Volturi and Cullen love forever/10. fejezet

Itt a kövi feji.Remélem tetszik majd és sok szeretettel várjuk a komikat XD
Sakk-matt


Aro szemszöge:

A trón terembe ücsörögtem, és azon gondolkodtam, hogy lehetne kibújnom Caiusal kötött egyezségünk alól. Épp nyílt az ajtó, és az "emlegetett" szamár lépett be rajta.
-Jó reggelt Aro. - köszönt, majd leült mellém.
-Jó reggelt Caius. Épp veled akartam beszélni. Tudod az egyezségről. - mondtam komolyan.
-Nos. Mi van? - kérdezte a leggorombább alakját fölvéve - Talán meggondoltad magad.
-Nos, valamennyire. Miért kell így zsarolnod? Neked ott van Athéna! Mi értelme...
-Ahhoz semmi közöd! - csattant föl. Na ennyit a nyugodt megbeszélésről.
-Dehogy is nincs! - most már dühös voltam, ami nem szokványos nálam.
-Tedd inkább a dolgod, és ne kérdez többet, vagy már pakolunk is. - ne azt ne!
-De...
-Semmi de! Azt csináld amit mondok, és ne engedj senkit a közelébe! - fenyegetett.
A düh elöntött. A kisöcsém fenyeget. Felálltam, hogy behúzzak neki, de bejött Marcus is, így nem folytathatjuk a vitánkat. Nem érdekel mit gondolhattak rólam, kiviharoztam onnan.
-Mivel dühösíted fel már megint? - kérdezte Marcus Caiust. Ki kell vernem őket a fejemből. Beviharoztam a szobámba, hol kedvesem éppen olvasott. Csodálkozó szemekkel nézett. Fogtam magam, és leültem az asztalom mögé. Miért kapok ilyen nehezen kezelhető gondokat?! Miért nem lehetnék én is boldog?! Miért?!
"Mi a baj drágám? Most vettem észre, hogy Sulpicia átkarol. Megfordultam, és apró csókot leheltem ajkára.
-Semmi. - hazudtam. Úgy tett, mint ha hinne nekem, bár gondolataiban nem erről árulkodtak. A gondolatai közül egy mobilt láttam, és, hogy Bella hív. Tényleg! Bella nem is szólt, hogy van.
-Várj. Felhívom a kiskirály lányt. - mondtam. Drágám aggódó szemei elárulták, hogy nagyon aggódik Belláért.
Egy csörrenés, kettő, három. Hallottam, hogy fölveszi, és szidtam is le kislányom.

-Isabella Volturi király kisasszony!-mondtam dühösen.
-Nehezére esne néha felhívni aggódó családját? - kérdeztem.

-Én sajnálom apa de olyan jól éreztem magam és csak halogattam és halogattam.Sajnálom. - na ná, hogy halogatta.

-Még hogy nem vagy KISLÁNY! Sulpiciát majdnem a sírba kergetted! - néztem kedvesemre ki már ölemből hallgatta Bellát.

-Én annyira de annyira sajnálom apa.De tudod én már nem vagyok olyan kislány. - feleségem felkuncogott. Néha tényleg nem értem a nőket.

-Még egy ilyen és saját kezűleg rángatlak haza!-fenyegetem meg. Tudtam, hogy ez beválik.
-Ezt nem teheted!
-De igen mert az apád vagyok!
-Ez igazságtalanság!
-Ne replikázz mert most rögtön haza rángatlak!- most már aggodalmat, és mérget hallottam hangjából.

-Ne haragudj apa én csak kiakadtam.
-És rögtön neveletlenül kell beszélned velem?Mit tanulsz te Cullenéktől? - bár gondoltam, hogy Carlisletól semmi rosszat, de a gyerekektől, már féltettem.

-Őket ne keverd bele jó!
-Úgy tudom hogy az az Emmett nevű beszél és gondolkodik undorítóan.Ne tanulj tőle semmit! - szóltam rá. Hát megkedvelte őket. Ennek örülök.

-Ne gúnyold ki őket-kezdett újra ideges lenni hangja.

-Tényleg mi van velük?
-Semmi különös.Miért kérded?
-És veled?
-Velem sincsen. Nagyon jól érzem magam.
-Bella borzalmasan hazudsz. - mondtam. Esküszöm, Janel fogom taníttatni.

-Apa én tényleg jól érzem itt magam az egész Cullen család olyan kedves velem.
-Remélem is mert ha nem nagy bajban lesznek!
-Emiatt ne fájjon a fejed.
-Anyád beszélni akar veled. - tereltem a szót másra. Kezdtem újra ideges lenni. Drágám kikapta a mobilt a kezemből, és körbe-körbe kezdett járkálni. Én inkább hátradőltem, és megpróbáltam nem figyelni oda.

-Rendben.
-Szia drágám.
-Szia anya.
-Hogy vagy?Mi van veled?Jól érzed magad?Találtál magadnak valakit?
-Jól.Semmi különös.Igen.És találtam.
-Kit?Kit?Kit?Szép?Jól nevelt?Kedves?Meghívott már randira?
-Nagyon szép.Egy igazi úriember.És pont ma.
Sajnos ezt meghallottam! Hangos morgás tört elő belőlem. Supicia megrémülve nézett rám, majd kinyújtott tenyerembe dobta a telefont. Még ennyit suttogott Bellának: -Egy pillanat-mondta remegő hangon.
-Kibe vagy te szerelmes?! - ordítottam.

-Azt inkább nem mondanám meg.
-Most azonnal válj el tőle! - féltem az egyezség miatt, de inkább Bellát féltettem.

-NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-ordította. A dühöm újra fellángolt, és nem bírtam vissza tartani. Rácsaptam az asztalra mi félbe vállt.

-Ha nem akkor haza jössz!
-Rendben-mondta.
-Hát akkor szia Bella-holnap hívlak.
-Szia apa-mondtam és olyan szomorúság volt hangjában, hogy egy pillanatig megpuhultam. Aro nem! Ne feled egyezség!
-Miért nem engeded, hogy járjon valakivel? - kérdezte drágám. Megint hazudni akartam, de nem ment. Könyörgőn nézet rám. Hogy lehet,ó egy férfi ennyire gyenge?
-Caiusal azzal zsarol, hogy elmennek. Ezért kötöttük egy egyezséget, hogy, ha Bella nem talál 1 év elteltével valakit Caiusé. Mikor bejöttem azzal lettem megbízva, hogy mindenkit tartsak távol Bellától. -  kedvesem megdöbbent, majd oda jött hozzám, és pofon vágott. Először csodálkoztam, majd rájöttem miért. Egy iszonyatos vámpír vagyok. Mint a sakkban én voltam a király ki sakk-mattot kapott. Drágám zokogó arcát
rám hajtotta.
-Kérlek akadályozd meg Caiust. - kérlelt.