Szerelem az utólsó vérig / 2. fejezet

Köszönöm szépen, hogy már 30. - an olvastok! Nagyon hálás vagyok ezért és persze a sok komiért is! Remélem ez a feji is tetszeni fog!:D Jó olvasást és még egyszer  KÖSZÖNÖM!!!:D:D:D

Újra együtt


(Bella szemszöge)

Állapotom hónapról hónapra egyre rosszabbodott. Míg végül erre a beszélgetésre jutottunk.
Az ágyamban feküdtem. Apa mellettem ült és a kezemet fogta. Testemen egy újabb fájdalom hullám söpört végig majd apa megszólalt.
-Hívni kéne egy orvost. De kit mert egy rendes ember nem láthat?
-Carlisle orvos - nyögtem.
-Ő biztos. De nem biztos hogy ráér és... - anya jól tarkón vágta.
-Apa kérlek ha én most meghalok szeretném még egyszer látni őket.. - könyörögtem
-Rendben - azzal előtúrta a mobilját. Csöng csöng.
-Igen?
-Szerbusz Carlisle. A lányom szeretné ha az egész családoddal idejönnél. - mondta szomorúan.
-Akkor megyünk. - válaszolta Carlisle határozottan.
-Ja és még valami Carlisle. Siess! - majd letetette.
-Köszönöm apa. - mondtam fáradtan.
-Szívesen.

Pár óra elteltével apa megszólalt.

-Megjöttek Cullenék. - morogta.

(Edward szemszöge)

-Szia kicsim - futok oda szerelmemhez. Borzalmasan nézett ki.
-Mi történt? - egy gondolatot hallottam ami felém irányult. "Megöllek!" Belenéztem Aro szemébe ami villámokat szórt. Azzal Aro fogta magát és kiment. Csak én, családom és Bella voltunk a szobában. Mindenki Bellára nézett. Kérdések zakatoltak fejükben ahogy nekem is. Apa oda ment Bellához és megszólalt.
-Bella mi történt? Mi a baj? - kérdezte. Drágám könnyes szemekkel rám nézett aztán vissza Carlisléra.
-Terhes vagyok. - mondta majd felzokogott - Úgy sajnálom el kellett volna mondanom. De úgy féltem hogy mit fogsz mondani. - sírta. Gyerekünk lesz. Apa leszek. Ez a két mondat zakatolt a fejemben. Aztán boldogság öntötte el mindenemet. Lehajoltam és magamhoz szorítottam a legeslegcsodálatosabb lányt a földön.
-Istenem Bella hiszen ez nagyszerű. - karjaimban hirtelen megfeszült és felnyögött, görcsösen kezdte el szorítani ingemet.
-Szerelmem mi a baj? Mit csináljak? - kérdeztem aggódva.
-Semmit, csak maradj így! - suttogta - Mindjárt elmúlik. - elhúzódtam tőle és óvatosan vissza fektettem a párnákra. Carlislon kívül az egész család kiment.
-Bella milyen gyakran jelentkeznek ezek a fájdalmak? - kérdezte apa szakszerűen ugyanakkor kedvesen.
-Szinte minden órában. - suttogta kedvesem fáradtan. Ekkor rájöttem, hogy mindezt én okoztam neki. Óvatosan megcsókoltam.
-Edward kimennél egy kicsit? - kérte apa.
-Igen persze. Hamarosan vissza jövök. - csókoltam homlokon Bellát. Azzal kimentem. Dühös voltam magamra és ezt az első fal bánta ami az utamba került.

(Bella szemszöge)

-Nos mikor kezdődött ez az egész?
-3 hónappal azután hogy vissza jöttem ide.
-Hányadik hónapban vagy?
-Pont holnap lépek be a 9. hónapba. - mondtam és szomorúan ránéztem.
-Nos akkor elvégzek pár vizsgálatot. - és hozott egy nagy műszert amit nem tudom honnan szerzett.
-Nagyon dühösek vagytok rám? - kérdeztem meg mert ez már régóta a szívemet nyomta.
-Én nem. Sőt örülök. De most maradj nyugton egy kicsit. - majd kedvesen rám mosolygott. Beindította a monitort, felhúzta a hasamon a pólót és oda tett valami ketyerét.
-Hmm nos a képek szerint ikrek lesznek.
-Tes...sék?
-Jól hallottad. - mosolygott - Ha jól látom egy fiú és egy lány.
-Carlisle erre én nem készültem fel ez így nem fog menni... - folytattam volna még a tiltakozást de újra belenyilallt a fájdalom a hasamba de olyan erősen hogy felnyögtem.
-Beadok egy fájdalom csillapítót remélem attól jobban leszel. - mondta Carlisle reménykedve majd beadta az infekciót. Pár perc múlva sokkal jobban éreztem magamat.
-Jó lenne szólni Edwardnak és a szüleidnek nem gondolod? - hirtelen nem tudtam mire gondol úgyhogy megkérdeztem.
-Miről?
-Az ikrekről. - mosolygott.
-Ha apa megtudja megöli Edwardot. - mondtam szomorúan.
-Nyugodj meg. Le tudom nyugtatni. Jól kiismertem. Különben is egyszer meg kell beszélniük Edwarddal a dolgokat.
-Tudom. Igazad van.
-Akkor szólok nekik. - gyorsan elrohant majd vissza jött szerelmemmel, szüleimmel és Esmevel.
-Nos mondanom kell valamit nektek.
-Mi az kicsim? - kérdezte anya és apa kezét szorította.
-Edwarddal ikreink lesznek. - mondtam feszengve. Apa egyszerre felmordult és Edwardra vicsorgott. Carlisle oda ment és lefogta. Anya és Esme ugrándoztak a boldogságtól.
- Apa kérlek értsd meg! - könyörögtem neki. Majd szemem Edwardra siklott aki csak dermedten állt. Apa szemei rám villantak és egyre nyugodtabb lett.
-Beszélnünk kéne Edward. - morogta halkan.
-Szerintem is. - sóhajtotta kedvesem.
-Apa - könyörgő hangra fogtam.
-Nyugi nem esik baja. - hangjából kihallatszott a szomorúság. Majd kimentek. Ebben bízom én is.
-Carlisle szerinted Edward örül nekik? - simítottam végig hasamon.
-Igen.
-Csak mert nem úgy viselkedett.
-Tudod engem is letaglózna ha megtudnám hogy egy hónap múlva két kisbabát tudhatok gyermekemnek.
-Értem - mosolyodtam el. Majd hatalmas fáradság kerített hatalmába.
-Biztosan nagyon elfáradtál kicsim aludj egy keveset. - mondta anya.
-Rendben mami. - mondtam mint egy kis gyerek. Aztán szépen lassan elaludtam. Reménykedve hogy Edwardnak nem esik semmi baja.

