Köszönöm a díjat Bella19-nek!
3 dolog rólam:
Imádom a Twilight Saga-t (könyvek, filmek és a szereplőket)/
Imádok zenét hallgatni(gitározom)/Nagyon szeretem a jó filmeket.
5 ember akiknek küldöm:
2010. augusztus 31., kedd
Volturi and Cullen love forever/8.fejezet
Fúj de utálok ilyet mondani, de sajnos vége a nyárnak :-(. Ezért ez a feji egy nyár búcsúztató is lesz egyben. Köszi szépen az egyre növekvő komi halmazokat. Remélem tetszik majd és kérlek titeket tartsátok meg ezt a jó szokást és írjatok hozzá komit. :-)
Rém álom
(Bella szemszöge)
Még sohasem aludtam ennyire jól.Az éjszaka közepén ráadásul még éreztem valami bársonyosat az arcomon Valami isteni érzés volt.Reggel mikor felébredtem Edwardra gondoltam azokra a gyönyörű szép szemeire és bronzos hajára.Én már este is éreztem hogy többé nem tudnék egy napot sem elképzelni anélkül hogy ő a közelemben ne lenne és nem látnám csoda szép szemeit ne érezném mámorító illatát és nem látnám bronzos haját ami csintalanul az égnek áll.Én azt hiszem beleszerettem.De neki biztosan van valakije.Hiszen egy ilyen tökéletes vámpírnak miért ne lenne?Nagy nehezen rávettem magam és felkeltem.Letusoltam és megfésülködtem.Majd lementem a földszintre ahol körbe néztem de nem láttam senkit ám a konyhából isteni illatok szálltak.Úgyhogy odamentem és a konyhában megláttam Edwardot ahogyan a tűzhelynél áll.Aztán megfordult kezében pedig egy nagy tányér sonkás tojás volt.
-Jó reggelt.Hogy aludtál?-kérdezte és egy huncut féloldalas mosolyt küldött felém én pedig majdnem elájultam.
-Köszi jól.-mondtam neki és vissza mosolyogtam rá.Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni a tojás valami mennyei volt ilyet talán még nem is ettem soha.Láttam hogy ő is leül elém és nézi ahogyan eszem.
-Ez isteni hol tanultál meg így főzni?-kérdeztem két falat között.Ő csak kuncogott majd így válaszolt.
-Esme tanította nekem.-Miután befejeztem a reggelit leültünk a nappaliba és beszélgettünk.Elmeséltem neki a történetem és aztán megkérdeztem.
-Van valakid?
-Volt de már két éve halott.
-Jajj én annyira sajnálom nem akartam-szabadkoztam de ő csak leintett.
-Semmi baj már túl vagyok rajta-mosolyodott el.
-Mi történt?
-Nagyon szerettem aztán egyik nap csakúgy eltűnt később kiderült hogy vámpír támadás érte.Én pedig összeroppantam két évig alig mozdultam ki a szobámból.Aztán kimásztam belőle és most itt vagyunk.-mondta és újra huncutul mosolygott amitől elállt a szavam.Nem is vettem észre milyen késő van csak akkor mikor már nagyot ásítottam.
-Na menjél lefeküdni nem akarom hogy fáradt légy
-Ok-mondtam és már be is zuhantam az ágyba.
"Nagyon féltem úgyhogy elbújtam és láttam ahogy a Románok felgyújtják a kastélyt és végeznek a szüleimmel.Sírtam majd a következő kép az oltár előtt volt és az oldalamon Vladimír állt."Felriadtam és nem bírtam vissza aludni úgyhogy átmentem Edwardhoz bekopogtam és meghallottam a hangját
-Gyere.Szia mi a baj?-kérdezte aggódó szemekkel.És rájöttem hogy sírok.
-Olyan...bor...zalmas volt.-szipogtam
-Gyere ide-mondta lágyan és kedvesen majd ölelésre tárta karját én pedig hozzá simultam.ő pedig egy ismeretlen dalt kezdett dúdolni és ringatott olyan megnyugtató volt és én se perc alatt elaludtam.Még érezte ahogyan Edward lágyan lefektet az ágyára betakar és mellém fekszik én pedig hozzá bújtam és mély álomtalan álomba merültem.
(Edward szemszöge)
Miután Bella elment lefeküdni én is bementem a szobámba és elővettem az egyik könyvemet és olvasni kezdtem.A másik szobából először egyenletes szuszogást hallottam és letettem a könyvemet hogy hallgathassam ezt a hangot.Majd Bella nyugtalanul kezdett forgolódni legalábbis a hangok erre utaltak.Hallottam ahogyan felriad egy "Ne" kíséretében.Aztán már csak azt hallottam hogy kopognak az ajtón.
