Sziasztok!!!
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!!! Köszönöm, hogy ennyien olvastok, és komiztok! Hamarosan lesz friss, de addig is pár SZILVESZTERI VERS :D
2010. december 31., péntek
B.U.É.K.
Sziasztok!!!
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!!! Köszönöm, hogy ennyien olvastok, és komiztok! Hamarosan lesz friss, de addig is pár SZILVESZTERI VERS :D
Havas téli lepedő borítja a tájat,
Itt az Új Év,új jót hozzon,
Utolsó napján ennek az évnek
Elsején amikor kialszanak a fények,
Szilveszter alkalmából nem kívánok egyebet, Csendes lépteid kísérje szeretet.
2010. december 27., hétfő
Pályázat!
Sziasztok!
Nos az ezelőtti pályázat amit indítottam itt füstbe ment. Ezért most újra megpróbálkozom vele. Remélem jelentkeztek, és írtok.
Megadok egy címet. Bármiről írhatok amit csak elképzeltek. Bármilyen hosszú lehet.
Feltétel: 1 novellás legyen Jelentkezni: december 31. lehet
Beküldési határidő: január 31.
Ide küldjétek: allice12@citromail.hu
A cím : Sötét szövetség
Díjak:
1. helyezett: 1 oklevél, és 4 fejezetet 4 nappal előbb elolvashatja, mint a többiek
2.helyezett: 1 oklevél, és 3 fejezetet 4 nappal előbb elolvashatja, mint a többiek
3. helyezett: 1 oklevél, és 2 fejezetet 4 nappal előbb elolvashatja, mint a többiek
Teszek ki még szavazást is, így megtudhatjuk ki lett az olvasok kedvence, és ő is kap díjat:
1 oklevél, és 1 fejezetet 4 nappal előbb elolvashatja, mint a többiek
Nos jelentkezzetek, írjatok, de legfőként szórakozzatok.
üdv: Allice
Nos az ezelőtti pályázat amit indítottam itt füstbe ment. Ezért most újra megpróbálkozom vele. Remélem jelentkeztek, és írtok.
Megadok egy címet. Bármiről írhatok amit csak elképzeltek. Bármilyen hosszú lehet.
Feltétel: 1 novellás legyen Jelentkezni: december 31. lehet
Beküldési határidő: január 31.
Ide küldjétek: allice12@citromail.hu
A cím : Sötét szövetség
Díjak:
1. helyezett: 1 oklevél, és 4 fejezetet 4 nappal előbb elolvashatja, mint a többiek
2.helyezett: 1 oklevél, és 3 fejezetet 4 nappal előbb elolvashatja, mint a többiek
3. helyezett: 1 oklevél, és 2 fejezetet 4 nappal előbb elolvashatja, mint a többiek
Teszek ki még szavazást is, így megtudhatjuk ki lett az olvasok kedvence, és ő is kap díjat:
1 oklevél, és 1 fejezetet 4 nappal előbb elolvashatja, mint a többiek
Nos jelentkezzetek, írjatok, de legfőként szórakozzatok.
üdv: Allice
2010. december 12., vasárnap
Volturi and Cullen love forever/20. fejezet
Köszönöm szépen, hogy már 20 rendszeres olvasom van. Ja és hamarosan lejár a pályázatok ideje. Nyugodtan lehet írni a megadott e-amilekre. Oldat ki van írva (az ittenin kívül), még 2 pályázat. Remélem lesz ki ír. Még egyszer KÖSZÖNÖM!!! Egy olyan "ember" szemszögéből írok aki imádja a bunyót.
Edwardért és Bellaért
Emmett szemszöge:
Miután Alicenek látomása volt, minden felborult. Esme aggódott, Carlisle nyugtatta, Rose, Jasper, Alice és jómagam edzetünk. Mivel Alicnek újabb látomása volt, hogy elkapták Edwardot is, úgy döntöttünk megvárjuk a Volturis segítséget. Nem tudom, hogy minek, hisz egy kézzel elbírok 5 vámpírral.
-Nagy ego, Emmett! Honnan veszed, hogy győzhetsz? - kérdezte Jasper.
-Mert én vagyok a legerősebb, a legfürgébb és a............. - mire befejezhetem volna, már a földön voltam. Jasper lazán a földre kényszerített.
-Hé! Nem voltam felkészülve. - feltápászkodtam - Na most csináld újra ha tudod! - mondtam. Mire befejeztem megint a földön fetrengtem. Na ez NAGY NAGY GÁZ!!!
-Hagyd már! - pirított rá Rose babám. Na ez még nagyobb szívás! Ő véd meg.
-Elég legyen! - szólt Carlisle aki épp most lépet ki Esmevel. Soha nem láttam ilyen komolynak Carlislet. Mindig vicces vagy laza kedvébe volt. Most viszont úgy nézett ki mint egy fél zombi, fél szellem. Meg rezdültek a bokrok. Mindenki támadó állásba állt, kivéve Alicet.
-Csak mi vagyunk barátom! - szólt egy vén. Ki a fenne ez?
-Aro! Azt hittem más az. - sz ólt Carlisle és köszöntötte barátját. Ez Aro???!!! Nem azért, de mégis idős ahhoz, hogy Bella apja legyen. Jasper hasba vágott.Kérdőn néztem rá.
-Később! - mondta. Ennek meg mi baja?! Arot követte egy nő, majd egy féltucat ember. Dermedve bámultam őket. Volt egy hatalmas, és még nálam is izmosabb fiú. Nem messze állt egy törpéhez aki folyamatosan a levegőt szaglászta.
-Már bocs, de mit csinálsz? - bukott ki a kérdés belőlem, mire a törpe megszólalt. -Nyom követő vagyok. Épp Bella után kutatok, de sajnos nem találom a nyomuk. - szólt. Váó! Oké, van egy vadászkutya vámpír, egy behemót, egy Aro mellett álló (szintén vén) férfi aki jobban hasonlított egy vízi hullára, mind a két vén mellett egy nő, és még sok más. A behemót mellett volt egy parázsló szemű kislány, mellette egy fiú és még egypáran. Őket nem annyira láttam, mert eltakarták az előttük állok.
- Nos tudjátok, hogy hol vannak? - kérdezte Aro.
-Alice lányom, majd megmutatja. - mondta Carlisle, és előre engedte Alicet.
-Egy közeli barlangban bujkálnak. 3 vannak, vagyis csak háromról tudok, de lehetnek többen. - mondta bölcsen. Biztos hogy ez Alice?
-Akkor támadás! - mondta Aro. Na végre valami értelmes. Alice azonban nem ment előre, hogy mutassa az utat, hanem össze rogyott.
-Bella... . nyögte ki nehezen - Meg... meg - majd elájult. Jasper és Aro bevitték a napaliba. Na jó! Ez már magas. Aro ki jött.
-Láttál valamit? - kérdezte az egyik nő.
-Semmit sem. Ha jól sejtem Alice se fog rá emlékezni. Mint ha kitörölték volna az emléket. - mondta szomorkásan.
-Nem tudjuk, hogy hova kell menni. Meg kell várnunk, míg Alice felépül. - mondta Carlisle. Igaza van.
-Addig mi meghúzzuk magunk a közelben. - mondta a másik vén, majd az egész Volturi eltűnt.
Edwardért és Bellaért
Emmett szemszöge:
Miután Alicenek látomása volt, minden felborult. Esme aggódott, Carlisle nyugtatta, Rose, Jasper, Alice és jómagam edzetünk. Mivel Alicnek újabb látomása volt, hogy elkapták Edwardot is, úgy döntöttünk megvárjuk a Volturis segítséget. Nem tudom, hogy minek, hisz egy kézzel elbírok 5 vámpírral.
-Nagy ego, Emmett! Honnan veszed, hogy győzhetsz? - kérdezte Jasper.
-Mert én vagyok a legerősebb, a legfürgébb és a............. - mire befejezhetem volna, már a földön voltam. Jasper lazán a földre kényszerített.
-Hé! Nem voltam felkészülve. - feltápászkodtam - Na most csináld újra ha tudod! - mondtam. Mire befejeztem megint a földön fetrengtem. Na ez NAGY NAGY GÁZ!!!
-Hagyd már! - pirított rá Rose babám. Na ez még nagyobb szívás! Ő véd meg.
-Elég legyen! - szólt Carlisle aki épp most lépet ki Esmevel. Soha nem láttam ilyen komolynak Carlislet. Mindig vicces vagy laza kedvébe volt. Most viszont úgy nézett ki mint egy fél zombi, fél szellem. Meg rezdültek a bokrok. Mindenki támadó állásba állt, kivéve Alicet.
-Csak mi vagyunk barátom! - szólt egy vén. Ki a fenne ez?
-Aro! Azt hittem más az. - sz ólt Carlisle és köszöntötte barátját. Ez Aro???!!! Nem azért, de mégis idős ahhoz, hogy Bella apja legyen. Jasper hasba vágott.Kérdőn néztem rá.
-Később! - mondta. Ennek meg mi baja?! Arot követte egy nő, majd egy féltucat ember. Dermedve bámultam őket. Volt egy hatalmas, és még nálam is izmosabb fiú. Nem messze állt egy törpéhez aki folyamatosan a levegőt szaglászta.
-Már bocs, de mit csinálsz? - bukott ki a kérdés belőlem, mire a törpe megszólalt. -Nyom követő vagyok. Épp Bella után kutatok, de sajnos nem találom a nyomuk. - szólt. Váó! Oké, van egy vadászkutya vámpír, egy behemót, egy Aro mellett álló (szintén vén) férfi aki jobban hasonlított egy vízi hullára, mind a két vén mellett egy nő, és még sok más. A behemót mellett volt egy parázsló szemű kislány, mellette egy fiú és még egypáran. Őket nem annyira láttam, mert eltakarták az előttük állok.
- Nos tudjátok, hogy hol vannak? - kérdezte Aro.
-Alice lányom, majd megmutatja. - mondta Carlisle, és előre engedte Alicet.
-Egy közeli barlangban bujkálnak. 3 vannak, vagyis csak háromról tudok, de lehetnek többen. - mondta bölcsen. Biztos hogy ez Alice?
-Akkor támadás! - mondta Aro. Na végre valami értelmes. Alice azonban nem ment előre, hogy mutassa az utat, hanem össze rogyott.
-Bella... . nyögte ki nehezen - Meg... meg - majd elájult. Jasper és Aro bevitték a napaliba. Na jó! Ez már magas. Aro ki jött.
-Láttál valamit? - kérdezte az egyik nő.
-Semmit sem. Ha jól sejtem Alice se fog rá emlékezni. Mint ha kitörölték volna az emléket. - mondta szomorkásan.
-Nem tudjuk, hogy hova kell menni. Meg kell várnunk, míg Alice felépül. - mondta Carlisle. Igaza van.
-Addig mi meghúzzuk magunk a közelben. - mondta a másik vén, majd az egész Volturi eltűnt.
2010. december 8., szerda
Sajnálom
Sajnálom hogy nincsen friss, de nagyon el vagyok havazva. Addigis az egyik pályázatomat kirakom amin nyertem. Nyugodtan lehet komikat írni, sőt nagyon is örülnék neki. Ja és köszönöm a 20 rendszeres olvasót.
Naplóm
Egyedül barangoltam az erdőben és azon gondolkodtam megérte-e elszöknöm otthonról? Hisz ezzel nem értem el semmit. Na jó csak azt, hogy aggódnak értem, és ha haza megyek, akkor kapok egy alapos fejmosást. De nem fogok haza menni! Elegem van, hogy ha elmegyek bulizni, utána 1 hét szobafogságot, kapok. Szülők! Néha azt hiszik…
-Szia kislány! Hűha, de cuki vagy! Gyere csak ide! – mondta egy olyan 30 éves férfi. Hát ez meg, hogy kerül ide?! Sörös üveg a kezében, és enyhe alkohol szaga van. Nem sokat ihatott, különben már lábra se tudna állni. Szóval józanon is lányokat szólít le! Ez undorító! Tovább megyek úgy, mintha ott se lenne, de balszerencsémre pont el tudta kapni a kezem, és magához rántott.
-Na cicus. Ne félj! Nem harapok! – mondta és az utolsó szón, elnevette magát.
-Ereszd már el szerencsétlent! Ennyire megárt a vámpíroknak egy kis alkohol?! Vagy ennyire hülye vagy? – szólalt meg egy másik férfi. Ő 20 évesnek tűnt, fiatalnak, és lélegzett elállítóan nézett ki.Te jó ég! Ki ez a férfiak gyöngye?
-Héj! Ne nevez hülyének, öcskös, mert leszedem a fejed! Na húz innen mielőtt a pokolra, küldelek! Ez az én bulim! – majd rámordult az előtte álló szépfiúra. Várjunk csak! Az előbb nem ő mondta, hogy vámpír az engem szorító férfi, és ez meg le akarja tépni a fejét a lovagomnak?! Mi a fene folyik itt?!
-Enged el, míg szépen szólok! Utolsó figyelmeztetés! – ekkor hírtelen ráugrott az, aki engem fogott. A lovagom egy mozdulattal kikerülte, majd széttépte. Te..te..jó..ég! Tüzet gyújtott, majd rádobta a halottat.
-Kár, hogy ezt mind láttad! Sajnálom! Nem akartam, hogy bajod essen! – jaj de édes – ja és a nevem Mercutio. Megkérdezhetem a kegyed nevét? – istenem, de illedelmes. Várjunk! Ő az előbb nyírt ki valakit egyetlen mozdulattal! Most meg a nevem kérdi? Na persze, majd megmondom egy, egy…… ilyen cukorfalatnak. Lisa! Ezt most azonnal hagyd abba! Ő egy vámpír! Vérszívó! Egyszóval NAGYON NAGY BAJ!!! Fuss! A kis hang a fejembe ezt tanácsolta, de a szívem egyszerűen megállt.
-Elisabet, de csak Lisa. Te most akkor egy… - nyeltem egy nagyot, és kiböktem – vámpír vagy?
-Igen. Nagyon sajnálom, azt, ami történt. – majd meghajolt. Istenem! Annyira cuki férfi. Nem érdekel, hogy mi én..én.. Egy furcsa, meleg, és olvadó érzés fogott el. Mi lehet ez? Ez a gyönyörű érzés? Ez lenne a szerelem? Az nem lehet, hisz én szeretem Todot (iskola társa). Vagy csak bemesélte? Ő lenne az igazi?
-Sajnálom, de van egy rossz hírem! – ugrott le egy fekete köpenyes alak – Mindent láttam! Nem, hiszem, hogy ennek örülni fog a Mester! Öld meg! Vagy én, ahogy jobb Mercutio. – mondta az idegen.
-Nem! Nem ölöm meg és te se John! – szólt a lovagom.
-Nincs más választás! A Mester megöl, ha nem teszed meg! Vagy átváltoztatod! De nincs más megoldás! – mi a csudáról beszél? Miért kell megölni, vagy átváltoztatni?!
-Inkább átváltoztatom, mint, hogy megölöm! De neki kell döntenie. Lisa! Sajnos két választásod maradt. Az egyik, hogy átváltozol, a másik….
-A döntésem nélkül cselekednél?! – jött elő a semmiből egy ráncos vénség.
-Dehogy is Mester, csak gondoltam, hogy te is ezt a két lehetőséget ajánlanád.
-Ne légy benne oly biztos! Te, csak ne higgy semmit, hanem kövesd a parancsom! Ki ez a lány? - mutatott rám a vén görbe ujjával. Na ki ez a világ csúfja! Istenem! Tőle fogom kidobni a taccsot.
-Elisabet, Mester! – mondta tisztelettel a hangjában Mercutio.
-Hogy kerül ide, és miért tud rólunk?!
-Azt nem tudom, hogy, hogy kerül ide, de egy magunk fajta, meg akarta – itt megköszörülte a torkát – nos ezt inkább nem említeném. Én meg megmentettem, és hát így. – fejezte be Mercutio. Rápillantottam a Mesterükre, aki engem pásztázott. Miért néz ennyire?!
-Rendben! Változtasd át! – engedélyezte. Hé! Engem már meg se kérdez! Ha nem akarnám, akkor mi van!
-Akkor meg az van, hogy szépen megölünk. – mosolygott rám a vén. Ho.. Honnan tudta mire gondolok?
-Úgy, hogy hallom a gondolataidat. Nos kész vagy? – kérdezte a vén lovagom felé fordulva.
-Igen! – felém fordult Mercutio – Ne félj. Nem fog fájni annyira. – mondta, és megharapott.
A fájdalom egyre jobban izzott fel bennem. Remélem, nem sikítok, mert az nagyon gáz lenne. Rengeteg kép zajlott le fejembe. Születésnapok, család, iskola, és az utolsó nap. Olyan, mint ha a pokolba tartanék. De tudom, hogy nem érzéki csalódás volt Mercutio, sőt az egész nap! Tudom, hogy létezik, és azt is tudom, hogy, ha ezen túl leszek, vele lehetek, mint újdonsült vámpír! A fájdalom egyre jobban csökkent, testemben, és egy cél felé izzott nagyon. A szívem felé. Ott fájt a legjobban. Egyszerre csak is a szívem küzdött, de erősebben, mint hittem volna. A fájdalom fellángolt, majd lecsillapodott, és elmúlt, de vele más is. Hiányzott a szívem dübörgése.
