Volturi and Cullen love forever/7.fejezet

Na meghoztuk a következőt lécci írjatok hozzá sok sok komit.:-)

Visszatérés
 
(Edward szemszöge)

A szobámban kuksolok Kathrine képét szorongatva.Nagyon hiányzik.Még két évvel ezelőtt vámpír támadás érte és a teste egyszerűen eltűnt.Tudom hogy ő volt az igazi és nélküle nem élet az élet.Két éve ki sem mozdulok a szobámból csak néha napján megyek el vadászni de ennyi a többi időmben csak itt vagyok ebben a szobában és a fényképet nézegetem.lentről zajokat és csevegést hallottam.Biztos megjött az egyik Volturi aki nyaralni akar és Aro megkért rá hogy lássuk vendégül.Én nagyon elleneztem de a többiek persze rögtön belementek még Rosalie is.Én pedig le lettem szavazva.Lentről hallottam ahogy mindenki elmondja a történetét de nem érdekelt úgyhogy nem figyeltem oda csak Kathrine gyönyörű vonásaira figyeltem.Arra eszméltem föl hogy Alice trillázik a szobám előtt.
-Ez pedig Edward szobája.
-Ki az az Edward?-kérdezte egy gyönyörű szép hang.Biztos hogy egy Volturitól származik?
-Jajj de hülye vagyok neked még be sem mutattuk Edwardot!-mondta Alice azzal benyitott.Amikor az ajtó kinyílt én azt hittem meghaltam és a mennyországba kerültem mert egy angyal állt előttem.Csoda szép vállközépig érő mogyoró barna haja volt és sima fehér bőre de nem annyira fehér mint az enyém.Szemei csokoládé barnák enyhe olvadt karamell színnel.Nem erre számítottam hanem egy vérszomjas Volturi katonára gondoltam eszembe sem jutott hogy egy ilyen angyalt kapunk.Majd megszólalt hangja úgy hatott rám mintha egy szirén énekelne.
-Szia az én nevem Isabella Volturi.-én pedig teljesen elfelejtettem hogy Kathrine valaha is élt és rájöttem mi az az első látásra szerelem mert igen beleszerettem.
-Helló én Edward Cullen vagyok.-köszöntem vissza és belemerültem szemeibe.Képtelen voltam felfogni hogy Aro lánya áll előttem és szemei nem vörösek és nem csillognak úgy  mint egy megszállott gyilkosnak.De tudtam hogy semmi esélyem nála mert már biztos van valakije ha meg nincsen akkor Aro biztos nem engedné hogy az enyém legyen.
Vagy mégis?Megtudom van-e nála esélyem és ha van Aro nem fog érdekelni.Alice szemei elködösödtek aztán rám mosolygott és ezt üzente gondolatban "nincsen neki senkije és szerintem bejössz neki  és össze illetek csak hadd pihenje ki magát mert tudod ő fél vér ".
-Micsoda?Az meg mi?-kérdeztem.
-Ezt most értenem is kéne?-kérdezte angyalom.
-Tudod ahogy Jasper megérzi a hangulatokat és én jövőbe látok úgy Edward gondolat olvasó.magyarázta Alice.
-Uram isten akkor te hallottad?-kérdezte félve.
-Nem a te gondolataid valamiért nem hallom és nem értem hogy miért.-mondtam és tényleg nem hallottam és nem értettem.
-Azért mert nekem is van egy képességem és ezek szerint rád is hatással van ám Alicere és Jasperre nincsen.-mondta.
-És mi a képességed?-kérdeztem.
-Egy mentális pajzsom van a mi megvéd apa képességétől meg Alectől és Janetől is.-mosolygott és én nem tudtam vele betelni.
-Na jó én hulla fáradt vagyok úgyhogy elmegyek lefeküdni.
-De előtte hívd fel apádat mielőtt kiakadna.-mondta Alice.
-Majd csak holnap szokjon hozzá hogy 200 éves nagylány vagyok és nem fogom minden nap felhívni.
-Hát jó te tudod.Ó és Bella-mondta mikor angyalom kinyitotta az ajtót-aludj jól.-mosolygott rá Alice.
-Jó éjszakát.-mondtam.
-Köszönöm-mondta és elpirult hallottam ahogyan a mellettem lévő szoba ajtaja becsukódik.Egy kis nyekergés után már csak egyenletes szuszogást hallottam.Majd Alice felé fordultam.
-Tényleg nincsen senkije?
-Nincs.Ugye összejössz vele?
-Feltéve ha ő is akarja.
-Istenem de jó akkor majd elviszem vásárolni meg megszervezem  az esküvőt is.-ugrándozott a kicsi duracell nyuszi.
-Alice állj le még az sem biztos hogy összejövünk.
-Persze hogy összefogtok jönni ha nem cseszed el.-Majd kiment én pedig letettem Kathrine képét a polcra.Lementem a pincébe és felhoztam két dobozt.A nappaliba anya volt aggódó tekintettel mért végig én pedig szívből rámosolyogtam.Két év után először éreztem úgy hogy az életnek újra van értelme.Amikor anya észrevette hogy mosolygok visszamosolygott és döbbent gondolatai irányultak felém."Edward te mosolyogsz és nem is akárhogyan.Te visszatértél én annyira de annyira boldog vagyok!"Üzente majd a nyakamba borult.Ez után felmentem a szobámba a két dobozzal és mindent ami Kathrinere emlékeztet belepakoltam és levittem a pincébe.Vissza mentem a szobámba de előtte még bementem Bellához.Annyira édes volt ahogy szuszogott arca békés volt és nyugodt úgyhogy nem tudtam megállni és végig simítottam az arcán.A szobámban be tettem a cd lejátszóba Debussyt és eldőltem az ágyon róla álmodozva.