Volturi and Cullen love forever / 23. fejezet

Sziasztok! Meghoztam (átmenetileg) az utolsó fejit. Léci komizzatok ide is meg hogy milyen dalok szóljanak! Jó olvasást! Kellemes hétvégét!!!

Búcsúzás

(Bella szemszöge)

Égető érzést éreztem az oldalamon az utolsó amire emlékszem Edward ordítása és fájdalmas arca. A következő pillanatban minden elsötétült. Egy végtelen mezőn találtam magamat. Hirtelen egy angyal jelent meg előttem.
-Mi történt velem? - kérdeztem. Mert semmit nem értettem.
-Meghaltál. - mondta az angyal. - De szerencsés vagy, mert valaki megakar menteni. - Mielőtt bármit kérdezhettem volna felém intett én pedig újra eszméletem vesztettem.
-Hallasz engem? -  költögetett egy kedves férfi hang, de nem Edwardé. Lassan kinyitottam és Diegót pillantottam meg. Ijedtemben felsikoltottam majd felpattantam. Kár volt ugyanis a következő sikoly fájdalmamban hagyta el a számat.
-Cssss. Nyugodj meg! Nem foglak bántani. -csitítgatott. Hittem neki.
-Hol van Edward? - kérdeztem. Remélem nem esett baja.
-Már otthon van. De jobb lenne ha te is utána mennél mivel azt hiszi meghaltál. - szólalt meg Carli Diegó háta mögül.
-Rendben máris indulok. Köszönök mindent és tehetek értetek valamit?
-Szeretnénk csatlakozni a Volturiba.- mondta ki kerek perec Carli.
-Rendben gyertek velem. - elvittem őket abba a házba ahol apát és a többieket sejtettem. Mikor benyitottam Jane és Alec borult a nyakamba. Jane sírt nem is ez a helyes szó inkább bömbölt és úgy szorított magához hogy alig kaptam levegőt.
-Istenem Bella azt...hit...tük  hogy hogy meg...hal...tál. - szipogta.
-Jól vagyok nekik köszönhetően. - mutattam Diegóra és Carlira. - Adjatok nekik egy egy köpenyt.    Mostantól ők is testőrök. - avattam be őket. Azzal fogtam magam és felmentem az emeletre. Mikor benyitottam apáék szobájába anya éppen apa karjaiban volt és sírt. Apa csak magába roskadva ült.
-Sziasztok. - szólaltam meg. Erre mindketten felkapták a fejüket és hitetlenkedve néztek rám. Anya eszmélt fel először és zokogva a nyakamba vettette magát.
-Kislányom. - mondta apa és ő is oda jött hozzám ő is átölelt. Így álltunk percekig.
-Kérlek titeket hadd menjek el Edwardhoz.
-Megtiltom! Most azonnal haza megyünk. - mondta apa. Én kétségbe esve kérleltem.
-Legalább hadd búcsúzzam el tőle. Egy napot kérek.
-Rendben 24 óra múlva itt. - mondta - Na nyomás mielőtt meggondolom magamat.
Kiugrottam az ablakon és egyenesen a Cullen házhoz mentem. Ott beugrottam Edward ablakán. Szerelmem az ágyán feküdt. Végig simítottam hátán.
-Szia drágám. Jöttem búcsúzni.
-Bella. - nyögte. Azzal lehúzott magához és vad csókolózásba kezdtünk. Hamarosan nem volt rajtunk más csak fehérnemű.
-Biztosan akarod? - kérdezte.
-Igen akarlak mindennél jobban vágyom rád! - suttogtam. Aztán eltűnt rólunk a fehérnemű és a következő pillanatban már Edwardé voltam.

Órákig feküdtünk egymásba forrva. Majd nagy levegőt vettem és belekezdtem.
-Vissza kell mennem Volterába. Apa eltiltott tőled.
-Ne kérlek ne hagyj itt. - kérlelt - Nem élném túl megint ha elvesztenélek.
-Ígérem felhívlak olyan gyakran ahogy csak tudlak. - mondtam
-Mennyi időnk van még?
-18 óránk. - mondtam szomorúan.
-Annyi elég. Gyere öltözzünk fel hogy a család is tudja életben vagy.
A következő órákat a Cullen család társaságában töltöttük. Majd indulnom kellett.Oda mentem Carlislehoz és Esmehez megöleltem őket.Nagyon fognak hiányozni.Elbúcsúztam Emmett-től és Rosalietól.Majd Alicék következtek.Megígértem neki hogy felhívom olyan gyakran ahogy csak tudom. Végül Edward következett.Megöleltem megcsókoltam.Olyan nehéz volt az elválás. De muszáj volt.

A következő órák összefolytak. Mire feleszméltem már Volterában voltunk.

                                                                       3 hónap múlva

Edward nagyon hiányzott. De sajnos hónapról hónapra egyre rosszabbul voltam. Nagyon sokat hánytam és szédültem. Mikor legközelebb kint jártam a városban. Be ugrottam a kórházba. Bementem egy orvoshoz. Aki megkérdezte.
-Mikor volt együtt utoljára valakivel?
-Három hónapja.
-Kérem feküdjön fel arra az asztalra. - Úgy tettem ahogy mondta. Majd bekente a hasamat valami zselés izével és egy ketyerét kezdett húzogatni rajta. Aztán adott egy kendőt hogy töröljem le vele a zselét. Megszólalt.
-Ön terhes. - állapította meg. Ne csak ezt ne! Apa ki fog nyírni. Mire visszaértem apa már a szobámban volt.
-Na jó Bella elég volt! Hónapok óta rosszul vagy. Mi a baj?
-Terhes vagyok. - mondtam. Apa csak döbbenten bámult rám aztán megszólalt.
                                                                                                                          VÉGE