Szerelem az utolsó vérig / 12. fejezet

Elnézést kérek, hogy ilyen későn hozom az új fejezetet és azt is hogy ilyen rövid. Remélem azért teszik majd!
Jó olvasást mindenkinek! :D


Remény vagy vég?

Fortuna szemszöge:

Már napok óta nem ettem. Borzalmas volt azt a két nyavalygó kis dögöt fogni akiknek az erejükben vér csörgedezett.
-Meg se próbáld! - parancsolt rám Kathrine. Rám villantotta szemeit és én azonnal úgy álltam, mint egy cövek. Az a rohadt ereje! Ha nem tudna befolyásolni már rég letéptem volna a fejét főleg azért, hogy elraboltatta velem és szegény Aroval a kicsiket. Esküszöm csak kapjam a kezem közé és........
-Csak reménykedj! - mosolygott rám - Ha ennek vége téged kapnak el én pedig lelépek és magammal viszem Edit. A babák meg addigra halottak lesznek! - te kis .....
-Nana! Nem gondolunk csúnyát a mesterünkről. - és lekevert egy pofont. Szegény gyerekek velem együtt repültek neki egy fának. Szerencsére semmi bajuk nem lett. Neki akartam rontani de nem sikerült.
-Még egyet lekeverjek?! - kérdezte azon az undorító mézes-mázos hangján. A két baba elkezdett sírni.
-Hallgattasd el őket!- parancsolta. Felvettem szegénykéket
-Miért tettétek ezt? Miért szakítottatok el minket a családunktól? - te jó ég! Nem kellett zseninek lennem ahhoz, hogy rájöjjek a babák kérdeztek meg telepatikus úton.
-Én nem akartam. Kényszerített! - suttogtam - Nem tudok ellen állni az erejének. Sajnálom!
Aurora megérinti az arcom. Olyan puha és annyira szeretetre méltó. Istenem! Miért vagyok ilyen gyenge?!
-Itt jó lesz! - mondta Kathrine. Tudtam mi következik. Meg kell ölnöm a két csecsemőt és itt kell maradnom amíg meg nem talál a Volturi és ki nem végez. Letettem őket a földre. Annyira nem akartam.
-Nos, én megyek! Maradj itt amíg a Volturi meg nem érkezik! - könyörgöm csak ne mondja ki - ÖLJ!!!

Alice szemszöge:

Bár nem tudom, hogy hogyan de találkoztunk Volterában az otthoni falkával. Amikor megláttam őket annyira megörültem. Végre egy kis segítség!
-Figyeljetek! Segítenetek kell! - Arora nézek, hogy ellenzi- e, de úgy látom rám hagyja a dolgot.
-Miért segítenénk?! - kérdezte Sam - Nem tartozzunk semmivel!
-Könyörgök! Itt gyermek életekről van szó! - könyörgőn néztem Jacobra akinek megenyhült a szíve.
-Milyen gyerekek? - kérdezte.
-A mi gyermekeink! - válaszolta Bella. Jacob felé fordult.
-Te más vagy, mint a többi. - morogja halkan Jake.
-Félvér vagyok! Könyörgöm, ha tudtok segítsetek! - lépett a fiú mellé. A sírástól arca kipirosodott, és az ajka folyamatosan remegett.
-Ezt még el kell döntenünk. - szólalt meg Paul. Olyan halk volt egész végig pedig ő utál minket a legjobban - Egy nyugodt helyen! -tette hozzá. Arora tekintettem.
-Természetesen! - majd intett Heidinek, hogy vezesse az egyik vendég lakosztályba őket.
- Jake! Kérlek! - szólt még utána Bella.
-Nyugodj meg! - ölelte át Edwrad.

Szerelem az utolsó vérig / 11. fejezet

Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam, de az iskola nagyon elfoglal. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :D

A segítség!

Aro szemszöge:

Kathrine sétált felém. Szemei belefúródtak az enyémbe.
-Hogy kerülsz ide? - nem hittem a szememnek. Hisz bejutni a kastélyba többnyire lehetetlen volt, és most hogy megszületek a babák már biztos hogy lehetetlen volt.
-Tudod a bosszú hajtott. Elvette tőlem Edwardot és még fel is csináltatta magát az a ribanc! - suttogta.
-Hogy merészeled! Az én lányomat...........
-Bla,bla,bla! Tojok rád és a szabályaidra! Tudod kicsit edzettem és hát... - elmosolyodott. Abban a pillanatban úgy éreztem mindent teljesítenem kell amit Kathrine mond.
-Nos Aro, először is azt akarom....

Később:
-Aro, kicsim! Ébredj! - élesztgetett Sulpicia.
-Mi történt? - a fejem fájt és nem emlékeztem semmire.
-A babák még mindig nincsenek meg! - mondta szomorúan. Micsoda?
-Nem hallottalak jól. Mik nincsenek meg?
-A babák! Nem emlékszel! Valaki elrabolta őket és megtámadta Bellát!
-Hogy..hogy micsoda? - rögtön felpattantam. Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs! Megfogtam feleségem kezét és kiolvastam mindet amit csak tudni akartam.
-Ez.. ez ..  - nem bírtam összerakni egy értelmes szót se.
-Semmire sem emlékszem. Mikor történt?
-Már több, mint 2 napja. Ja és Fortuna is eltűnt. - felkaptam a fejem. Az a boszorkány!
Őt keressük égen-földön meg a kicsiket. - vizslató szemekkel méregetett.
-Nem örültem meg, csak semmi emlékem sincs az elmúlt 2 napról. - mondjuk ez engem is meglepett.
-Aro! Gyere! - kiáltott Caius. Követtem Caiust a nagyteremig ahol megláttam 4 fiút és 1 lányt.
-Ti meg kik vagytok?

Jacob szemszöge:

Voltera vára felé sétáltunk barátaimmal. Nem is volt olyan rossz ötlet ez a nyaralás csak Lee ne jött volna. Olyan kis nyafka tudd lenni. De rajta kívül minden csodálatos volt! Szép város, nincs baj, nincsenek vámpírok és a legjobb, hogy Cullen mentes az egész hely.
-Fúj! Mi ez a bűz? - nyafogott Lee. Beleszagoltam a levegőbe és megéreztem egy vámpír bűzét. Körbe néztem és egy csuklyás alakot pillantottam meg aki pár pillanatig ránk meredt, majd tovább állt.
-Sam! - morogtam halkan - Ez egy...
-Tudom! Halkan utána. Lehet, hogy van még több is. Amíg nem engedélyezem senki sem változik át! - figyelmeztettet minket.
-Már alig várom, hogy megkergessem egy kicsit! - örömködött Seth. Ez lesz az első vámpírvadászata szóval nem csodálkozom, hogy ennyire örül.
-Nézzétek! Bele ugrott a csatornába. Kövessük! - mondta Sam.Leugrottunk a csatornába és követtük. Olyan halkan mentünk, hogy talán még a vámpír se hallott meg minket. Lassan fényt láttunk az alagút végén. A bűz egyre jobban erősödött és mikor kiértünk a csatornából, már tudtuk, hogy nincs menekvés. 10 vámpír 5 farkas ellen egyszerűen esélytelen volt.
-Gyertek velünk, és akkor talán nem ölünk meg! - mondta egy kislány. Szemeivel szinte ölni lehetett volna. Bevezettek egy nagy terembe ahol több vámpír is volt. Hát ez remek. Sam még mindig nem adta ki a parancsot és ez zavart. Legalább ha meghalunk akkor vigyünk már magunkkal pár dögöt is. Pillanatokon belül megjelent egy szőke és egy barna hajú férfi.
-Ti meg kik vagytok? - kérdezte a barna hajú.
-Mi...... - mielőtt még befejezhette volna Sam egy gyors valami a nyakamba ugrott.
-Jake! Úgy örülök, hogy itt vagytok! - kiáltott fel Alice. Mi van? Ránézem a barna hajú férfire aki szintén ugyan olyan döbbenten nézte Alicet mint én.
-Segítenetek kell! - mondta a pöttöm.

Szerelem az utolsó vérig / 10. fejezet

Vége sajnos már a nyárnak. Sajnos kezdődik az iskola, de megpróbálunk hozni frisset. Most már többet találkozok bétámmal így könnyebben írjuk majd meg a fejiket! :D Bocsánat hogy csak ilyen későn hozom a frisset :( Remélem mindenkinek jól telt a nyara :D Jó olvasást! :D

Itt az idő

Caius szemszöge:

Bella behozta a trónterembe a piciket. Annyira aranyosak voltak hogy még én is rájuk mosolyogtam amikor rám néztek. Pedig egyáltalán nem voltam a legjobb kedvemben. Fortuna még mindig itt volt és kezdtem elérni az idegesség azon fokát aminél elborul az agyam és volt - nincs vámpírt csinálok belőle.
-Nézzétek! Az ott Caius bácsi. -mutatott rám Bella. Bácsi?! Ez azért fájt!
-De jól szemléljétek meg azt a barmot! Nem mindennap látni ekkora ökröt. - jött be Fortuna.
-Fortuna! - szólt rá Bella.
-Semmibaj! - mondtam. Erre mind a ketten elcsodálkoztak és éreztem hogy nem csak ők. - Tudom hogy a gyerekeidet jobban érdekli egy gonosz,vén, boszorka aki mindenkinél rondább. Ilyet ritkán látni. - mosolyodtam el.
-Hát ez gyenge volt. - mondta, majd közelebb jött. Már annyira közel volt hogy szinte..... Hatalmas csattanás és Fortuna nekivágódott az egyik oszlopnak.
-Ha még egyszer megpróbálod nem állok jót magamért!!! - sziszegte kedvesem. Körbe néztem és láttam hogy mindenki szoborként meredt ránk.
-Bocsi, de nem tudom hogy mire.....
-A francokat nem tudod mire célzok! - dörrent a nőre Athena. Majd rám tekintett. - Te meg mi a francért nem vágtad jól pofon?!
-De hisz én...... - Athena leintett majd kiment az ajtón.
-Hmmm... hisztis nőd van. - jelentette ki az a kis.
-Te csak fogd be! - majd kedvesem után mentem.

Aro szemszöge:

Nem hiszem el! Már megint csak a gond van vele.
-Fortuna! - morogtam halkan - Beszédem van veled! - csöndesen követett. Egy olyan folyosóra értünk ahol senki se szokott lenni.
-Mit csinálsz?! - mordultam rá és nekilöktem a falnak.
-Ugyan Aro. Ugye nem bánod hogy ha vissza szeretnék kerülni Caius kegyeibe? - mosolygott sejtelmesen. A gondolatai elhalványultak így semmit sem tudtam kiolvasni a fejéből.
-Ha arra gondolsz hogy vissza csábítod magadhoz akkor tegyél le róla! Ő most boldog azzal akivel van és kész! Ha csak megpróbálod....
-És ha megpróbálom akkor mi lesz?! Talán megölsz? A lányodnak a szavadat adtad. Ha pedig engem fog szeretni akkor már nem tilthatsz el tőle! - most már elegem volt, de ekkor megjelent valaki akire tényleg nem számítottam.
-Hello Aro!

Szerelem az utolsó vérig / 9. fejezet

Bocs hogy ilyen későn hozom. De mivel ma van az egyéves évfordulója a blognak ezért gondoltam rakok fel frisset! Mindenkinek JÓ OLVASÁST kívánok! A komiknak meg ilyenkor is örülünk! :D:D:D

A Családom

Aurora szemszöge:

Mindenki minket nézet. Nagyon idegesítő volt, de reflex szerűen én is vissza mosolyogtam.
-Szia! - köszönt nekem a fiú.
-Szia! Hogy hívnak? - kérdeztem tőle.
-Nem tudom. Nem emlékszem, hogy említette volna valaki a nevemet. - ekkor jöttem rá hogy én sem tudom.
-Sziasztok édes, pici csöppségek! - mosolygott ránk egy hatalmas maci szerű ember. Annyira megijesztett hogy ilyen közel van, hogy elkezdtem bömbölni.
-Emmmett te barom! - mondta egy szőke gyönyörűség majd jó fejbe vágta. A maci megingott és elterült a földön. Erre mind a ketten csak nevettünk.
-Olyan édes vagy Aurora. - vett kézbe a szőke szépség.
-De te is enni való vagy Anthony. - mondta egy manószerű lány. Hirtelen kirohant majd néhány pillanat múlva bevonszoltak egy nőt akit már láttam és ismertem.
-Anya! - kiáltottunk fel mind a ketten. Ő ránk tekintett majd elmosolyodott és átvett engem. Anthonyt egy kedves férfi vette fel. Mire körülnéztem már csak mi négyen voltunk a szobában.
-Szia! - köszöntem neki.
-Olyan édesen gagyog. - mosolygott rám. Várjunk egy icike picikét! Nem érti amit mondok? Ez meg hogy lehet?
-Nem értik ám a felnőttek azt amit mondasz. Ők már másképp beszélnek. - oktatott testvérem.
-Mit gondolnak? - kérdezte anya apát.
-Nem tudom. Nem láttok a fejükbe. Anyátokra ütöttetek. - mosolygott Anthonyra majd rám. Ez remek! Nem érti amit mondok!
-Aurora? Miért duzzogsz? - Anthony nagy gomb szemei rám tapadtak.
-Csak zavar hogy nem hallják amit mondok. - közben vissza tettek minket. Anthony megsimogatta a buksim amitől kicsit jobb kedvem lett.
-Nem szomorkodj! Lesz még időnk beszélni velük. - apa és anya eltűntek majd néhány pillanat múlva belépet két kedves hölgy.
-Aurora kiköpött anyja. - mondta az egyik.
-Anthony meg tiszta apja. - válaszolt a másik. Egymásra néztünk.
-Nem is hasonlítunk rájuk! - háborodtunk fel egyszerre. Ők ránk néztek majd vissza egymásra.
-Hallottad? - nézett ijedten az egyik..
-Mind a kettőnek hallottam a hangját a fejemben.
-Így már hallanak minket! Nagyok vagyunk! - mondta élénken Anthony. Ebből a gyerekből tudós lesz.
-Akkor mit mondjuk nekik? - kérdeztem.
-Szerintem kezdjük egy egyszerű köszönéssel. Ne hogy szív rohamot kapjanak. - felmutatta kis kezét. 1, 2, 3!
-Sziasztok! - mondtuk egyszerre.
-Sziasztok. - szóltak vissza csodálkozva.
-Lenyűgöző! Ezt el kellene mondanunk Bellanak és Edwardnak.
-Mit kéne elmondani nekik Esme? - lépett be egy fekete hajú bácsi.
-Nos azt hogy a babák tudnak beszélni ha akarnak, de csak úgy hogy mind a ketten ugyanazt mondják és csak a fejedbe hallod. - mondta egy szuszra Esme.
-Váó! Na ez már valami! - majd odajött hozzám és megfogta a kezem. Érdekes bácsi.
-Köszönöm Aurora. - mosolygott rám. Hallja azt amit gondolok??
-Igen. Sajnos az apukád nem de én úgy látszik igen.
-Anthonyét is hallod, Aro? - kérdezte a másik nő. Aro elengedett és megfogta Anthony kezét.
-Igen, bár kicsit gyengébben, mint Aurorajét. Talán ha... - megfogta mind a kettőnk kezét..
-Így sokkal jobban lehet érteni mind a kettő gondolatait. - berobbant az ajtó. A manó visszatért egy csomó cuccal és egy fényképezővel.
-Próba! - Aro egy jó nagyot hátra lépet. Mi összenéztünk Anthonyval és tudtuk most nincs menekvés.

pár óra múlva

Na ennyi már elég!!!! Elkezdtünk mind a ketten sírni.
-Szerintem megunták. - mondta Aro akiből ruhatáros lett.
-De még annyi..........
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - ordítottuk el mind a ketten magunkat. Alice megdöbbenve nézett ránk.
-HŰHA! - majd lemosolyodott - Akkor holnap! - te jó ég! Hogy lehet leállítani.
-Nos végre kicsit együtt lehetünk a gyerekeinkkel??! - kérdezte anya.
-Ja persze! Kicsit elragadtattam magam.
-KICSIT? - kérdezte Aro.
-Egy se essen le! - megfogta Aro ruhatár nagypapit és elvonszolta magával. Remélem nem eszi meg .
-Gyere Aurora! Etetés. - végre. Már olyan éhes voltam a sok ruhától. Finom volt a vacsi! Egy hatalmasat ásítottam majd elkerültem egy csodás helyre.

Happy Birthday!!!!!!!!!!

Hát ez is eljött. Egy évesek lettünk. Mindenkinek köszönöm azt, hogy olvastátok és azt is, hogy kommentáltátok a fejezeteket. Mindenkinek még egyszer köszönöm :D
                                                       HAPPY BIRTHDAY EVRYBODY!!!!!!!!!!!!!!

Szerelem az utolsó vérig / 8. fejezet

Sajnálom hogy ennyit késtem. :( Remélem hogy ez a fejezet valamennyire pótolja a késést. És hálásan köszönöm, hogy 41 rendszeres olvasom van. KÖSZÖNÖM! : D Jó olvasást és mindenkinek kellemes vakációt kívánok!

A két apróság

Carlisle szemszöge:

-Bella hamarosan szülni fog. Még egy kis idő és meglesznek a babák. - mondtam.
-Te jó ég! - kiáltott fel Alice. Mire megfordultam már el is tűnt. Edward odatérdelt Bella mellé és megfogta a kezét. Csitítani próbálta, de mintha Bella meg sem hallotta volna.
-Esme, Sulpicia, Caius és Athena kérlek menjetek ki. Túl sokan vagyunk. - szóltam rájuk - Aro! Te segíts nekem! Hozz törülközőket. - azonnal eltűnt, majd néhány másodperc múlva visszatért. Bella egyre rosszabb állapotban volt.
-Carlisle! Segíts! - szólt Edward. Bella szájából ömlött a vér.
-Ki kell venni a gyerekeket, különben Bellaval együtt meghalnak! - szóltam és elővettem a szikét. Óvatosan felvágtam Bella hasát. Először a fiú, majd a lányt szedtem ki. Aro rögtön elvette és megmosta őket. Edwrad szoborként figyelte az egészet.
-Nem lélegeznek! - mondta Aro.
-Próbálj levegőt fújni a tüdőjükbe! - közben Bellara is figyelnem kellett hisz már alig élt.
-Drágám... - Edwrad oda hajolt. Bella súgott valamit a fülébe, majd megállt a szíve.
-Ne! - és megpróbálta újra éleszteni.
-Nem sikerül! - szólt Aro. Odarohantam, hogy segítsek. Én a lányt élesztgettem.
-Lélegzik. - sóhajtotta Aro. A kislány még mindig nem élt. Hallottam Edward kétségbe esett hangját ahogy próbálta élesztgetni Bellat.
-Segíts neki! - mondta Aro és elvette a kislányt. Bellanak még mindig nem dobogott a szíve. Nem volt más választásom.
-Edward harapd meg! - parancsoltam fiamra aki gondolkodás nélkül megtette. Bella sikolya töltötte be ekkor a szobát. Élt! Közben Aro sikerrel járt, és már a kislány is nagyra nyitott szemekkel nézet ránk. Gyönyörű barna szeme volt. Ránéztem a kisfiúra és ő zöld gomb szemekkel tekintett rám. Bella még mindig szenvedett.
-Mi történik vele? - kérdezte aggódva Aro.
-Vámpírrá fog válni. - ránéztem barátomra.
-Kivigyem a babákat? - kérdezte. Bólintottam. Néhány perc múlva követtem barátomat. Alice, Rose, Esme, Sulpicia és a többiek a gyerekkel voltak elfoglalva. Aro inkább egy félreeső helyen üldögélt.
-Nem is tudtam hogy ilyen jó az ön kontrollod. - dicsértem barátomat és leültem mellé.
-Köszönök mindent amit Bellaért és a kicsikért tettél. Ha nem vagy fogalmam sem lett volna mit tegyek. - mondta. Néma csöndbe hallgattuk a többieket.
-Emmett te barom! - egy nagy csattanás. Ez fájhatott.
-Hogy van? - kérdezte egy halk hang.
-Él. - felelte kurtán Aro. Fortuna leült mellém.
-Miért vagy ilyen ellenséges velem? - kérdezte a nő szomorúan.
-Te is tudod hogy nem bízok meg mindenkiben! - vágta rá - Főleg nem benned.
-Mit kéne tennem azért hogy végre bízzatok bennem?! - Fortuna hangja szinte már könyörgő volt.
-Majd ha eljön az idő bizonyíthatsz. - morogta.
-Hogy hívják a babákat? - ez jó kérdés. Még nekem se mondták el mi a nevük. Kinyílt az ajtó és kilépet rajta Bella és Edward.
-Auróra és Anthony. - felelte meg a kérdést Bella.
-Bella!!! - támadta le Alice és Jane. Bella megingott és mind a hárman a földre zuhantak. Félix, Emmett és Demetri futva közeledtek Bella felé.
-Meg ne próbáljátok! - figyelmeztette őket Aro - Ha Bellanak valami baja esik, akkor lesz ne múlass! - erre mind a hárman lefékeztek.
-Gyere drágám, nézd meg a kicsiket. - segítette föl Edward.
-Igen! Gyere! - Jane és Alice megfogta a két karját és bevonszolták a kicsikhez.

Díj! :D:D:D

Köszönöm ezt a díjat Virágnak!
3 dolog rólam:
-Szeretek zenét hallgatni.
-Szeretek mesebeli lényekről olvasni és filmet nézni.
-Szeretek gitározni.

A díjat küldöm az összes olvasómnak! :D  Mindenki megérdemli! 

Szerelem az utolsó vérig / 7. fejezet

Holnapra valami naggyal készülünk csak is azért mert jön a nyuszi, de remélem ez is tetszeni fog. Előre is Kellemes Ünnepeket a lányoknak kevés szódát a fiúknak sok piros vagy csoki tojást kívánok! :D Jó olvasást!

Athena szemszöge:

-Borzalmas ez a nőszemély! Nem hiszem el hogy te képes voltál elvenni ezt a bányarémet! - Caius csak feküdt az ágyon és mintha láttam volna hogy szemei a villámokat szórja. Nem is csodálkozom. Oda bújtam férjemhez aki rám nézett, de se egy csintalan mosoly se egy kedves nézés. Mindenki ezt az álarcot szokta látni, de csak én tudom, hogy milyen is ő valójában. Kedves, aranyos, vicces vámpír kibe én első pillantásra bele is szerettem. Vissza emlékeztem találkozásunkra. Egy közeli erdőben futkorásztam. Semmit se tudtam még a szabályokról így hát szívesen kifeküdtem a napra. Egyszer csak megzörrent a bokor és előlépett egy másik vámpír. Megtámadott, vagyis nem pont azt akarta. Nem bírtam vele, ő erősebb volt nálam. Ekkor megjelent egy szőke is kinek jelenléte elvarázsolt. Egy pillantás alatt leszedte rólam azt a perverszt. Ő megtámadott minket, de lovagom egy szempillantás alatt kivégezte. Elvitt a Volturihoz és mint kiderült ő is egy vezető a három közül. Heteken belül össze is házasodtunk. Hirtelen kinyitottam a szemem és ránéztem férjemre ki aggódó tekintettel figyelt.

-Minden rendben? - hangja újra a régi volt.

-Csak elgondolkodtam. - feleltem. Felkelt és elő vett egy régi könyvet. Annyira szerette azt a könyvet hisz ez volt az egyetlen gyermekkori emléke, és meg is nyugtatta. Egy hősről szólt ki megmenti élete szerelmét és legyőzi a különös akadályokat. Hirtelen berontott Marcus.

-Gyertek! Bella! - majd eltűnt.

-Fortuna! Ha az a nő bántotta én....

-Reméljük hogy semmi ilyen nem történt! - mondtam majd elfutottunk Bella szobájáig. Aro, Sulpicia, Esme, Edward és Carlisle már bent volt. Bella folyamatosan nyögött és jajveszékelt.

-Mi történt? - kérdeztem Esmet.

-Nem tudni. Fortuna volt benn nála és utána mikor bejöttem már így találtam. - mondta aggódva. 

-Ugye nem bántotta őt vagy a kicsiket? 

-Carlisle még nem végzett szóval nem tudni.

-Te jó ég! - szólt Carlisle - Bella................

Szerelem az utolsó vérig / 6. fejezet

Sajnálom hogy nem tudtam hozni tegnap. Remélem tetszeni fog. Léci komizatok :D
Lesz benne csúnya szó! Mindenkinek saját felelősségére!

Nem az én játszmám

Fortuna szemszöge:

A vásárlás remekül sikerült, levéve hogy Aro csúnyán lehordott. Hm, milyen régen nem voltam itt. Vagyis inkább testőrlakban. Caius hálója ezerszer jobb. No de nem baj. A tervemet így is elfogom érni!
-Fortuna! A Mesterék hívatnak, a nagyterembe menj! - hallottam meg kintről Jane hangját. Kiléptem és a lányt félretolva elindultam. Jane persze csak fújtatott, hisz rajtam nem hat a béna kis ereje. Na jó inkább csak elgyengítem. Beléptem és megláttam az ego három nagy fokát: 1. Marcus a kis mocsok  2. Aro a borzasztó 3. Caius a bunkók nagyja
-Hívattatok?! - vettem oda foghegyről.
-Igen! - suttogta Aro és hangjából kicsenget a gyűlölet. Megpillantottam három nőt kik a fiúk mögött álltak.
-Ne már! Ezt nem hiszem el Didyme! Hogy lehettél képes hozzá menni ahhoz a gyökér Marcushoz?! Nála jobb lett volna Ca.... Na jó, ő nem! De biztos valaki más jobb lett volna. - mondtam.
-Jobb ha befogod! Marcus lett a férjem és kész! Neked ki?! Vagy inkább maradtál a kurválkodásnál?! - kelt ki magából. Az utolsón persze mindenki mosolygott.
-Láttam Sulpicia tovább is kibírt. Sajnállak drágám, hogy ilyen rossz az ízlésed. - mondtam. Sulpica nem sértődött meg, sőt nagyon is jól fogadta.
-Köszönöm! Bár a te ízlésed sokkal rosszabb. Nem csak fiú téren hanem az öltözködésedben is. - mosolygott. Nem csak neki tetszett ez a vissza vágás. Most rátekintettem a Caius mögötti lányra.
-Szerencsétlen. Ki vagy te kinek szenvednie kell ezzel a kupac szánalommal? - kérdeztem. Ő kihúzta magát és felemelt hangon válaszolt.
-A nevem Athenodora. És inkább te vagy a kupac szánalom! Nézz magadra! Ki vagy mi vagy?! Mert hogy a vámpírok nevére is szégyent hozol az szent!
-Hú de durva voltál! Az ilyen beszólásokkal felkerülsz addig a szintig, hogy Caius lefeküdjön veled!
-Most vond vissza! - hallottam Caius morgását.
-És mi lesz ha nem?! Bőgni fogsz? - rám rontott, de én egy egyszerű mozdulattal kikerültem.
-Elég! - kiáltotta el magát Aro - Caius ülj vissza! Te meg fogd be a nagy pofád vagy én fogom be! - hűha. Aro megemberesedett. Így már jobban tetszik!
-Miért is hívattál?!
-Amíg itt vagy légy jó és ne beszélj vissza különben mész a pokolra. - mosolygott aranyosan - Nem ölünk még meg! De csak Bella miatt. Meg akar ismerni, de ha nem viselkedsz jól esküszöm nem állunk jót magunkért. - mondta fenyegetően és felvillant a szeme. Ijesztő.
-Ki nem .....
-Azt hiszem te nem! - a nyakamnál fogott Aro. Ezt nem hiszem el. Még erősebb is lett.
-Csak azt nem értem, hogy ha találkoztam Belaval akkor utána miért nem öltök meg?!
-Mert megesketett hogy megkímélem az életed! - mondta, majd elengedett.
-Nos akkor én most meg is nézném a kismamát. - jobbnak láttam lelépni. Ez a játszma el van vesztve.
-Alec! Kérlek bírd ki és vezesd oda Bellahoz! - a fiú kikísért otthagyva a dühöngő Caiust ki Arot korholta azért, hogy miért nem tépett szét.

Szerelem az utólsó vérig / 5.fejezet

Meg is hoztam amit megígértem. Remélem tetszik és léci komizatok :D

Az igenben való reménykedés

Edward szemszöge:

Miután Aróék elmentek én bementem Bellához. Éppen aludt. Esme és Sulpicia voltak benn nála.
-Hogy van? - kérdeztem. Nagyon aggódtam érte. Olyan gyengének, olyan törékenynek tűnt.
-Jelenleg jól van, de ez az állapot bármikor megváltozhat. Mit gondolsz ha nem lenne ilyen rossz a helyzet Aro ide hívott volna titeket? Nem! - nézett rám Sulpicia.
-Kicsit hadd maradjak kettesben vele! Kérlek titeket! Olyan rég nem láttam. - mondtam szomorkásan. Mind a ketten megértettek és kimentek. Oda mentem és megcsókoltam a homlokát. Erre lassan kinyitotta a szemét.
-Hány óra? - kérdezte álmosan. Annyira aranyos volt, mint egy kislány aki most látja először a világot.
-Délután 5 óra. - hirtelen kinyitotta a szemét és fel akart ugrani, de nem ment.
-A franc, elfelejtettem megvenni a babák cuccait! - vissza nyomtam az ágyba.
-Nyugodj meg. Alice már mindent intéz. - mosolyodtam el.
-Akkor jó. Kivel ment?
-Jasper, Rose, Em., Félix, Dem., Jane, Alec, Aro és ha jól tudom még Caiust is elrángatta. - ő is elmosolyodott az utolsó kettőn.
-Apa, Caius és a vásárlás. El sem hiszem. - mondta, majd felnyögött. Annyira fájt neki.
-Kérlek csukd be a szemed. - ő becsukta és én térdre ereszkedtem. Elővettem a zsebemből egy kis dobozt.
-Hozzám jössz feleségül? - kérdeztem. És felé nyújtottam azt a gyűrűt ami anyukámé volt. Arca felragyogott és nyakamba borult.
-Igen! Igen! Igen! Igen! - mondogatta. Én megfogtam kezét és felhúztam rá a gyűrűt.

Bella szemszöge:

-Hozzám jössz feleségül? - kérdezte Edward. A szemem kinyílt és láttam szerelmemet térdre ereszkedve egy gyönyörű gyűrűvel a kezében.
-Igen! Igen! Igen! Igen! - mondtam és a nyakába borultam. Megfogta a kezem és ráhúzta a gyűrűt. Mintha a babák is tudták volna valami jó történt kicsit megrúgtak. Egyszerre megszédültem és minden elsötétült.

Az ágyamban ébredtem. Körbe néztem és láttam hogy mindenki csak engem nézz.
-Edward? - kérdeztem mire rögtön ott termet.
-Semmi baj csak a babák. - mondta és megfogta a kezem.
-Viszont most már ne nagyon ugrálj. Vagyis addig ne míg meg nem születnek. - mondta Carlisle. Közben mindenki kiment kivéve Edwardot és Alicet.
-Kicsit itt mered hagyni velem Edward? - kérdezte Alice. Alig vártam, hogy végre beszéljek vele.
-Igen. - majd kiment. Már csak mi ketten voltunk.
-Nos lesz mit mesélnem. Először is megvettük a bútorokat és hát behoztam pár ruhát is hogy megnézd. Gondoltam az túl sokáig tartana. Ja és ismered Fortunát?
-Halottam már róla, de nem ismerem. - nagyon is ismerős volt.
-Nos most ő is itt van. Pontosan nem tudom, hogy hogyan került ide és honnan ismeritek csak annyit hogy tud rólad és a babákról. - ez furcsa. Senkinek se szóltunk.
-Na de nézd csak meg a ruhákat! - mondta felélénkülve. Míg néztem elmesélte hogy mi történt.

Csak egy kis része a ruháknak:

  Hamarosan jön a kövi! :D Addig is jó pihenést!