-Hamarosan felébred. Különleges lesz! Érzem! – mondta egy ismerős hang. Azt hiszem Johnnak, hívják. Igaza lett. Rögtön ki is nyitottam a szemem. Ahogy levegőt vettem, éreztem a beáramló porszemek izét. Hát lehetne jobb is. Olyan moha ízesítésű. Viszont a szoba gyönyörű. Olyan közép, kori, és elbűvölő.
-Nos, hogy érzed magad? – kérdezte egy lány. Egykorú lehetet velem. Fekete haja, és ugyan olyan szeme volt. Fekete, testre simulós nadrágot, és bőrkabátot viselt.
-Jól. Hol vagyok? Mi történt? – kérdeztem.
-Erdélyben. Vámpír vált belőled.
-Hol van Mercutio?
-Küldetésen, de hamarosan vissza, jön. – felelt John. Szemeiben érdeklődést láttam felcsillanni. Vajon, miért néz ennyire?
-Milyen ereje van? – kérdezte a lány. Meg kéne tudnom a nevét.
-Nem tudom, Sonja. Valami elbűvölő, de nem lehet rájönni, hogy mi az. Még nem fejlődött ki teljesen, szóval így még nagyon kusza. – felelte, de a szemét le sem vette rólam. Akkor lehet, hogy ezért figyel? Hogy megtudja, mi az erőm?
-Kár. Pedig érdekelt volna, mivel bír. Jut eszembe a Mester elé kéne menned. De előtte átveszed ezt a göncöt. – mondta és átadott egy mély dekoltázsú pólót, és egy feszülős fekete farmert.
-Kösz. – mosolygok rá.
-Hu de illetlen vagyok, be se mutatkoztam. Sonja vagyok, kire számíthatsz a divat kapcsán.
-Ja! A nagy divat „szakértő” akitől egy fiú se mer tanácsot kérni. – gúnyolódik John. Egy pillanat múlva már a földön van. Sonja hozzá se ért, csak a kezét nyújtotta.
-Nem rossz mi? – kérdi, és rám nézz.
-Ez a te erőd? – kérdem.
-Tudod, ha ki van nyújtva a, kezem és ara gondolok, ess el, akkor az történik, amit akarok.
-Egymás ellen nem lehet használni az erőnk! – mondta John, majd kisétált.
-Hisztis, kisbaba! – szólt utána Sonja – Na öltőz! Kinn megvárlak. – majd ő is kisétált. Felvettem a ruhát, ami pont passzolt rám, és végig gondoltam mi is történt. Oké! Vámpír vagyok! Nem is rossz. Van egy új családom. Remek. Van itt egy Isten, akit meg kéne hódítanom. Van még egy divatharcos lány és egy gyerekes férfi. Na meg az a vén, és még ki tudja hányan vannak? Lassan kapcsoltam, hogy már 1 perce dörömbölnek az ajtón.
-Ha nem jössz ki én, megyek be!- fenyegetett Sonja.
-Bocs, elgondolkodtam. – mondtam. Kiléptem és megláttam egy másik lányt. Ő már idősebb volt, mint én vagy Sonja.
-Szerbusz. A nevem Aliz. De nem Csoda országból.
-Szia! A nevem Elisabet, és gondoltam, hogy nem a Csoda országi Aliz vagy. Hisz nem látom sehol a nyuszid. – mondtam egy kis poének szánva. Aliz elmosolyodott, majd elkezdet vonszolni Sonjaval.
-Hova is visztek?
-A Nagyterembe. Ott vár a Mester. – mondták egyszerre. Elértünk egy nyitott ajtóhoz. Körbe se tudtam nézni, mert vonszoltak tovább a lányok. Mikor beértünk mindenki rám szegezte tekintetét. Volt, aki csak néhány pillanatig, de volt, aki megrögzötten nézet.
-Nos Lisa. Mercutio átváltoztatott, inkább, mint hogy megölt. Ennek viszont következményei lesznek. Első: Itt kell maradnod velünk! , második: Engedelmesnek, és tisztelet, tudónak kell lened! , és harmadik: Nem használhatod az erőd társaid ellen, még ha valami olyasmi is az amit semmi képen sem akarsz, hogy meg tőrtényen! – mondta a vén. Oké! Ezek menni fognak!
-Rendben! – mondtam. Láttam, hogy a vén mellet még két vén van. Egy nő és egy férfi.
-Akkor hamarosan elkezdődik a beavató ceremóniád! Addig is készülj fel! – mondta a nő.
-Jobb lenne, ha először táplálkoznál. – mondta a suttogásnál is halkabban a másik vén férfi.
-Vért kell innom? – kérdeztem, és bele se mertem gondolni ez az élet mivel jár.
-Ha élni akarsz IGEN! – mondta a gondolatokban turkáló vénség. Kezd már a viselkedése az idegeimre menni. A vén persze ezen csak mosolygott.
-Nos ki lesz, aki elkis…
-Én! – ugrott elé egy szere Sonja és Aliz.
-Mielőtt megpróbálnátok kierőszakolni, ki megy vele, ajánlanám helyettetek Johnt. – mondta a nő.
-Ne már Szintia! Hadd menyünk inkább mi. – könyörgött a két lány.
-Elég! Amit Szintia mondott az úgy is lesz! – mondta a suttogós vén. Legalább tudnám az egyik férfi nevét, de örülnék.
-Gyere. – mondta John. A két lány, parázsló szemekkel tekintett utánunk.
-Hogyan kell vadászni?
-Ösztönösen fog történi. Meglátod, és rád tőr a vágy, hogy „igyál”, és ennyi. – mondta.
-Tényleg, hogy hívják a három….? – mutattam hátra.
-Aki középen van, nos ő fő vezető Viktor. A másik férfi Salvator és jobb, ha nem húzod föl. Nagyon magának való az öreg. A nő, pedig Isobel. Ő többnyire rendes. Na, de elég a beszédből. Ott az áldozatod. – mondta, majd rámutatott egy férfire. Megéreztem a vér szagát, és támadtam. Igaza lett Johnnak. Ösztönös.
Istenem! Túlestem az első vérengzésemen. De remek volt a vér íze. Felüdített.
-Bejöhetek? – kérdezte egy Isteni hang.
-Gyere csak Mercutio. – mondtam. Te jó ég! Jön az lovagom.
-Szia! Reméltem, hogy nem zavarlak meg semmi fontos közben, de látom nem. Ugye nem baj, hogy átváltoztattalak? – kérdezte szégyenlősen. Megpaskoltam a helyet az ágyon magam mellett. Oda ült én pedig közelebb húzódtam.
-Sose bánd. Én nem bánom. – annyira közel volt az arcom, hozzá, hogy akár………..
-Annyira szép vagy. Mit keres egy ilyen angyal mellettem? Hisz te a mennyből származol. – bókolt. A szívem hatalmasat „dobbant”. Kicsit közelebb hajoltam.
-Én angyal. Butaság. De te szó szerint Isten vagy. – mondtam. Egyszerre azt vettem észre, hogy megcsókol, és nem hagy ereszteni. De nem is akartam.
-Szeretlek! – mondta egy kis levegő vétel közben. Majd újra csók, és azon vettem észre magam, hogy a fölsője nincs rajta, majd eltűnik a gatya és………..
-Mi a fenne? – hallottam meg egy hangot. Megláttam Johnt. Dühödten villant ránk a szeme. Mercutio gyorsan felöltözött. Én döbbentem takartam magam a takarómmal.
-Te! Tudod jól, hogy szeretem. – mondta John.
-De ő engem szeret! Erről nem tehetek. – suttogta Mercutio. Jézusom! Mi lesz itt?
-Ő az enyém! – ordította John.
-Ne mond meg nekem, hogy kit szeresek!!! – kiabáltam vele.
-Fogd be a szád! – pirított rám John.
-Ne merészelj így beszélni a kedvesemmel! – fenyegetőzött Mercutio. Mire észbe kaptam John letépte Mercutio fejét. Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! A fájdalom végig járta a testem.
-Te..te.. – a düh elöntött, és megtámadtam. Azt akartam, hogy fájjon neki, úgy, mint nekem. Ide, oda repítettem az akaratommal, és éreztem, hogy fáj neki. Elém esett és könyörgött, de én nem foglalkoztam vele, és megöltem. A nagy ricsajra bejött Salvator. Szemei rávillantak a két hallottra, majd rám. Szeme villogott a dühtől.
-Gyilkos! Két testőrt öltél meg! Halál! – károgta, mint egy varjú az ítéletet. Nem tudom, hogy, de Viktor is rögtön ott termet, és meglátta mi történt. Nem féltem a haláltól, se semmitől. Most, hogy mindenem elveszítettem. Meg akartam halni.
-Halál! – mondta, majd egy pillanatig gondolkodott. Olvas a fejemben!
-Nem! Inkább szenvedjen bűneiért. Örökre bezárunk egy cellába. Ott kiszáradsz, és örök életeden át messze leszel tőle. – mondta. Ne! Ezt ne! Nem akartam, hogy elvigyenek, de nem bírtam velük. Bezártak egy börtönbe.
Nos ez lenne történetem. Igaz a kiszáradás szélén álok, de ha valaki ezt megtalálja tegye meg, hogy felszabadít a fogságból, és megöl.
Sose voltam bűnös, de örökké magányos igen!
Bejegyezte: 1900. 11. 11. Erdély
2010. december 2., csütörtök
Díj!
Köszönöm szépen a díjat AliceHalenek
3 dolog rólam:
Szeretek írni
Szeretem a vámpíros dolgokat
Szeretek jó zenéket hallgatni, mert sokat segít
5 embernek küldöm:
Virágnak
Aishanak
ElenaBellsnek
Bella Volturinak
Bella19-Kstevnek
3 dolog rólam:
Szeretek írni
Szeretem a vámpíros dolgokat
Szeretek jó zenéket hallgatni, mert sokat segít
5 embernek küldöm:
Virágnak
Aishanak
ElenaBellsnek
Bella Volturinak
Bella19-Kstevnek
2010. november 20., szombat
Volturi and Cullen love forever/19. fejezet
Sajnálom hogy ennyit késtem, de kicsit elhalmoztak a tanárok, de inkább ne beszéljünk a suliról. Jó olvasást!
Múlt, jelen, jövő.
Athenodora szemszöge:
Vajon mi lehet kedvesemmel? Nem szabadott volna elengednem egyedül. Üldözi a Volturi, így hát nagyobb veszélyben van, mint azt hiszi. Ismerem annyira már Arot, hogy tudjam nem könyörül olyan könnyen. Az emlékek képei csak úgy özönlöttek a fejemben. Egy borzalmas hibát követtem el. Még újszülött voltam, és kiszámíthatatlan. Nem mesze Volterától egy vámpír megtámadott, majd ott hagyott az erdőben. Soha se tudtam meg ki volt az. Amikor elmúlt a fájdalom felkeltem, és meglepődve tapasztaltam, mi is történt velem. Kapart a torkom, és a közelben volt néhány ember. Meghallottam szívük lüktetését, és rögtön meg is támadtam őket. Miután végeztem velük, gondoltam elmegyek a legközelibb városba, és ott megpróbálok békésen élni. Ez sajnos csak egy elképzelés volt, mert mikor beértem a városba rögtön elfogott a vér utáni vágy. Szakadt ruhám miatt, mindenki megnézett. Egy ünnepség lehetett, mert mindenki vörös köpenyben járt az utcákon. Nem is értettem miért ünnepelnek, hisz a borús volt az idő, és félő volt, hogy esni fog. Egy sikátorba menekültem, hisz alig bírtam magam visszatartani. Nem messze tőlem két férfi tűnt fel, kik elmélyülten beszélgettek. Ők is vörös köpenyt viseltek. Rám tekintettek, és szívük hangosabban dübörgött. Nem bírtam tovább, és rájuk támadtam. Mielőtt csak az egyikhez is hozzá nyúlhattam volna, két kar vissza rántott. A két ember elfutott, de nem messze két hang felordított, majd elhalt.
-Mi a fenét képzelsz, mit csinálsz?! - kérdezte egy barna hajú férfi. Ő fogta a karjaim. Szemei dühödten villantak rám.
-Én csak meg akartam őket....
-Nem tudod, hogy itt Volterában, a Volturi területén tilos vadászni?! - kérdezte morcosan.
-Már bocs, de egy ki vagy, kettő mit parancsolgatsz, három eresz el különben megbánod! - mondtam, és bokán rúgtam, mire elengedett.
-Vigyük a Mester szeme elé. Ő majd eldönti mi lesz a kislánnyal. - mondta egy másik barna hajú férfi.
-Igazad van Dem., bár nem hiszem, hogy életben hagyják. - mondta, majd elkezdett rángatni egy csatorna fedél felé.
-Eresz el te behemót! - szóltam, de ő még jobban szorított. Egy rövid folyosón vittek , majd végig elértünk egy nagy ajtóhoz. Kinyitotta Dem. nevezetű, és belökdösött a behemót. Esküszöm pofán vágom. 3 trón emelkedett benne 3 vámpír, két barna hajú és a szőke. Te jó ég! De, de csinos, és és vonzó meg minden.
-Mondjátok, miért hoztátok elénk? - kérdezte a középen ülő férfi.
-Megszegte a szabályt! Itt akart vadászni, de sikeresen elkábítottuk a két embert, és megállítottuk őt. - mutatott rám a behemót.
-Egyértelmű, hogy mi a büntetés.....
-De nem szegett szabály Aro. Hisz nem ölte meg őket, meg néz rá. Olyan mint egy újszülött. - védet a szőke.
-Miket besz...
-Hm. Ez nagy! Ezt nézd meg Aro! - mondta a másik barna hajú. Aro nevű megérintette, majd elvette a kezét és gondolkodóba esett.
-Nos ha jó értem, azt szeretnéd, ha kegyelmeznénk ennek a lánynak. Ha nincs ellen vetésed Marcus...
-Nincs! - mondta Marcus - Viszont csatlakoznia kell!
-Nos csatlakozol hozzánk....öh..nos a neved megtudhatnánk?
-Athenodora, de csak Athéna.
-Rendben. Nos akkor...
-Persze. - mondtam és innen kezdődött életem szebbik része. Megtaláltam az én kis szőke hercegemben a szerelmet. Nem sokára össze is házasodtunk. Azóta eltelt jó pár 100 év, és mi még mindig szeretjük egymást.
-Szia, vagyis inkább pápá Athéna! - szólt valaki és sötétség.
Bella szemszöge:
Nem tudom ki rabolt el, de ha megtudom én kinyírom! Már 4 napja ülök itt bezárva és kezdek dühös, éhes, és fáradt lenni. Na ha ezt tudná apám.....
-Helló Édes! - szólt egy férfi. Hátrafordultam, és kivel állt ott? Diego! Rá emlékszem egy csatából. Már akkor is rajongott értem, most meg csak úgy le Édeshez!
-Mi a francot keresek itt, veled?! - kérdeztem, de a veled szó közben szemei megcsillantak.
-Elraboltalak cicuskám! Kathrine kérte.
-Kathrine! Az aki képes volt össze törni Edward szívét! Az a kis ri..........
-Mielőtt befejeznéd közlöm veled, te is ezt tetted velem! Dobtál mert nem voltam elég megfelelő, de most megvagy! Nincs menekvés kedveském! Az enyém vagy!
-Inkább halok meg!
-Ha nem leszel az enyém jobb ha búcsúzol Edifon Nyálaskától! - mondta gonosz vigyorral az arcán. Megakartam támadni de nem ment. Mi a franc?
-Nem tudsz felállni. Tudod meg van igézve. Van egy jó barátunk aki boszi és hát segített. Várj te is ismered. Segítsek feleleveníteni, hogy ki? - mi van? Boszi, és ismerem! Lehetetlen! Vonszolás hangjait hallottam.
-Megjött a cellatársad. Ő rá biztos emlékszel. - mondta, majd megláttam Caiust.
-Carlie! Gyere csak ide! Van még egy fogoly! - mondta Kathrine.
Alice szemszöge:
-Edward! Edward! Hol vagy! - szóltam a szobájába de ott nem volt. 4 napja nincs meg. Hol lehet?
-Nyugodj meg kedvesem. Nem lesz semmi baja. - nyugtatott szerelmem. Igaza van. Ekkor meginogtam, majd BUM bevillant néhány kép. Edward rátalál egy barlangra ahol várják, váltás Bella fogja a kezét, váltás, és a Volturit láttam egyenesen Aroval az élén. Ide tartottak Bella miatt. Lassan magamhoz tértem.
-Mit láttál? - kérdezte Jasper.
-Edwardot el fogják kapni az erdő mélyén, de előtte megfog jeleni a Volturi. Aro segít megkeresni Bellat.
-Akkor jobb ha fogadjuk őket! Mikor jönnek? - kérdezte Carlisle.
-Pár óra és itt lesznek. De Edwardot nem tudom mikor, hol lesz. Meg kell akadályozni, hogy bajba keveredjen.
-Akkor irány az erdő! - mondta Emmett. Igaza van.
-Indulhatunk? - kérdezte Carlisle mindenkitől.
-Igen! - válaszoltuk egyszerre és már indultunk is.
Múlt, jelen, jövő.
