Elnézést kérek, hogy ilyen későn hozom az új fejezetet és azt is hogy ilyen rövid. Remélem azért teszik majd!
Jó olvasást mindenkinek! :D
Remény vagy vég?
Fortuna szemszöge:
Már napok óta nem ettem. Borzalmas volt azt a két nyavalygó kis dögöt fogni akiknek az erejükben vér csörgedezett.
-Meg se próbáld! - parancsolt rám Kathrine. Rám villantotta szemeit és én azonnal úgy álltam, mint egy cövek. Az a rohadt ereje! Ha nem tudna befolyásolni már rég letéptem volna a fejét főleg azért, hogy elraboltatta velem és szegény Aroval a kicsiket. Esküszöm csak kapjam a kezem közé és........
-Csak reménykedj! - mosolygott rám - Ha ennek vége téged kapnak el én pedig lelépek és magammal viszem Edit. A babák meg addigra halottak lesznek! - te kis .....
-Nana! Nem gondolunk csúnyát a mesterünkről. - és lekevert egy pofont. Szegény gyerekek velem együtt repültek neki egy fának. Szerencsére semmi bajuk nem lett. Neki akartam rontani de nem sikerült.
-Még egyet lekeverjek?! - kérdezte azon az undorító mézes-mázos hangján. A két baba elkezdett sírni.
-Hallgattasd el őket!- parancsolta. Felvettem szegénykéket
-Miért tettétek ezt? Miért szakítottatok el minket a családunktól? - te jó ég! Nem kellett zseninek lennem ahhoz, hogy rájöjjek a babák kérdeztek meg telepatikus úton.
-Én nem akartam. Kényszerített! - suttogtam - Nem tudok ellen állni az erejének. Sajnálom!
Aurora megérinti az arcom. Olyan puha és annyira szeretetre méltó. Istenem! Miért vagyok ilyen gyenge?!
-Itt jó lesz! - mondta Kathrine. Tudtam mi következik. Meg kell ölnöm a két csecsemőt és itt kell maradnom amíg meg nem talál a Volturi és ki nem végez. Letettem őket a földre. Annyira nem akartam.
-Nos, én megyek! Maradj itt amíg a Volturi meg nem érkezik! - könyörgöm csak ne mondja ki - ÖLJ!!!
Alice szemszöge:
Bár nem tudom, hogy hogyan de találkoztunk Volterában az otthoni falkával. Amikor megláttam őket annyira megörültem. Végre egy kis segítség!
-Figyeljetek! Segítenetek kell! - Arora nézek, hogy ellenzi- e, de úgy látom rám hagyja a dolgot.
-Miért segítenénk?! - kérdezte Sam - Nem tartozzunk semmivel!
-Könyörgök! Itt gyermek életekről van szó! - könyörgőn néztem Jacobra akinek megenyhült a szíve.
-Milyen gyerekek? - kérdezte.
-A mi gyermekeink! - válaszolta Bella. Jacob felé fordult.
-Te más vagy, mint a többi. - morogja halkan Jake.
-Félvér vagyok! Könyörgöm, ha tudtok segítsetek! - lépett a fiú mellé. A sírástól arca kipirosodott, és az ajka folyamatosan remegett.
-Ezt még el kell döntenünk. - szólalt meg Paul. Olyan halk volt egész végig pedig ő utál minket a legjobban - Egy nyugodt helyen! -tette hozzá. Arora tekintettem.
-Természetesen! - majd intett Heidinek, hogy vezesse az egyik vendég lakosztályba őket.
- Jake! Kérlek! - szólt még utána Bella.
-Nyugodj meg! - ölelte át Edwrad.