-Gyere-mondtam és láttam hogy sír amikor benyitott-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-Olyan...bor...zalmas volt.-szipogta.Én pedig éreztem hogy ebben a percben az a legeslegfontosabb hogy megvigasztaljam.
-Gyere ide-mondtam és kitártam a karom ő pedig odajött hozzám és mellkasomba fúrta arcát.Dúdolni kezdtem neki azt az altatót amelyiket még Kathirnenek írtam de neki nem tetszett és hozzá ringattam.Ő pedig nagyon gyorsan elaludt.Lágyan lefektettem az ágyra és betakartam majd mellé feküdtem.Hallgattam ahogyan szuszog és néztem ahogyan gyönyörű arcán nyugodtság játszott.Az éjszaka közepén megjött Alice,Jasper,Carlisle és Esme.Alice pedig szinte rögtön berobbant a szobába.
- Na mesélj -mondta
-Csssssssssssss-pisszegtem és lenéztem a karomban szuszogó Bellára.Majd vissza a döbbent Alicre.
-Én tudtam én úgy örülök!Viszont most már tényleg el kell vinnem vásárolni.-mondta majd kiment.Én pedig tovább figyeltem Bellát.
Rém álom
(Bella szemszöge)
Még sohasem aludtam ennyire jól.Az éjszaka közepén ráadásul még éreztem valami bársonyosat az arcomon Valami isteni érzés volt.Reggel mikor felébredtem Edwardra gondoltam azokra a gyönyörű szép szemeire és bronzos hajára.Én már este is éreztem hogy többé nem tudnék egy napot sem elképzelni anélkül hogy ő a közelemben ne lenne és nem látnám csoda szép szemeit ne érezném mámorító illatát és nem látnám bronzos haját ami csintalanul az égnek áll.Én azt hiszem beleszerettem.De neki biztosan van valakije.Hiszen egy ilyen tökéletes vámpírnak miért ne lenne?Nagy nehezen rávettem magam és felkeltem.Letusoltam és megfésülködtem.Majd lementem a földszintre ahol körbe néztem de nem láttam senkit ám a konyhából isteni illatok szálltak.Úgyhogy odamentem és a konyhában megláttam Edwardot ahogyan a tűzhelynél áll.Aztán megfordult kezében pedig egy nagy tányér sonkás tojás volt.
-Jó reggelt.Hogy aludtál?-kérdezte és egy huncut féloldalas mosolyt küldött felém én pedig majdnem elájultam.
-Köszi jól.-mondtam neki és vissza mosolyogtam rá.Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni a tojás valami mennyei volt ilyet talán még nem is ettem soha.Láttam hogy ő is leül elém és nézi ahogyan eszem.
-Ez isteni hol tanultál meg így főzni?-kérdeztem két falat között.Ő csak kuncogott majd így válaszolt.
-Esme tanította nekem.-Miután befejeztem a reggelit leültünk a nappaliba és beszélgettünk.Elmeséltem neki a történetem és aztán megkérdeztem.
-Van valakid?
-Volt de már két éve halott.
-Jajj én annyira sajnálom nem akartam-szabadkoztam de ő csak leintett.
-Semmi baj már túl vagyok rajta-mosolyodott el.
-Mi történt?
-Nagyon szerettem aztán egyik nap csakúgy eltűnt később kiderült hogy vámpír támadás érte.Én pedig összeroppantam két évig alig mozdultam ki a szobámból.Aztán kimásztam belőle és most itt vagyunk.-mondta és újra huncutul mosolygott amitől elállt a szavam.Nem is vettem észre milyen késő van csak akkor mikor már nagyot ásítottam.
-Na menjél lefeküdni nem akarom hogy fáradt légy
-Ok-mondtam és már be is zuhantam az ágyba.
"Nagyon féltem úgyhogy elbújtam és láttam ahogy a Románok felgyújtják a kastélyt és végeznek a szüleimmel.Sírtam majd a következő kép az oltár előtt volt és az oldalamon Vladimír állt."Felriadtam és nem bírtam vissza aludni úgyhogy átmentem Edwardhoz bekopogtam és meghallottam a hangját
-Gyere.Szia mi a baj?-kérdezte aggódó szemekkel.És rájöttem hogy sírok.
