Szerelem az utólsó vérig / 1. fejezet

Sziasztok meghoztam a frisset remélem tetszeni fog!Ezt a fejezetet pedig egyik barátnőmnek ajánlom aki a napokban ünnepelte 13. születés napját! Boldog születésnapot Alice68!

 Apa kiakad megint
( Bella szemszöge)

-Terhes vagyok. - mondtam. Apa csak döbbenten bámult rám majd megszólalt.
-MI?!
-Gyereket várok Edward Cullentől.
-Ne!! Ezt nem hiszem el!! Egyáltalán hogyan lehetséges?
-Hát lefeküdtünk. Tudod mint te és anya mikor én lettem.
-Az nem ugyan az! Te még fiatal vagy mi meg már idősebbek voltunk!
-Apa 200 éves vagyok! Anya pedig 23 volt mikor születtem.
-De érettebb volt és nem egy senkitől akit csak néhány hónapja ismersz és azt hiszed hogy szeretted!
-Én mindig szerettem és szeretni is fogom! És ő nem egy senki!
-De az! Csak egy Cullen. Te jobbat érdemelsz!
-De nekem nem kell jobb!Nekem ő kell - ordítottam zokogva.
-És mondd hogy a francba mondod el ezt anyádnak? Szerinted mit fog szólni? Ha nem ájul el megy és kinyírja azt a kis... De tudod mi én ölöm meg!
-Ne könyörgöm! - kiáltottam majd hirtelen olyan éles fájdalom hasított a hasamba hogy összeestem. Apa rögtön oda szaladt hogy segítsen,alig kaptam levegőt is. Aggódva megszólalt.
-Minden rendben? Mit tehetnék amitől jobban lennél?
-Csak ígérd meg hogy nem bántod. - nyöszörögtem fájdalmasan.
-Rendben - adta meg magát -Ide hívom anyádat. - azzal elrohan és anyával jött vissza.
-Kicsim mi történt? - helyettem apa szólalt meg.
-Terhes Edward Cullentől. - morogja.
-Hát igen ez a helyzet. - mondtam. BUMMM.Anya elájult.
-Én megmondtam.  - mondta apa miközben anyát tartotta.
-Sajnálom. - sírtam hirtelen úgy megszédültem hogy le kellett ülnöm. Anya elkezdett ébredezni.
-Ugye csak álmodtam?
-Nem nem álmodtál anya.
-És...és megakarod tartani?
-Hát persze.  -mondtam kicsit sértetten.
-Nos akkor...ÉLJEN!!!!!!!!!!!!!!!! - ez a reakció engem is letaglózott. Apán láttam a csalódottságot.
-Köszönöm anya! - ugrottam a nyakába.
-Na jó nekem most van elegem. - mondta apa majd elviharzott.

Aro szemszöge:

-Na jó nekem most van elegem. - mondtam és kiviharoztam. Nem lehet igaz! Azt reméltem Sulpicia majd lebeszéli, de nem! Összefogtak! Berohantam a szobámba, kivettem a köpenyem. Muszáj kicsit egyedül lennem. Tudtam egy messzi erdőt ahova egy ember se meri betenni a lábát. Átvágtam a tróntermem.
-Neked meg mi bajod van? - kérdezte Marcus. Egy kicsit se tudott érdekelni.Kirohantam az erdőbe (abba a részbe ahova emberek nem nagyon jönnek)és addig romboltam amíg szinte minden fát kiirtottam magam körül.Aztán meghallottam Marcus hangját.
-Aro mi történ?
-Bella terhes.
-Ez most nem én voltam!-mentegetőzött Caius.
-Ez a kis nyamvadt Edward Cullen volt.Ha a kezeim közé kerül én megfojtom.-acsarogtam.
-Nagy levegő Aro-mondta Marcus-és gondolj Bellára.Gondolj arra mit érezhetz ő.-mondta.Igen ezt fogom tenni.Egyelőre nem fogok Edwarddal törődni.Csak is Bellával.Hiszen nekem ő a legfontosabb.