Athenodora szemszöge:
Vajon mi lehet kedvesemmel? Nem szabadott volna elengednem egyedül. Üldözi a Volturi, így hát nagyobb veszélyben van, mint azt hiszi. Ismerem annyira már Arot, hogy tudjam nem könyörül olyan könnyen. Az emlékek képei csak úgy özönlöttek a fejemben. Egy borzalmas hibát követtem el. Még újszülött voltam, és kiszámíthatatlan. Nem mesze Volterától egy vámpír megtámadott, majd ott hagyott az erdőben. Soha se tudtam meg ki volt az. Amikor elmúlt a fájdalom felkeltem, és meglepődve tapasztaltam, mi is történt velem. Kapart a torkom, és a közelben volt néhány ember. Meghallottam szívük lüktetését, és rögtön meg is támadtam őket. Miután végeztem velük, gondoltam elmegyek a legközelibb városba, és ott megpróbálok békésen élni. Ez sajnos csak egy elképzelés volt, mert mikor beértem a városba rögtön elfogott a vér utáni vágy. Szakadt ruhám miatt, mindenki megnézett. Egy ünnepség lehetett, mert mindenki vörös köpenyben járt az utcákon. Nem is értettem miért ünnepelnek, hisz a borús volt az idő, és félő volt, hogy esni fog. Egy sikátorba menekültem, hisz alig bírtam magam visszatartani. Nem messze tőlem két férfi tűnt fel, kik elmélyülten beszélgettek. Ők is vörös köpenyt viseltek. Rám tekintettek, és szívük hangosabban dübörgött. Nem bírtam tovább, és rájuk támadtam. Mielőtt csak az egyikhez is hozzá nyúlhattam volna, két kar vissza rántott. A két ember elfutott, de nem messze két hang felordított, majd elhalt.
-Mi a fenét képzelsz, mit csinálsz?! - kérdezte egy barna hajú férfi. Ő fogta a karjaim. Szemei dühödten villantak rám.
-Én csak meg akartam őket....
-Nem tudod, hogy itt Volterában, a Volturi területén tilos vadászni?! - kérdezte morcosan.
-Már bocs, de egy ki vagy, kettő mit parancsolgatsz, három eresz el különben megbánod! - mondtam, és bokán rúgtam, mire elengedett.
-Vigyük a Mester szeme elé. Ő majd eldönti mi lesz a kislánnyal. - mondta egy másik barna hajú férfi.
-Igazad van Dem., bár nem hiszem, hogy életben hagyják. - mondta, majd elkezdett rángatni egy csatorna fedél felé.
-Eresz el te behemót! - szóltam, de ő még jobban szorított. Egy rövid folyosón vittek , majd végig elértünk egy nagy ajtóhoz. Kinyitotta Dem. nevezetű, és belökdösött a behemót. Esküszöm pofán vágom. 3 trón emelkedett benne 3 vámpír, két barna hajú és a szőke. Te jó ég! De, de csinos, és és vonzó meg minden.
-Mondjátok, miért hoztátok elénk? - kérdezte a középen ülő férfi.
-Megszegte a szabályt! Itt akart vadászni, de sikeresen elkábítottuk a két embert, és megállítottuk őt. - mutatott rám a behemót.
-Egyértelmű, hogy mi a büntetés.....
-De nem szegett szabály Aro. Hisz nem ölte meg őket, meg néz rá. Olyan mint egy újszülött. - védet a szőke.
-Miket besz...
-Hm. Ez nagy! Ezt nézd meg Aro! - mondta a másik barna hajú. Aro nevű megérintette, majd elvette a kezét és gondolkodóba esett.
-Nos ha jó értem, azt szeretnéd, ha kegyelmeznénk ennek a lánynak. Ha nincs ellen vetésed Marcus...
-Nincs! - mondta Marcus - Viszont csatlakoznia kell!
-Nos csatlakozol hozzánk....öh..nos a neved megtudhatnánk?
-Athenodora, de csak Athéna.
-Rendben. Nos akkor...
-Persze. - mondtam és innen kezdődött életem szebbik része. Megtaláltam az én kis szőke hercegemben a szerelmet. Nem sokára össze is házasodtunk. Azóta eltelt jó pár 100 év, és mi még mindig szeretjük egymást.
-Szia, vagyis inkább pápá Athéna! - szólt valaki és sötétség.
Bella szemszöge:
Nem tudom ki rabolt el, de ha megtudom én kinyírom! Már 4 napja ülök itt bezárva és kezdek dühös, éhes, és fáradt lenni. Na ha ezt tudná apám.....
-Helló Édes! - szólt egy férfi. Hátrafordultam, és kivel állt ott? Diego! Rá emlékszem egy csatából. Már akkor is rajongott értem, most meg csak úgy le Édeshez!
-Mi a francot keresek itt, veled?! - kérdeztem, de a veled szó közben szemei megcsillantak.
-Elraboltalak cicuskám! Kathrine kérte.
-Kathrine! Az aki képes volt össze törni Edward szívét! Az a kis ri..........
-Mielőtt befejeznéd közlöm veled, te is ezt tetted velem! Dobtál mert nem voltam elég megfelelő, de most megvagy! Nincs menekvés kedveském! Az enyém vagy!
-Inkább halok meg!
-Ha nem leszel az enyém jobb ha búcsúzol Edifon Nyálaskától! - mondta gonosz vigyorral az arcán. Megakartam támadni de nem ment. Mi a franc?
-Nem tudsz felállni. Tudod meg van igézve. Van egy jó barátunk aki boszi és hát segített. Várj te is ismered. Segítsek feleleveníteni, hogy ki? - mi van? Boszi, és ismerem! Lehetetlen! Vonszolás hangjait hallottam.
-Megjött a cellatársad. Ő rá biztos emlékszel. - mondta, majd megláttam Caiust.
-Carlie! Gyere csak ide! Van még egy fogoly! - mondta Kathrine.
Alice szemszöge:
-Edward! Edward! Hol vagy! - szóltam a szobájába de ott nem volt. 4 napja nincs meg. Hol lehet?
-Nyugodj meg kedvesem. Nem lesz semmi baja. - nyugtatott szerelmem. Igaza van. Ekkor meginogtam, majd BUM bevillant néhány kép. Edward rátalál egy barlangra ahol várják, váltás Bella fogja a kezét, váltás, és a Volturit láttam egyenesen Aroval az élén. Ide tartottak Bella miatt. Lassan magamhoz tértem.
-Mit láttál? - kérdezte Jasper.
-Edwardot el fogják kapni az erdő mélyén, de előtte megfog jeleni a Volturi. Aro segít megkeresni Bellat.
-Akkor jobb ha fogadjuk őket! Mikor jönnek? - kérdezte Carlisle.
-Pár óra és itt lesznek. De Edwardot nem tudom mikor, hol lesz. Meg kell akadályozni, hogy bajba keveredjen.
-Akkor irány az erdő! - mondta Emmett. Igaza van.
-Indulhatunk? - kérdezte Carlisle mindenkitől.
-Igen! - válaszoltuk egyszerre és már indultunk is.
2010. november 13., szombat
2010. november 5., péntek
Volturi and Cullen love forever/18. fejezet
Komikat szívesen olvasgatnék, és nem tudom, hogy mennyien szeretnének jelentkezni a pályázatra szóval, aki szeretne jelezze. Bármeddig lehet(amíg a verseny tart). Remélem lesznek páran akik írnak.
Baj, bajra halmozódva
Aro szemszöge:
Nem tudom, hogy miért, de kedvem sem volt felkelni. Valahogy nagyobb szívásnak éreztem ezt az életet, mint bármi mást. Csak saját magad hibáztathatod! Miért voltál ekkora egy hatalom mániás, nagyon nagy ökör?! Undorodok már magamtól is. Lassan kinyitottam a szemem.
-Hogy vagy drágám? - kérdezte kedvesem. Őt sem érdemlem meg! Szó szerint egy szörny vagyok!
-Jól. Mi van Bellaval? - feleségem szemeibe néztem és nem láttam mást csak félelmet, és aggodalmat.
-Caius előbb felébredt, mint te. Elment.
-Hogy mi?! Ez ez lehetetlen! Azonnal utána kell menünk! Ha oda ér Bellajékhoz, ki tudja mit csinál vele!
-Már megpróbáltuk, de Demetri nem találja a nyomát. Egyszerűen felszívódott. - zokogta kedvesem.
-Ez nem lehet! - düh elöntött és csak egyre gondoltam. Megtalálni és megölni!
-Bella is felszívódott. Még Cullenék se tudják, hogy hol van. - nem, ez ne..em. Ne! Csak ezt ne! Ha Caius elfogta akkor....
-Nem! - ordítottam - Mond Sulpicia, hogy álmodok. Kérlek mond, hogy ez nem a valóság. - féltem. Először életemben igazán féltem. De nem attól, hogy nekem lesz bajom, hanem, hogy én vagyok a lányom legnagyobb gondokozója.
-Drágám. Nyugodj meg. Kérlek. Már rengetegen rajta vagyunk az ügyön, és mindent megteszünk amit csak lehet. - zokogta a mellkasomba Sulpicia. Istenem! Ez a sok fájdalom, mi belőle árad. Nem bírtam tovább.
-Én is velük...
-Neked még pihened kell! - parancsolta Marcus - Nem tudnál többet tenni! Így se könnyű legalább ne nehezítsd meg azzal, hogy magad rosszabb állapotba sodrod! - soha nem hallottam így beszélni Marcust.
-Amint megtaláljuk, vagy egy pici nyomunk is lesz szólunk, de addig még pihenj. Létszíves.
-Rendben. De hamarosan én is ott leszek és segítek. Max. egy napra tarthatsz vissza. Ezt ne feled!
Caius szemszöge:
Menekülnöm kell. Jó hogy kedvesem már elbújt. Remélem nem találnak rá. Ha őt elveszíteném, azt nem bírnám túlélni. Ő a mindenem, és érte teszek mindent. Nincs szívem bántani Bellat, és most már kedvesem is lebeszélt róla. De Aro nem fog egyhamar megbocsájtani. Tudom, hogy most teljes szívéből gyűlöl. Érthető. Vajon ezt most, hogy fogom rendbe hozni? Megreccsent az egyik faág. Valaki követ. Hátra fordultam megnézni ki az. Athena?
-Te meg, hogy kerülsz ide? Hisz téged elrejtettelek a faházba, és megígérted, hogy nem jössz utánam.
-Tudom, de féltettelek. - mondta, majd hozzám rohant. Nem lehetek rá mérges. Túlságosan szeretem, és kész. Egy csókot akartam adni neki, mikor hirtelen behúzott egyet. Neki repültem egy sziklának, ami ketté is repedt.
-Mi bajod?! - kérdeztem. A szeme gyűlölet fényében csillogott. Ez nem Athena.
-Itt a vég, Caius! - mondta, majd valaki lefogott hátúról, és minden a homályba veszett.
Kathrine szemszöge:
Amint Edward is elment elöntött a düh. Ez nem lehet igaz! Egy ilyen kis cafkával a Volturiból?! Volturi. Hát persze! Ezt most keményen megbánja, mind a két fél. Enyém lesz Eddi ha addig élek is.
-Diego! Feladat. Kapd le Isabellat, egy barna hajú lány, és félig ember. Bosszút állunk nem csak egy vámpíron. - mondtam, majd letettem. A Volturi is vissza kapja azt amit velem tett. Az emlékek megrohamoztak. Olaszországban voltunk Diegoval egy barátkáéknál. Rendes vámpír család voltak. Viszont az egyik este a ház lángokban állt. Csak mi ketten menekültünk meg. A Volturi kiirtotta őket, csak azért, mert ők nem álltak be hozzájuk még is Volterában laktak. Gyűlölöm, de teljes szívemből őket. Itt a bosszú ideje.
Baj, bajra halmozódva
Aro szemszöge:
Nem tudom, hogy miért, de kedvem sem volt felkelni. Valahogy nagyobb szívásnak éreztem ezt az életet, mint bármi mást. Csak saját magad hibáztathatod! Miért voltál ekkora egy hatalom mániás, nagyon nagy ökör?! Undorodok már magamtól is. Lassan kinyitottam a szemem.
-Hogy vagy drágám? - kérdezte kedvesem. Őt sem érdemlem meg! Szó szerint egy szörny vagyok!
-Jól. Mi van Bellaval? - feleségem szemeibe néztem és nem láttam mást csak félelmet, és aggodalmat.
-Caius előbb felébredt, mint te. Elment.
-Hogy mi?! Ez ez lehetetlen! Azonnal utána kell menünk! Ha oda ér Bellajékhoz, ki tudja mit csinál vele!
-Már megpróbáltuk, de Demetri nem találja a nyomát. Egyszerűen felszívódott. - zokogta kedvesem.
-Ez nem lehet! - düh elöntött és csak egyre gondoltam. Megtalálni és megölni!
-Bella is felszívódott. Még Cullenék se tudják, hogy hol van. - nem, ez ne..em. Ne! Csak ezt ne! Ha Caius elfogta akkor....
-Nem! - ordítottam - Mond Sulpicia, hogy álmodok. Kérlek mond, hogy ez nem a valóság. - féltem. Először életemben igazán féltem. De nem attól, hogy nekem lesz bajom, hanem, hogy én vagyok a lányom legnagyobb gondokozója.
-Drágám. Nyugodj meg. Kérlek. Már rengetegen rajta vagyunk az ügyön, és mindent megteszünk amit csak lehet. - zokogta a mellkasomba Sulpicia. Istenem! Ez a sok fájdalom, mi belőle árad. Nem bírtam tovább.
-Én is velük...
-Neked még pihened kell! - parancsolta Marcus - Nem tudnál többet tenni! Így se könnyű legalább ne nehezítsd meg azzal, hogy magad rosszabb állapotba sodrod! - soha nem hallottam így beszélni Marcust.
-Amint megtaláljuk, vagy egy pici nyomunk is lesz szólunk, de addig még pihenj. Létszíves.
-Rendben. De hamarosan én is ott leszek és segítek. Max. egy napra tarthatsz vissza. Ezt ne feled!
Caius szemszöge:
Menekülnöm kell. Jó hogy kedvesem már elbújt. Remélem nem találnak rá. Ha őt elveszíteném, azt nem bírnám túlélni. Ő a mindenem, és érte teszek mindent. Nincs szívem bántani Bellat, és most már kedvesem is lebeszélt róla. De Aro nem fog egyhamar megbocsájtani. Tudom, hogy most teljes szívéből gyűlöl. Érthető. Vajon ezt most, hogy fogom rendbe hozni? Megreccsent az egyik faág. Valaki követ. Hátra fordultam megnézni ki az. Athena?
-Te meg, hogy kerülsz ide? Hisz téged elrejtettelek a faházba, és megígérted, hogy nem jössz utánam.
-Tudom, de féltettelek. - mondta, majd hozzám rohant. Nem lehetek rá mérges. Túlságosan szeretem, és kész. Egy csókot akartam adni neki, mikor hirtelen behúzott egyet. Neki repültem egy sziklának, ami ketté is repedt.
-Mi bajod?! - kérdeztem. A szeme gyűlölet fényében csillogott. Ez nem Athena.
-Itt a vég, Caius! - mondta, majd valaki lefogott hátúról, és minden a homályba veszett.
Kathrine szemszöge:
Amint Edward is elment elöntött a düh. Ez nem lehet igaz! Egy ilyen kis cafkával a Volturiból?! Volturi. Hát persze! Ezt most keményen megbánja, mind a két fél. Enyém lesz Eddi ha addig élek is.
-Diego! Feladat. Kapd le Isabellat, egy barna hajú lány, és félig ember. Bosszút állunk nem csak egy vámpíron. - mondtam, majd letettem. A Volturi is vissza kapja azt amit velem tett. Az emlékek megrohamoztak. Olaszországban voltunk Diegoval egy barátkáéknál. Rendes vámpír család voltak. Viszont az egyik este a ház lángokban állt. Csak mi ketten menekültünk meg. A Volturi kiirtotta őket, csak azért, mert ők nem álltak be hozzájuk még is Volterában laktak. Gyűlölöm, de teljes szívemből őket. Itt a bosszú ideje.
2010. október 29., péntek
Volturi and Cullen love forever/17.fejezet
A VÁRVA VÁRT FEJI! Nos először is mindenkinek kellemes ŐSZI SZÜNETET! Ha volt és ha lesz. Másodszor itt van az amit annyira húztam. Örülnénk ha néhányan jeleznék egy egy komiban hogy szívesen írnának a pályázatra. Tudom nem sok az ajándék amit adunk, de sajnos ennyire telet. Ja és a komik. Örülnék ha lenne, nem muszáj sokat csak néhány sort. Na de ennyit a beszédből és JÓ olvasást! : )
Váratlan "megleptés"
(Edward szemszöge)
-Akarlak - suttogtam.Majd hirtelen olyan valaki hangját hallottam meg akire nem számítottam.
-Szia Edward.-Úgy ugrottam fel mintha megcsípett volna valami.
-Kathrine-suttogtam-Nem ez nem lehet!Láttam ahogy az a vámpír megöl.
-Na igen Diego megadta nekem azt amit te nem igazán akartál.-mondta.Én Bellára néztem aki szintén le volt döbbenve.Aztán megrázta a fejét és felállt.
-Azt hiszem én most elmegyek vadászni-mondta.
-Ne kérlek hadd menjek veled.-kérleltem.
-Nem Edward.Egyedül szeretnék menni.Szeretném átgondolni a dolgokat.
-Hát jó legyen.De tudod, hogy én itt vagyok és-itt magamhoz húztam hogy nagyobb hangsúlyt adjak szavaimnak-SZERETLEK!