-Olyan...bor...zalmas volt.-szipogtam
-Gyere ide-mondta lágyan és kedvesen majd ölelésre tárta karját én pedig hozzá simultam.ő pedig egy ismeretlen dalt kezdett dúdolni és ringatott olyan megnyugtató volt és én se perc alatt elaludtam.Még érezte ahogyan Edward lágyan lefektet az ágyára betakar és mellém fekszik én pedig hozzá bújtam és mély álomtalan álomba merültem.
(Edward szemszöge)
Miután Bella elment lefeküdni én is bementem a szobámba és elővettem az egyik könyvemet és olvasni kezdtem.A másik szobából először egyenletes szuszogást hallottam és letettem a könyvemet hogy hallgathassam ezt a hangot.Majd Bella nyugtalanul kezdett forgolódni legalábbis a hangok erre utaltak.Hallottam ahogyan felriad egy "Ne" kíséretében.Aztán már csak azt hallottam hogy kopognak az ajtón.
-Gyere-mondtam és láttam hogy sír amikor benyitott-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-Olyan...bor...zalmas volt.-szipogta.Én pedig éreztem hogy ebben a percben az a legeslegfontosabb hogy megvigasztaljam.
-Gyere ide-mondtam és kitártam a karom ő pedig odajött hozzám és mellkasomba fúrta arcát.Dúdolni kezdtem neki azt az altatót amelyiket még Kathirnenek írtam de neki nem tetszett és hozzá ringattam.Ő pedig nagyon gyorsan elaludt.Lágyan lefektettem az ágyra és betakartam majd mellé feküdtem.Hallgattam ahogyan szuszog és néztem ahogyan gyönyörű arcán nyugodtság játszott.Az éjszaka közepén megjött Alice,Jasper,Carlisle és Esme.Alice pedig szinte rögtön berobbant a szobába.
- Na mesélj -mondta
-Csssssssssssss-pisszegtem és lenéztem a karomban szuszogó Bellára.Majd vissza a döbbent Alicre.
-Én tudtam én úgy örülök!Viszont most már tényleg el kell vinnem vásárolni.-mondta majd kiment.Én pedig tovább figyeltem Bellát.
2010. augusztus 27., péntek
Volturi and Cullen love forever/7.fejezet
Na meghoztuk a következőt lécci írjatok hozzá sok sok komit.:-)
Visszatérés
(Edward szemszöge)
A szobámban kuksolok Kathrine képét szorongatva.Nagyon hiányzik.Még két évvel ezelőtt vámpír támadás érte és a teste egyszerűen eltűnt.Tudom hogy ő volt az igazi és nélküle nem élet az élet.Két éve ki sem mozdulok a szobámból csak néha napján megyek el vadászni de ennyi a többi időmben csak itt vagyok ebben a szobában és a fényképet nézegetem.lentről zajokat és csevegést hallottam.Biztos megjött az egyik Volturi aki nyaralni akar és Aro megkért rá hogy lássuk vendégül.Én nagyon elleneztem de a többiek persze rögtön belementek még Rosalie is.Én pedig le lettem szavazva.Lentről hallottam ahogy mindenki elmondja a történetét de nem érdekelt úgyhogy nem figyeltem oda csak Kathrine gyönyörű vonásaira figyeltem.Arra eszméltem föl hogy Alice trillázik a szobám előtt.
-Ez pedig Edward szobája.
-Ki az az Edward?-kérdezte egy gyönyörű szép hang.Biztos hogy egy Volturitól származik?
-Jajj de hülye vagyok neked még be sem mutattuk Edwardot!-mondta Alice azzal benyitott.Amikor az ajtó kinyílt én azt hittem meghaltam és a mennyországba kerültem mert egy angyal állt előttem.Csoda szép vállközépig érő mogyoró barna haja volt és sima fehér bőre de nem annyira fehér mint az enyém.Szemei csokoládé barnák enyhe olvadt karamell színnel.Nem erre számítottam hanem egy vérszomjas Volturi katonára gondoltam eszembe sem jutott hogy egy ilyen angyalt kapunk.Majd megszólalt hangja úgy hatott rám mintha egy szirén énekelne.
-Szia az én nevem Isabella Volturi.-én pedig teljesen elfelejtettem hogy Kathrine valaha is élt és rájöttem mi az az első látásra szerelem mert igen beleszerettem.