Szerelem az utólsó vérig / 1. fejezet

Sziasztok meghoztam a frisset remélem tetszeni fog!Ezt a fejezetet pedig egyik barátnőmnek ajánlom aki a napokban ünnepelte 13. születés napját! Boldog születésnapot Alice68!

 Apa kiakad megint
( Bella szemszöge)

-Terhes vagyok. - mondtam. Apa csak döbbenten bámult rám majd megszólalt.
-MI?!
-Gyereket várok Edward Cullentől.
-Ne!! Ezt nem hiszem el!! Egyáltalán hogyan lehetséges?
-Hát lefeküdtünk. Tudod mint te és anya mikor én lettem.
-Az nem ugyan az! Te még fiatal vagy mi meg már idősebbek voltunk!
-Apa 200 éves vagyok! Anya pedig 23 volt mikor születtem.
-De érettebb volt és nem egy senkitől akit csak néhány hónapja ismersz és azt hiszed hogy szeretted!
-Én mindig szerettem és szeretni is fogom! És ő nem egy senki!
-De az! Csak egy Cullen. Te jobbat érdemelsz!
-De nekem nem kell jobb!Nekem ő kell - ordítottam zokogva.
-És mondd hogy a francba mondod el ezt anyádnak? Szerinted mit fog szólni? Ha nem ájul el megy és kinyírja azt a kis... De tudod mi én ölöm meg!
-Ne könyörgöm! - kiáltottam majd hirtelen olyan éles fájdalom hasított a hasamba hogy összeestem. Apa rögtön oda szaladt hogy segítsen,alig kaptam levegőt is. Aggódva megszólalt.
-Minden rendben? Mit tehetnék amitől jobban lennél?
-Csak ígérd meg hogy nem bántod. - nyöszörögtem fájdalmasan.
-Rendben - adta meg magát -Ide hívom anyádat. - azzal elrohan és anyával jött vissza.
-Kicsim mi történt? - helyettem apa szólalt meg.
-Terhes Edward Cullentől. - morogja.
-Hát igen ez a helyzet. - mondtam. BUMMM.Anya elájult.
-Én megmondtam.  - mondta apa miközben anyát tartotta.
-Sajnálom. - sírtam hirtelen úgy megszédültem hogy le kellett ülnöm. Anya elkezdett ébredezni.
-Ugye csak álmodtam?
-Nem nem álmodtál anya.
-És...és megakarod tartani?
-Hát persze.  -mondtam kicsit sértetten.
-Nos akkor...ÉLJEN!!!!!!!!!!!!!!!! - ez a reakció engem is letaglózott. Apán láttam a csalódottságot.
-Köszönöm anya! - ugrottam a nyakába.
-Na jó nekem most van elegem. - mondta apa majd elviharzott.

Aro szemszöge:

-Na jó nekem most van elegem. - mondtam és kiviharoztam. Nem lehet igaz! Azt reméltem Sulpicia majd lebeszéli, de nem! Összefogtak! Berohantam a szobámba, kivettem a köpenyem. Muszáj kicsit egyedül lennem. Tudtam egy messzi erdőt ahova egy ember se meri betenni a lábát. Átvágtam a tróntermem.
-Neked meg mi bajod van? - kérdezte Marcus. Egy kicsit se tudott érdekelni.Kirohantam az erdőbe (abba a részbe ahova emberek nem nagyon jönnek)és addig romboltam amíg szinte minden fát kiirtottam magam körül.Aztán meghallottam Marcus hangját.
-Aro mi történ?
-Bella terhes.
-Ez most nem én voltam!-mentegetőzött Caius.
-Ez a kis nyamvadt Edward Cullen volt.Ha a kezeim közé kerül én megfojtom.-acsarogtam.
-Nagy levegő Aro-mondta Marcus-és gondolj Bellára.Gondolj arra mit érezhetz ő.-mondta.Igen ezt fogom tenni.Egyelőre nem fogok Edwarddal törődni.Csak is Bellával.Hiszen nekem ő a legfontosabb.

