Volturi and Cullen love forever/20. fejezet

Köszönöm szépen, hogy már 20 rendszeres olvasom van. Ja és hamarosan lejár a pályázatok ideje. Nyugodtan lehet írni a megadott e-amilekre. Oldat ki van írva (az ittenin kívül), még 2 pályázat. Remélem lesz ki ír. Még egyszer KÖSZÖNÖM!!! Egy olyan "ember" szemszögéből írok aki imádja a bunyót.


Edwardért és Bellaért

Emmett szemszöge:

Miután Alicenek látomása volt, minden felborult. Esme aggódott, Carlisle nyugtatta, Rose, Jasper, Alice és jómagam edzetünk. Mivel Alicnek újabb látomása volt, hogy elkapták Edwardot is, úgy döntöttünk megvárjuk a Volturis segítséget. Nem tudom, hogy minek, hisz egy kézzel elbírok 5 vámpírral.
-Nagy ego, Emmett! Honnan veszed, hogy győzhetsz? - kérdezte Jasper.
-Mert én vagyok a legerősebb, a legfürgébb és a............. - mire befejezhetem volna, már a földön voltam. Jasper lazán a földre kényszerített.
-Hé! Nem voltam felkészülve. - feltápászkodtam - Na most csináld újra ha tudod! - mondtam. Mire befejeztem megint a földön fetrengtem. Na ez NAGY NAGY GÁZ!!!
-Hagyd már! - pirított rá Rose babám. Na ez még nagyobb szívás! Ő véd meg.
-Elég legyen! - szólt Carlisle aki épp most lépet ki Esmevel. Soha nem láttam ilyen komolynak Carlislet. Mindig vicces vagy laza kedvébe volt. Most viszont úgy nézett ki mint egy fél zombi, fél szellem. Meg rezdültek a bokrok. Mindenki támadó állásba állt, kivéve Alicet.
-Csak mi vagyunk barátom! - szólt egy vén. Ki a fenne ez?
-Aro! Azt hittem más az. - sz ólt Carlisle és köszöntötte barátját. Ez Aro???!!! Nem azért, de mégis idős ahhoz, hogy Bella apja legyen. Jasper hasba vágott.Kérdőn néztem rá.
-Később! - mondta. Ennek meg mi baja?! Arot követte egy nő, majd egy féltucat ember. Dermedve bámultam őket. Volt egy hatalmas, és még nálam is izmosabb fiú. Nem messze állt egy törpéhez aki folyamatosan a levegőt szaglászta.
-Már bocs, de mit csinálsz? - bukott ki a kérdés belőlem, mire a törpe megszólalt.                      -Nyom követő vagyok. Épp Bella után kutatok, de sajnos nem találom a nyomuk. - szólt. Váó! Oké, van egy vadászkutya vámpír, egy behemót, egy Aro mellett álló (szintén vén) férfi aki jobban hasonlított egy vízi hullára, mind a két vén mellett egy nő, és még sok más. A behemót mellett volt egy parázsló szemű kislány, mellette egy fiú és még egypáran. Őket nem annyira láttam, mert eltakarták az előttük állok.
- Nos tudjátok, hogy hol vannak? - kérdezte Aro.
-Alice lányom, majd megmutatja. - mondta Carlisle, és előre engedte Alicet.
-Egy közeli barlangban bujkálnak. 3 vannak, vagyis csak háromról tudok, de lehetnek többen. - mondta bölcsen. Biztos hogy ez Alice?
-Akkor támadás! - mondta Aro. Na végre valami értelmes. Alice azonban nem ment előre, hogy mutassa az utat, hanem össze rogyott.
-Bella... . nyögte ki nehezen - Meg... meg - majd elájult. Jasper és Aro bevitték a napaliba. Na jó! Ez már magas. Aro ki jött.
-Láttál valamit? - kérdezte az egyik nő.
-Semmit sem. Ha jól sejtem Alice se fog rá emlékezni. Mint ha kitörölték volna az emléket. - mondta szomorkásan.
-Nem tudjuk, hogy hova kell menni. Meg kell várnunk, míg Alice felépül. - mondta Carlisle. Igaza van.
-Addig mi meghúzzuk magunk a közelben. - mondta a másik vén, majd az egész Volturi eltűnt.