-Helló én Edward Cullen vagyok.-köszöntem vissza és belemerültem szemeibe.Képtelen voltam felfogni hogy Aro lánya áll előttem és szemei nem vörösek és nem csillognak úgy mint egy megszállott gyilkosnak.De tudtam hogy semmi esélyem nála mert már biztos van valakije ha meg nincsen akkor Aro biztos nem engedné hogy az enyém legyen.
Vagy mégis?Megtudom van-e nála esélyem és ha van Aro nem fog érdekelni.Alice szemei elködösödtek aztán rám mosolygott és ezt üzente gondolatban "nincsen neki senkije és szerintem bejössz neki és össze illetek csak hadd pihenje ki magát mert tudod ő fél vér ".
-Micsoda?Az meg mi?-kérdeztem.
-Ezt most értenem is kéne?-kérdezte angyalom.
-Tudod ahogy Jasper megérzi a hangulatokat és én jövőbe látok úgy Edward gondolat olvasó.magyarázta Alice.
-Uram isten akkor te hallottad?-kérdezte félve.
-Nem a te gondolataid valamiért nem hallom és nem értem hogy miért.-mondtam és tényleg nem hallottam és nem értettem.
-Azért mert nekem is van egy képességem és ezek szerint rád is hatással van ám Alicere és Jasperre nincsen.-mondta.
-És mi a képességed?-kérdeztem.
-Egy mentális pajzsom van a mi megvéd apa képességétől meg Alectől és Janetől is.-mosolygott és én nem tudtam vele betelni.
-Na jó én hulla fáradt vagyok úgyhogy elmegyek lefeküdni.
-De előtte hívd fel apádat mielőtt kiakadna.-mondta Alice.
-Majd csak holnap szokjon hozzá hogy 200 éves nagylány vagyok és nem fogom minden nap felhívni.
-Hát jó te tudod.Ó és Bella-mondta mikor angyalom kinyitotta az ajtót-aludj jól.-mosolygott rá Alice.
-Jó éjszakát.-mondtam.
-Köszönöm-mondta és elpirult hallottam ahogyan a mellettem lévő szoba ajtaja becsukódik.Egy kis nyekergés után már csak egyenletes szuszogást hallottam.Majd Alice felé fordultam.
-Tényleg nincsen senkije?
-Nincs.Ugye összejössz vele?
-Feltéve ha ő is akarja.
-Istenem de jó akkor majd elviszem vásárolni meg megszervezem az esküvőt is.-ugrándozott a kicsi duracell nyuszi.
-Alice állj le még az sem biztos hogy összejövünk.
-Persze hogy összefogtok jönni ha nem cseszed el.-Majd kiment én pedig letettem Kathrine képét a polcra.Lementem a pincébe és felhoztam két dobozt.A nappaliba anya volt aggódó tekintettel mért végig én pedig szívből rámosolyogtam.Két év után először éreztem úgy hogy az életnek újra van értelme.Amikor anya észrevette hogy mosolygok visszamosolygott és döbbent gondolatai irányultak felém."Edward te mosolyogsz és nem is akárhogyan.Te visszatértél én annyira de annyira boldog vagyok!"Üzente majd a nyakamba borult.Ez után felmentem a szobámba a két dobozzal és mindent ami Kathrinere emlékeztet belepakoltam és levittem a pincébe.Vissza mentem a szobámba de előtte még bementem Bellához.Annyira édes volt ahogy szuszogott arca békés volt és nyugodt úgyhogy nem tudtam megállni és végig simítottam az arcán.A szobámban be tettem a cd lejátszóba Debussyt és eldőltem az ágyon róla álmodozva.
Visszatérés
(Edward szemszöge)
A szobámban kuksolok Kathrine képét szorongatva.Nagyon hiányzik.Még két évvel ezelőtt vámpír támadás érte és a teste egyszerűen eltűnt.Tudom hogy ő volt az igazi és nélküle nem élet az élet.Két éve ki sem mozdulok a szobámból csak néha napján megyek el vadászni de ennyi a többi időmben csak itt vagyok ebben a szobában és a fényképet nézegetem.lentről zajokat és csevegést hallottam.Biztos megjött az egyik Volturi aki nyaralni akar és Aro megkért rá hogy lássuk vendégül.Én nagyon elleneztem de a többiek persze rögtön belementek még Rosalie is.Én pedig le lettem szavazva.Lentről hallottam ahogy mindenki elmondja a történetét de nem érdekelt úgyhogy nem figyeltem oda csak Kathrine gyönyörű vonásaira figyeltem.Arra eszméltem föl hogy Alice trillázik a szobám előtt.
