána még bánta is, volna!
-Persze! Apád az erősebb. – mondta cinikusan Caius. Mintha csak ovisok vennének körbe. -Képzeld el… -Elég! Rosszabbak vagytok, mint két kicsi bölcsis. – mondtam, mire mind ketten befogták. Caius mosolyogva és büszkén tekint rám.
-Mióta vagy ilyen szenvedélyesen harcias? – kérdezte kedvesem. Gyengén, bokán rúgtam.
-Én mindig is ilyen voltam. – mondtam.
-Hát persze. – mondta, majd mielőtt újra bele rúghattam volna megcsókolt. A dühöm rögtön elszállt.
-Bella, nincs ötleted ki vagy miért rabolt el minket? – kérdeztem. Talán ő tudja.
-Diego, Kathrine, meg valami Carlie. – mondta, és megvillantak szemei.
-Az első kettőre emlékszem, de ki az a Carlie? – kérdezte Caius.
-Valami boszi szerű mert kiütött, mikor bedobtak ide. - mondta morcosan.
-Jaj, de édesek vagytok ti ketten ott. Úgy mint én meg Edward. - szólalt meg Kathrine. Ez a szemét némber.
-Na neked annyi! - Bella teljes erejéből neki rohant a rácsnak. A fal ami tartotta megrepedt. Mi ketten rögtön felpattantunk, hogy segítsünk neki. Kathrine észre vette, hogy a fal nem bír ki még egy háromszor ennyit.
-Carlie! Kábítsd el őket! - kiáltott. A lány rögtön ott termet. Lassultam, majd összerogytam, de nem csak én. Oldalra akartam nézni, de minden elsötétült.
Carlie szemszöge:
-Carlie! Kábítsd el őket! - kiáltott Kathrine.Már megint mi van. Kimentem a szobámból és láttam, hogy 3 megrohamozzák a rácsot. Azonnal elkábítottam őket. Belehasított a fejembe valami. Valaki megakart nézni valamit. Azonnal ráküldtem egy átkot amitől elmúlt a fejfájásom. Senki ne próbálkozon velem. Kathrine oda jött és jól pofán kent. A földre zuhantam.
-Ha szólítalak azonnal itt legyél, szolga! - mondta, majd elment. Annyira megalázó volt, de nem bánthatom. Ő az én gazdám, csak mert egyszer megmentette az életem és a szüleim azt mondták engedelmeskedjek neki. Sírva fakadtam. Diego oda jött, és felsegített.
-Semmi baj. Nyugalom. - mondta. Diego volt az egyik legjobb barátom, de csak barát. Igaz ő többet akart. De én nem!
-Köszönöm. - szipogtam, majd kibújtam az öleléséből és elmentem a szobámba. Ott rávetettem magam az ágyra, majd tovább sírtam. Annyi fájdalom, és meg aláztatás ért, de ez volt a legrosszabb. Eszembe jutott a régi életem. Volt kedvesem. Ő hiányzott a legjobban. Esküszöm, ha lesz rá alkalmam én megölöm Kathrinet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)