Volturi and Cullen love forever / 1. fejezet

Nos meghoztam az 1. fejit. Remélem tetszik majd. Komizatok.

Már megint a féltés

Bella szemszöge

 -Bella, szívem. Gyere már ki a szobádból! Ne akard, hogy apádat ide hívjam!
Már megint kezdődik előröl. Miért nem mehetek sehova! Apa félt, mint a nyavalya, és anya persze a pártját fogja. Utálok királylány lenni! Mert bizony az voltam, nem is akármilyen családból. A hatalmas, és mindent el-
söprő Volturi családból. Ami még királyibbá tesz , hogy nem befogadtak, hanem félvérnek születtem. Bizony apám Aro Volturi ki első látásra beleszeretett anyámba. Viszont akkor még anya ember volt, de ez nem érde-
kelte apámat. Elmondta neki, hogy mi egy kellemes est után mit együtt töltöttek. Anya ettől nem megijedt
volna, hanem jobban oda volt érte. Mikor Aro rájött, hogy teherbe ejtette élete szerelmét, már nem tudott mit
csinálni. Anya nem engedte, hogy bántsanak. Így tehát megszülettem, és apa átváltoztatta anyámat. Bár test-    vérei kiakadtak rá ( főleg Caius), de miután megláttak rögtön elszállt a mérgük. Cseperedtem, és 7 év után fel is nőttem. Így lettem Aro és Sulpicia lánya. Az idők során rájöttünk, hogy semmi mentális dolog nem hat rám. Ez nagyon csúcs volt. Se apa, se Jane ( apám talpnyalója) nem volt képes velem szemben használni az erejét. Épp egy nagy leszúrást kaptam. Sajnos nem csak én, hanem Demetri is. Ő volt a testöröm, és én úgy gondoltam, hogy kicsit lazíthatnánk. Ezt komolyan elbaltáztam. Mikor jelentette Jane, hogy én és Dem. elmentünk szórakozni, majd megütötte a guta apámat. Utánunk eredt, és visszarángatott, mielött elértük volna célunkat. Hú olyan szidást kaptam, de az semmi volt Demetriéhez. Próbáltam menteni, de apám a szobámba küldött, és már két napja ki se dugtam az orrom. Ami kicsit letaglózott, hogy Caius is aggódott értem. Na mindegy. Alényeg, hogy nem mehetek el sehová egy darabig.
-Ha nem nyitod ki én...
-Miért már magánéletem sem lehet! - csattantam föl.
-Ne beszélj ilyen hangon anyáddal! - mondta apám. O, hát ő is itt van.
-Gyere ki, most azonnal! - hallottam apa mennydörgő felszólítását.
-Jól van. - adtam meg magam nem szívesen. Úgyis kérni akartam valamit.
-A trónterembe gyere. Caius látni akar.
- Én meg beszélni veletek. - mondtam kicsit figyelmeztetően.
Fogtam magam, és kiszáguldottam a szobámból. Kicsit mély dekoltázsú fekete felső, és fekete miniszoknya volt rajtam, így száguldottam. A terembe csak apám, anyám, testvérei, és párjaik voltak ott. Mikor beérkeztem láttam, hogy Caius jól megnéz, és Marcus is vigyorogva rám kacsint. Hát igen a szerelem mindig ilyenné tette, de nem bántam, gy olyan cukik voltak Didimével. Athenodora mérgesen nézte férjét, hogy épp hova tekint.
-Nos kicsim beszélj. Mi volt oly fontos?
-Meg szeretném beszélni veletek, hogy hadd menjek el Forksba, és hadd éljek egy darabig Cullenéknél. - kértem őket. Nos, ahogy elnéztem őket nem sokk jóra, számíthattam. Apát a remegés fogta el, Caius felszisszent, anya felmordult, és Marcus arcáról lefagyott a mosoly. Athenodora, és Didimé próbálták megnyugtatni férjeiket. A válasz egyértelmű.