-Ez pedig Edward szobája.
-Ki az az Edward?-kérdezte egy gyönyörű szép hang.Biztos hogy egy Volturitól származik?
-Jajj de hülye vagyok neked még be sem mutattuk Edwardot!-mondta Alice azzal benyitott.Amikor az ajtó kinyílt én azt hittem meghaltam és a mennyországba kerültem mert egy angyal állt előttem.Csoda szép vállközépig érő mogyoró barna haja volt és sima fehér bőre de nem annyira fehér mint az enyém.Szemei csokoládé barnák enyhe olvadt karamell színnel.Nem erre számítottam hanem egy vérszomjas Volturi katonára gondoltam eszembe sem jutott hogy egy ilyen angyalt kapunk.Majd megszólalt hangja úgy hatott rám mintha egy szirén énekelne.
-Szia az én nevem Isabella Volturi.-én pedig teljesen elfelejtettem hogy Kathrine valaha is élt és rájöttem mi az az első látásra szerelem mert igen beleszerettem.
-Helló én Edward Cullen vagyok.-köszöntem vissza és belemerültem szemeibe.Képtelen voltam felfogni hogy Aro lánya áll előttem és szemei nem vörösek és nem csillognak úgy mint egy megszállott gyilkosnak.De tudtam hogy semmi esélyem nála mert már biztos van valakije ha meg nincsen akkor Aro biztos nem engedné hogy az enyém legyen.
Vagy mégis?Megtudom van-e nála esélyem és ha van Aro nem fog érdekelni.Alice szemei elködösödtek aztán rám mosolygott és ezt üzente gondolatban "nincsen neki senkije és szerintem bejössz neki és össze illetek csak hadd pihenje ki magát mert tudod ő fél vér ".
-Micsoda?Az meg mi?-kérdeztem.
-Ezt most értenem is kéne?-kérdezte angyalom.
-Tudod ahogy Jasper megérzi a hangulatokat és én jövőbe látok úgy Edward gondolat olvasó.magyarázta Alice.
-Uram isten akkor te hallottad?-kérdezte félve.
-Nem a te gondolataid valamiért nem hallom és nem értem hogy miért.-mondtam és tényleg nem hallottam és nem értettem.
-Azért mert nekem is van egy képességem és ezek szerint rád is hatással van ám Alicere és Jasperre nincsen.-mondta.
-És mi a képességed?-kérdeztem.
-Egy mentális pajzsom van a mi megvéd apa képességétől meg Alectől és Janetől is.-mosolygott és én nem tudtam vele betelni.
-Na jó én hulla fáradt vagyok úgyhogy elmegyek lefeküdni.
-De előtte hívd fel apádat mielőtt kiakadna.-mondta Alice.
-Majd csak holnap szokjon hozzá hogy 200 éves nagylány vagyok és nem fogom minden nap felhívni.
-Hát jó te tudod.Ó és Bella-mondta mikor angyalom kinyitotta az ajtót-aludj jól.-mosolygott rá Alice.
-Jó éjszakát.-mondtam.
-Köszönöm-mondta és elpirult hallottam ahogyan a mellettem lévő szoba ajtaja becsukódik.Egy kis nyekergés után már csak egyenletes szuszogást hallottam.Majd Alice felé fordultam.
-Tényleg nincsen senkije?
-Nincs.Ugye összejössz vele?
-Feltéve ha ő is akarja.
-Istenem de jó akkor majd elviszem vásárolni meg megszervezem az esküvőt is.-ugrándozott a kicsi duracell nyuszi.
-Alice állj le még az sem biztos hogy összejövünk.
-Persze hogy összefogtok jönni ha nem cseszed el.-Majd kiment én pedig letettem Kathrine képét a polcra.Lementem a pincébe és felhoztam két dobozt.A nappaliba anya volt aggódó tekintettel mért végig én pedig szívből rámosolyogtam.Két év után először éreztem úgy hogy az életnek újra van értelme.Amikor anya észrevette hogy mosolygok visszamosolygott és döbbent gondolatai irányultak felém."Edward te mosolyogsz és nem is akárhogyan.Te visszatértél én annyira de annyira boldog vagyok!"Üzente majd a nyakamba borult.Ez után felmentem a szobámba a két dobozzal és mindent ami Kathrinere emlékeztet belepakoltam és levittem a pincébe.Vissza mentem a szobámba de előtte még bementem Bellához.Annyira édes volt ahogy szuszogott arca békés volt és nyugodt úgyhogy nem tudtam megállni és végig simítottam az arcán.A szobámban be tettem a cd lejátszóba Debussyt és eldőltem az ágyon róla álmodozva.
