Volturi and Cullen love forever/19. fejezet

Sajnálom hogy ennyit késtem, de kicsit elhalmoztak a tanárok, de inkább ne beszéljünk a suliról.        Jó olvasást!

Múlt, jelen, jövő.

Athenodora szemszöge:

Vajon mi lehet kedvesemmel? Nem szabadott volna elengednem egyedül. Üldözi a Volturi, így hát nagyobb veszélyben van, mint azt hiszi. Ismerem annyira már Arot, hogy tudjam nem könyörül olyan könnyen. Az emlékek képei csak úgy özönlöttek a fejemben. Egy borzalmas hibát követtem el. Még újszülött voltam, és kiszámíthatatlan. Nem mesze Volterától egy vámpír megtámadott, majd ott hagyott az erdőben. Soha se tudtam meg ki volt az. Amikor elmúlt a fájdalom felkeltem, és meglepődve tapasztaltam, mi is történt velem. Kapart a torkom, és a közelben volt néhány ember. Meghallottam szívük lüktetését, és rögtön meg is támadtam őket. Miután végeztem velük, gondoltam elmegyek a legközelibb városba, és ott megpróbálok békésen élni. Ez sajnos csak egy elképzelés volt, mert mikor beértem a városba rögtön elfogott a vér utáni vágy. Szakadt ruhám miatt, mindenki megnézett. Egy ünnepség lehetett, mert mindenki vörös köpenyben járt az utcákon. Nem is értettem miért ünnepelnek, hisz a borús volt az idő, és félő volt, hogy esni fog. Egy sikátorba menekültem, hisz alig bírtam magam visszatartani. Nem messze tőlem két férfi tűnt fel, kik elmélyülten beszélgettek. Ők is vörös köpenyt viseltek. Rám tekintettek, és szívük hangosabban dübörgött. Nem bírtam tovább, és rájuk támadtam. Mielőtt csak az egyikhez is hozzá nyúlhattam volna, két kar vissza rántott. A két ember elfutott, de nem messze két hang felordított, majd elhalt.
-Mi a fenét képzelsz, mit csinálsz?! - kérdezte egy barna hajú férfi. Ő fogta a karjaim. Szemei dühödten villantak rám.
-Én csak meg akartam őket....
-Nem tudod, hogy itt Volterában, a Volturi területén tilos vadászni?! - kérdezte morcosan.
-Már bocs, de egy ki vagy, kettő mit parancsolgatsz, három eresz el különben megbánod! - mondtam, és bokán rúgtam, mire elengedett.
-Vigyük a Mester szeme elé. Ő majd eldönti mi lesz a kislánnyal. - mondta egy másik barna hajú férfi.
-Igazad van Dem., bár nem hiszem, hogy életben hagyják. - mondta, majd elkezdett rángatni egy csatorna fedél felé.
-Eresz el te behemót! - szóltam, de ő még jobban szorított. Egy rövid folyosón vittek , majd végig elértünk egy nagy ajtóhoz. Kinyitotta Dem. nevezetű, és belökdösött a behemót. Esküszöm pofán vágom. 3 trón emelkedett benne 3 vámpír, két barna hajú és a szőke. Te jó ég! De, de csinos, és és vonzó meg minden.
-Mondjátok, miért hoztátok elénk? - kérdezte a középen ülő férfi.
-Megszegte a szabályt! Itt akart vadászni, de sikeresen elkábítottuk a két embert, és megállítottuk őt. - mutatott rám a behemót.
-Egyértelmű, hogy mi a büntetés.....
-De nem szegett szabály Aro. Hisz nem ölte meg őket, meg néz rá. Olyan mint egy újszülött. - védet a szőke.
-Miket besz...
-Hm. Ez nagy! Ezt nézd meg Aro! - mondta a másik barna hajú. Aro nevű megérintette, majd elvette a kezét és gondolkodóba esett.
-Nos ha jó értem, azt szeretnéd, ha kegyelmeznénk ennek a lánynak. Ha nincs ellen vetésed Marcus...
-Nincs! - mondta Marcus - Viszont csatlakoznia kell!
-Nos csatlakozol hozzánk....öh..nos a neved megtudhatnánk?
-Athenodora, de csak Athéna.
-Rendben. Nos akkor...
-Persze. - mondtam és innen kezdődött életem szebbik része. Megtaláltam az én kis szőke hercegemben a szerelmet. Nem sokára össze is házasodtunk. Azóta eltelt jó pár 100 év, és mi még mindig szeretjük egymást.
-Szia, vagyis inkább pápá Athéna! - szólt valaki és sötétség.

