Szerelem az utólsó vérig / 5.fejezet

Meg is hoztam amit megígértem. Remélem tetszik és léci komizatok :D

Az igenben való reménykedés

Edward szemszöge:

Miután Aróék elmentek én bementem Bellához. Éppen aludt. Esme és Sulpicia voltak benn nála.
-Hogy van? - kérdeztem. Nagyon aggódtam érte. Olyan gyengének, olyan törékenynek tűnt.
-Jelenleg jól van, de ez az állapot bármikor megváltozhat. Mit gondolsz ha nem lenne ilyen rossz a helyzet Aro ide hívott volna titeket? Nem! - nézett rám Sulpicia.
-Kicsit hadd maradjak kettesben vele! Kérlek titeket! Olyan rég nem láttam. - mondtam szomorkásan. Mind a ketten megértettek és kimentek. Oda mentem és megcsókoltam a homlokát. Erre lassan kinyitotta a szemét.
-Hány óra? - kérdezte álmosan. Annyira aranyos volt, mint egy kislány aki most látja először a világot.
-Délután 5 óra. - hirtelen kinyitotta a szemét és fel akart ugrani, de nem ment.
-A franc, elfelejtettem megvenni a babák cuccait! - vissza nyomtam az ágyba.
-Nyugodj meg. Alice már mindent intéz. - mosolyodtam el.
-Akkor jó. Kivel ment?
-Jasper, Rose, Em., Félix, Dem., Jane, Alec, Aro és ha jól tudom még Caiust is elrángatta. - ő is elmosolyodott az utolsó kettőn.
-Apa, Caius és a vásárlás. El sem hiszem. - mondta, majd felnyögött. Annyira fájt neki.
-Kérlek csukd be a szemed. - ő becsukta és én térdre ereszkedtem. Elővettem a zsebemből egy kis dobozt.
-Hozzám jössz feleségül? - kérdeztem. És felé nyújtottam azt a gyűrűt ami anyukámé volt. Arca felragyogott és nyakamba borult.
-Igen! Igen! Igen! Igen! - mondogatta. Én megfogtam kezét és felhúztam rá a gyűrűt.

Bella szemszöge:

-Hozzám jössz feleségül? - kérdezte Edward. A szemem kinyílt és láttam szerelmemet térdre ereszkedve egy gyönyörű gyűrűvel a kezében.
-Igen! Igen! Igen! Igen! - mondtam és a nyakába borultam. Megfogta a kezem és ráhúzta a gyűrűt. Mintha a babák is tudták volna valami jó történt kicsit megrúgtak. Egyszerre megszédültem és minden elsötétült.

Az ágyamban ébredtem. Körbe néztem és láttam hogy mindenki csak engem nézz.
-Edward? - kérdeztem mire rögtön ott termet.
-Semmi baj csak a babák. - mondta és megfogta a kezem.
-Viszont most már ne nagyon ugrálj. Vagyis addig ne míg meg nem születnek. - mondta Carlisle. Közben mindenki kiment kivéve Edwardot és Alicet.
-Kicsit itt mered hagyni velem Edward? - kérdezte Alice. Alig vártam, hogy végre beszéljek vele.
-Igen. - majd kiment. Már csak mi ketten voltunk.
-Nos lesz mit mesélnem. Először is megvettük a bútorokat és hát behoztam pár ruhát is hogy megnézd. Gondoltam az túl sokáig tartana. Ja és ismered Fortunát?
-Halottam már róla, de nem ismerem. - nagyon is ismerős volt.
-Nos most ő is itt van. Pontosan nem tudom, hogy hogyan került ide és honnan ismeritek csak annyit hogy tud rólad és a babákról. - ez furcsa. Senkinek se szóltunk.
-Na de nézd csak meg a ruhákat! - mondta felélénkülve. Míg néztem elmesélte hogy mi történt.

Csak egy kis része a ruháknak:

  Hamarosan jön a kövi! :D Addig is jó pihenést!