-Én is szeretlek-csókolt meg majd felvette felsőjét és kiugrott az ablakon.én pedig Kathrine felé fordultam.
-Már is találtál HELYETTEM valakit?Ezt nem hiszem el!És pont egy ilyen kis csitrit.Azt hittem szeretsz.Szerettél te egyáltalán valamikor?-támadt nekem.Felvettem az ingem és így feleltem.
-Képzeld el szerettelek elég sokáig.És mikor azt hittem meghaltál 2 éven keresztül mást sem csináltam csak téged sirattalak.Aztán kb 3 hete felbukkant Bella aki beragyogta az életemet és újra úgy érezettem hogy élek.Nem voltam többé egy lelki roncs akit hagytál magad után.De én is kérdeznék valamit.Miért nem jöttél vissza miután felébredtél?Hmm?Erre válaszolj nekem.Mert ezen eszem magam mióta csak bejöttél azon az ablakon.-miután nem válaszolt a szemére vetettem.-Valahogy gondoltam nem tudsz rá válaszolni.Akkor még egy kérdés.Szerettél te egyáltalán valamikor?
-Edward istenem hát persze hogy szerettelek és most is szeretlek.Azért nem jöttem vissza előbb mert nem akartam hogy új szülöttként láss.Diego segített át a nehéz időszakon.És csak mostanra kerültem olyan állapotba hogy a szemedbe merjek nézni.Erre itt talállak ezzel a cafkával.
-Ne merd Bellát sértegetni.Vagy velem gyűlik meg a bajod.
-Ó istenem mit művelt veled az a ...-itt telt be a pohár.Neki ugrottam és a falhoz szorítottam a nyakánál fogva.
-Azt mondtam ne sértegesd őt.Fogd már fel végre VÉGE VAN.Volt esélyed.Nekem nem számított volna hogy új szülött vagy.És most ha megbocsátasz megkeresem a szerelmemet.-mondtam azzal kiugrottam az ablakon, hogy megkeressem Bellát.
(Bella szemszöge)
Miután kiugrottam az ablakon csak futottam és futottam amíg megérkeztem arra a tisztásra ahova Edward vitt az első randevúnkra.Besétáltam a rét közepére és ott lerogytam.A gondolatok csak úgy cikáztak a fejembe.Tisztázni akartam magamban a dolgokat.Az elejétől kezdtem onnantól hogy idejöttem a Cullen családhoz egészen addig hogy Kathrine beugrott az ablakon.Nem értettem ez hogyan lehetséges hiszen Edward azt mondta nekem hogy látta ahogyan megöli egy vámpír.Akkor hazudott és csak játszott velem?Nem Bella ilyen eszedbe se jusson!Inkább Kathrine nem jelentkezett miután átváltozott.De ez milyen szemét húzás volt tőle.Sajnáltam Edwardot.Eldöntöttem hogy vissza megyek és beszélek Edwarddal.Éppen mikor felálltam a hátam mögött hallottam hogy valaki jön.Az utolsó amire emlékszem hogy lefognak hátulról. Aztán elvesztettem az eszméletemet.
Váratlan "megleptés"
(Edward szemszöge)
-Akarlak - suttogtam.Majd hirtelen olyan valaki hangját hallottam meg akire nem számítottam.
-Szia Edward.-Úgy ugrottam fel mintha megcsípett volna valami.
-Kathrine-suttogtam-Nem ez nem lehet!Láttam ahogy az a vámpír megöl.
-Na igen Diego megadta nekem azt amit te nem igazán akartál.-mondta.Én Bellára néztem aki szintén le volt döbbenve.Aztán megrázta a fejét és felállt.
-Azt hiszem én most elmegyek vadászni-mondta.
-Ne kérlek hadd menjek veled.-kérleltem.
-Nem Edward.Egyedül szeretnék menni.Szeretném átgondolni a dolgokat.
-Hát jó legyen.De tudod, hogy én itt vagyok és-itt magamhoz húztam hogy nagyobb hangsúlyt adjak szavaimnak-SZERETLEK!
-Én is szeretlek-csókolt meg majd felvette felsőjét és kiugrott az ablakon.én pedig Kathrine felé fordultam.
-Már is találtál HELYETTEM valakit?Ezt nem hiszem el!És pont egy ilyen kis csitrit.Azt hittem szeretsz.Szerettél te egyáltalán valamikor?-támadt nekem.Felvettem az ingem és így feleltem.
-Képzeld el szerettelek elég sokáig.És mikor azt hittem meghaltál 2 éven keresztül mást sem csináltam csak téged sirattalak.Aztán kb 3 hete felbukkant Bella aki beragyogta az életemet és újra úgy érezettem hogy élek.Nem voltam többé egy lelki roncs akit hagytál magad után.De én is kérdeznék valamit.Miért nem jöttél vissza miután felébredtél?Hmm?Erre válaszolj nekem.Mert ezen eszem magam mióta csak bejöttél azon az ablakon.-miután nem válaszolt a szemére vetettem.-Valahogy gondoltam nem tudsz rá válaszolni.Akkor még egy kérdés.Szerettél te egyáltalán valamikor?
-Edward istenem hát persze hogy szerettelek és most is szeretlek.Azért nem jöttem vissza előbb mert nem akartam hogy új szülöttként láss.Diego segített át a nehéz időszakon.És csak mostanra kerültem olyan állapotba hogy a szemedbe merjek nézni.Erre itt talállak ezzel a cafkával.
-Ne merd Bellát sértegetni.Vagy velem gyűlik meg a bajod.
-Ó istenem mit művelt veled az a ...-itt telt be a pohár.Neki ugrottam és a falhoz szorítottam a nyakánál fogva.
-Azt mondtam ne sértegesd őt.Fogd már fel végre VÉGE VAN.Volt esélyed.Nekem nem számított volna hogy új szülött vagy.És most ha megbocsátasz megkeresem a szerelmemet.-mondtam azzal kiugrottam az ablakon, hogy megkeressem Bellát.
(Bella szemszöge)
Miután kiugrottam az ablakon csak futottam és futottam amíg megérkeztem arra a tisztásra ahova Edward vitt az első randevúnkra.Besétáltam a rét közepére és ott lerogytam.A gondolatok csak úgy cikáztak a fejembe.Tisztázni akartam magamban a dolgokat.Az elejétől kezdtem onnantól hogy idejöttem a Cullen családhoz egészen addig hogy Kathrine beugrott az ablakon.Nem értettem ez hogyan lehetséges hiszen Edward azt mondta nekem hogy látta ahogyan megöli egy vámpír.Akkor hazudott és csak játszott velem?Nem Bella ilyen eszedbe se jusson!Inkább Kathrine nem jelentkezett miután átváltozott.De ez milyen szemét húzás volt tőle.Sajnáltam Edwardot.Eldöntöttem hogy vissza megyek és beszélek Edwarddal.Éppen mikor felálltam a hátam mögött hallottam hogy valaki jön.Az utolsó amire emlékszem hogy lefognak hátulról. Aztán elvesztettem az eszméletemet.
2010. október 26., kedd
Írói pályázat
Sziasztok remélem van kedvetek egy kis játékhoz!Novellákat kéne írni benne méghozzá erről a számról.Hogy kicsit megkönnyítsem a dolgotokat itt van a fordítása. Feltételei:
-1 fejezetes legyen
-Csak saját szereplővel lehet dolgozni
A határ idő DECEMBER 20.
A következő email címekre lehet küldeni a novellákat: allice12@citromail.hu vagy isabellavolturi@citromail.hu
A nyertesnek pedig 4 héten keresztül 4 nappal előbb fogja kapni a fejezeteket.
Remélem sokan fogtok játszani.:-)
Azt is nagyon remélem hogy mindenki jól fog szórakozni XD
Jó szórakozást kívánok mindenkinek! :-)
-1 fejezetes legyen
-Csak saját szereplővel lehet dolgozni
A határ idő DECEMBER 20.
A következő email címekre lehet küldeni a novellákat: allice12@citromail.hu vagy isabellavolturi@citromail.hu
A nyertesnek pedig 4 héten keresztül 4 nappal előbb fogja kapni a fejezeteket.
Remélem sokan fogtok játszani.:-)
Azt is nagyon remélem hogy mindenki jól fog szórakozni XD
Jó szórakozást kívánok mindenkinek! :-)
2010. október 24., vasárnap
Hírdetés
Sziasztok! Rozicica hirdet egy pályázatot aminek szomorú vége kell hogy legyen. De itt is a hirdetmény:
Hali!!
Úgy gondoltam indítok egy új pályázatot. Tudom, hogy az előző lejártáig még van egy csomó idő, de ez most más. Ez az ötlet csak és kizárólag az én agyamból pattant ki. Amúgy én döntenék, arról ki nyer, de persze rakok ki szavazást, és aki ott első lesz az lesz a közönség kedvence. Tudom, hogy mindenkinek alig van ideje, de azért léci jelentkezzetek.
Csak egy novellát kell beküldeni bizonyos feltételek mellett:
Jelentkezési határidő: November 10.
Beküldési határidő: November 30.
Terjedelem: Min. 2-3, Max. 10-15 oldal, 12-es betűmérettel.
Nyeremény: Sajnos csak egy oklevéllel szolgálhatok, de azt kirakhatja a blogjára – ha van.
Fontos: Ahogy a pályázat címe is mondja: Minden képen szomorú vége kell, hogy legyen. Természetesen nem muszáj mindenkit kinyírni, lehet, mondjuk csak egy szakítás.
Lehet: fic, és saját szereplős történet is.
Ide küldjétek: rozicica13@gmail.com
Remélem lesz néhány jelentkező!!!!
Pux: Rozy
Ui: És ha valaki olvassa ezt a bejegyzést lécives hirdesse a blogján a pályázatot.
Depy End Pályázat
Hali!! Úgy gondoltam indítok egy új pályázatot. Tudom, hogy az előző lejártáig még van egy csomó idő, de ez most más. Ez az ötlet csak és kizárólag az én agyamból pattant ki. Amúgy én döntenék, arról ki nyer, de persze rakok ki szavazást, és aki ott első lesz az lesz a közönség kedvence. Tudom, hogy mindenkinek alig van ideje, de azért léci jelentkezzetek.
Csak egy novellát kell beküldeni bizonyos feltételek mellett:
Jelentkezési határidő: November 10.
Beküldési határidő: November 30.
Terjedelem: Min. 2-3, Max. 10-15 oldal, 12-es betűmérettel.
Nyeremény: Sajnos csak egy oklevéllel szolgálhatok, de azt kirakhatja a blogjára – ha van.
Fontos: Ahogy a pályázat címe is mondja: Minden képen szomorú vége kell, hogy legyen. Természetesen nem muszáj mindenkit kinyírni, lehet, mondjuk csak egy szakítás.
Lehet: fic, és saját szereplős történet is.
Ide küldjétek: rozicica13@gmail.com
Remélem lesz néhány jelentkező!!!!
Pux: Rozy
Ui: És ha valaki olvassa ezt a bejegyzést lécives hirdesse a blogján a pályázatot.
Megtaláljátok ezen a címen:http://novella-rozy.blogspot.com
Ui: Hirdessétek a blogaitokon. Lécci! Sok segítség lenne Rozynak!
Ui: Hirdessétek a blogaitokon. Lécci! Sok segítség lenne Rozynak!
2010. október 21., csütörtök
Volturi and Cullen love forever/16.fejezet
Mérgesek lehetek, de csak a következő lesz az a feji mikor megtudjátok ki zavarja meg Bellajékat. Addig is ezzel szolgálunk. Ha pedig érdekel milyen ha Marcusnak egy tini lánya van és az egyik legjobb barátja a hódolója akkor érdemes benézni Bella Volturi blogjára. Szerelem, csata és egy gonosz csaj ki mindig közbetesz Bellának. Közben van még egy hódoló? De ki? Talán csak nem....
De nem mondok többet ha érdekel néz be ide: http://azorokevalosagertelme.blogspot.com/
Most pedig jó olvasást, nekem meg komikat :D
Búnyó
Alec szemszöge:
A szobámból léptem ki mikor észrevettem, hogy Corin és Félix rohan felém. Ezekbe meg mi ütött?
-Alec gyere gyorsan. Aro és Caius összeverekedtek. Marcus küldött. Gyere már mert ezek kicsinálják egymást.
-Gyere már Alec! - szólt rám Jane? Biztos hallgatózott. Viszont igaza van. A vámpír sebességet is túllépve futottunk. Mikor beértünk Aro már épp le akarta tépni Caius fejét.
-Alec, használd az erőd!!! - parancsolta Marcus. Azonnal cselekedtem, és két vámpír vakon és süketen távolodtak egymástól.
-Jane, üsd ki őket. - parancsolta Marcus. Húgom nem volt hajlandó megtenni így hát Marcusnak kellet figyelmeztetnie.
-Jane! Ha nem teszed meg kiteszünk! - fenyegette. Ez bejött. Jane először Caiust ütötte ki. A férfi felordított, majd összeesett. Ő vele már nem törődtem. Tudtam, hogy egy darabig nem fog felkelni. Most Jane (nehezen), de a Mestert is. Ugyanúgy reagált, mint testvére. Marcus megfogta Caiust, és intett, hogy vigyük a szobájába Arot. Megfogtuk a Mester, és bevittük a szobájába. A felesége azonnal kérdésekkel bombázott.
-Mi történt? Mi baja Aronak?
-Csak annyit tudunk, hogy összeverekedett Caiussal. Azt nem, hogy miért. - mondta Félix. Sulpiciát elöntötte a méreg.
-Az a szemét. - mondta halkan, de mégis figyelmeztetően. Nem értettem mi baja lehet. Mikor kiléptünk a szobából elkezdtük kibeszélni a történteket.
-Min veszhetek össze? Arot nehéz kizökkenteni a nyugodt hangulatából. Mit csinálhatott Cai...
-Sulpicia! Mit csinált Aro Caiussal! - rohant ki Athéna. Sulpicia döngő léptekkel közeledett Athéna felé. Na ebből mi lesz? Még egy bunyó?
-Fogadjunk. Én Athénára teszek 10 dolcsit. - szólat meg hátunk mögül Corin.
-Én is 10-et Athénára. - suttogta Félix.
-Én inkább Sulpiciára 10-et. - mondtam.
-Na ne! Ne kezdjétek ti is! - szólalt meg Marcus.
-Mit csinált Aro a férjemmel?! - kiáltott Marcusra Athéna.
-Megvédte a lányát. - mondta.
-Hogy mi csoda?! - kérdeztük egyszerre. Mit akarhat Caius Bellától?Hacsak nem...
De nem mondok többet ha érdekel néz be ide: http://azorokevalosagertelme.blogspot.com/
Most pedig jó olvasást, nekem meg komikat :D
Búnyó
Alec szemszöge:
A szobámból léptem ki mikor észrevettem, hogy Corin és Félix rohan felém. Ezekbe meg mi ütött?
-Alec gyere gyorsan. Aro és Caius összeverekedtek. Marcus küldött. Gyere már mert ezek kicsinálják egymást.
-Gyere már Alec! - szólt rám Jane? Biztos hallgatózott. Viszont igaza van. A vámpír sebességet is túllépve futottunk. Mikor beértünk Aro már épp le akarta tépni Caius fejét.
-Alec, használd az erőd!!! - parancsolta Marcus. Azonnal cselekedtem, és két vámpír vakon és süketen távolodtak egymástól.
-Jane, üsd ki őket. - parancsolta Marcus. Húgom nem volt hajlandó megtenni így hát Marcusnak kellet figyelmeztetnie.
-Jane! Ha nem teszed meg kiteszünk! - fenyegette. Ez bejött. Jane először Caiust ütötte ki. A férfi felordított, majd összeesett. Ő vele már nem törődtem. Tudtam, hogy egy darabig nem fog felkelni. Most Jane (nehezen), de a Mestert is. Ugyanúgy reagált, mint testvére. Marcus megfogta Caiust, és intett, hogy vigyük a szobájába Arot. Megfogtuk a Mester, és bevittük a szobájába. A felesége azonnal kérdésekkel bombázott.
-Mi történt? Mi baja Aronak?
-Csak annyit tudunk, hogy összeverekedett Caiussal. Azt nem, hogy miért. - mondta Félix. Sulpiciát elöntötte a méreg.
-Az a szemét. - mondta halkan, de mégis figyelmeztetően. Nem értettem mi baja lehet. Mikor kiléptünk a szobából elkezdtük kibeszélni a történteket.
-Min veszhetek össze? Arot nehéz kizökkenteni a nyugodt hangulatából. Mit csinálhatott Cai...
-Sulpicia! Mit csinált Aro Caiussal! - rohant ki Athéna. Sulpicia döngő léptekkel közeledett Athéna felé. Na ebből mi lesz? Még egy bunyó?
-Fogadjunk. Én Athénára teszek 10 dolcsit. - szólat meg hátunk mögül Corin.
-Én is 10-et Athénára. - suttogta Félix.
-Én inkább Sulpiciára 10-et. - mondtam.
-Na ne! Ne kezdjétek ti is! - szólalt meg Marcus.
-Mit csinált Aro a férjemmel?! - kiáltott Marcusra Athéna.
-Megvédte a lányát. - mondta.
-Hogy mi csoda?! - kérdeztük egyszerre. Mit akarhat Caius Bellától?Hacsak nem...
