Volturi and Cullen love forever / 5. fejezet

Remélem tetszik majd. A komikat várjuk.

Búcsúzás

Bella szemszöge

Kész csoda, hogy apa rábírta Caiust, hogy engedjen utamra. Végre 1 év kis kimozdulás. Még nem tudom pontosan, hogy néznek ki, kivéve Carlislet. Róla volt egy kis képem. Nem nézett ki rosszul, csak már foglalt volt. Legalább a nevüket tudtam. Ideje mennem, és elbúcsúznom mindenkitől.

   -Ne szomorkodjatok. – mondtam Félixnek, Demetrinek, Alecnek, és az összes többi barátomnak. Nagyon fognak hiányozni.

   -Ugye tudod, hogy megölsz! – mondta Félix, és felkapott. Kellemes volt ölelése. Most legalább a csontjaim nem törtek össze. Még Jane is odajött, és kedvesen megölelt, majd kicsit mérgesen nézett rám. Vajon miért? Csodálkozó nézésemből rájött, hogy nem értem.

   -Miért?! Tudod milyen rossz nélküled! Elmegy a kedvem, mert makacsul 1 éven keresztül Cullenéknél leszel! Nagyon hiányozni fogsz! Nagyon, nagyon, nagyon! – mondta, majd újra megölelt. Ez nem csak engem lepett meg, hanem az összes jelenlévőt.

   -Kibújt a morcos a zsákból! – mondta Félix. Ezen mindannyian jót nevetünk. Még Jane is.

   -Pont az erős, de érzelmes behemót mondja ezt. – mondta nevetve Jane. Örültem, ha kijöttek egymással. Na persze tudni illik Jane rajongott Félixért valamennyire, és ez fordítva is igaz. A szerelem, ami még engem nem ért el.

   -Bella! Aro küldött, hogy miért nem jössz? – mondta Marcus.

   -Megyek, már megyek Marcus bácsi. – mondtam heccből, mire ő nagyon csúnyán nézett. Nem szerette, ha öregítettem Igaza van, hisz csak 3333 éves. Még nagyon „fiatal”. „Fiatal, és üde”. Száguldottam a folyósokon a trónteremig. Mikor beléptem éreztem, hogy feszült a hangulat, mégis mindenki mosolygott. Valami készül.

   -Bella! Úgy gondoltuk, hogy mielőtt elmész, adnánk egy kis ajándékot. – mondta anyám. Apa felállt, majd odanyújtott egy nagyobb dobozt. Rögtön kibontottam. Egy ujj mobilt, és egy gyönyörű nyakláncot találtam benne.

   -Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – mondtam, majd mind a hátukat megöleltem.

   -Na, de… indulj…, mert lekésed a … gépet. – mondta elérzékenyülve anyám. Mindenkitől gyors búcsút vettem, majd elindultam Félix, és Alec kíséretében a reptér felé. Apa BMV – jével mentünk. Mikor kiértünk a reptérre nehezemre esett otthagyni két legjobb barátom. Elbúcsúztam, majd felszálltam. Nem zavart senki utamon, és én csendesen pihentem. Végül megláttam a leszálló pályát, és tudtam, hogy elértem életem legújabb pontját.