Szerelem az utolsó vérig / 6. fejezet

Sajnálom hogy nem tudtam hozni tegnap. Remélem tetszeni fog. Léci komizatok :D
Lesz benne csúnya szó! Mindenkinek saját felelősségére!

Nem az én játszmám

Fortuna szemszöge:

A vásárlás remekül sikerült, levéve hogy Aro csúnyán lehordott. Hm, milyen régen nem voltam itt. Vagyis inkább testőrlakban. Caius hálója ezerszer jobb. No de nem baj. A tervemet így is elfogom érni!
-Fortuna! A Mesterék hívatnak, a nagyterembe menj! - hallottam meg kintről Jane hangját. Kiléptem és a lányt félretolva elindultam. Jane persze csak fújtatott, hisz rajtam nem hat a béna kis ereje. Na jó inkább csak elgyengítem. Beléptem és megláttam az ego három nagy fokát: 1. Marcus a kis mocsok  2. Aro a borzasztó 3. Caius a bunkók nagyja
-Hívattatok?! - vettem oda foghegyről.
-Igen! - suttogta Aro és hangjából kicsenget a gyűlölet. Megpillantottam három nőt kik a fiúk mögött álltak.
-Ne már! Ezt nem hiszem el Didyme! Hogy lehettél képes hozzá menni ahhoz a gyökér Marcushoz?! Nála jobb lett volna Ca.... Na jó, ő nem! De biztos valaki más jobb lett volna. - mondtam.
-Jobb ha befogod! Marcus lett a férjem és kész! Neked ki?! Vagy inkább maradtál a kurválkodásnál?! - kelt ki magából. Az utolsón persze mindenki mosolygott.
-Láttam Sulpicia tovább is kibírt. Sajnállak drágám, hogy ilyen rossz az ízlésed. - mondtam. Sulpica nem sértődött meg, sőt nagyon is jól fogadta.
-Köszönöm! Bár a te ízlésed sokkal rosszabb. Nem csak fiú téren hanem az öltözködésedben is. - mosolygott. Nem csak neki tetszett ez a vissza vágás. Most rátekintettem a Caius mögötti lányra.
-Szerencsétlen. Ki vagy te kinek szenvednie kell ezzel a kupac szánalommal? - kérdeztem. Ő kihúzta magát és felemelt hangon válaszolt.
-A nevem Athenodora. És inkább te vagy a kupac szánalom! Nézz magadra! Ki vagy mi vagy?! Mert hogy a vámpírok nevére is szégyent hozol az szent!
-Hú de durva voltál! Az ilyen beszólásokkal felkerülsz addig a szintig, hogy Caius lefeküdjön veled!
-Most vond vissza! - hallottam Caius morgását.
-És mi lesz ha nem?! Bőgni fogsz? - rám rontott, de én egy egyszerű mozdulattal kikerültem.
-Elég! - kiáltotta el magát Aro - Caius ülj vissza! Te meg fogd be a nagy pofád vagy én fogom be! - hűha. Aro megemberesedett. Így már jobban tetszik!
-Miért is hívattál?!
-Amíg itt vagy légy jó és ne beszélj vissza különben mész a pokolra. - mosolygott aranyosan - Nem ölünk még meg! De csak Bella miatt. Meg akar ismerni, de ha nem viselkedsz jól esküszöm nem állunk jót magunkért. - mondta fenyegetően és felvillant a szeme. Ijesztő.
-Ki nem .....
-Azt hiszem te nem! - a nyakamnál fogott Aro. Ezt nem hiszem el. Még erősebb is lett.
-Csak azt nem értem, hogy ha találkoztam Belaval akkor utána miért nem öltök meg?!
-Mert megesketett hogy megkímélem az életed! - mondta, majd elengedett.
-Nos akkor én most meg is nézném a kismamát. - jobbnak láttam lelépni. Ez a játszma el van vesztve.
-Alec! Kérlek bírd ki és vezesd oda Bellahoz! - a fiú kikísért otthagyva a dühöngő Caiust ki Arot korholta azért, hogy miért nem tépett szét.