2010. augusztus 24., kedd
Új blog
Isabella Volturi ír egy nagyon jó blogot. Még csak most kezdte, de szerintem szupi lesz. A címe: http://azorokevalosagertelme.blogspot.com/
Itt a prológus, és ha érdekel már az első fejezetet is elolvashatjátok.
Prológus
Heló az én nevem Edward Cullen és vámpír vagyok.De nem kell megijednetek mert én "vegetáriánus" vagyok azaz nem eszem embert.'09 éves vagyok és van egy csodás családom 4 testvérem van és szerető szüleim.A testvéreim Emmet és Rosalie egy pár plussz Alice és Jasper alkot egy párt.Nekem nincsen párom de nincs is rá szükségem.A szüleim Esme és Carlisle imádom őket ahogy ők is engem tulajdon képen én voltam az első fiúk.Na elég is a dumából most hallgassátok meg az első szerelmem történetét.
Nézzétek meg, megéri.
Itt a prológus, és ha érdekel már az első fejezetet is elolvashatjátok.
Prológus
Heló az én nevem Edward Cullen és vámpír vagyok.De nem kell megijednetek mert én "vegetáriánus" vagyok azaz nem eszem embert.'09 éves vagyok és van egy csodás családom 4 testvérem van és szerető szüleim.A testvéreim Emmet és Rosalie egy pár plussz Alice és Jasper alkot egy párt.Nekem nincsen párom de nincs is rá szükségem.A szüleim Esme és Carlisle imádom őket ahogy ők is engem tulajdon képen én voltam az első fiúk.Na elég is a dumából most hallgassátok meg az első szerelmem történetét.
Nézzétek meg, megéri.
Állati képek Cullenékről
Kicsit unatkoztam, és nézegettem a neten, néhány Cullen képet. Na mire leltem:
Tanórán TILOS enni ! :
Esélytelen próbálkozás volt Edward. :
Állati kilét:
Tanórán TILOS enni ! :
Esélytelen próbálkozás volt Edward. :
Állati kilét:
Volturi and Cullen love forever/ 6. fejezet
Remélem tetszeni fog, és a komikat elkülditek, mert ha lefagyott a gép akkor másnap még lehet komizni. Örülnénk, ha kettőnél több komit kapnánk. Klaudiának, Dettynek, Bella Volturinak és a Névtelen írónak, vagy íróknak ajándékozom ezt a fejit, mert legalább írtak 1. :):):):):)
A Cullen család
(Bella szemszöge)
Amint le szállt a gép én rögtön kimentem a parkolóba.A szemem rögtön egy csillogó volvon akadt meg.A kocsi mellett pedig egy kobold szerű lány,egy medve szerű,fekete,rövid hajú srác meg egy vézna szőke fiú állt.Amikor a lány meglátott rögtön oda szaladt hozzám majd megszólalt.
-Szia te biztos Isabella Volturi vagy.-egy igent vagy egy nemet sem tudtam közbevágni mert olyan gyorsan folytatta.
-Én Alice vagyok.Ő pedig Jasper-mutatott a szőke vézna srácra-ő pedig Emmett-itt pedig a macis fiúra mutatott.
-Helló-mondták egyszerre.
-Sziasztok,igen én vagyok Isabella de a Bellát jobban szeretem sőt csak azt használom.-mondtam ők pedig csak mosolyogtak rám.
-Na ne álljunk már itt hanem menjünk haza.-mondta Alice.Majd a volvohoz tessékelt.
-Vezethetek én?-kérdeztem.
-Hát persze - mondta Alice.
-Bellácska biztos úgy vezet majd mint egy ember-kacagott Emmett.
-Most megsértettél!-csináltam úgy mintha dühös lennék.
-Ó tényleg akkor lássuk milyen gyorsan vezetsz.-mondta és kajánul elvigyorodott.
-Rendben-mondtam azzal beszálltam az autóba.Ahogyan a többiek is.Majd beindítottam a motort az pedig lágyan felzúgott.És én úgy lőttem ki a parkolóból mint a puska golyó.Alice navigált és 2 perc alatt a Cullen villa garázsában voltunk.
