Szerelem az utolsó vérig / 11. fejezet

Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam, de az iskola nagyon elfoglal. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :D

A segítség!

Aro szemszöge:

Kathrine sétált felém. Szemei belefúródtak az enyémbe.
-Hogy kerülsz ide? - nem hittem a szememnek. Hisz bejutni a kastélyba többnyire lehetetlen volt, és most hogy megszületek a babák már biztos hogy lehetetlen volt.
-Tudod a bosszú hajtott. Elvette tőlem Edwardot és még fel is csináltatta magát az a ribanc! - suttogta.
-Hogy merészeled! Az én lányomat...........
-Bla,bla,bla! Tojok rád és a szabályaidra! Tudod kicsit edzettem és hát... - elmosolyodott. Abban a pillanatban úgy éreztem mindent teljesítenem kell amit Kathrine mond.
-Nos Aro, először is azt akarom....

Később:
-Aro, kicsim! Ébredj! - élesztgetett Sulpicia.
-Mi történt? - a fejem fájt és nem emlékeztem semmire.
-A babák még mindig nincsenek meg! - mondta szomorúan. Micsoda?
-Nem hallottalak jól. Mik nincsenek meg?
-A babák! Nem emlékszel! Valaki elrabolta őket és megtámadta Bellát!
-Hogy..hogy micsoda? - rögtön felpattantam. Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs! Megfogtam feleségem kezét és kiolvastam mindet amit csak tudni akartam.
-Ez.. ez ..  - nem bírtam összerakni egy értelmes szót se.
-Semmire sem emlékszem. Mikor történt?
-Már több, mint 2 napja. Ja és Fortuna is eltűnt. - felkaptam a fejem. Az a boszorkány!
Őt keressük égen-földön meg a kicsiket. - vizslató szemekkel méregetett.
-Nem örültem meg, csak semmi emlékem sincs az elmúlt 2 napról. - mondjuk ez engem is meglepett.
-Aro! Gyere! - kiáltott Caius. Követtem Caiust a nagyteremig ahol megláttam 4 fiút és 1 lányt.
-Ti meg kik vagytok?

Jacob szemszöge:

Voltera vára felé sétáltunk barátaimmal. Nem is volt olyan rossz ötlet ez a nyaralás csak Lee ne jött volna. Olyan kis nyafka tudd lenni. De rajta kívül minden csodálatos volt! Szép város, nincs baj, nincsenek vámpírok és a legjobb, hogy Cullen mentes az egész hely.
-Fúj! Mi ez a bűz? - nyafogott Lee. Beleszagoltam a levegőbe és megéreztem egy vámpír bűzét. Körbe néztem és egy csuklyás alakot pillantottam meg aki pár pillanatig ránk meredt, majd tovább állt.
-Sam! - morogtam halkan - Ez egy...
-Tudom! Halkan utána. Lehet, hogy van még több is. Amíg nem engedélyezem senki sem változik át! - figyelmeztettet minket.
-Már alig várom, hogy megkergessem egy kicsit! - örömködött Seth. Ez lesz az első vámpírvadászata szóval nem csodálkozom, hogy ennyire örül.
-Nézzétek! Bele ugrott a csatornába. Kövessük! - mondta Sam.Leugrottunk a csatornába és követtük. Olyan halkan mentünk, hogy talán még a vámpír se hallott meg minket. Lassan fényt láttunk az alagút végén. A bűz egyre jobban erősödött és mikor kiértünk a csatornából, már tudtuk, hogy nincs menekvés. 10 vámpír 5 farkas ellen egyszerűen esélytelen volt.
-Gyertek velünk, és akkor talán nem ölünk meg! - mondta egy kislány. Szemeivel szinte ölni lehetett volna. Bevezettek egy nagy terembe ahol több vámpír is volt. Hát ez remek. Sam még mindig nem adta ki a parancsot és ez zavart. Legalább ha meghalunk akkor vigyünk már magunkkal pár dögöt is. Pillanatokon belül megjelent egy szőke és egy barna hajú férfi.
-Ti meg kik vagytok? - kérdezte a barna hajú.
-Mi...... - mielőtt még befejezhette volna Sam egy gyors valami a nyakamba ugrott.
-Jake! Úgy örülök, hogy itt vagytok! - kiáltott fel Alice. Mi van? Ránézem a barna hajú férfire aki szintén ugyan olyan döbbenten nézte Alicet mint én.
-Segítenetek kell! - mondta a pöttöm.