2010. október 19., kedd
Régi-új blog
Bétám régebben nyitott egy blogot de nincsen sok látogatója.A történet arról szól, hogy Bella Marcus lánya és Aro barátnője.Aki kíváncsi rá az kattincson ide.
2010. október 14., csütörtök
Volturi and Cullen love forever/15.fejezet
Ebben a részben megismeritek milyen 3 különböző agy. Remélem tetszik majd.:) Komikat meg szívesen olvasgatok.
Testvérek
Aro szemszöge:
Miután bekísértem a szobánkba leültünk az ágyra, és az ölembe húztam. Tudtam, hogy fáj neki sokkal jobban fáj, mint azt én hittem.
-Hogy lehettél ennyire bolond?! - szidtam meg. Nem igazi szidás volt hisz, most inkább pihennie kellett.
-Sajnálom. - csak ennyit mondott majd megcsókoltam. " Kérlek, hagyd Caiust. Nem akarom, hogy megsérülj." - kért fejben, én csak bólintottam.Csak annyit hallottam, hogy Sulpicia zokog, és én csak ennyit bírtam motyogni: -Sajnálom! Egy komplett barom vagyok. Rám nézett, majd egy szenvedélyes csókkal vigasztalt.
-De mond miért rontottatok egymásra? - kérdeztem. Elképedve nézet rám.
-Hát nem is tudod? - kérdezte.
-Csak annyit, hogy feleségül akarja venni. Gondolom a célja, hogy jobban megerősítse a hatalmát.
-Valami másért kell neki Bella. Hát nem érted? Bella fél vér. Félig vámpír, félig ember! - még mindig nem értettem. Na és? Ha fél vér. Mit tud amit....
-Ó ÉN MEKKORA EGY BAROM VAGYOK!!! - ordítottam. - Nem ezt nem engedem! - morogtam, és kirohantam. Kedvesem tekintette volt az utolsó amire emlékszem, majd hatalmába kerített a vörös köd.
Marcus szemszöge:
Miután kikászálódtam a törmelék alól, láttam, hogy Aro épp Sulpiciát kíséri, és Caius villámló szemekkel figyeli őket. Mi a fenne ütött Caiusba?! És hogy lehet, hogy Sulpicia rátámadott Caiusra. Nem értettem semmit, és ez dühített.
-Legalább segítenél felszedni az ajtó maradványát?! - kérdeztem Caiust. Ami tényleg meglepett kötekedés nélkül segített. Még ujj ajtót is segített beszerezni. Vajon kicserélték? Nem, nem. Az érzéseiből lehet érezni, hogy nem. De akkor meg mi a fenne ütött belé? Szívesebben elviselném ezt a Caiust, mint a régit. A trón terembe két ujj szék is bekerült. Végre, kicsit békésebben üldögélhetünk, mikor kivágódott hármunk hálójához vezető ajtó. Mi van? Ma mindenki megkergült. Aro volt, ki más.
-Ő még gyerek te szemét. Hogy merészeltél ilyet, csak gondolni is! - mi a francról beszél?! Caius felpattant a székéből, és olyan közel ment Arohoz, amit még álmodni se mertem. Egyet tudtam. Ha valaki feldühösíti Arot (ami a ritkánál is ritkább) azt nagyon megbánja.
-Azt csinálok amit akarok! - ordította Caius Aro képébe.
-De nem az én lányommal! - mi köze ehhez Bellának?!!
-Miről van szó? Tudni akarom! Gyerünk!
-Arról, hogy ez a senkiházi megakarja erőszakolni Bellát, míg az nem szül neki egy gyereket, és majd félredobja, mint valami rongybabát. - morogta Aro. Nem. Ezt nem tudom elhinni. Mi ütött Caiusba.
-Majd küldök lapot a kicsiről.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!! - mondtam, de már későn. Aro rátámadt Caiusra.
Néhány testőr sétált be. Nem láttam kik, mert a két fivérem próbáltam szétválasztani.
-Szóljatok azonnal Alecnek. -Szóltam rájuk. Rohanva távoztak. Remélem nagyon nagyon gyorsan itt lesznek.
Caius szemszöge:
-Majd küldök lapot a kicsiről. - cukkoltam bátyám. Megtörtént amit vártam. Elpattant az utolsó húr is Aronál, és rám vetett magát.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!! - hallottam Marcus hangját, de nem érdekelt. Végre beteljesül régi álmom. Legyőzhettem Arot! Marcus megpróbált közénk állni, de mindhiába.
-Szóljatok azonnal Alecnek. - szólt valakinek. Hiába jön Alec én addigra már győztes leszek.
-Csak ennyi telik tőled?! Azt hittem keményebb vagy!
-Viszlát Caius. - búcsúzott Aro, és a fejemet megfogva, próbált megölni.
-Alec, használd az erőd!!! - parancsolta Marcus. Egy szere minden elsötétült. Nem láttam, és nem hallottam. Majd a fájdalom áthatolta a testem. Össze estem. Éreztem vissza kapom hallásom, és látásom. Hallottam mikor Aro is felordít, és nem mesze összeesik, és ennyit suttog: Jane. Majd minden elsötétült.
Testvérek
Aro szemszöge:
Miután bekísértem a szobánkba leültünk az ágyra, és az ölembe húztam. Tudtam, hogy fáj neki sokkal jobban fáj, mint azt én hittem.
-Hogy lehettél ennyire bolond?! - szidtam meg. Nem igazi szidás volt hisz, most inkább pihennie kellett.
-Sajnálom. - csak ennyit mondott majd megcsókoltam. " Kérlek, hagyd Caiust. Nem akarom, hogy megsérülj." - kért fejben, én csak bólintottam.Csak annyit hallottam, hogy Sulpicia zokog, és én csak ennyit bírtam motyogni: -Sajnálom! Egy komplett barom vagyok. Rám nézett, majd egy szenvedélyes csókkal vigasztalt.
-De mond miért rontottatok egymásra? - kérdeztem. Elképedve nézet rám.
-Hát nem is tudod? - kérdezte.
-Csak annyit, hogy feleségül akarja venni. Gondolom a célja, hogy jobban megerősítse a hatalmát.
-Valami másért kell neki Bella. Hát nem érted? Bella fél vér. Félig vámpír, félig ember! - még mindig nem értettem. Na és? Ha fél vér. Mit tud amit....
-Ó ÉN MEKKORA EGY BAROM VAGYOK!!! - ordítottam. - Nem ezt nem engedem! - morogtam, és kirohantam. Kedvesem tekintette volt az utolsó amire emlékszem, majd hatalmába kerített a vörös köd.
Marcus szemszöge:
Miután kikászálódtam a törmelék alól, láttam, hogy Aro épp Sulpiciát kíséri, és Caius villámló szemekkel figyeli őket. Mi a fenne ütött Caiusba?! És hogy lehet, hogy Sulpicia rátámadott Caiusra. Nem értettem semmit, és ez dühített.
-Legalább segítenél felszedni az ajtó maradványát?! - kérdeztem Caiust. Ami tényleg meglepett kötekedés nélkül segített. Még ujj ajtót is segített beszerezni. Vajon kicserélték? Nem, nem. Az érzéseiből lehet érezni, hogy nem. De akkor meg mi a fenne ütött belé? Szívesebben elviselném ezt a Caiust, mint a régit. A trón terembe két ujj szék is bekerült. Végre, kicsit békésebben üldögélhetünk, mikor kivágódott hármunk hálójához vezető ajtó. Mi van? Ma mindenki megkergült. Aro volt, ki más.
-Ő még gyerek te szemét. Hogy merészeltél ilyet, csak gondolni is! - mi a francról beszél?! Caius felpattant a székéből, és olyan közel ment Arohoz, amit még álmodni se mertem. Egyet tudtam. Ha valaki feldühösíti Arot (ami a ritkánál is ritkább) azt nagyon megbánja.
-Azt csinálok amit akarok! - ordította Caius Aro képébe.
-De nem az én lányommal! - mi köze ehhez Bellának?!!
-Miről van szó? Tudni akarom! Gyerünk!
-Arról, hogy ez a senkiházi megakarja erőszakolni Bellát, míg az nem szül neki egy gyereket, és majd félredobja, mint valami rongybabát. - morogta Aro. Nem. Ezt nem tudom elhinni. Mi ütött Caiusba.
-Majd küldök lapot a kicsiről.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!! - mondtam, de már későn. Aro rátámadt Caiusra.
Néhány testőr sétált be. Nem láttam kik, mert a két fivérem próbáltam szétválasztani.
-Szóljatok azonnal Alecnek. -Szóltam rájuk. Rohanva távoztak. Remélem nagyon nagyon gyorsan itt lesznek.
Caius szemszöge:
-Majd küldök lapot a kicsiről. - cukkoltam bátyám. Megtörtént amit vártam. Elpattant az utolsó húr is Aronál, és rám vetett magát.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!! - hallottam Marcus hangját, de nem érdekelt. Végre beteljesül régi álmom. Legyőzhettem Arot! Marcus megpróbált közénk állni, de mindhiába.
-Szóljatok azonnal Alecnek. - szólt valakinek. Hiába jön Alec én addigra már győztes leszek.
-Csak ennyi telik tőled?! Azt hittem keményebb vagy!
-Viszlát Caius. - búcsúzott Aro, és a fejemet megfogva, próbált megölni.
-Alec, használd az erőd!!! - parancsolta Marcus. Egy szere minden elsötétült. Nem láttam, és nem hallottam. Majd a fájdalom áthatolta a testem. Össze estem. Éreztem vissza kapom hallásom, és látásom. Hallottam mikor Aro is felordít, és nem mesze összeesik, és ennyit suttog: Jane. Majd minden elsötétült.
2010. október 8., péntek
egy új blog
nos nyitottam egy új blogot. a címe:http://aketvolturiskalandjai.blogspot.com/ akit érdekel nézze meg. és megnyugodhatok, hogy a következő két részben sem fogjátok megtudni ki az. :) de annál érdekesebb lesz. puszi Allice
Volturi and Cullen love forever/14.fejezet
Sajnálom de ez egy nagyon rövidke lett. Viszont ígérem, hogy sietek a következővel ami egy igazán különös fejezet lesz. Remélem ez is tetszik majd. De inkább NO duma. Jó olvasást.
Vigasztalás
(Edward szemszöge)
-Az amit Athenodora nem tud neki megadni-zokogta kedvesem mellkasomba.Közben egész családom körénk gyűlt és aggódva figyeltek minket és várták a fejleményeket.
-És mi az?-kérdeztem és nagyon kíváncsi voltam hogy mi zaklatta fel ennyire szerelmem.
-Örökös...-ennyit bírt kinyögni és elcsuklott a hangja.Teljesen lesokkoltam.Hogy az a szemétláda ha meglátom én komolyan mondom hogy széttépem.
-Ha valaha a szemem elé fog kerülni én esküszöm darabokra szaggatom és elégetem-sziszegtem.És szorosabban öleltem magamhoz kedvesemet.
-Ne kérlek ne!Te nem tudod hogy mire képes nem bírnám elviselni ha valami bajod esne-szipogta.Láttam hogy családom szépen lassan kiszivárog a szobából hogy kettesben maradhassunk.Lassan felvittem a szobámba és leültettem.Aztán lementem és csináltam neki egy rántottát.Felvittem neki és amíg evett elmesélte az egész beszélgetést. Szegény szerelmem annyira ki volt akadva.Én próbáltam megnyugtatni de hiába.Ő csak zokogott a mellkasomba és csak azt mondogatta "Miért pont én?".Annyira de annyira fájt így látnom őt hogy szenved és sínylődik egy pedofil szemétláda miatt én pedig nem tehetek semmit.A csillagokat is lehoznám meg egy darabot a holdból ha nem kell azt látnod hogy szenved.Aztán éreztem hogy már nem sír hanem egyenletesen szuszog, szegénykém.A karjaimban tartottam és dúdoltam meg persze simogattam.Nem sokkal később Alice lépett be aggódva nézett Bella felé aki most éppen teljesen nyugodtan szuszogott.
-Hogy van?-kérdezte.
-Teljesen ki van akadva ezt meg is értem.Ha az a görény valaha is a kezeim közé kerül szétszaggatom és elégetem-dühöngtem.-De addig is azon leszek hogy megvigasztaljam Bellát.
-Rendben.-mondta és kiment.Másnap reggel Bella mikor felébredt hozzám bújt és azt mondta.
-Nagyon sajnálom hogy tegnap végig kellett hallgatnod a hisztimet.-motyogta.
-Istenem Bella!Ne beszélj butaságokat-öleltem magamhoz.Majd szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.Azon kaptam magam hogy Bellán nincsen fölső és rajtam nincsen ing.
-Akarlak-suttogtam és újra megcsókoltam.Majd megszólalt valaki akit nem vártam.
-Szia Edward...
Vigasztalás
(Edward szemszöge)
-Az amit Athenodora nem tud neki megadni-zokogta kedvesem mellkasomba.Közben egész családom körénk gyűlt és aggódva figyeltek minket és várták a fejleményeket.
-És mi az?-kérdeztem és nagyon kíváncsi voltam hogy mi zaklatta fel ennyire szerelmem.
-Örökös...-ennyit bírt kinyögni és elcsuklott a hangja.Teljesen lesokkoltam.Hogy az a szemétláda ha meglátom én komolyan mondom hogy széttépem.
-Ha valaha a szemem elé fog kerülni én esküszöm darabokra szaggatom és elégetem-sziszegtem.És szorosabban öleltem magamhoz kedvesemet.
-Ne kérlek ne!Te nem tudod hogy mire képes nem bírnám elviselni ha valami bajod esne-szipogta.Láttam hogy családom szépen lassan kiszivárog a szobából hogy kettesben maradhassunk.Lassan felvittem a szobámba és leültettem.Aztán lementem és csináltam neki egy rántottát.Felvittem neki és amíg evett elmesélte az egész beszélgetést. Szegény szerelmem annyira ki volt akadva.Én próbáltam megnyugtatni de hiába.Ő csak zokogott a mellkasomba és csak azt mondogatta "Miért pont én?".Annyira de annyira fájt így látnom őt hogy szenved és sínylődik egy pedofil szemétláda miatt én pedig nem tehetek semmit.A csillagokat is lehoznám meg egy darabot a holdból ha nem kell azt látnod hogy szenved.Aztán éreztem hogy már nem sír hanem egyenletesen szuszog, szegénykém.A karjaimban tartottam és dúdoltam meg persze simogattam.Nem sokkal később Alice lépett be aggódva nézett Bella felé aki most éppen teljesen nyugodtan szuszogott.
-Hogy van?-kérdezte.
-Teljesen ki van akadva ezt meg is értem.Ha az a görény valaha is a kezeim közé kerül szétszaggatom és elégetem-dühöngtem.-De addig is azon leszek hogy megvigasztaljam Bellát.
-Rendben.-mondta és kiment.Másnap reggel Bella mikor felébredt hozzám bújt és azt mondta.
-Nagyon sajnálom hogy tegnap végig kellett hallgatnod a hisztimet.-motyogta.
-Istenem Bella!Ne beszélj butaságokat-öleltem magamhoz.Majd szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.Azon kaptam magam hogy Bellán nincsen fölső és rajtam nincsen ing.
-Akarlak-suttogtam és újra megcsókoltam.Majd megszólalt valaki akit nem vártam.
-Szia Edward...
2010. október 1., péntek
Volturi and Cullen love forever/13.fejezet
Elhiszem mindenki elfoglalt, de jó volna végre 5-6 kominál többbet olvasni. Persze ezeknek is nagyon örülök, de azért jó lenne. Szóval mikel ahhoz, hogy egy Blogger jól éreze magát? KOMI! KOMI! és KOMI! :) Köszi.
Belláért
Sulpicia szemszöge:
-Akkor szia anya.
-Szia kicsim.
-Puszilom apát.
-Átadom.-majd letettem. Istenem! Hogy lehet valaki ennyire gonosz?! És ha mégis, mért pont Bellával. De nem hagyhatom, hogy Caius csak úgy kihasználja. Mindenképpen beszélnem kell vele.
-Nos? - kérdezte az éppen belépő férjem. O még ő is kap, de előbb az a kis...
-Puszil - vetettem oda, majd kirohantam. Tudtam, hogy ha megtudja tervem úgy is lebeszél róla. A trón terembe érve láttam, hogy csak Caius, és Marcus van csak itt.
-Caius Disznó Volturi! Tudom mit akarsz Bellától, de ehhez lesz egy pár szavam! - ordítottam mire mind a ketten rám néztek. Odamentem, és lekevertem egyet Caiusnak. A széke ketté repedt, ő meg repült egyet hátra. Caius nekivágódott a falnak, majd a menyezett egy része beszakadt, és ráomlott. Marcus alig bírta vissza fojtani kitörő nevetését. Szegény, szó szerint fuldoklott. A törmelék halom alól kikászálódó Caius morgásától hátra hőköltem. Lassan, de biztosan közeledett felém, mire én hátrálni kezdtem. A félelem egyre jobban átjárta testem, és a remegés is elfogott. Ezt még megbánom.
-Caius! Nyugodj le! - állt elé Marcus.
-Neeeeee! - kiáltottam, de későn, mert Caius behúzott az éppen nem oda figyelő Marcusnak. Neki repült az ajtónak ami megadva magát bedőlt. Oda akartam menni segíteni, de Caius az utamat állta. A nyakamnál fogva neki lökött a falnak.
