Volturi and Cullen love forever/13.fejezet

 Elhiszem mindenki elfoglalt, de jó volna végre 5-6 kominál többbet olvasni. Persze ezeknek is nagyon örülök, de azért jó lenne. Szóval mikel ahhoz, hogy egy Blogger jól éreze magát? KOMI! KOMI! és KOMI! :) Köszi.

Belláért

Sulpicia szemszöge:

-Akkor szia anya.
-Szia kicsim.
-Puszilom apát.
-Átadom.-majd letettem. Istenem! Hogy lehet valaki ennyire gonosz?! És ha mégis, mért pont Bellával. De nem hagyhatom, hogy Caius csak úgy kihasználja. Mindenképpen beszélnem kell vele.
-Nos? - kérdezte az éppen belépő férjem. O még ő is kap, de előbb az a kis...
-Puszil - vetettem oda, majd kirohantam. Tudtam, hogy ha megtudja tervem úgy is lebeszél róla. A trón terembe érve láttam, hogy csak Caius, és Marcus van csak itt.
-Caius Disznó Volturi! Tudom mit akarsz Bellától, de ehhez lesz egy pár szavam! - ordítottam mire mind a ketten rám néztek. Odamentem, és lekevertem egyet Caiusnak. A széke ketté repedt, ő meg repült egyet hátra. Caius nekivágódott a falnak, majd a menyezett egy része beszakadt, és ráomlott. Marcus alig bírta vissza fojtani kitörő nevetését. Szegény, szó szerint fuldoklott. A törmelék halom alól kikászálódó Caius morgásától hátra hőköltem. Lassan, de biztosan közeledett felém, mire én hátrálni kezdtem. A félelem egyre jobban átjárta testem, és a remegés is elfogott. Ezt még megbánom.
-Caius! Nyugodj le! - állt elé Marcus.
-Neeeeee! - kiáltottam, de későn, mert Caius behúzott az éppen nem oda figyelő Marcusnak. Neki repült az ajtónak ami megadva magát bedőlt. Oda akartam menni segíteni, de Caius az utamat állta. A nyakamnál fogva neki lökött a falnak.
-Még egyszer próbáld ezt meg némber, és utána nem nézegeted magad a tükörben. Az viszont biztos, hogy egy ilyen kis csitri nem fog megakadályozni a tervembe. Remélem megértettük egymást. - ordította, majd lekevert egyet. Nekivágódtam Aro trónjának, ami lefékezte a további ütközést. Épp mikor a falnak ütköztem  jött be kedvesem megnézni mi történt. Amint meglátott, hozzám futott, és felsegített.
-Még számolunk!!! - vetette, oda Caiusnak. Bekísért a szobánkba, majd az ölébe húzott.
-Hogy lehettél ennyire bolond?! - szidott meg. Tudtam nem igazán szid hisz, most inkább pihenem kellett.
-Sajnálom. - csak ennyit mondtam, majd megcsókoltam. " Kérlek, hagyd Caiust. Nem akarom, hogy megsérülj." - kértem fejben, és ő csak bólintott. Egyszerre szúrni kezdett a szemem, és csak annyit hallottam, hogy Aro ennyit motyog: -Sajnálom! Egy komplett barom vagyok.
Ránéztem, majd egy szenvedélyes csókkal vigasztaltam.