Volturi and Cullen love forever/12.fejezet

Kiakasztó beszélgetés

(Bella szemszöge)

Másnap reggel rögtön felhívtam apát és elkezdtem megvalósítani a tervemet.
-Szia apa-szóltam bele a telefonba olyan szomorú hangon ahogyan csak tudtam.
-Szia kicsim .Hogy vagy?
-Én jól köszi.-szipogtam egyet mintha sírnék.
-Mi a baj?
-Semmi-mondtam azon a hangomon amitől mindig meglágyul a szíve.
-Bella.Kicsim ne kínozz.Légy szíves mondd el mi a baj.
-Én csak...Jajj apa én elváltam tőle ahogy kérted de annyira hiányzik.-sírtam.
-Azt hiszem jobb ha anyáddal folytatod a beszélgetést.
-Rendben-mondtam szipogva.
-Szia kicsim.
-Szia anya-szipogtam.
-Te jó ég!Mi a bajod?
-Jajj anya én hallgattam apára de annyira fáj elválni Edwardtól.Nagyon nehéz és úgy hiányzik.-zokogtam.
-Van valami amit el kell mondanom.
-Mi?-kérdeztem szomorúan.
-Arot Caius megvesztegette azzal hogy elmegy kivéve ha nem találsz magadnak egy éven belül valakit akkor az övé vagy.Nagyon sajnálom azt hiszem így nyugodtan fiúzz ha tudsz.
-Tessék?Ez ugye  most csak egy vicc?-és tényleg kitört belőlem a zokogás.
-Sajnálom de nem.
-Istenem ezt hogy tehette? És te hogyan hagyhattad?-kérdeztem a könnyek csak úgy záporoztak a szememből.
-Amikor megtudtam én sem repestem az örömtől le is kevertem egyet apádnak.De Caiust már nem tudtuk megállítani.
-Miért én?Miért pont én kellek neki?
-Mert egy bunkó tahó azért.-Hirtelen rájöttem és még jobban elkezdtem sírni.
-Kicsim nyugodj meg.Hisz neked már van valakid.Ne rágd magad ezen majd én beszélek Caiussal.
-Nem, anya hát nem érted?-kérdeztem zokogva.
-Sajnálom de nem.
-Caius azért akar engem mert fél vér vagyok.Azt hiszi én tudnék-elcsuklott a hangom és nem tudtam folytatni.
-Úristen!
-Rájöttél?
-Nem ezt nem hagyom!
-Anya én ezt nem akarom-zokogtam.
-Nyugodj meg Bella!Rám hallgatni fog.Az az átkozott.Nem hagyom hogy csak úgy kihasználjon.
-Mi lesz hogyha nem hallgat rád?Akkor mi lesz?
-Akkor még mindig van neked Edward és mivel 1 éven belül találtad így Caius kussolhat.
-Anya én nagyon félek mi van ha megtalálja a módját?
-Nem hagyjuk.Marcusék biztos mellénk állnak.Vagy ha az nem segít akkor apád megválik az öccsétől.
-És ezt apa is így látja?
-Remélem, de tudok hatni rá.
-Rendben-kezdtem megnyugodni.
-Akkor szia anya.
-Szia kicsim.
-Puszilom apát.
-Átadom.-majd letette.Belőlem pedig újra kitört a zokogás.Hirtelen hideg karokat éreztem magam köré fonódni.Odabújtam Edwardhoz.Ő pedig rákérdezett.
-Mit akar tőled Caius?Te mit tudnál?
-Azt amit Athenodora nem tud megadni neki-sírtam mellkasába.
-És mi az?
-Örökös...