-Még egyszer próbáld ezt meg némber, és utána nem nézegeted magad a tükörben. Az viszont biztos, hogy egy ilyen kis csitri nem fog megakadályozni a tervembe. Remélem megértettük egymást. - ordította, majd lekevert egyet. Nekivágódtam Aro trónjának, ami lefékezte a további ütközést. Épp mikor a falnak ütköztem jött be kedvesem megnézni mi történt. Amint meglátott, hozzám futott, és felsegített.
-Még számolunk!!! - vetette, oda Caiusnak. Bekísért a szobánkba, majd az ölébe húzott.
-Hogy lehettél ennyire bolond?! - szidott meg. Tudtam nem igazán szid hisz, most inkább pihenem kellett.
-Sajnálom. - csak ennyit mondtam, majd megcsókoltam. " Kérlek, hagyd Caiust. Nem akarom, hogy megsérülj." - kértem fejben, és ő csak bólintott. Egyszerre szúrni kezdett a szemem, és csak annyit hallottam, hogy Aro ennyit motyog: -Sajnálom! Egy komplett barom vagyok.
Ránéztem, majd egy szenvedélyes csókkal vigasztaltam.
Belláért
Sulpicia szemszöge:
-Akkor szia anya.
-Szia kicsim.
-Puszilom apát.
-Átadom.-majd letettem. Istenem! Hogy lehet valaki ennyire gonosz?! És ha mégis, mért pont Bellával. De nem hagyhatom, hogy Caius csak úgy kihasználja. Mindenképpen beszélnem kell vele.
-Nos? - kérdezte az éppen belépő férjem. O még ő is kap, de előbb az a kis...
-Puszil - vetettem oda, majd kirohantam. Tudtam, hogy ha megtudja tervem úgy is lebeszél róla. A trón terembe érve láttam, hogy csak Caius, és Marcus van csak itt.
-Caius Disznó Volturi! Tudom mit akarsz Bellától, de ehhez lesz egy pár szavam! - ordítottam mire mind a ketten rám néztek. Odamentem, és lekevertem egyet Caiusnak. A széke ketté repedt, ő meg repült egyet hátra. Caius nekivágódott a falnak, majd a menyezett egy része beszakadt, és ráomlott. Marcus alig bírta vissza fojtani kitörő nevetését. Szegény, szó szerint fuldoklott. A törmelék halom alól kikászálódó Caius morgásától hátra hőköltem. Lassan, de biztosan közeledett felém, mire én hátrálni kezdtem. A félelem egyre jobban átjárta testem, és a remegés is elfogott. Ezt még megbánom.
-Caius! Nyugodj le! - állt elé Marcus.
-Neeeeee! - kiáltottam, de későn, mert Caius behúzott az éppen nem oda figyelő Marcusnak. Neki repült az ajtónak ami megadva magát bedőlt. Oda akartam menni segíteni, de Caius az utamat állta. A nyakamnál fogva neki lökött a falnak.
-Még egyszer próbáld ezt meg némber, és utána nem nézegeted magad a tükörben. Az viszont biztos, hogy egy ilyen kis csitri nem fog megakadályozni a tervembe. Remélem megértettük egymást. - ordította, majd lekevert egyet. Nekivágódtam Aro trónjának, ami lefékezte a további ütközést. Épp mikor a falnak ütköztem jött be kedvesem megnézni mi történt. Amint meglátott, hozzám futott, és felsegített.
-Még számolunk!!! - vetette, oda Caiusnak. Bekísért a szobánkba, majd az ölébe húzott.
-Hogy lehettél ennyire bolond?! - szidott meg. Tudtam nem igazán szid hisz, most inkább pihenem kellett.
-Sajnálom. - csak ennyit mondtam, majd megcsókoltam. " Kérlek, hagyd Caiust. Nem akarom, hogy megsérülj." - kértem fejben, és ő csak bólintott. Egyszerre szúrni kezdett a szemem, és csak annyit hallottam, hogy Aro ennyit motyog: -Sajnálom! Egy komplett barom vagyok.
Ránéztem, majd egy szenvedélyes csókkal vigasztaltam.
2010. szeptember 25., szombat
Volturi and Cullen love forever/12.fejezet
Kiakasztó beszélgetés
(Bella szemszöge)
Másnap reggel rögtön felhívtam apát és elkezdtem megvalósítani a tervemet.
-Szia apa-szóltam bele a telefonba olyan szomorú hangon ahogyan csak tudtam.
-Szia kicsim .Hogy vagy?
-Én jól köszi.-szipogtam egyet mintha sírnék.
-Mi a baj?
-Semmi-mondtam azon a hangomon amitől mindig meglágyul a szíve.
-Bella.Kicsim ne kínozz.Légy szíves mondd el mi a baj.
-Én csak...Jajj apa én elváltam tőle ahogy kérted de annyira hiányzik.-sírtam.
-Azt hiszem jobb ha anyáddal folytatod a beszélgetést.
-Rendben-mondtam szipogva.
-Szia kicsim.
-Szia anya-szipogtam.
-Te jó ég!Mi a bajod?
-Jajj anya én hallgattam apára de annyira fáj elválni Edwardtól.Nagyon nehéz és úgy hiányzik.-zokogtam.
-Van valami amit el kell mondanom.
-Mi?-kérdeztem szomorúan.
-Arot Caius megvesztegette azzal hogy elmegy kivéve ha nem találsz magadnak egy éven belül valakit akkor az övé vagy.Nagyon sajnálom azt hiszem így nyugodtan fiúzz ha tudsz.
-Tessék?Ez ugye most csak egy vicc?-és tényleg kitört belőlem a zokogás.
-Sajnálom de nem.
-Istenem ezt hogy tehette? És te hogyan hagyhattad?-kérdeztem a könnyek csak úgy záporoztak a szememből.
-Amikor megtudtam én sem repestem az örömtől le is kevertem egyet apádnak.De Caiust már nem tudtuk megállítani.
-Miért én?Miért pont én kellek neki?
-Mert egy bunkó tahó azért.-Hirtelen rájöttem és még jobban elkezdtem sírni.
-Kicsim nyugodj meg.Hisz neked már van valakid.Ne rágd magad ezen majd én beszélek Caiussal.
-Nem, anya hát nem érted?-kérdeztem zokogva.
-Sajnálom de nem.
-Caius azért akar engem mert fél vér vagyok.Azt hiszi én tudnék-elcsuklott a hangom és nem tudtam folytatni.
-Úristen!
-Rájöttél?
-Nem ezt nem hagyom!
-Anya én ezt nem akarom-zokogtam.
-Nyugodj meg Bella!Rám hallgatni fog.Az az átkozott.Nem hagyom hogy csak úgy kihasználjon.
-Mi lesz hogyha nem hallgat rád?Akkor mi lesz?
-Akkor még mindig van neked Edward és mivel 1 éven belül találtad így Caius kussolhat.
-Anya én nagyon félek mi van ha megtalálja a módját?
-Nem hagyjuk.Marcusék biztos mellénk állnak.Vagy ha az nem segít akkor apád megválik az öccsétől.
-És ezt apa is így látja?
-Remélem, de tudok hatni rá.
-Rendben-kezdtem megnyugodni.
-Akkor szia anya.
-Szia kicsim.
-Puszilom apát.
-Átadom.-majd letette.Belőlem pedig újra kitört a zokogás.Hirtelen hideg karokat éreztem magam köré fonódni.Odabújtam Edwardhoz.Ő pedig rákérdezett.
-Mit akar tőled Caius?Te mit tudnál?
-Azt amit Athenodora nem tud megadni neki-sírtam mellkasába.
-És mi az?
-Örökös...
(Bella szemszöge)
Másnap reggel rögtön felhívtam apát és elkezdtem megvalósítani a tervemet.
-Szia apa-szóltam bele a telefonba olyan szomorú hangon ahogyan csak tudtam.
-Szia kicsim .Hogy vagy?
-Én jól köszi.-szipogtam egyet mintha sírnék.
-Mi a baj?
-Semmi-mondtam azon a hangomon amitől mindig meglágyul a szíve.
-Bella.Kicsim ne kínozz.Légy szíves mondd el mi a baj.
-Én csak...Jajj apa én elváltam tőle ahogy kérted de annyira hiányzik.-sírtam.
-Azt hiszem jobb ha anyáddal folytatod a beszélgetést.
-Rendben-mondtam szipogva.
-Szia kicsim.
-Szia anya-szipogtam.
-Te jó ég!Mi a bajod?
-Jajj anya én hallgattam apára de annyira fáj elválni Edwardtól.Nagyon nehéz és úgy hiányzik.-zokogtam.
-Van valami amit el kell mondanom.
-Mi?-kérdeztem szomorúan.
-Arot Caius megvesztegette azzal hogy elmegy kivéve ha nem találsz magadnak egy éven belül valakit akkor az övé vagy.Nagyon sajnálom azt hiszem így nyugodtan fiúzz ha tudsz.
-Tessék?Ez ugye most csak egy vicc?-és tényleg kitört belőlem a zokogás.
-Sajnálom de nem.
-Istenem ezt hogy tehette? És te hogyan hagyhattad?-kérdeztem a könnyek csak úgy záporoztak a szememből.
-Amikor megtudtam én sem repestem az örömtől le is kevertem egyet apádnak.De Caiust már nem tudtuk megállítani.
-Miért én?Miért pont én kellek neki?
-Mert egy bunkó tahó azért.-Hirtelen rájöttem és még jobban elkezdtem sírni.
-Kicsim nyugodj meg.Hisz neked már van valakid.Ne rágd magad ezen majd én beszélek Caiussal.
-Nem, anya hát nem érted?-kérdeztem zokogva.
-Sajnálom de nem.
-Caius azért akar engem mert fél vér vagyok.Azt hiszi én tudnék-elcsuklott a hangom és nem tudtam folytatni.
-Úristen!
-Rájöttél?
-Nem ezt nem hagyom!
-Anya én ezt nem akarom-zokogtam.
-Nyugodj meg Bella!Rám hallgatni fog.Az az átkozott.Nem hagyom hogy csak úgy kihasználjon.
-Mi lesz hogyha nem hallgat rád?Akkor mi lesz?
-Akkor még mindig van neked Edward és mivel 1 éven belül találtad így Caius kussolhat.
-Anya én nagyon félek mi van ha megtalálja a módját?
-Nem hagyjuk.Marcusék biztos mellénk állnak.Vagy ha az nem segít akkor apád megválik az öccsétől.
-És ezt apa is így látja?
-Remélem, de tudok hatni rá.
-Rendben-kezdtem megnyugodni.
-Akkor szia anya.
-Szia kicsim.
-Puszilom apát.
-Átadom.-majd letette.Belőlem pedig újra kitört a zokogás.Hirtelen hideg karokat éreztem magam köré fonódni.Odabújtam Edwardhoz.Ő pedig rákérdezett.
-Mit akar tőled Caius?Te mit tudnál?
-Azt amit Athenodora nem tud megadni neki-sírtam mellkasába.
-És mi az?
-Örökös...
2010. szeptember 17., péntek
Volturi and Cullen love forever/11.fejezet
Reméljük tetszik. A komikat meg várjuk.:):):)
A Bál
(Bella szemszöge)
Miután letettem a telefont szerelmem felé fordultam aki aggódó tekintettel mért végig.
-Mit mondott az apád amitől ennyire kiakadtál?-kérdezte lágyan és átölelt.
-Mintha nem hallottad volna.-morogtam és hozzá simultam jelezve hogy eszem ágában sincsen elválni tőle.-Nem fogok örökre apa parancsaitól függeni!-jelentettem ki.
-Nos ennek örülök mert ez azt jelenti hogy a randi még mindig áll.-mosolygott le rám.
-Pontosan hova is megyünk?-kérdeztem.
-Ez maradjon az én titkom.-somolygott.
-Bella drágám gyere mielőtt ki hűl az összes palacsinta.-mondta kedvesen Esme.
-Rendben megyek.-Azzal kedvesemmel kézen fogva ki sétáltunk a konyhába.Miután befejeztem az evést (Esme nagy örömére minden palacsintát megettem)Edward megszólalt.
-Na készen állsz?Mehetünk?
-Hát persze.De hova?
-Hát a megbeszélt "randira".-mondta mosolyogva.
-Rendben mehetünk.-mosolyogtam vissza rá.Hirtelen Edward a hátára kapott és már az erdőbe száguldottunk.Egy kis réten lyukadtunk ki ami gyönyörű szép volt.Kerek volt és egy csomó vadvirág volt rajta a nap pedig oda sütött az egész össz hangulata olyan mese szerű volt és csodás.Aztán Edward kilépett a napra és én azt hittem hogy egy angyalt látok bőre a napon úgy szikrázott mintha gyémántból lenne.
-Gyönyörű vagy-csúszott ki a számon. a falba tudtam volna verni a fejemet hogy eszt kimondtam.
-Nem te sokkal szebb vagy nem csillogsz úgy mint én de nekem sokkal jobban tetszik-mosolygott rám csibészesen.Leültünk a fűbe és beszélgettünk.Elmesélte az egész történetét nagyon érdekes volt de az én eszem leragadt az izmos karjainál.Amikor befejezte én is elmeséltem neki.Minden szavamra figyelt olyan volt mint egy kisgyerek aki az esti meséjét hallgatja.Nagyon aranyos volt..Utána eldőltünk a fűben és csak élveztük egymás társaságát.Majd hirtelen megszólalt.
-Lenne kedved eljönni velem pénteken egy bálba?-kérdezte félve.
-De igen van úgy is régen voltam már bálban.-mosolyogtam rá.
-Rendben.Szuper.-Mikor haza mentünk Alice felajánlotta hogy megvarrja a ruhámat én pedig ráhagytam.Ez az öt nap gyorsan eltelt aztán elkövetkezett a bál napja.Nagyon izgultam.Vajon tetszeni fogok Edwardnak?Alice éppen a hajamat csinálta kaptam tőle egy fülbevalót is éppen erre az alkalomra.De mást nem ezen meg is lepődtem de nem firtattam.Inkább elgondolkodtam azon hogy hogyan győzhetném meg apát.Aztán Alice megszólalt.
-Na hogy tetszik?-kérdezte pattogva belenéztem a tükörbe és egy tündér nézett vissza rám.Hajam elegáns kontyba volt fogva sminkem szolid volt vissza fogott.
-Alice ez gyönyörű!
-Köszi na menjünk mert a fiúk már várnak ránk.-mikor lementünk a srácok tényleg vártak ránk.Edward jól végig mért a ruhám tényleg gyönyörű volt.Kék volt háta kivágott hasán is egy darabon csak gyöngyök voltak és egyszerűen csodás volt.Láttam ahogyan a szemei befeketednek ahogy belenézett a szemembe.Amikor leértünk Edward valamit a nyakamba tett mikor jobban megnéztem láttam hogy egy gyönyörű kék égköves ezüst nyaklánc volt.Szembe fordultam vele és megcsókoltam.
-Köszönöm-suttogtam.Majd újra megcsókoltuk egymást.
-Na menjünk már!Itt akartok megöregedni?-pattogott Alice.
-Nem, menjünk-mondta Edward átkarolt és elindultunk.Mikor oda értünk elámultam a terem olyan volt mintha havas lenne egyszerűen gyönyörű volt.
-Táncoljunk-pattogott Alice Jasper körül.
-Rendben megyek-mosolygott.Emmett és Rosalie is elmentek táncolni.
-Megtisztelnél azzal hogy táncolsz velem?
-Igen-válaszoltam.Azzal már a parketten pörögtünk.Miután haza mentünk rögtön lefürödtem és bedőltem az ágyamba és elaludtam.
Bella cuccai:
A Bál
(Bella szemszöge)
Miután letettem a telefont szerelmem felé fordultam aki aggódó tekintettel mért végig.
-Mit mondott az apád amitől ennyire kiakadtál?-kérdezte lágyan és átölelt.
-Mintha nem hallottad volna.-morogtam és hozzá simultam jelezve hogy eszem ágában sincsen elválni tőle.-Nem fogok örökre apa parancsaitól függeni!-jelentettem ki.
-Nos ennek örülök mert ez azt jelenti hogy a randi még mindig áll.-mosolygott le rám.
-Pontosan hova is megyünk?-kérdeztem.
-Ez maradjon az én titkom.-somolygott.
-Bella drágám gyere mielőtt ki hűl az összes palacsinta.-mondta kedvesen Esme.
-Rendben megyek.-Azzal kedvesemmel kézen fogva ki sétáltunk a konyhába.Miután befejeztem az evést (Esme nagy örömére minden palacsintát megettem)Edward megszólalt.
-Na készen állsz?Mehetünk?
-Hát persze.De hova?
-Hát a megbeszélt "randira".-mondta mosolyogva.
-Rendben mehetünk.-mosolyogtam vissza rá.Hirtelen Edward a hátára kapott és már az erdőbe száguldottunk.Egy kis réten lyukadtunk ki ami gyönyörű szép volt.Kerek volt és egy csomó vadvirág volt rajta a nap pedig oda sütött az egész össz hangulata olyan mese szerű volt és csodás.Aztán Edward kilépett a napra és én azt hittem hogy egy angyalt látok bőre a napon úgy szikrázott mintha gyémántból lenne.
-Gyönyörű vagy-csúszott ki a számon. a falba tudtam volna verni a fejemet hogy eszt kimondtam.