Bella szemszöge:

Nem tudom ki rabolt el, de ha megtudom én kinyírom! Már 4 napja ülök itt bezárva és kezdek dühös, éhes, és fáradt lenni. Na ha ezt tudná apám.....
-Helló Édes! - szólt egy férfi. Hátrafordultam, és kivel állt ott? Diego! Rá emlékszem egy csatából. Már akkor is rajongott értem, most meg csak úgy le Édeshez!
-Mi a francot keresek itt, veled?! - kérdeztem, de a veled szó közben szemei megcsillantak.
-Elraboltalak cicuskám! Kathrine kérte.
-Kathrine! Az aki képes volt össze törni Edward szívét! Az a kis ri..........
-Mielőtt befejeznéd közlöm veled, te is ezt tetted velem! Dobtál mert nem voltam elég megfelelő, de most megvagy! Nincs menekvés kedveském! Az enyém vagy!
-Inkább halok meg!
-Ha nem leszel az enyém jobb ha búcsúzol Edifon Nyálaskától! - mondta gonosz vigyorral az arcán. Megakartam támadni de nem ment. Mi a franc?
-Nem tudsz felállni. Tudod meg van igézve. Van egy jó barátunk aki boszi és hát segített. Várj te is ismered. Segítsek feleleveníteni, hogy ki? - mi van? Boszi, és ismerem! Lehetetlen! Vonszolás hangjait hallottam.
-Megjött a cellatársad. Ő rá biztos emlékszel. - mondta, majd megláttam Caiust.
-Carlie! Gyere csak ide! Van még egy fogoly! - mondta Kathrine.

Alice szemszöge:

-Edward! Edward! Hol vagy! - szóltam a szobájába de ott nem volt. 4 napja nincs meg. Hol lehet?
-Nyugodj meg kedvesem. Nem lesz semmi baja. - nyugtatott szerelmem. Igaza van. Ekkor meginogtam, majd BUM bevillant néhány kép. Edward rátalál egy barlangra ahol várják, váltás Bella fogja a kezét,  váltás, és a Volturit láttam egyenesen Aroval az élén. Ide tartottak Bella miatt. Lassan magamhoz tértem.
-Mit láttál? - kérdezte Jasper.
-Edwardot el fogják kapni az erdő mélyén, de előtte megfog jeleni a Volturi. Aro segít megkeresni Bellat.
-Akkor jobb ha fogadjuk őket! Mikor jönnek? - kérdezte Carlisle.
-Pár óra és itt lesznek. De Edwardot nem tudom mikor, hol lesz. Meg kell akadályozni, hogy bajba keveredjen.
-Akkor irány az erdő! - mondta Emmett. Igaza van.
-Indulhatunk? - kérdezte Carlisle mindenkitől.
-Igen! - válaszoltuk egyszerre és már indultunk is.

Díj

                                                          

                                                             Köszönöm a díjat Virág -nak!

3 dolog rólam

Imádok zenét hallgatni(gitározom)

                                                         Szeretem a Twilight Sagat és a Vámpírnaplókat
                                                             Barátaimmal találkozni
                                                         

5 ember akiknek küldöm:

Solya 

KLAUDYA 

Bella19 

Rozy

Reby

Volturi and Cullen love forever/18. fejezet

Komikat szívesen olvasgatnék, és nem tudom, hogy mennyien szeretnének jelentkezni a pályázatra szóval, aki szeretne jelezze. Bármeddig lehet(amíg a verseny tart). Remélem lesznek páran akik írnak.