Rövid előzetes

Nos mint tudjátok befejeztem az első "könyvet" és bétámmal végre sikerült eldönteni a második címét. :) A cím: Szerelem az utolsó vérig. És én úgy gondolom megérdemeltek egy kicsi ízelítőt az első pár fejiből.Úgyhogy jó olvasást kívánok! és kommizzatok!XD

-Kicsim mi történt? - helyettem apa szólalt meg.
-Terhes Edward Cullentől. - morogja.
-Hát igen ez a helyzet. - mondtam. BUMMM.Anya elájult.
-Én megmondtam.  - mondta apa miközben anyát tartotta.
-Sajnálom. - sírtam hirtelen úgy megszédültem hogy le kellett ülnöm. Anya elkezdett ébredezni.
-Ugye csak álmodtam?
-Nem nem álmodtál anya.
-És...és megakarod tartani?
-Hát persze.  -mondtam kicsit sértetten.

-Carlisle erre én nem készültem fel ez így nem fog menni...-folytattam volna még a tiltakozást de újra belenyilallt a fájdalom a hasamba de olyan erősen hogy felnyögtem.
-Beadok egy fájdalom csillapítót remélem attól jobban leszel.-mondta Carlisle reménykedve majd beadta az infekciót.Pár perc múlva sokkal jobban éreztem magamat.
-Jó lenne szólni Edwardnak és a szüleidnek nem gondolod?-hirtelen nem tudtam mire gondol úgyhogy megkérdeztem.
-Miről?

-Kicsit kiakasztott mikor megtudtam hogy terhes.De ezen nem tudok változtatni.
-Hát nem.
-Szeretném megtudni, hogy szívből szereted e legalább Bellát vagy csak sajnálatból vagy itt?
-Ne haragudj Aro de ez milyen kérdés?
-Ez egy elég egyértelmű kérdés.Szereted-e a lányomat vagy csak félsz attól hogy ha megtudom hogy csak alkalmi játék volt megöllek.


Remélem tetszett.Hamarosan meghozom az első fejezetet.Addig is jó mulatást mindenkinek!

Hírdetés!!!

Sziasztok! Zsani alias Szozsa914 indított egy pályázatot. Nézzétek meg és ha tetszik jelentkezettek. Ha lehet hirdessétek a blogotokon. Blog címe ( ha többet akarnátok megtudni) : http://fantasywriterblog.blogspot.com/ Ha itt nem jönne be megtaláljátok az ajánlóban.

Pályázati felhívás!

Szia mindenkinek! Mostanában teljesen pályázat függő lettem..:D! Arra gondoltam, hogy ezúttal novellapályázatot hirdetek.
A pályázat témája: A hét főbűn
A hét főbűn:

1. A kevélység (megjegyezném, hogy beletartozik a kevélység bűnébe a hiúság is, de ez tágabb fogalom... :) köszi Claire!)
2. A falánkság
3. A kapzsiság
4. A lustaság
5. Az irigység
6. A harag
7. A bujaság

A pályaműveknek nem kötelező ezt a címet adni, szólhat mind a hét főbűnről, de akár csak az egyikről is. A lényeg, hogy szárnyaljon a fantáziátok. :D

A művek kategóriái: novella, vers vagy elbeszélés
Terjedelem: 

• Vers: nincs 
• Novella: minimum 2 oldal maximum 5 oldal (Betűtípus: Times New Roman, Betűméret: 12, Sorköz: szimpla)
• Elbeszélés: minimum 5 oldal, maximum 12 oldal (Betűtípus: Times New Roman, Betűméret: 12, Sorköz: szimpla)

Több műfajban is lehet jelentkezni egyelőre, de az indulók számától függően a változtatás lehetséges!
Határidők:
Jelentkezési Határidő: 2011. 01.25. (éjfél)
Beküldési Határidő: 2011. 02. 25. (éjfél)

Zsűri:
én, azaz Szozsa914 :)
( a többiek még nem mondtak biztosat)

Nyeremény: 
Egyenlőre úgy gondoltam, hogy egy saját magam készített kis meglepetéssel kedveskedem az első három helyezettnek. Továbbá minden részt vevő kap oklevelet, az első három nyertes postán is megkapja, az ajándékaival együtt. De persze a jelentkezők számától függ a nyeremény is.

Jelentkezni:
Kommentben vagy e-mailben. ( Ne a chat-ben, mert nem tudom normálisan nyomon követni)
Ha e-mailben jelentkezel:

1. szozsa914@gmail.com ( Ebben az esetben, mindenféleképpen írd be a tárgyhoz : Novellapályázat)
2. janettedorothyfair@gmail.com ( Jó volna, ha itt is megjelölnéd a tárgyat, de nem lényeges) :D

Ha bármilyen kérdésetek, észrevételetek van, vagy csak tanácstalanok vagytok a novella, elbeszélés vagy a vers formai követelményeiben, esetleg a Word, vagy szövegszerkesztő használatában, nyugodtan írjatok egy e-mailt (tárgy: segítség) és én azonnal, persze ha tudok akkor segítek.
Vagy írjatok hozzászólásban és azonnal válaszolok!
A verseny további fejleményeiről a későbbiekben még jelentkezem..:D
Legyetek jók! Sok ihletet és múzsát kívánok!
Néhány nap és jön a friss!
Üdv.: Zsani alias Szozsa914

Volturi and Cullen love forever / 23. fejezet

Sziasztok! Meghoztam (átmenetileg) az utolsó fejit. Léci komizzatok ide is meg hogy milyen dalok szóljanak! Jó olvasást! Kellemes hétvégét!!!

