Volturi and Cullen love forever / 3. fejezet

 Remélem tetszeni fog. :) Jut eszembe hol maradnak a komik! Tudjátok elárulok egy titkot. Mi szeretünk KOMIKAT olvasni. Hát ha nem gond, írjatok néhányat. Köszönjük!:):):):):):):):):):):):):):):)


Vendég, és engedély

Bella szemszöge


-Szia Caius! - mondtam megszeppenve. Még sose járt nálam, és most mégis betoppan? - Mi járatban erre felé?
-Gondoltam ki akarod tombolni magad, és gondoltam szívesen kibeszélnéd magad. Ne hibáztasd a szüleid. Én is ezt tettem volna. Persze csak féltenek. - mondta, és leült a felkínált ágyra. Na tessék! Még jobban fel akar dühíteni. Itt az ideje, hogy visszavágjak.                                                                                   
-Nem kéne Athenával lenned? - és láttam a mosoly leolvad arcáról. A bosszú édes.
-Úgy gondoltam te neked nagyobb szükséged lenne rám. - mondta felélénkülve.
-Hát akkor tévedtél! - vettetem oda. Ha! Most, majd megkapja a magáét. Bár nem szeretem senkit megbántani, mégis muszáj volt kiállnom magamért.
-Tévedni vámpíri dolog. - mondta. A mosolya még szélesebb lett, és valami iszonyatos fény csillant a szemében, mitől megijedtem. Mit akarhat?
-Csinos vagy. - jegyezte meg.
-Kösz. - a hangulatom teljesen megváltozott. Ideges, mérges, és zavarodott voltam. Érdekelt hova akar kilyukadni. Felállt, majd megölelt. Olyan hirtelen történt, hogy észlelni se bírtam. Mit akarhat tőlem? Miért ölelt meg, de úgy, hogy beleremegettem? Talán vigasztalni próbált? Nem, ez nem egy baráti ölelés volt. Ez sokkal több. Majdnem olyan, mintha én lennék a kedvese. Na ne! Ezt zárd ki a fejedből.
-Bella! Akarok valami fontosat mondani. - Caius szavai ébresztettek fel elmélkedésemből.
-Nos, ki vele. - mondtam engedélyt adva.
-Én... - de beszélgetésünket hangos kopogás zavarta meg. Ki lehet az?
-Bella mi vagyunk. - hallottam meg szüleim hangját. - Bejöhetünk?
Egy pillanat. - mondtam, de Caius addigra eltűnt. Az ablak tárva-nyitva. Aztán gyorsan nyitottam az ajtót, és dühösen néztem szüleimre. Ők tudták, hogy miért, és Aro sóhajtott.
-Bejöhetünk? - kérdezte.
-Minek?! Még jobban fel akartok idegesíteni?! Van elég bajom nélkületek is!
-Csak te bánod, majd! Hát nem, akkor nem. mondta anyám, hogy elő húzza belőlem a kíváncsi énem .
-Várjatok! - szóltam utánuk, mert csak akkor eszméltem mikor már elhagyták a küszöböm.
-Mit akartok mondani nekem.? - kérdeztem kíváncsiságtól hajtva.
-Elmehetsz 1 évre Cullennékhez. - mondták. Ledermedtem. Szólni nem tudtam. Könnycseppek hullottak a szobám padlójára és én rávetetem magam szüleimre.