-Nem te sokkal szebb vagy nem csillogsz úgy mint én de nekem sokkal jobban tetszik-mosolygott rám csibészesen.Leültünk a fűbe és beszélgettünk.Elmesélte az egész történetét nagyon érdekes volt de az én eszem leragadt az izmos karjainál.Amikor befejezte én is elmeséltem neki.Minden szavamra figyelt olyan volt mint egy kisgyerek aki az esti meséjét hallgatja.Nagyon aranyos volt..Utána eldőltünk a fűben és csak élveztük egymás társaságát.Majd hirtelen megszólalt.
-Lenne kedved eljönni velem pénteken egy bálba?-kérdezte félve.
-De igen van úgy is régen voltam már bálban.-mosolyogtam rá.
-Rendben.Szuper.-Mikor haza mentünk Alice felajánlotta hogy megvarrja a ruhámat én pedig ráhagytam.Ez az öt nap gyorsan eltelt aztán elkövetkezett a bál napja.Nagyon izgultam.Vajon tetszeni fogok Edwardnak?Alice éppen a hajamat csinálta kaptam tőle egy fülbevalót is éppen erre az alkalomra.De mást nem ezen meg is lepődtem de nem firtattam.Inkább elgondolkodtam azon hogy hogyan győzhetném meg apát.Aztán Alice megszólalt.
-Na hogy tetszik?-kérdezte pattogva belenéztem a tükörbe és egy tündér nézett vissza rám.Hajam elegáns kontyba volt fogva sminkem szolid volt vissza fogott.
-Alice ez gyönyörű!
-Köszi na menjünk mert a fiúk már várnak ránk.-mikor lementünk a srácok tényleg vártak ránk.Edward jól végig mért a ruhám tényleg gyönyörű volt.Kék volt háta kivágott hasán is egy darabon csak gyöngyök voltak és egyszerűen csodás volt.Láttam ahogyan a szemei befeketednek ahogy belenézett a szemembe.Amikor leértünk Edward valamit a nyakamba tett mikor jobban megnéztem láttam hogy egy gyönyörű kék égköves ezüst nyaklánc volt.Szembe fordultam vele és megcsókoltam.
-Köszönöm-suttogtam.Majd újra megcsókoltuk egymást.
-Na menjünk már!Itt akartok megöregedni?-pattogott Alice.
-Nem, menjünk-mondta Edward átkarolt és elindultunk.Mikor oda értünk elámultam a terem olyan volt mintha havas lenne egyszerűen gyönyörű volt.
-Táncoljunk-pattogott Alice Jasper körül.
-Rendben megyek-mosolygott.Emmett és Rosalie is elmentek táncolni.
-Megtisztelnél azzal hogy táncolsz velem?
-Igen-válaszoltam.Azzal már a parketten pörögtünk.Miután haza mentünk rögtön lefürödtem és bedőltem az ágyamba és elaludtam.
Bella cuccai:
2010. szeptember 10., péntek
Volturi and Cullen love forever/10. fejezet
Itt a kövi feji.Remélem tetszik majd és sok szeretettel várjuk a komikat XD
Sakk-matt
Aro szemszöge:
A trón terembe ücsörögtem, és azon gondolkodtam, hogy lehetne kibújnom Caiusal kötött egyezségünk alól. Épp nyílt az ajtó, és az "emlegetett" szamár lépett be rajta.
-Jó reggelt Aro. - köszönt, majd leült mellém.
-Jó reggelt Caius. Épp veled akartam beszélni. Tudod az egyezségről. - mondtam komolyan.
-Nos. Mi van? - kérdezte a leggorombább alakját fölvéve - Talán meggondoltad magad.
-Nos, valamennyire. Miért kell így zsarolnod? Neked ott van Athéna! Mi értelme...
-Ahhoz semmi közöd! - csattant föl. Na ennyit a nyugodt megbeszélésről.
-Dehogy is nincs! - most már dühös voltam, ami nem szokványos nálam.
-Tedd inkább a dolgod, és ne kérdez többet, vagy már pakolunk is. - ne azt ne!
-De...
-Semmi de! Azt csináld amit mondok, és ne engedj senkit a közelébe! - fenyegetett.
A düh elöntött. A kisöcsém fenyeget. Felálltam, hogy behúzzak neki, de bejött Marcus is, így nem folytathatjuk a vitánkat. Nem érdekel mit gondolhattak rólam, kiviharoztam onnan.
-Mivel dühösíted fel már megint? - kérdezte Marcus Caiust. Ki kell vernem őket a fejemből. Beviharoztam a szobámba, hol kedvesem éppen olvasott. Csodálkozó szemekkel nézett. Fogtam magam, és leültem az asztalom mögé. Miért kapok ilyen nehezen kezelhető gondokat?! Miért nem lehetnék én is boldog?! Miért?!
"Mi a baj drágám? Most vettem észre, hogy Sulpicia átkarol. Megfordultam, és apró csókot leheltem ajkára.
-Semmi. - hazudtam. Úgy tett, mint ha hinne nekem, bár gondolataiban nem erről árulkodtak. A gondolatai közül egy mobilt láttam, és, hogy Bella hív. Tényleg! Bella nem is szólt, hogy van.
-Várj. Felhívom a kiskirály lányt. - mondtam. Drágám aggódó szemei elárulták, hogy nagyon aggódik Belláért.
Egy csörrenés, kettő, három. Hallottam, hogy fölveszi, és szidtam is le kislányom.
-Isabella Volturi király kisasszony!-mondtam dühösen.
-Nehezére esne néha felhívni aggódó családját? - kérdeztem.
-Én sajnálom apa de olyan jól éreztem magam és csak halogattam és halogattam.Sajnálom. - na ná, hogy halogatta.
-Még hogy nem vagy KISLÁNY! Sulpiciát majdnem a sírba kergetted! - néztem kedvesemre ki már ölemből hallgatta Bellát.
-Én annyira de annyira sajnálom apa.De tudod én már nem vagyok olyan kislány. - feleségem felkuncogott. Néha tényleg nem értem a nőket.
-Még egy ilyen és saját kezűleg rángatlak haza!-fenyegetem meg. Tudtam, hogy ez beválik.
-Ezt nem teheted!
-De igen mert az apád vagyok!
-Ez igazságtalanság!
-Ne replikázz mert most rögtön haza rángatlak!- most már aggodalmat, és mérget hallottam hangjából.
-Ne haragudj apa én csak kiakadtam.
-És rögtön neveletlenül kell beszélned velem?Mit tanulsz te Cullenéktől? - bár gondoltam, hogy Carlisletól semmi rosszat, de a gyerekektől, már féltettem.
-Őket ne keverd bele jó!
-Úgy tudom hogy az az Emmett nevű beszél és gondolkodik undorítóan.Ne tanulj tőle semmit! - szóltam rá. Hát megkedvelte őket. Ennek örülök.
-Ne gúnyold ki őket-kezdett újra ideges lenni hangja.
-Tényleg mi van velük?
-Semmi különös.Miért kérded?
-És veled?
-Velem sincsen. Nagyon jól érzem magam.
-Bella borzalmasan hazudsz. - mondtam. Esküszöm, Janel fogom taníttatni.
-Apa én tényleg jól érzem itt magam az egész Cullen család olyan kedves velem.
-Remélem is mert ha nem nagy bajban lesznek!
-Emiatt ne fájjon a fejed.
-Anyád beszélni akar veled. - tereltem a szót másra. Kezdtem újra ideges lenni. Drágám kikapta a mobilt a kezemből, és körbe-körbe kezdett járkálni. Én inkább hátradőltem, és megpróbáltam nem figyelni oda.
-Rendben.
-Szia drágám.
-Szia anya.
-Hogy vagy?Mi van veled?Jól érzed magad?Találtál magadnak valakit?
-Jól.Semmi különös.Igen.És találtam.
-Kit?Kit?Kit?Szép?Jól nevelt?Kedves?Meghívott már randira?
-Nagyon szép.Egy igazi úriember.És pont ma.
Sajnos ezt meghallottam! Hangos morgás tört elő belőlem. Supicia megrémülve nézett rám, majd kinyújtott tenyerembe dobta a telefont. Még ennyit suttogott Bellának: -Egy pillanat-mondta remegő hangon.
-Kibe vagy te szerelmes?! - ordítottam.
-Azt inkább nem mondanám meg.
-Most azonnal válj el tőle! - féltem az egyezség miatt, de inkább Bellát féltettem.
-NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-ordította. A dühöm újra fellángolt, és nem bírtam vissza tartani. Rácsaptam az asztalra mi félbe vállt.
-Ha nem akkor haza jössz!
-Rendben-mondta.
-Hát akkor szia Bella-holnap hívlak.
-Szia apa-mondtam és olyan szomorúság volt hangjában, hogy egy pillanatig megpuhultam. Aro nem! Ne feled egyezség!
-Miért nem engeded, hogy járjon valakivel? - kérdezte drágám. Megint hazudni akartam, de nem ment. Könyörgőn nézet rám. Hogy lehet,ó egy férfi ennyire gyenge?
-Caiusal azzal zsarol, hogy elmennek. Ezért kötöttük egy egyezséget, hogy, ha Bella nem talál 1 év elteltével valakit Caiusé. Mikor bejöttem azzal lettem megbízva, hogy mindenkit tartsak távol Bellától. - kedvesem megdöbbent, majd oda jött hozzám, és pofon vágott. Először csodálkoztam, majd rájöttem miért. Egy iszonyatos vámpír vagyok. Mint a sakkban én voltam a király ki sakk-mattot kapott. Drágám zokogó arcát
rám hajtotta.
-Kérlek akadályozd meg Caiust. - kérlelt.
Sakk-matt
Aro szemszöge:
A trón terembe ücsörögtem, és azon gondolkodtam, hogy lehetne kibújnom Caiusal kötött egyezségünk alól. Épp nyílt az ajtó, és az "emlegetett" szamár lépett be rajta.
-Jó reggelt Aro. - köszönt, majd leült mellém.
-Jó reggelt Caius. Épp veled akartam beszélni. Tudod az egyezségről. - mondtam komolyan.
-Nos. Mi van? - kérdezte a leggorombább alakját fölvéve - Talán meggondoltad magad.
-Nos, valamennyire. Miért kell így zsarolnod? Neked ott van Athéna! Mi értelme...
-Ahhoz semmi közöd! - csattant föl. Na ennyit a nyugodt megbeszélésről.
-Dehogy is nincs! - most már dühös voltam, ami nem szokványos nálam.
-Tedd inkább a dolgod, és ne kérdez többet, vagy már pakolunk is. - ne azt ne!
-De...
-Semmi de! Azt csináld amit mondok, és ne engedj senkit a közelébe! - fenyegetett.
A düh elöntött. A kisöcsém fenyeget. Felálltam, hogy behúzzak neki, de bejött Marcus is, így nem folytathatjuk a vitánkat. Nem érdekel mit gondolhattak rólam, kiviharoztam onnan.
-Mivel dühösíted fel már megint? - kérdezte Marcus Caiust. Ki kell vernem őket a fejemből. Beviharoztam a szobámba, hol kedvesem éppen olvasott. Csodálkozó szemekkel nézett. Fogtam magam, és leültem az asztalom mögé. Miért kapok ilyen nehezen kezelhető gondokat?! Miért nem lehetnék én is boldog?! Miért?!
"Mi a baj drágám? Most vettem észre, hogy Sulpicia átkarol. Megfordultam, és apró csókot leheltem ajkára.
-Semmi. - hazudtam. Úgy tett, mint ha hinne nekem, bár gondolataiban nem erről árulkodtak. A gondolatai közül egy mobilt láttam, és, hogy Bella hív. Tényleg! Bella nem is szólt, hogy van.
-Várj. Felhívom a kiskirály lányt. - mondtam. Drágám aggódó szemei elárulták, hogy nagyon aggódik Belláért.
Egy csörrenés, kettő, három. Hallottam, hogy fölveszi, és szidtam is le kislányom.
-Isabella Volturi király kisasszony!-mondtam dühösen.
-Nehezére esne néha felhívni aggódó családját? - kérdeztem.
-Én sajnálom apa de olyan jól éreztem magam és csak halogattam és halogattam.Sajnálom. - na ná, hogy halogatta.
-Még hogy nem vagy KISLÁNY! Sulpiciát majdnem a sírba kergetted! - néztem kedvesemre ki már ölemből hallgatta Bellát.
-Én annyira de annyira sajnálom apa.De tudod én már nem vagyok olyan kislány. - feleségem felkuncogott. Néha tényleg nem értem a nőket.
-Még egy ilyen és saját kezűleg rángatlak haza!-fenyegetem meg. Tudtam, hogy ez beválik.
-Ezt nem teheted!
-De igen mert az apád vagyok!
-Ez igazságtalanság!
-Ne replikázz mert most rögtön haza rángatlak!- most már aggodalmat, és mérget hallottam hangjából.
-Ne haragudj apa én csak kiakadtam.
-És rögtön neveletlenül kell beszélned velem?Mit tanulsz te Cullenéktől? - bár gondoltam, hogy Carlisletól semmi rosszat, de a gyerekektől, már féltettem.
-Őket ne keverd bele jó!
-Úgy tudom hogy az az Emmett nevű beszél és gondolkodik undorítóan.Ne tanulj tőle semmit! - szóltam rá. Hát megkedvelte őket. Ennek örülök.
-Ne gúnyold ki őket-kezdett újra ideges lenni hangja.
-Tényleg mi van velük?
-Semmi különös.Miért kérded?
-És veled?
-Velem sincsen. Nagyon jól érzem magam.
-Bella borzalmasan hazudsz. - mondtam. Esküszöm, Janel fogom taníttatni.
-Apa én tényleg jól érzem itt magam az egész Cullen család olyan kedves velem.
-Remélem is mert ha nem nagy bajban lesznek!
-Emiatt ne fájjon a fejed.
-Anyád beszélni akar veled. - tereltem a szót másra. Kezdtem újra ideges lenni. Drágám kikapta a mobilt a kezemből, és körbe-körbe kezdett járkálni. Én inkább hátradőltem, és megpróbáltam nem figyelni oda.
-Rendben.
-Szia drágám.
-Szia anya.
-Hogy vagy?Mi van veled?Jól érzed magad?Találtál magadnak valakit?
-Jól.Semmi különös.Igen.És találtam.
-Kit?Kit?Kit?Szép?Jól nevelt?Kedves?Meghívott már randira?
-Nagyon szép.Egy igazi úriember.És pont ma.
Sajnos ezt meghallottam! Hangos morgás tört elő belőlem. Supicia megrémülve nézett rám, majd kinyújtott tenyerembe dobta a telefont. Még ennyit suttogott Bellának: -Egy pillanat-mondta remegő hangon.
-Kibe vagy te szerelmes?! - ordítottam.
-Azt inkább nem mondanám meg.
-Most azonnal válj el tőle! - féltem az egyezség miatt, de inkább Bellát féltettem.
-NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-ordította. A dühöm újra fellángolt, és nem bírtam vissza tartani. Rácsaptam az asztalra mi félbe vállt.
-Ha nem akkor haza jössz!
-Rendben-mondta.
-Hát akkor szia Bella-holnap hívlak.
-Szia apa-mondtam és olyan szomorúság volt hangjában, hogy egy pillanatig megpuhultam. Aro nem! Ne feled egyezség!
-Miért nem engeded, hogy járjon valakivel? - kérdezte drágám. Megint hazudni akartam, de nem ment. Könyörgőn nézet rám. Hogy lehet,ó egy férfi ennyire gyenge?
-Caiusal azzal zsarol, hogy elmennek. Ezért kötöttük egy egyezséget, hogy, ha Bella nem talál 1 év elteltével valakit Caiusé. Mikor bejöttem azzal lettem megbízva, hogy mindenkit tartsak távol Bellától. - kedvesem megdöbbent, majd oda jött hozzám, és pofon vágott. Először csodálkoztam, majd rájöttem miért. Egy iszonyatos vámpír vagyok. Mint a sakkban én voltam a király ki sakk-mattot kapott. Drágám zokogó arcát
rám hajtotta.
-Kérlek akadályozd meg Caiust. - kérlelt.
2010. szeptember 4., szombat
Volturi and Cullen love forever/9. fejezet
Ehhez is várjuk ám a sok-sok komit.
Első beszélgetés
(Bella szemszöge)
Reggel arra ébredtem hogy Edward karjaiban vagyok.Ő pedig szorosan körém fonja karjait.
-Jó reggelt Csipkerózsika.Hogy aludtál?-kérdezte mosolyogva Edward.
-Köszi jól aludtam-mosolyogtam rá vissza.-és bocsánatot akarok kérni az esti viselkedésemért.
-Nincsen miért bocsánatot kérned-mondta.
-De hát én itt aludtam nálad biztos lett volna jobb dolgod is mint hogy megvigasztalj.
-Ugyan már ne beszélj butaságokat.Na gyere reggelizni.Biztosan éhes vagy már.Nincs kedved ma csinálni valamit velem?
-Rendben-mondtam és izgatottan mentem vissza a szobámba és közben egy dolog zakatolt az agyamban "Úr isten Edward Cullen randira hívott.Majd felöltöztem egy egyszerű farmert és egy szürke pólót vettem föl egy comvers cipővel és lementem reggelizni.De eszembe jutott egy dolog mert meg éreztem a zsebemben egy dolgot és elszörnyedtem.
Mióta itt vagyok még nem is hívtam fel apát ebből baj lesz és amint kimondtam már csörrent is meg a mobilom.Félve vettem fel és hallottam apa dühös aggódó hangját.