Búcsúzás

(Bella szemszöge)

Égető érzést éreztem az oldalamon az utolsó amire emlékszem Edward ordítása és fájdalmas arca. A következő pillanatban minden elsötétült. Egy végtelen mezőn találtam magamat. Hirtelen egy angyal jelent meg előttem.
-Mi történt velem? - kérdeztem. Mert semmit nem értettem.
-Meghaltál. - mondta az angyal. - De szerencsés vagy, mert valaki megakar menteni. - Mielőtt bármit kérdezhettem volna felém intett én pedig újra eszméletem vesztettem.
-Hallasz engem? -  költögetett egy kedves férfi hang, de nem Edwardé. Lassan kinyitottam és Diegót pillantottam meg. Ijedtemben felsikoltottam majd felpattantam. Kár volt ugyanis a következő sikoly fájdalmamban hagyta el a számat.
-Cssss. Nyugodj meg! Nem foglak bántani. -csitítgatott. Hittem neki.
-Hol van Edward? - kérdeztem. Remélem nem esett baja.
-Már otthon van. De jobb lenne ha te is utána mennél mivel azt hiszi meghaltál. - szólalt meg Carli Diegó háta mögül.
-Rendben máris indulok. Köszönök mindent és tehetek értetek valamit?
-Szeretnénk csatlakozni a Volturiba.- mondta ki kerek perec Carli.
-Rendben gyertek velem. - elvittem őket abba a házba ahol apát és a többieket sejtettem. Mikor benyitottam Jane és Alec borult a nyakamba. Jane sírt nem is ez a helyes szó inkább bömbölt és úgy szorított magához hogy alig kaptam levegőt.
-Istenem Bella azt...hit...tük  hogy hogy meg...hal...tál. - szipogta.
-Jól vagyok nekik köszönhetően. - mutattam Diegóra és Carlira. - Adjatok nekik egy egy köpenyt.    Mostantól ők is testőrök. - avattam be őket. Azzal fogtam magam és felmentem az emeletre. Mikor benyitottam apáék szobájába anya éppen apa karjaiban volt és sírt. Apa csak magába roskadva ült.
-Sziasztok. - szólaltam meg. Erre mindketten felkapták a fejüket és hitetlenkedve néztek rám. Anya eszmélt fel először és zokogva a nyakamba vettette magát.
-Kislányom. - mondta apa és ő is oda jött hozzám ő is átölelt. Így álltunk percekig.
-Kérlek titeket hadd menjek el Edwardhoz.
-Megtiltom! Most azonnal haza megyünk. - mondta apa. Én kétségbe esve kérleltem.
-Legalább hadd búcsúzzam el tőle. Egy napot kérek.
-Rendben 24 óra múlva itt. - mondta - Na nyomás mielőtt meggondolom magamat.
Kiugrottam az ablakon és egyenesen a Cullen házhoz mentem. Ott beugrottam Edward ablakán. Szerelmem az ágyán feküdt. Végig simítottam hátán.
-Szia drágám. Jöttem búcsúzni.
-Bella. - nyögte. Azzal lehúzott magához és vad csókolózásba kezdtünk. Hamarosan nem volt rajtunk más csak fehérnemű.
-Biztosan akarod? - kérdezte.
-Igen akarlak mindennél jobban vágyom rád! - suttogtam. Aztán eltűnt rólunk a fehérnemű és a következő pillanatban már Edwardé voltam.

Órákig feküdtünk egymásba forrva. Majd nagy levegőt vettem és belekezdtem.
-Vissza kell mennem Volterába. Apa eltiltott tőled.
-Ne kérlek ne hagyj itt. - kérlelt - Nem élném túl megint ha elvesztenélek.
-Ígérem felhívlak olyan gyakran ahogy csak tudlak. - mondtam
-Mennyi időnk van még?
-18 óránk. - mondtam szomorúan.
-Annyi elég. Gyere öltözzünk fel hogy a család is tudja életben vagy.
A következő órákat a Cullen család társaságában töltöttük. Majd indulnom kellett.Oda mentem Carlislehoz és Esmehez megöleltem őket.Nagyon fognak hiányozni.Elbúcsúztam Emmett-től és Rosalietól.Majd Alicék következtek.Megígértem neki hogy felhívom olyan gyakran ahogy csak tudom. Végül Edward következett.Megöleltem megcsókoltam.Olyan nehéz volt az elválás. De muszáj volt.

A következő órák összefolytak. Mire feleszméltem már Volterában voltunk.

                                                                       3 hónap múlva

Edward nagyon hiányzott. De sajnos hónapról hónapra egyre rosszabbul voltam. Nagyon sokat hánytam és szédültem. Mikor legközelebb kint jártam a városban. Be ugrottam a kórházba. Bementem egy orvoshoz. Aki megkérdezte.
-Mikor volt együtt utoljára valakivel?
-Három hónapja.
-Kérem feküdjön fel arra az asztalra. - Úgy tettem ahogy mondta. Majd bekente a hasamat valami zselés izével és egy ketyerét kezdett húzogatni rajta. Aztán adott egy kendőt hogy töröljem le vele a zselét. Megszólalt.
-Ön terhes. - állapította meg. Ne csak ezt ne! Apa ki fog nyírni. Mire visszaértem apa már a szobámban volt.
-Na jó Bella elég volt! Hónapok óta rosszul vagy. Mi a baj?
-Terhes vagyok. - mondtam. Apa csak döbbenten bámult rám aztán megszólalt.
                                                                                                                          VÉGE

Kérés

Sziasztok!
Szeretném ha most ti határoznátok meg hogy milyen zene szóljon a blogon. Ezért kérek mindenkit aki olvasás közben zenét szeretne hallgatni, hogy írjon 3 kedvenc dalt és azt felteszem. Most tényleg sokk komit várok :D A hónap végéig lehet írni.
Puszi Allice

Hírdetés!