Volturi and Cullen love forever/11.fejezet

Reméljük tetszik. A komikat meg várjuk.:):):)

 A Bál

(Bella szemszöge)

Miután letettem a telefont szerelmem felé fordultam aki  aggódó tekintettel mért végig.
-Mit mondott az apád amitől ennyire kiakadtál?-kérdezte lágyan és átölelt.
-Mintha nem hallottad volna.-morogtam és hozzá simultam jelezve hogy eszem ágában sincsen elválni tőle.-Nem fogok örökre apa parancsaitól függeni!-jelentettem ki.
-Nos ennek örülök mert ez azt jelenti hogy a randi  még mindig áll.-mosolygott le rám.
-Pontosan hova is megyünk?-kérdeztem.
-Ez maradjon az én titkom.-somolygott.
-Bella drágám gyere mielőtt ki hűl az összes palacsinta.-mondta kedvesen Esme.
-Rendben megyek.-Azzal kedvesemmel kézen fogva ki sétáltunk a konyhába.Miután befejeztem az evést (Esme nagy örömére minden palacsintát megettem)Edward megszólalt.
-Na készen állsz?Mehetünk?
-Hát persze.De hova?
-Hát a megbeszélt "randira".-mondta mosolyogva.
-Rendben mehetünk.-mosolyogtam vissza rá.Hirtelen Edward a hátára kapott és már az erdőbe száguldottunk.Egy kis réten lyukadtunk ki ami gyönyörű szép volt.Kerek volt és egy csomó vadvirág volt rajta a nap pedig oda sütött az egész össz hangulata olyan mese szerű volt és csodás.Aztán Edward kilépett a napra és én azt hittem hogy egy angyalt látok bőre a napon úgy szikrázott mintha gyémántból lenne.
-Gyönyörű vagy-csúszott ki a számon. a falba tudtam volna verni a fejemet hogy eszt kimondtam.
-Nem te sokkal szebb vagy nem csillogsz úgy mint én de nekem sokkal jobban tetszik-mosolygott rám csibészesen.Leültünk a fűbe és beszélgettünk.Elmesélte az egész történetét nagyon érdekes volt de az én eszem leragadt az izmos karjainál.Amikor befejezte én is elmeséltem  neki.Minden szavamra figyelt olyan volt mint egy kisgyerek aki az esti meséjét hallgatja.Nagyon aranyos volt..Utána eldőltünk a fűben és csak élveztük egymás társaságát.Majd hirtelen megszólalt.
-Lenne kedved eljönni velem pénteken egy bálba?-kérdezte félve.
-De igen van úgy is régen voltam már bálban.-mosolyogtam rá.
-Rendben.Szuper.-Mikor haza mentünk Alice felajánlotta hogy megvarrja a ruhámat én pedig ráhagytam.Ez az öt nap gyorsan eltelt aztán elkövetkezett a bál napja.Nagyon izgultam.Vajon tetszeni fogok Edwardnak?Alice éppen a hajamat csinálta kaptam tőle egy fülbevalót is éppen erre az alkalomra.De mást nem ezen meg is lepődtem de nem firtattam.Inkább elgondolkodtam azon hogy hogyan győzhetném meg apát.Aztán Alice megszólalt.
-Na hogy tetszik?-kérdezte pattogva belenéztem a tükörbe és egy tündér nézett vissza rám.Hajam elegáns kontyba volt fogva sminkem szolid volt vissza fogott.
-Alice ez gyönyörű!
-Köszi na menjünk mert a fiúk már várnak ránk.-mikor lementünk a srácok tényleg vártak ránk.Edward jól végig mért a ruhám tényleg gyönyörű volt.Kék volt háta kivágott hasán is egy darabon csak gyöngyök voltak és egyszerűen csodás volt.Láttam ahogyan a szemei befeketednek ahogy belenézett a szemembe.Amikor leértünk Edward valamit a nyakamba tett mikor jobban megnéztem láttam hogy egy gyönyörű kék égköves ezüst nyaklánc volt.Szembe fordultam vele és megcsókoltam.
-Köszönöm-suttogtam.Majd újra megcsókoltuk egymást.
-Na menjünk már!Itt akartok megöregedni?-pattogott Alice.
-Nem, menjünk-mondta Edward átkarolt és elindultunk.Mikor oda értünk elámultam a terem olyan volt mintha havas lenne egyszerűen gyönyörű volt.
-Táncoljunk-pattogott Alice Jasper körül.
-Rendben megyek-mosolygott.Emmett és Rosalie is elmentek táncolni.
-Megtisztelnél azzal hogy táncolsz velem?
-Igen-válaszoltam.Azzal már a parketten pörögtünk.Miután haza mentünk rögtön lefürödtem és bedőltem az ágyamba és elaludtam.
                                                                        Bella cuccai:

Volturi and Cullen love forever/10. fejezet

Itt a kövi feji.Remélem tetszik majd és sok szeretettel várjuk a komikat XD
Sakk-matt


Aro szemszöge:

A trón terembe ücsörögtem, és azon gondolkodtam, hogy lehetne kibújnom Caiusal kötött egyezségünk alól. Épp nyílt az ajtó, és az "emlegetett" szamár lépett be rajta.
-Jó reggelt Aro. - köszönt, majd leült mellém.
-Jó reggelt Caius. Épp veled akartam beszélni. Tudod az egyezségről. - mondtam komolyan.
-Nos. Mi van? - kérdezte a leggorombább alakját fölvéve - Talán meggondoltad magad.
-Nos, valamennyire. Miért kell így zsarolnod? Neked ott van Athéna! Mi értelme...
-Ahhoz semmi közöd! - csattant föl. Na ennyit a nyugodt megbeszélésről.
-Dehogy is nincs! - most már dühös voltam, ami nem szokványos nálam.
-Tedd inkább a dolgod, és ne kérdez többet, vagy már pakolunk is. - ne azt ne!
-De...
-Semmi de! Azt csináld amit mondok, és ne engedj senkit a közelébe! - fenyegetett.
A düh elöntött. A kisöcsém fenyeget. Felálltam, hogy behúzzak neki, de bejött Marcus is, így nem folytathatjuk a vitánkat. Nem érdekel mit gondolhattak rólam, kiviharoztam onnan.
-Mivel dühösíted fel már megint? - kérdezte Marcus Caiust. Ki kell vernem őket a fejemből. Beviharoztam a szobámba, hol kedvesem éppen olvasott. Csodálkozó szemekkel nézett. Fogtam magam, és leültem az asztalom mögé. Miért kapok ilyen nehezen kezelhető gondokat?! Miért nem lehetnék én is boldog?! Miért?!
"Mi a baj drágám? Most vettem észre, hogy Sulpicia átkarol. Megfordultam, és apró csókot leheltem ajkára.
-Semmi. - hazudtam. Úgy tett, mint ha hinne nekem, bár gondolataiban nem erről árulkodtak. A gondolatai közül egy mobilt láttam, és, hogy Bella hív. Tényleg! Bella nem is szólt, hogy van.
-Várj. Felhívom a kiskirály lányt. - mondtam. Drágám aggódó szemei elárulták, hogy nagyon aggódik Belláért.
Egy csörrenés, kettő, három. Hallottam, hogy fölveszi, és szidtam is le kislányom.

-Isabella Volturi király kisasszony!-mondtam dühösen.
-Nehezére esne néha felhívni aggódó családját? - kérdeztem.

-Én sajnálom apa de olyan jól éreztem magam és csak halogattam és halogattam.Sajnálom. - na ná, hogy halogatta.

-Még hogy nem vagy KISLÁNY! Sulpiciát majdnem a sírba kergetted! - néztem kedvesemre ki már ölemből hallgatta Bellát.

-Én annyira de annyira sajnálom apa.De tudod én már nem vagyok olyan kislány. - feleségem felkuncogott. Néha tényleg nem értem a nőket.

-Még egy ilyen és saját kezűleg rángatlak haza!-fenyegetem meg. Tudtam, hogy ez beválik.
-Ezt nem teheted!
-De igen mert az apád vagyok!
-Ez igazságtalanság!
-Ne replikázz mert most rögtön haza rángatlak!- most már aggodalmat, és mérget hallottam hangjából.