-Isabella Volturi király kisasszony!-mondta dühösen.
-Nehezére esne néha felhívni aggódó családját?
-Én sajnálom apa de olyan jól éreztem magam és csak halogattam és halogattam.Sajnálom.
-Még hogy nem vagy KISLÁNY! Sulpiciát majdnem a sírba kergetted!
-Én annyira de annyira sajnálom apa.De tudod én már nem vagyok olyan kislány.
-Még egy ilyen és saját kezűleg rángatlak haza!-fenyegetett meg nem azt már nem ezt nem engedem.
-Ezt nem teheted!
-De igen mert az apád vagyok!
-Ez igazságtalanság!
-Ne replikázz mert most rögtön haza rángatlak!-nem ér ilyenekkel fenyegetni!
-Ne haragudj apa én csak kiakadtam.
-És rögtön neveletlenül kell beszélned velem?Mit tanulsz te Cullenéktől?
-Őket ne keverd bele jó!
-Úgy tudom hogy az az Emmett nevű beszél és gondolkodik undorítóan.Ne tanulj tőle semmit!
-Ne gúnyold ki őket-kezdtem újra ideges lenni.
-Tényleg mi van velük?-kérdezte és nekem óvatosnak kellett lennem nehogy eláruljam neki Edwardot.
-Semmi különös.Miért kérded?
-És veled?
-Velem sincsen. Nagyon jól érzem magam.
-Bella borzalmasan hazudsz.
-Apa én tényleg jól érzem itt magam az egész Cullen család olyan kedves velem.
-Remélem is mert ha nem nagy bajban lesznek!
-Emiatt ne fájjon a fejed.
-Anyád beszélni akar veled.
-Rendben.
-Szia drágám.
-Szia anya.
-Hogy vagy?Mi van veled?Jól érzed magad?Találtál magadnak valakit?
-Jól.Semmi különös.Igen.És találtam.
-Kit?Kit?Kit?Szép?Jól nevelt?Kedves?Meghívott már randira?
-Nagyon szép.Egy igazi úriember.És pont ma.
-Egy pillanat-mondta remegő hangon. Hangos morgás és újra apa volt a vonalban.
-Kibe vagy te szerelmes?
-Azt inkább nem mondanám meg.
-Most azonnal válj el tőle!
-NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-ordítottam.
-Ha nem akkor haza jössz!-Ezt nem teheti ez zsarolás és különben is nekem kötelességem valakit találni.Miért nem örül neki apa?Nem tudtam de 1 kiderítem 2 egyelőre ráhagyom .
-Rendben-mondtam de egyáltalán nem fogom meg tenni.
-Hát akkor szia Bella-holnap hívlak.
-Szia apa-mondtam és olyan szomorúságot tettem a hangomba hogy tudtam apa nem sokáig fogja bírni.
Bella ruhái:
Első beszélgetés
(Bella szemszöge)
Reggel arra ébredtem hogy Edward karjaiban vagyok.Ő pedig szorosan körém fonja karjait.
-Jó reggelt Csipkerózsika.Hogy aludtál?-kérdezte mosolyogva Edward.
-Köszi jól aludtam-mosolyogtam rá vissza.-és bocsánatot akarok kérni az esti viselkedésemért.
-Nincsen miért bocsánatot kérned-mondta.
-De hát én itt aludtam nálad biztos lett volna jobb dolgod is mint hogy megvigasztalj.
-Ugyan már ne beszélj butaságokat.Na gyere reggelizni.Biztosan éhes vagy már.Nincs kedved ma csinálni valamit velem?
-Rendben-mondtam és izgatottan mentem vissza a szobámba és közben egy dolog zakatolt az agyamban "Úr isten Edward Cullen randira hívott.Majd felöltöztem egy egyszerű farmert és egy szürke pólót vettem föl egy comvers cipővel és lementem reggelizni.De eszembe jutott egy dolog mert meg éreztem a zsebemben egy dolgot és elszörnyedtem.
Mióta itt vagyok még nem is hívtam fel apát ebből baj lesz és amint kimondtam már csörrent is meg a mobilom.Félve vettem fel és hallottam apa dühös aggódó hangját.
-Isabella Volturi király kisasszony!-mondta dühösen.
-Nehezére esne néha felhívni aggódó családját?
-Én sajnálom apa de olyan jól éreztem magam és csak halogattam és halogattam.Sajnálom.
-Még hogy nem vagy KISLÁNY! Sulpiciát majdnem a sírba kergetted!
-Én annyira de annyira sajnálom apa.De tudod én már nem vagyok olyan kislány.
-Még egy ilyen és saját kezűleg rángatlak haza!-fenyegetett meg nem azt már nem ezt nem engedem.
-Ezt nem teheted!
-De igen mert az apád vagyok!
-Ez igazságtalanság!
-Ne replikázz mert most rögtön haza rángatlak!-nem ér ilyenekkel fenyegetni!
-Ne haragudj apa én csak kiakadtam.
-És rögtön neveletlenül kell beszélned velem?Mit tanulsz te Cullenéktől?
-Őket ne keverd bele jó!
-Úgy tudom hogy az az Emmett nevű beszél és gondolkodik undorítóan.Ne tanulj tőle semmit!
-Ne gúnyold ki őket-kezdtem újra ideges lenni.
-Tényleg mi van velük?-kérdezte és nekem óvatosnak kellett lennem nehogy eláruljam neki Edwardot.
-Semmi különös.Miért kérded?
-És veled?
-Velem sincsen. Nagyon jól érzem magam.
-Bella borzalmasan hazudsz.
-Apa én tényleg jól érzem itt magam az egész Cullen család olyan kedves velem.
-Remélem is mert ha nem nagy bajban lesznek!
-Emiatt ne fájjon a fejed.
-Anyád beszélni akar veled.
-Rendben.
-Szia drágám.
-Szia anya.
-Hogy vagy?Mi van veled?Jól érzed magad?Találtál magadnak valakit?
-Jól.Semmi különös.Igen.És találtam.
-Kit?Kit?Kit?Szép?Jól nevelt?Kedves?Meghívott már randira?
-Nagyon szép.Egy igazi úriember.És pont ma.
-Egy pillanat-mondta remegő hangon. Hangos morgás és újra apa volt a vonalban.
-Kibe vagy te szerelmes?
-Azt inkább nem mondanám meg.
-Most azonnal válj el tőle!
-NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-ordítottam.
-Ha nem akkor haza jössz!-Ezt nem teheti ez zsarolás és különben is nekem kötelességem valakit találni.Miért nem örül neki apa?Nem tudtam de 1 kiderítem 2 egyelőre ráhagyom .
-Rendben-mondtam de egyáltalán nem fogom meg tenni.
-Hát akkor szia Bella-holnap hívlak.
-Szia apa-mondtam és olyan szomorúságot tettem a hangomba hogy tudtam apa nem sokáig fogja bírni.
Bella ruhái:
2010. augusztus 31., kedd
Volturi and Cullen love forever/8.fejezet
Fúj de utálok ilyet mondani, de sajnos vége a nyárnak :-(. Ezért ez a feji egy nyár búcsúztató is lesz egyben. Köszi szépen az egyre növekvő komi halmazokat. Remélem tetszik majd és kérlek titeket tartsátok meg ezt a jó szokást és írjatok hozzá komit. :-)
Rém álom
(Bella szemszöge)
Még sohasem aludtam ennyire jól.Az éjszaka közepén ráadásul még éreztem valami bársonyosat az arcomon Valami isteni érzés volt.Reggel mikor felébredtem Edwardra gondoltam azokra a gyönyörű szép szemeire és bronzos hajára.Én már este is éreztem hogy többé nem tudnék egy napot sem elképzelni anélkül hogy ő a közelemben ne lenne és nem látnám csoda szép szemeit ne érezném mámorító illatát és nem látnám bronzos haját ami csintalanul az égnek áll.Én azt hiszem beleszerettem.De neki biztosan van valakije.Hiszen egy ilyen tökéletes vámpírnak miért ne lenne?Nagy nehezen rávettem magam és felkeltem.Letusoltam és megfésülködtem.Majd lementem a földszintre ahol körbe néztem de nem láttam senkit ám a konyhából isteni illatok szálltak.Úgyhogy odamentem és a konyhában megláttam Edwardot ahogyan a tűzhelynél áll.Aztán megfordult kezében pedig egy nagy tányér sonkás tojás volt.
-Jó reggelt.Hogy aludtál?-kérdezte és egy huncut féloldalas mosolyt küldött felém én pedig majdnem elájultam.
-Köszi jól.-mondtam neki és vissza mosolyogtam rá.Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni a tojás valami mennyei volt ilyet talán még nem is ettem soha.Láttam hogy ő is leül elém és nézi ahogyan eszem.
-Ez isteni hol tanultál meg így főzni?-kérdeztem két falat között.Ő csak kuncogott majd így válaszolt.
-Esme tanította nekem.-Miután befejeztem a reggelit leültünk a nappaliba és beszélgettünk.Elmeséltem neki a történetem és aztán megkérdeztem.
-Van valakid?
-Volt de már két éve halott.
-Jajj én annyira sajnálom nem akartam-szabadkoztam de ő csak leintett.
-Semmi baj már túl vagyok rajta-mosolyodott el.
-Mi történt?
-Nagyon szerettem aztán egyik nap csakúgy eltűnt később kiderült hogy vámpír támadás érte.Én pedig összeroppantam két évig alig mozdultam ki a szobámból.Aztán kimásztam belőle és most itt vagyunk.-mondta és újra huncutul mosolygott amitől elállt a szavam.Nem is vettem észre milyen késő van csak akkor mikor már nagyot ásítottam.
-Na menjél lefeküdni nem akarom hogy fáradt légy
-Ok-mondtam és már be is zuhantam az ágyba.
"Nagyon féltem úgyhogy elbújtam és láttam ahogy a Románok felgyújtják a kastélyt és végeznek a szüleimmel.Sírtam majd a következő kép az oltár előtt volt és az oldalamon Vladimír állt."Felriadtam és nem bírtam vissza aludni úgyhogy átmentem Edwardhoz bekopogtam és meghallottam a hangját
-Gyere.Szia mi a baj?-kérdezte aggódó szemekkel.És rájöttem hogy sírok.
-Olyan...bor...zalmas volt.-szipogtam
-Gyere ide-mondta lágyan és kedvesen majd ölelésre tárta karját én pedig hozzá simultam.ő pedig egy ismeretlen dalt kezdett dúdolni és ringatott olyan megnyugtató volt és én se perc alatt elaludtam.Még érezte ahogyan Edward lágyan lefektet az ágyára betakar és mellém fekszik én pedig hozzá bújtam és mély álomtalan álomba merültem.
(Edward szemszöge)
Miután Bella elment lefeküdni én is bementem a szobámba és elővettem az egyik könyvemet és olvasni kezdtem.A másik szobából először egyenletes szuszogást hallottam és letettem a könyvemet hogy hallgathassam ezt a hangot.Majd Bella nyugtalanul kezdett forgolódni legalábbis a hangok erre utaltak.Hallottam ahogyan felriad egy "Ne" kíséretében.Aztán már csak azt hallottam hogy kopognak az ajtón.
-Gyere-mondtam és láttam hogy sír amikor benyitott-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-Olyan...bor...zalmas volt.-szipogta.Én pedig éreztem hogy ebben a percben az a legeslegfontosabb hogy megvigasztaljam.
-Gyere ide-mondtam és kitártam a karom ő pedig odajött hozzám és mellkasomba fúrta arcát.Dúdolni kezdtem neki azt az altatót amelyiket még Kathirnenek írtam de neki nem tetszett és hozzá ringattam.Ő pedig nagyon gyorsan elaludt.Lágyan lefektettem az ágyra és betakartam majd mellé feküdtem.Hallgattam ahogyan szuszog és néztem ahogyan gyönyörű arcán nyugodtság játszott.Az éjszaka közepén megjött Alice,Jasper,Carlisle és Esme.Alice pedig szinte rögtön berobbant a szobába.
- Na mesélj -mondta
-Csssssssssssss-pisszegtem és lenéztem a karomban szuszogó Bellára.Majd vissza a döbbent Alicre.
-Én tudtam én úgy örülök!Viszont most már tényleg el kell vinnem vásárolni.-mondta majd kiment.Én pedig tovább figyeltem Bellát.
Rém álom
(Bella szemszöge)
Még sohasem aludtam ennyire jól.Az éjszaka közepén ráadásul még éreztem valami bársonyosat az arcomon Valami isteni érzés volt.Reggel mikor felébredtem Edwardra gondoltam azokra a gyönyörű szép szemeire és bronzos hajára.Én már este is éreztem hogy többé nem tudnék egy napot sem elképzelni anélkül hogy ő a közelemben ne lenne és nem látnám csoda szép szemeit ne érezném mámorító illatát és nem látnám bronzos haját ami csintalanul az égnek áll.Én azt hiszem beleszerettem.De neki biztosan van valakije.Hiszen egy ilyen tökéletes vámpírnak miért ne lenne?Nagy nehezen rávettem magam és felkeltem.Letusoltam és megfésülködtem.Majd lementem a földszintre ahol körbe néztem de nem láttam senkit ám a konyhából isteni illatok szálltak.Úgyhogy odamentem és a konyhában megláttam Edwardot ahogyan a tűzhelynél áll.Aztán megfordult kezében pedig egy nagy tányér sonkás tojás volt.
-Jó reggelt.Hogy aludtál?-kérdezte és egy huncut féloldalas mosolyt küldött felém én pedig majdnem elájultam.
-Köszi jól.-mondtam neki és vissza mosolyogtam rá.Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni a tojás valami mennyei volt ilyet talán még nem is ettem soha.Láttam hogy ő is leül elém és nézi ahogyan eszem.
-Ez isteni hol tanultál meg így főzni?-kérdeztem két falat között.Ő csak kuncogott majd így válaszolt.
-Esme tanította nekem.-Miután befejeztem a reggelit leültünk a nappaliba és beszélgettünk.Elmeséltem neki a történetem és aztán megkérdeztem.
-Van valakid?
-Volt de már két éve halott.
-Jajj én annyira sajnálom nem akartam-szabadkoztam de ő csak leintett.
-Semmi baj már túl vagyok rajta-mosolyodott el.
-Mi történt?
-Nagyon szerettem aztán egyik nap csakúgy eltűnt később kiderült hogy vámpír támadás érte.Én pedig összeroppantam két évig alig mozdultam ki a szobámból.Aztán kimásztam belőle és most itt vagyunk.-mondta és újra huncutul mosolygott amitől elállt a szavam.Nem is vettem észre milyen késő van csak akkor mikor már nagyot ásítottam.
-Na menjél lefeküdni nem akarom hogy fáradt légy
-Ok-mondtam és már be is zuhantam az ágyba.
"Nagyon féltem úgyhogy elbújtam és láttam ahogy a Románok felgyújtják a kastélyt és végeznek a szüleimmel.Sírtam majd a következő kép az oltár előtt volt és az oldalamon Vladimír állt."Felriadtam és nem bírtam vissza aludni úgyhogy átmentem Edwardhoz bekopogtam és meghallottam a hangját
-Gyere.Szia mi a baj?-kérdezte aggódó szemekkel.És rájöttem hogy sírok.
-Olyan...bor...zalmas volt.-szipogtam
-Gyere ide-mondta lágyan és kedvesen majd ölelésre tárta karját én pedig hozzá simultam.ő pedig egy ismeretlen dalt kezdett dúdolni és ringatott olyan megnyugtató volt és én se perc alatt elaludtam.Még érezte ahogyan Edward lágyan lefektet az ágyára betakar és mellém fekszik én pedig hozzá bújtam és mély álomtalan álomba merültem.
(Edward szemszöge)
Miután Bella elment lefeküdni én is bementem a szobámba és elővettem az egyik könyvemet és olvasni kezdtem.A másik szobából először egyenletes szuszogást hallottam és letettem a könyvemet hogy hallgathassam ezt a hangot.Majd Bella nyugtalanul kezdett forgolódni legalábbis a hangok erre utaltak.Hallottam ahogyan felriad egy "Ne" kíséretében.Aztán már csak azt hallottam hogy kopognak az ajtón.
-Gyere-mondtam és láttam hogy sír amikor benyitott-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-Olyan...bor...zalmas volt.-szipogta.Én pedig éreztem hogy ebben a percben az a legeslegfontosabb hogy megvigasztaljam.
-Gyere ide-mondtam és kitártam a karom ő pedig odajött hozzám és mellkasomba fúrta arcát.Dúdolni kezdtem neki azt az altatót amelyiket még Kathirnenek írtam de neki nem tetszett és hozzá ringattam.Ő pedig nagyon gyorsan elaludt.Lágyan lefektettem az ágyra és betakartam majd mellé feküdtem.Hallgattam ahogyan szuszog és néztem ahogyan gyönyörű arcán nyugodtság játszott.Az éjszaka közepén megjött Alice,Jasper,Carlisle és Esme.Alice pedig szinte rögtön berobbant a szobába.
- Na mesélj -mondta
-Csssssssssssss-pisszegtem és lenéztem a karomban szuszogó Bellára.Majd vissza a döbbent Alicre.
-Én tudtam én úgy örülök!Viszont most már tényleg el kell vinnem vásárolni.-mondta majd kiment.Én pedig tovább figyeltem Bellát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)