Két barátom indított egy blogot. Nézzétek meg mert szerintem egész jó! :D
Blog címe: http://gyuke-faktor.blogspot.com/
Jah és ha sok hülyeséget olvastok ne is csodálkozzatok. Náluk ez a  normális!

Volturi and Cullen love forever / 22. fejezet

Bocs de a gép szórakozik és így előre pár fejezet.  Viszont van egy fontos hírem. Úgy döntöttünk Bétámmal hogy 23 fejezet lesz csak. Na de nem hagyjuk abba az írást, hanem folytatjuk itt tovább a fejiket csak más címmel. Szóval ez a 23 fejezet címe Volturi and Cullen love forever. Ennek a folytatásainak a címét még nem döntöttük el. kb. olyan mintha egy könyvet olvasnátok és itt lenne a pl. Harry Potter első könyv  vége. De lesz még sok feji, szóval gyertek csak olvasniXD

Meghoztam a frisset.Remélem tetszeni fog.Komikat pleas!!!!!!!!!!!!!!!!!!XD XD

Újabb csapás és újabb meglepetés

(Aro szemszöge)

Istenem remélem megkerül. Nagyon aggódtam érte. Ha elő kerül rögtön hazaviszem Volterába és többé nem engedem a közelébe azt a Cullen fiút csak a bajt hozza Bellára. Aggódva toporogtam és járkáltam a szobában. Szerelmem csak magába roskadva ült. Muszáj volt leülnöm mellé és valami biztatót mondani. Még ha nem is hiszek benne.
-Elő fog kerülni hidd el. Erős lány jól neveltük.
-Tudom de ő csak egy félvér mi lesz ha az aki elrabolta bántani fogja? Azt nem élném túl.
-Tudom. Én is nagyon félek. - mondtam majd átöleltem kedvesemet. Ekkor nyílt az ajtó és Caius lépett be. Mielőtt az őrökért kiáltottam volna megszólalt.
-Bocsánat a zavarásért csak annyit szerettem volna mondani, hogy Bella...

(Edward szemszöge)

Ahogy futottam az erdőben hirtelen egy hangot hallottam aztán minden elsötétedett. Mikor magamhoz tértem egy szép hálóban voltam. Hirtelen nyílt az ajtó és csodák csodája Kathrine lépett be rajta.
-Szia drágám. - köszönt engem pedig elöntött a méreg. Ezt hogy, képzeli először elüldözi Bellát, majd elrabol. Láttam hogy valamit maga elé mormol és haragom rögtön elszállt. Úgy éreztem ha Kathrinenek valami baja esne azt nem bírnám elviselni. Szerelmet éreztem iránta. Rögtön felpattantam és oda mentem hozzá. Magamhoz szorítottam és megsimogattam.
-Gyere édesem hadd mutassak neked valamit. - Azzal lementünk a pincébe ahol valamiféle börtön volt. A börtönben pedig három alakot láttam. Az egyik Caius volt a másik gondolom a felesége és a harmadik a harmadik személy láttán rögtön kitisztult a fejem. Megláttam Bellát aki teljes erejével a rácsoknak feszült a másik két személlyel együtt.
-Carli üsd ki őket! - parancsolta Kathrine. Újra ránéztem kedvesemre aki hirtelen felsikoltott és összeesett. Elöntött a düh és nekiestem Kathrinnek. Ütöttem, vertem ahol értem ő pedig sikoltozott. Láttam ahogyan Bella feltápászkodik. Ebben a pillanatban több dolog is történt mégpedig: Kiestem a ritmusból és Valaki hátulról leütött. A második pedig Bella ijedt fájdalmas sikolyát. A fejem sajgott de kibírtam. Hátra fordultam és úgy verekedtem tovább. Hirtelen Kathrine szólalt meg.
-Búcsúzz el a drága kicsi Bellától. - mondta. Azzal láttam ahogy meggyújt egy öngyújtót és az a pasi aki eddig engem gyepált most kedvesemet tartotta. Kathrine pedig meggyújtotta Bella ruháját. Felordítottam próbáltam segíteni de nem tudtam. Ekkor az a Carli fogta magát és Kathrine felé ordított.
-Ez nem volt a tervben. Azt mondtad senkinek nem esik baja. Most pedig egy ártatlan lány meghalt. Ezt most nem úszod meg. - rátámadt Kathrinere. Kathrine kikerülte és elmenekült. Kiszabadította Caiusékat, majd a másik fiúhoz fordult.
-Segítesz?
-Persze. - és a srác rámosolygott. De én nem tudtam ezzel törődni. Veszteségemet fájlaltam.Bella halott. Az egyetlen lány akit valaha igazán szerettem most meghalt.
-Hogy mondjam el ezt a szüleinek. - mondta Caius.

Sokkos állapotban kerültem vissza a Cullen házba. Carli és a srác eltűntek. Mikor beléptünk a házba mindenkin oda rohant hozzánk. Esme a nyakamba ugrott mindenki örült. Senki nem vette észre, hogy Bella nincs itt. Ekkor Jasper megszólalt.
-Edward mi történt? Az érzéseid olyan negatívak. Mi a baj?
-Bella - nyögtem - Bella halott. - mondtam azzal fölrohantam a szobámba és becsaptam az ajtót. Körülnéztem a szobámba minden rá emlékeztetett. Le heveredtem az ágyra. A párnákon még éreztem Bella illatát. Órák telhettek el így. Egyszer csak azt éreztem hogy valaki végig simít hátamon és hangjára ledöbbentem...

Volturi and Cullen love forever / 5. fejezet

Remélem tetszik majd. A komikat várjuk.

Búcsúzás

Bella szemszöge

Kész csoda, hogy apa rábírta Caiust, hogy engedjen utamra. Végre 1 év kis kimozdulás. Még nem tudom pontosan, hogy néznek ki, kivéve Carlislet. Róla volt egy kis képem. Nem nézett ki rosszul, csak már foglalt volt. Legalább a nevüket tudtam. Ideje mennem, és elbúcsúznom mindenkitől.

   -Ne szomorkodjatok. – mondtam Félixnek, Demetrinek, Alecnek, és az összes többi barátomnak. Nagyon fognak hiányozni.

   -Ugye tudod, hogy megölsz! – mondta Félix, és felkapott. Kellemes volt ölelése. Most legalább a csontjaim nem törtek össze. Még Jane is odajött, és kedvesen megölelt, majd kicsit mérgesen nézett rám. Vajon miért? Csodálkozó nézésemből rájött, hogy nem értem.

   -Miért?! Tudod milyen rossz nélküled! Elmegy a kedvem, mert makacsul 1 éven keresztül Cullenéknél leszel! Nagyon hiányozni fogsz! Nagyon, nagyon, nagyon! – mondta, majd újra megölelt. Ez nem csak engem lepett meg, hanem az összes jelenlévőt.

   -Kibújt a morcos a zsákból! – mondta Félix. Ezen mindannyian jót nevetünk. Még Jane is.

   -Pont az erős, de érzelmes behemót mondja ezt. – mondta nevetve Jane. Örültem, ha kijöttek egymással. Na persze tudni illik Jane rajongott Félixért valamennyire, és ez fordítva is igaz. A szerelem, ami még engem nem ért el.

   -Bella! Aro küldött, hogy miért nem jössz? – mondta Marcus.

   -Megyek, már megyek Marcus bácsi. – mondtam heccből, mire ő nagyon csúnyán nézett. Nem szerette, ha öregítettem Igaza van, hisz csak 3333 éves. Még nagyon „fiatal”. „Fiatal, és üde”. Száguldottam a folyósokon a trónteremig. Mikor beléptem éreztem, hogy feszült a hangulat, mégis mindenki mosolygott. Valami készül.

   -Bella! Úgy gondoltuk, hogy mielőtt elmész, adnánk egy kis ajándékot. – mondta anyám. Apa felállt, majd odanyújtott egy nagyobb dobozt. Rögtön kibontottam. Egy ujj mobilt, és egy gyönyörű nyakláncot találtam benne.

   -Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – mondtam, majd mind a hátukat megöleltem.

   -Na, de… indulj…, mert lekésed a … gépet. – mondta elérzékenyülve anyám. Mindenkitől gyors búcsút vettem, majd elindultam Félix, és Alec kíséretében a reptér felé. Apa BMV – jével mentünk. Mikor kiértünk a reptérre nehezemre esett otthagyni két legjobb barátom. Elbúcsúztam, majd felszálltam. Nem zavart senki utamon, és én csendesen pihentem. Végül megláttam a leszálló pályát, és tudtam, hogy elértem életem legújabb pontját.

Volturi and Cullen love forever / 3. fejezet

 Remélem tetszeni fog. :) Jut eszembe hol maradnak a komik! Tudjátok elárulok egy titkot. Mi szeretünk KOMIKAT olvasni. Hát ha nem gond, írjatok néhányat. Köszönjük!:):):):):):):):):):):):):):):)


Vendég, és engedély

Bella szemszöge


-Szia Caius! - mondtam megszeppenve. Még sose járt nálam, és most mégis betoppan? - Mi járatban erre felé?
-Gondoltam ki akarod tombolni magad, és gondoltam szívesen kibeszélnéd magad. Ne hibáztasd a szüleid. Én is ezt tettem volna. Persze csak féltenek. - mondta, és leült a felkínált ágyra. Na tessék! Még jobban fel akar dühíteni. Itt az ideje, hogy visszavágjak.                                                                                   
-Nem kéne Athenával lenned? - és láttam a mosoly leolvad arcáról. A bosszú édes.
-Úgy gondoltam te neked nagyobb szükséged lenne rám. - mondta felélénkülve.
-Hát akkor tévedtél! - vettetem oda. Ha! Most, majd megkapja a magáét. Bár nem szeretem senkit megbántani, mégis muszáj volt kiállnom magamért.
-Tévedni vámpíri dolog. - mondta. A mosolya még szélesebb lett, és valami iszonyatos fény csillant a szemében, mitől megijedtem. Mit akarhat?
-Csinos vagy. - jegyezte meg.
-Kösz. - a hangulatom teljesen megváltozott. Ideges, mérges, és zavarodott voltam. Érdekelt hova akar kilyukadni. Felállt, majd megölelt. Olyan hirtelen történt, hogy észlelni se bírtam. Mit akarhat tőlem? Miért ölelt meg, de úgy, hogy beleremegettem? Talán vigasztalni próbált? Nem, ez nem egy baráti ölelés volt. Ez sokkal több. Majdnem olyan, mintha én lennék a kedvese. Na ne! Ezt zárd ki a fejedből.
-Bella! Akarok valami fontosat mondani. - Caius szavai ébresztettek fel elmélkedésemből.
-Nos, ki vele. - mondtam engedélyt adva.
-Én... - de beszélgetésünket hangos kopogás zavarta meg. Ki lehet az?
-Bella mi vagyunk. - hallottam meg szüleim hangját. - Bejöhetünk?
Egy pillanat. - mondtam, de Caius addigra eltűnt. Az ablak tárva-nyitva. Aztán gyorsan nyitottam az ajtót, és dühösen néztem szüleimre. Ők tudták, hogy miért, és Aro sóhajtott.
-Bejöhetünk? - kérdezte.
-Minek?! Még jobban fel akartok idegesíteni?! Van elég bajom nélkületek is!
-Csak te bánod, majd! Hát nem, akkor nem. mondta anyám, hogy elő húzza belőlem a kíváncsi énem .
-Várjatok! - szóltam utánuk, mert csak akkor eszméltem mikor már elhagyták a küszöböm.
-Mit akartok mondani nekem.? - kérdeztem kíváncsiságtól hajtva.
-Elmehetsz 1 évre Cullennékhez. - mondták. Ledermedtem. Szólni nem tudtam. Könnycseppek hullottak a szobám padlójára és én rávetetem magam szüleimre.

