Volturi and Cullen love forever/15.fejezet

Ebben a részben megismeritek milyen 3 különböző agy. Remélem tetszik majd.:) Komikat meg szívesen olvasgatok.

Testvérek


Aro szemszöge:


Miután bekísértem a szobánkba leültünk az ágyra, és az ölembe húztam. Tudtam, hogy fáj neki sokkal jobban fáj, mint azt én hittem.

-Hogy lehettél ennyire bolond?! - szidtam meg. Nem igazi szidás volt hisz, most inkább pihennie kellett.
-Sajnálom. - csak ennyit mondott majd megcsókoltam. " Kérlek, hagyd Caiust. Nem akarom, hogy megsérülj." - kért fejben, én csak bólintottam.Csak annyit hallottam, hogy Sulpicia zokog, és én csak ennyit bírtam  motyogni: -Sajnálom! Egy komplett barom vagyok. Rám nézett, majd egy szenvedélyes csókkal vigasztalt.
-De mond miért rontottatok egymásra? - kérdeztem. Elképedve nézet rám.
-Hát nem is tudod? - kérdezte.
-Csak annyit, hogy feleségül akarja venni. Gondolom a célja, hogy jobban megerősítse a hatalmát.
-Valami másért kell neki Bella. Hát nem érted? Bella fél vér. Félig vámpír, félig ember! - még mindig nem értettem. Na és? Ha fél vér. Mit tud amit....
-Ó ÉN MEKKORA EGY BAROM VAGYOK!!! - ordítottam. - Nem ezt nem engedem! - morogtam, és kirohantam. Kedvesem tekintette volt az utolsó amire emlékszem, majd hatalmába kerített a vörös köd.

Marcus szemszöge:


Miután kikászálódtam a törmelék alól, láttam, hogy Aro épp Sulpiciát kíséri, és Caius villámló szemekkel figyeli őket. Mi a fenne ütött Caiusba?! És hogy lehet, hogy Sulpicia rátámadott Caiusra. Nem értettem semmit, és ez dühített.
-Legalább segítenél felszedni az ajtó maradványát?! - kérdeztem Caiust. Ami tényleg meglepett kötekedés nélkül segített. Még ujj ajtót is segített beszerezni. Vajon kicserélték? Nem, nem. Az érzéseiből lehet érezni, hogy nem. De akkor meg mi a fenne ütött belé? Szívesebben elviselném ezt a Caiust, mint a régit. A trón terembe két ujj szék is bekerült. Végre, kicsit békésebben üldögélhetünk, mikor kivágódott hármunk hálójához vezető ajtó. Mi van? Ma mindenki megkergült. Aro volt, ki más.
-Ő még gyerek te szemét. Hogy merészeltél ilyet, csak gondolni is! - mi a francról beszél?! Caius felpattant a székéből, és olyan közel ment Arohoz, amit még álmodni se mertem. Egyet tudtam. Ha valaki feldühösíti Arot (ami a ritkánál is ritkább) azt nagyon megbánja.
-Azt csinálok amit akarok! - ordította Caius Aro képébe.
-De nem az én lányommal! - mi köze ehhez Bellának?!!
-Miről van szó? Tudni akarom! Gyerünk!
-Arról, hogy ez a senkiházi megakarja erőszakolni Bellát, míg az nem szül neki egy gyereket, és majd félredobja, mint valami rongybabát. - morogta Aro. Nem. Ezt nem tudom elhinni. Mi ütött Caiusba.
-Majd küldök lapot a kicsiről.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!! - mondtam, de már későn. Aro rátámadt Caiusra.
Néhány testőr sétált be. Nem láttam kik, mert a két fivérem próbáltam szétválasztani.
-Szóljatok azonnal Alecnek. -Szóltam rájuk. Rohanva távoztak. Remélem nagyon nagyon gyorsan itt lesznek.

Caius szemszöge:


-Majd küldök lapot a kicsiről. - cukkoltam bátyám. Megtörtént amit vártam. Elpattant az utolsó húr is Aronál, és rám vetett magát.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!! - hallottam Marcus hangját, de nem érdekelt. Végre beteljesül régi álmom. Legyőzhettem Arot! Marcus megpróbált közénk állni, de mindhiába.
-Szóljatok azonnal Alecnek. - szólt valakinek. Hiába jön Alec én addigra már győztes leszek.
-Csak ennyi telik tőled?! Azt hittem keményebb vagy!
-Viszlát Caius. - búcsúzott Aro, és a fejemet megfogva, próbált megölni.
-Alec, használd az erőd!!! - parancsolta Marcus. Egy szere minden elsötétült. Nem láttam, és nem hallottam.  Majd a fájdalom áthatolta a testem. Össze estem. Éreztem vissza kapom hallásom, és látásom. Hallottam mikor Aro is felordít, és nem mesze összeesik, és ennyit suttog: Jane. Majd minden elsötétült.