-WOW kislány te aztán tudsz vezetni-mondta Emmett
-Köszönöm a bókot-mondtam neki.Kiszálltunk az autóból és bementünk a házba ahol 3 vámpír volt a fogadóbizottság.Egy szőke hajú gyönyörű lány,egy szőke 30-as férfi "biztosan ő Carlisle" gondoltam.A harmadik pedig egy kb ugyanannyi idős szív arcú hölgy volt.
-Szia-mondta sejtéseim szerint Carlisle-Az én nevem Carlisle Cullen ő itt a feleségem Esme-mutatott a szív arcú hölgyre.
-Ő pedig Rosalie Emmett felesége-itt pedig a szőke gyönyörűségre mutatott.
-Szia-köszöntek és mind ketten szívből rám mosolyogtak.
-Sziasztok-köszöntem és én is rájuk mosolyogtam.
-Igen én vagyok Isabella de inkább csak Bella.-mondtam.Ez után be mentünk a nappaliba és leültünk.Majd mindenki elmesélte nekem a történetét és hát én is elmondtam nekik.
-Gyere körbevezetlek a házban és megmutatom a szobádat.-mondta Alice-Na mire vársz gyere már!-huzigált.
-Felvitt az emeletre és bevitt egy szobába.Gyönyörű volt.A helységben a barna dominált de annak minden árnyalata középen pedig egy francia ágy volt.A szobából két ajtó nyílt.Az egyik egy gyönyörű fürdőbe a másik pedig egy még a szobánál is nagyobb gardróbba ami telis tele volt olyan ruhákkal amit soha nem fogok felvenni mert olyan minik voltak.
-Na hogy tetszik?Ez lesz a te szobád.
-Alice ez egyszerűen gyönyörű!
-Akkor jó na gyere körbevezetlek.-mondta majd egy csomó szobát megnéztünk.
-Ez itt Carlisle dolgozó szobája,ez az én és Jasper szobája,ez Rosalieék szobája és ez pedig itt Edward szobája.
-Várj ki az az Edward?
-Jajj de hülye vagyok el is felejtettem hogy Edwardot még nem mutattuk be neked.Na akkor gyere!-Azzal benyitott a szobába nekem pedig a lélegzetem is elakadt...
A Cullen család
(Bella szemszöge)
Amint le szállt a gép én rögtön kimentem a parkolóba.A szemem rögtön egy csillogó volvon akadt meg.A kocsi mellett pedig egy kobold szerű lány,egy medve szerű,fekete,rövid hajú srác meg egy vézna szőke fiú állt.Amikor a lány meglátott rögtön oda szaladt hozzám majd megszólalt.
-Szia te biztos Isabella Volturi vagy.-egy igent vagy egy nemet sem tudtam közbevágni mert olyan gyorsan folytatta.
-Én Alice vagyok.Ő pedig Jasper-mutatott a szőke vézna srácra-ő pedig Emmett-itt pedig a macis fiúra mutatott.
-Helló-mondták egyszerre.
-Sziasztok,igen én vagyok Isabella de a Bellát jobban szeretem sőt csak azt használom.-mondtam ők pedig csak mosolyogtak rám.
-Na ne álljunk már itt hanem menjünk haza.-mondta Alice.Majd a volvohoz tessékelt.
-Vezethetek én?-kérdeztem.
-Hát persze - mondta Alice.
-Bellácska biztos úgy vezet majd mint egy ember-kacagott Emmett.
-Most megsértettél!-csináltam úgy mintha dühös lennék.
-Ó tényleg akkor lássuk milyen gyorsan vezetsz.-mondta és kajánul elvigyorodott.
-Rendben-mondtam azzal beszálltam az autóba.Ahogyan a többiek is.Majd beindítottam a motort az pedig lágyan felzúgott.És én úgy lőttem ki a parkolóból mint a puska golyó.Alice navigált és 2 perc alatt a Cullen villa garázsában voltunk.
-WOW kislány te aztán tudsz vezetni-mondta Emmett
-Köszönöm a bókot-mondtam neki.Kiszálltunk az autóból és bementünk a házba ahol 3 vámpír volt a fogadóbizottság.Egy szőke hajú gyönyörű lány,egy szőke 30-as férfi "biztosan ő Carlisle" gondoltam.A harmadik pedig egy kb ugyanannyi idős szív arcú hölgy volt.
-Szia-mondta sejtéseim szerint Carlisle-Az én nevem Carlisle Cullen ő itt a feleségem Esme-mutatott a szív arcú hölgyre.
-Ő pedig Rosalie Emmett felesége-itt pedig a szőke gyönyörűségre mutatott.
-Szia-köszöntek és mind ketten szívből rám mosolyogtak.
-Sziasztok-köszöntem és én is rájuk mosolyogtam.
-Igen én vagyok Isabella de inkább csak Bella.-mondtam.Ez után be mentünk a nappaliba és leültünk.Majd mindenki elmesélte nekem a történetét és hát én is elmondtam nekik.
-Gyere körbevezetlek a házban és megmutatom a szobádat.-mondta Alice-Na mire vársz gyere már!-huzigált.
-Felvitt az emeletre és bevitt egy szobába.Gyönyörű volt.A helységben a barna dominált de annak minden árnyalata középen pedig egy francia ágy volt.A szobából két ajtó nyílt.Az egyik egy gyönyörű fürdőbe a másik pedig egy még a szobánál is nagyobb gardróbba ami telis tele volt olyan ruhákkal amit soha nem fogok felvenni mert olyan minik voltak.
-Na hogy tetszik?Ez lesz a te szobád.
-Alice ez egyszerűen gyönyörű!
-Akkor jó na gyere körbevezetlek.-mondta majd egy csomó szobát megnéztünk.
-Ez itt Carlisle dolgozó szobája,ez az én és Jasper szobája,ez Rosalieék szobája és ez pedig itt Edward szobája.
-Várj ki az az Edward?
-Jajj de hülye vagyok el is felejtettem hogy Edwardot még nem mutattuk be neked.Na akkor gyere!-Azzal benyitott a szobába nekem pedig a lélegzetem is elakadt...
2010. augusztus 18., szerda
Volturi and Cullen love forever / 4. fejezet
Remélem tetszik. A komikat meg várjuk.
Veszekedés
Aro szemszöge
Lányunk az örömtől ránk vetette magát. Mi hátra estünk, és a padlón kötöttünk ki. Feleségem nevetett, lányunk, pedig egyre szorosabban ölelt, és azt hajtogatta: Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Kedvesemnek igaza lett. Egy kis engedékenység mindig jól esik mindenkinek.
-Különben, hogy győztétek meg a többieket – kérdezte Bella. Hopp! Elfelejtettem megkérdezni Marcust, és Caiust. Talán Marcus igent add, de, hogy Caiussal lesz egy „kis” vitám abban biztos voltam. Elfordítottam szemem, és kedvesem aggódó tekintetével találtam magam szembe. Ugyan arra gondoltunk.
-Igazság szerint sehogy. – mondtam kicsit félve. Lányunk elengedett, és amíg mi felálltunk, addig bambán nézett.
-Úgy döntöttél, hogy őket meg se kérdezted? – kérdezte Bella.
-Nem ők a szüleid. – mondta flegmán Sulpicia. Na ezt szeretem benne. Mindig kitart elhatározásai mellett, és sose adja fel. Jó lesz viszont beszélnem fivéreimre. Hagytam, hogy a lányok összepakoljanak. Már majdnem elértem a tróntermet mikor meghallottam benn a veszekedés zajait. Elég hangos volt, de eddig gondolataimba merültem. Benyitottam, és láttam fivéreim egymással kiabálnak.
-Mi az, hogy neked mindegy! Ugyan annyi jogunk van beleszólni Bella életébe, mint Arojéknak! – ordította Caius, és fenyegetően megrázta Marcus felé.
-Nem! Ebben nagyon is tévedsz! Ha úgy döntöttek, hogy elengedik, akkor nincs, mit hisztizned! Ne viselkedj úgy, mint egy majom! –okította Marcus. Erre Caius megindult Marcus felé.
-Elég! – parancsoltam fivéremre, és megállítottam. Tudtam, hogy nem fogja jó néven venni, ha nélküle döntök. Na most mi tévő legyek?
Miért nem kérdeztél meg?! Mit hiszel ki vagy te?! Nekünk is van beleszólásunk! – kiabálta, amin kicsit kiakadtam. Túl nagy a szája.
Az én lányom! Úgy döntök, ahogy akarok! – kiabáltam magamból kikelve. Na ezen nem csak én döbbentem le. Marcus kicsit óvatosan, de rám mosolygott. Caius döbbenten figyelt, majd újra kezdte veszekedését.
-Igen?! Nos, Aro úgy gondolom nincs kedved egyik fivéred elveszíteni. – a piszok. Tudja mi a gyenge pontom -Egy feltétellel maradok úgy, hogy Bella maradhat, de ezt inkább a szobádba. – mondta.
2010. augusztus 17., kedd
2010. augusztus 9., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)