-Ne haragudj apa én csak kiakadtam.
-És rögtön neveletlenül kell beszélned velem?Mit tanulsz te Cullenéktől? - bár gondoltam, hogy Carlisletól semmi rosszat, de a gyerekektől, már féltettem.

-Őket ne keverd bele jó!
-Úgy tudom hogy az az Emmett nevű beszél és gondolkodik undorítóan.Ne tanulj tőle semmit! - szóltam rá. Hát megkedvelte őket. Ennek örülök.

-Ne gúnyold ki őket-kezdett újra ideges lenni hangja.

-Tényleg mi van velük?
-Semmi különös.Miért kérded?
-És veled?
-Velem sincsen. Nagyon jól érzem magam.
-Bella borzalmasan hazudsz. - mondtam. Esküszöm, Janel fogom taníttatni.

-Apa én tényleg jól érzem itt magam az egész Cullen család olyan kedves velem.
-Remélem is mert ha nem nagy bajban lesznek!
-Emiatt ne fájjon a fejed.
-Anyád beszélni akar veled. - tereltem a szót másra. Kezdtem újra ideges lenni. Drágám kikapta a mobilt a kezemből, és körbe-körbe kezdett járkálni. Én inkább hátradőltem, és megpróbáltam nem figyelni oda.

-Rendben.
-Szia drágám.
-Szia anya.
-Hogy vagy?Mi van veled?Jól érzed magad?Találtál magadnak valakit?
-Jól.Semmi különös.Igen.És találtam.
-Kit?Kit?Kit?Szép?Jól nevelt?Kedves?Meghívott már randira?
-Nagyon szép.Egy igazi úriember.És pont ma.
Sajnos ezt meghallottam! Hangos morgás tört elő belőlem. Supicia megrémülve nézett rám, majd kinyújtott tenyerembe dobta a telefont. Még ennyit suttogott Bellának: -Egy pillanat-mondta remegő hangon.
-Kibe vagy te szerelmes?! - ordítottam.

-Azt inkább nem mondanám meg.
-Most azonnal válj el tőle! - féltem az egyezség miatt, de inkább Bellát féltettem.

-NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-ordította. A dühöm újra fellángolt, és nem bírtam vissza tartani. Rácsaptam az asztalra mi félbe vállt.

-Ha nem akkor haza jössz!
-Rendben-mondta.
-Hát akkor szia Bella-holnap hívlak.
-Szia apa-mondtam és olyan szomorúság volt hangjában, hogy egy pillanatig megpuhultam. Aro nem! Ne feled egyezség!
-Miért nem engeded, hogy járjon valakivel? - kérdezte drágám. Megint hazudni akartam, de nem ment. Könyörgőn nézet rám. Hogy lehet,ó egy férfi ennyire gyenge?
-Caiusal azzal zsarol, hogy elmennek. Ezért kötöttük egy egyezséget, hogy, ha Bella nem talál 1 év elteltével valakit Caiusé. Mikor bejöttem azzal lettem megbízva, hogy mindenkit tartsak távol Bellától. -  kedvesem megdöbbent, majd oda jött hozzám, és pofon vágott. Először csodálkoztam, majd rájöttem miért. Egy iszonyatos vámpír vagyok. Mint a sakkban én voltam a király ki sakk-mattot kapott. Drágám zokogó arcát
rám hajtotta.
-Kérlek akadályozd meg Caiust. - kérlelt.

Volturi and Cullen love forever/9. fejezet

Ehhez is várjuk ám a sok-sok komit.