Baj, bajra halmozódva

Aro szemszöge:

Nem tudom, hogy miért, de kedvem sem volt felkelni. Valahogy nagyobb szívásnak éreztem ezt az életet, mint bármi mást. Csak saját magad hibáztathatod! Miért voltál ekkora egy hatalom mániás, nagyon nagy ökör?! Undorodok már magamtól is. Lassan kinyitottam a szemem.
-Hogy vagy drágám? - kérdezte kedvesem. Őt sem érdemlem meg! Szó szerint egy szörny vagyok!
-Jól. Mi van Bellaval? - feleségem szemeibe néztem és nem láttam mást csak félelmet, és aggodalmat.
-Caius előbb felébredt, mint te. Elment.
-Hogy mi?! Ez ez lehetetlen! Azonnal utána kell menünk! Ha oda ér Bellajékhoz, ki tudja mit csinál vele!
-Már megpróbáltuk, de Demetri nem találja a nyomát. Egyszerűen felszívódott. - zokogta kedvesem.
-Ez nem lehet! - düh elöntött és csak egyre gondoltam. Megtalálni és megölni!
-Bella is felszívódott. Még Cullenék se tudják, hogy hol van. - nem, ez ne..em. Ne! Csak ezt ne! Ha Caius elfogta akkor....
-Nem! - ordítottam - Mond Sulpicia, hogy álmodok. Kérlek mond, hogy ez nem a valóság. - féltem. Először életemben igazán féltem. De nem attól, hogy nekem lesz bajom, hanem, hogy én vagyok a lányom legnagyobb gondokozója.
-Drágám. Nyugodj meg. Kérlek. Már rengetegen rajta vagyunk az ügyön, és mindent megteszünk amit csak lehet. - zokogta a mellkasomba Sulpicia. Istenem! Ez a sok fájdalom, mi belőle árad. Nem bírtam tovább.
-Én is velük...
-Neked még pihened kell! - parancsolta Marcus - Nem tudnál többet tenni! Így se könnyű legalább ne nehezítsd meg azzal, hogy magad rosszabb állapotba sodrod! - soha nem hallottam így beszélni Marcust.
-Amint megtaláljuk, vagy egy pici nyomunk is lesz szólunk, de addig még pihenj. Létszíves.
-Rendben. De hamarosan én is ott leszek és segítek. Max. egy napra tarthatsz vissza. Ezt ne feled!

Caius szemszöge:

Menekülnöm kell. Jó hogy kedvesem már elbújt. Remélem nem találnak rá. Ha őt elveszíteném, azt nem bírnám túlélni. Ő a mindenem, és érte teszek mindent. Nincs szívem bántani Bellat, és most már kedvesem is lebeszélt róla. De Aro nem fog egyhamar megbocsájtani. Tudom, hogy most teljes szívéből gyűlöl. Érthető. Vajon ezt most, hogy fogom rendbe hozni? Megreccsent az egyik faág. Valaki követ. Hátra fordultam megnézni ki az. Athena?
-Te meg, hogy kerülsz ide? Hisz téged elrejtettelek a faházba, és megígérted, hogy nem jössz utánam.
-Tudom, de féltettelek. - mondta, majd hozzám rohant. Nem lehetek rá mérges. Túlságosan szeretem, és kész. Egy csókot akartam adni neki, mikor hirtelen behúzott egyet. Neki repültem egy sziklának, ami ketté is repedt.
-Mi bajod?! - kérdeztem. A szeme gyűlölet fényében csillogott. Ez nem Athena.
-Itt a vég, Caius! - mondta, majd valaki lefogott hátúról, és minden a homályba veszett.

Kathrine szemszöge:

Amint Edward is elment elöntött a düh. Ez nem lehet igaz! Egy ilyen kis cafkával a Volturiból?! Volturi. Hát persze! Ezt most keményen megbánja, mind a két fél. Enyém lesz Eddi ha addig élek is.
-Diego! Feladat. Kapd le Isabellat, egy barna hajú lány, és félig ember. Bosszút állunk nem csak egy vámpíron. - mondtam, majd letettem. A Volturi is vissza kapja azt amit velem tett. Az emlékek megrohamoztak. Olaszországban voltunk Diegoval egy barátkáéknál. Rendes vámpír család voltak. Viszont az egyik este a ház lángokban állt. Csak mi ketten menekültünk meg. A Volturi kiirtotta őket, csak azért, mert ők nem álltak be hozzájuk még is Volterában laktak. Gyűlölöm, de teljes szívemből őket. Itt a bosszú ideje.