Bocs!

Bocs de a gép szórakozik és így előre került a kettes fejezet. Viszont van egy fontos hírem. Úgy döntöttünk Bétámmal hogy 23 fejezet lesz csak. Na de nem hagyjuk abba az írást, hanem folytatjuk itt tovább a fejiket csak más címmel. Szóval ez a 23 fejezet címe Volturi and Cullen love forever. Ennek a folytatásainak a címét még nem döntöttük el. kb. olyan mintha egy könyvet olvasnátok és itt lenne a sorozat 1 részének a vége. De lesz még sok feji, szóval gyertek csak olvasniXD

Volturi and Cullen love forever / 2. fejezet

Ezt a fejezetet Bree23-nak, Klaudiának,Kiki95-nek, és Bella Volturinak ajánljuk, kik az első 4  Rendszeres olvasónk lett. A komikat várjuk.


Miért vagyok ennyire szerencsétlen?

Bella szemszöge


-Nem, nem, és nem! - ordította apám kikelve magából. Sejtettem, hogy ez nem könnyen jönne össze, de hogy ennyire idegesek legyenek azt nem hittem volna.
-Mit hittél?! A tegnapi után csak úgy mindent megengedünk?! Jó, hogy nem azzal jössz, hogy elmész Ázsiába! - apától csak úgy zengtek a falak. Na, ezért még számolok velük. Hát senki nem áll mellém?! Könyörgőn néztem Marcusra, és Caiusra kis támogatást várva, de várhattam, mert megkövülten néztek rám. Francba, miért nem lehet ilyenkor egyikre sem számítani?! Viszont idegesített apám, ezért átmentem replikásba.
-Jól van, de azért nem kell leordítani a fejem! Ne hidd, hogy annyira kicsi vagyok! Ne képzeld magad akkorának! - na ezért még kapok, de nem érdekel, mert ezt megérdemelte. A nagy kiabálásra bejött Jane, Alec, Félix, Demetri, és Heidi. Most elképedve néztek rám.
-Azonnal menj a szobádba, és ma ne is lássalak többet! - morogta apám.
-Jó! Legalább így nem látlak, amin nagy örömmel tölt el! - kiabáltam, és kirohantam. Hallottam még mikor apám ráordít a testőrökre, hogy menjenek ki. Éreztem, hogy könnycseppek csöpögnek szemeimből. Nem is emlékszem mikor kezdődött. A szobámban ülve gondolkodtam. " Miért nem lehetek szabad? Miért, miért? Hát senki se áll mellém? Fáj, szörnyen fáj dobogó szívem. Ilyen nincs!" Valaki kopogtatott a szobám ajtaján. Vajon ki az? Résnyire kinyitottam az ajtóm, és ott állt Félix, Dem., és Heidi. A legjobb barátaim.
-Gyertek be. Olyan jól esik, hogy itt vagytok. - mondtam, miközben leültek. Beszélgetünk, és tervezgetünk, hogy is lehetne rávenni szüleimet, hogy engedjenek el. Miközben tárgyaltunk, újra kopogtattak. Kinéztem, és szembe találkoztam Alec, Renata, és Corin hármasával. Őket is beinvitáltam. Mindent kitaláltunk, hogy is lehetne keresztbe tenni apának. Beszélgetésünk közbe ajtó csapódást hallottam. Döngő léptekkel közelített valaki.
-Alec! Gyere elő! Mi az, hogy meglépsz úgy, hogy nem szólsz! - kiabálta Jane. Hála égnek csak Jane. Kopogtatott az ajtómon, és várt.
-Gyere be Jane! Itt a tesód! - Jane benyitott, és bocsánat kérések közepette kirángatta a fülénél fogva Alecet. Mi jót nevettünk Jane anyai szigorán, Talán még se ment tönkre a napom. Majd folytattuk egy új témával: Alec vs. Jane szópárbaján. Bizony Janet nem lehetett túlordítani Így hát Alec menekülésre fogta. Észre se vettük, hogy beesteledett. Ha az óra el nem üti a 10-et még maradtak, volna, de ez is egy szabály volt. Apa buta szabálya: " TILOS 10 UTÁN BELLA SZOBÁJÁBAN TARTÓZKODNI!!! " Az ágyamon feküdtem, és jobbnál jobb ötleteken gondolkoztam. Melyik lenne elég jó ahhoz, hogy szüleim elengedjenek? Halk kopogtatás. Hát ez meg ki? Kinyitottam az ajtót, remélve, hogy egy barátom megszegi a szabályt. Nagy meglepetésemre nem barát, nem is a szüleim, hanem valaki más.
-Szia Bella! Bejöhetek?

Volturi and Cullen love forever / 21. fejezet

Mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT, ÉS SOK AJÁNDÉKOT KÍVÁNOK! Remélem Jól telik, majd mindenkinek ez a nap! Nekem ez a kis Karácsonyi ajándékom. Remélem tetszik, és lécci írjatok komikat. Na meg persze BUÉK!!!! :D:D:D

Régi barát

Athena szemszöge:

Nem tudom ki az a szemét aki elrabolt, de ha kiszabadulok én kinyírom. Azt tudtam, hogy nem egy Volturis az mert akkor nem kötötte volna be a szemem. Annyit éreztem, hogy végre megáll. Össze gyűjtöttem minden erőm, de mikor támadni akartam az egész testem elzsibbadt.
-Takarodj! - mondta egy hang belöktek valahova ahol összeestem.
-Drágám! - halottam meg Caius hangját. Gyorsan lekaptam magamról azt a rohadt kendőt, majd ölébe kúsztam.
-Hiányoztál. - mondtam, majd egy szenvedélyes csókot adtam neki. Körbe néztem és láttam, hogy nem csak én vagyok ott. Bella a legsötétebb sarokban ücsörgött.
-Bella! Te meg hogy kerültél ide? - kérdeztem. A lány rám nézet. Szemei éjfeketék voltak akár szerelmemé.
-Elraboltak. - mondta, majd vissza fordult.

-Még mindig azt hiszi, hogy..                                                                                                       -Nem! Már megmagyarázta Caius, hogy semmit se akar, már. Rájött hogy nincs értelme, és elmondta, hogy nem akar bántani, de akkor is jössz még valamivel apának! – mondta.             -Honnan..                                                                                                                                       -Elmondtam neki. Kicsit kiakadt azért, mert majdnem kinyírtam az apját. – mondta lazán kedvesem.                                                                                                                                     -Hülye vagy! – mordult fel Bella – Csak azért vagyok mérges, mert ha apa megöl utána még bánta is, volna!                                                                                                                            
-Persze! Apád az erősebb. – mondta cinikusan Caius. Mintha csak ovisok vennének körbe.       -Képzeld el…                                                                                                                                -Elég! Rosszabbak vagytok, mint két kicsi bölcsis. – mondtam, mire mind ketten befogták.  Caius mosolyogva és büszkén tekint rám.                                                                                   
-Mióta vagy ilyen szenvedélyesen harcias? – kérdezte kedvesem. Gyengén, bokán rúgtam.
-Én mindig is ilyen voltam. – mondtam.
-Hát persze. – mondta, majd mielőtt újra bele rúghattam volna megcsókolt. A dühöm rögtön elszállt.
-Bella, nincs ötleted ki vagy miért rabolt el minket? – kérdeztem. Talán ő tudja.
-Diego, Kathrine, meg valami Carlie. – mondta, és megvillantak szemei.
-Az első kettőre emlékszem, de ki az a Carlie? – kérdezte Caius.
-Valami boszi szerű mert  kiütött, mikor bedobtak ide. - mondta morcosan.
-Jaj, de édesek vagytok ti ketten ott. Úgy mint én meg Edward. - szólalt meg Kathrine. Ez a szemét némber.
-Na neked annyi! - Bella teljes erejéből neki rohant a rácsnak. A fal ami tartotta megrepedt. Mi ketten rögtön felpattantunk, hogy segítsünk neki. Kathrine észre vette, hogy a fal nem bír ki még egy háromszor ennyit.

-Carlie! Kábítsd el őket! - kiáltott. A lány rögtön ott termet. Lassultam, majd összerogytam, de nem csak én. Oldalra akartam nézni, de minden elsötétült.
Carlie szemszöge:

-Carlie! Kábítsd el őket! - kiáltott Kathrine.Már megint mi van. Kimentem a szobámból és láttam, hogy 3 megrohamozzák a rácsot. Azonnal elkábítottam őket. Belehasított a fejembe valami. Valaki megakart nézni valamit. Azonnal ráküldtem egy átkot amitől elmúlt a fejfájásom. Senki ne próbálkozon velem. Kathrine oda jött és jól pofán kent. A földre zuhantam.
-Ha szólítalak azonnal itt legyél, szolga! - mondta, majd elment. Annyira megalázó volt, de nem bánthatom. Ő az én gazdám, csak mert egyszer megmentette az életem és a szüleim azt mondták engedelmeskedjek neki. Sírva fakadtam. Diego oda jött, és felsegített.
-Semmi baj. Nyugalom. - mondta. Diego volt az egyik legjobb barátom, de csak barát. Igaz ő többet akart. De én nem!
-Köszönöm. - szipogtam, majd kibújtam az öleléséből és elmentem a szobámba. Ott rávetettem magam az ágyra, majd tovább sírtam. Annyi fájdalom, és meg aláztatás ért, de ez volt a legrosszabb. Eszembe jutott a régi életem. Volt kedvesem. Ő hiányzott a legjobban. Esküszöm, ha lesz rá alkalmam én megölöm Kathrinet.