Első beszélgetés

(Bella szemszöge)

Reggel arra ébredtem hogy Edward karjaiban vagyok.Ő pedig szorosan körém fonja karjait.
-Jó reggelt Csipkerózsika.Hogy aludtál?-kérdezte mosolyogva Edward.
-Köszi jól aludtam-mosolyogtam rá vissza.-és bocsánatot akarok kérni az esti viselkedésemért.
-Nincsen miért bocsánatot kérned-mondta.
-De hát én itt aludtam nálad biztos lett volna jobb dolgod is mint hogy megvigasztalj.
-Ugyan már ne beszélj butaságokat.Na gyere reggelizni.Biztosan éhes vagy már.Nincs kedved ma csinálni valamit velem?
-Rendben-mondtam és izgatottan mentem vissza a szobámba és közben egy dolog zakatolt az agyamban "Úr isten Edward Cullen randira hívott.Majd felöltöztem egy egyszerű farmert és egy szürke pólót vettem föl egy comvers cipővel és lementem reggelizni.De eszembe jutott egy dolog mert meg éreztem a zsebemben egy dolgot és elszörnyedtem.
Mióta itt vagyok még nem is hívtam fel apát ebből baj lesz és amint kimondtam már csörrent is meg a mobilom.Félve vettem fel és hallottam apa dühös aggódó hangját.
-Isabella Volturi király kisasszony!-mondta dühösen.
-Nehezére esne néha felhívni aggódó családját?
-Én sajnálom apa de olyan jól éreztem magam és csak halogattam és halogattam.Sajnálom.
-Még hogy nem vagy KISLÁNY! Sulpiciát majdnem a sírba kergetted!
-Én annyira de annyira sajnálom apa.De tudod én már nem vagyok olyan kislány.
-Még egy ilyen és saját kezűleg rángatlak haza!-fenyegetett meg nem azt már nem ezt nem engedem.
-Ezt nem teheted!
-De igen mert az apád vagyok!
-Ez igazságtalanság!
-Ne replikázz mert most rögtön haza rángatlak!-nem ér ilyenekkel fenyegetni!
-Ne haragudj apa én csak kiakadtam.
-És rögtön neveletlenül kell beszélned velem?Mit tanulsz te Cullenéktől?
-Őket ne keverd bele jó!
-Úgy tudom hogy az az Emmett nevű beszél és gondolkodik undorítóan.Ne tanulj tőle semmit!
-Ne gúnyold ki őket-kezdtem újra ideges lenni.
-Tényleg mi van velük?-kérdezte és nekem óvatosnak kellett lennem nehogy eláruljam neki Edwardot.
-Semmi különös.Miért kérded?
-És veled?
-Velem sincsen. Nagyon jól érzem magam.
-Bella borzalmasan hazudsz.
-Apa én tényleg jól érzem itt magam az egész Cullen család olyan kedves velem.
-Remélem is mert ha nem nagy bajban lesznek!
-Emiatt ne fájjon a fejed.
-Anyád beszélni akar veled.
-Rendben.
-Szia drágám.
-Szia anya.
-Hogy vagy?Mi van veled?Jól érzed magad?Találtál magadnak valakit?
-Jól.Semmi különös.Igen.És találtam.
-Kit?Kit?Kit?Szép?Jól nevelt?Kedves?Meghívott már randira?
-Nagyon szép.Egy igazi úriember.És pont ma.
-Egy pillanat-mondta remegő hangon. Hangos morgás és újra apa volt a vonalban.
-Kibe vagy te szerelmes?
-Azt inkább nem mondanám meg.
-Most azonnal válj el tőle!
-NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-ordítottam.
-Ha nem akkor haza jössz!-Ezt nem teheti ez zsarolás és különben is nekem kötelességem valakit találni.Miért nem örül neki apa?Nem tudtam de 1 kiderítem 2 egyelőre ráhagyom .
-Rendben-mondtam de egyáltalán nem fogom meg tenni.
-Hát akkor szia Bella-holnap hívlak.
-Szia apa-mondtam és olyan szomorúságot tettem a hangomba hogy tudtam apa nem sokáig fogja bírni.

                                                              Bella ruhái: