Szerelem az utolsó vérig / 9. fejezet

Bocs hogy ilyen későn hozom. De mivel ma van az egyéves évfordulója a blognak ezért gondoltam rakok fel frisset! Mindenkinek JÓ OLVASÁST kívánok! A komiknak meg ilyenkor is örülünk! :D:D:D

A Családom

Aurora szemszöge:

Mindenki minket nézet. Nagyon idegesítő volt, de reflex szerűen én is vissza mosolyogtam.
-Szia! - köszönt nekem a fiú.
-Szia! Hogy hívnak? - kérdeztem tőle.
-Nem tudom. Nem emlékszem, hogy említette volna valaki a nevemet. - ekkor jöttem rá hogy én sem tudom.
-Sziasztok édes, pici csöppségek! - mosolygott ránk egy hatalmas maci szerű ember. Annyira megijesztett hogy ilyen közel van, hogy elkezdtem bömbölni.
-Emmmett te barom! - mondta egy szőke gyönyörűség majd jó fejbe vágta. A maci megingott és elterült a földön. Erre mind a ketten csak nevettünk.
-Olyan édes vagy Aurora. - vett kézbe a szőke szépség.
-De te is enni való vagy Anthony. - mondta egy manószerű lány. Hirtelen kirohant majd néhány pillanat múlva bevonszoltak egy nőt akit már láttam és ismertem.
-Anya! - kiáltottunk fel mind a ketten. Ő ránk tekintett majd elmosolyodott és átvett engem. Anthonyt egy kedves férfi vette fel. Mire körülnéztem már csak mi négyen voltunk a szobában.
-Szia! - köszöntem neki.
-Olyan édesen gagyog. - mosolygott rám. Várjunk egy icike picikét! Nem érti amit mondok? Ez meg hogy lehet?
-Nem értik ám a felnőttek azt amit mondasz. Ők már másképp beszélnek. - oktatott testvérem.
-Mit gondolnak? - kérdezte anya apát.
-Nem tudom. Nem láttok a fejükbe. Anyátokra ütöttetek. - mosolygott Anthonyra majd rám. Ez remek! Nem érti amit mondok!
-Aurora? Miért duzzogsz? - Anthony nagy gomb szemei rám tapadtak.
-Csak zavar hogy nem hallják amit mondok. - közben vissza tettek minket. Anthony megsimogatta a buksim amitől kicsit jobb kedvem lett.
-Nem szomorkodj! Lesz még időnk beszélni velük. - apa és anya eltűntek majd néhány pillanat múlva belépet két kedves hölgy.
-Aurora kiköpött anyja. - mondta az egyik.
-Anthony meg tiszta apja. - válaszolt a másik. Egymásra néztünk.
-Nem is hasonlítunk rájuk! - háborodtunk fel egyszerre. Ők ránk néztek majd vissza egymásra.
-Hallottad? - nézett ijedten az egyik..
-Mind a kettőnek hallottam a hangját a fejemben.
-Így már hallanak minket! Nagyok vagyunk! - mondta élénken Anthony. Ebből a gyerekből tudós lesz.
-Akkor mit mondjuk nekik? - kérdeztem.
-Szerintem kezdjük egy egyszerű köszönéssel. Ne hogy szív rohamot kapjanak. - felmutatta kis kezét. 1, 2, 3!
-Sziasztok! - mondtuk egyszerre.
-Sziasztok. - szóltak vissza csodálkozva.
-Lenyűgöző! Ezt el kellene mondanunk Bellanak és Edwardnak.
-Mit kéne elmondani nekik Esme? - lépett be egy fekete hajú bácsi.
-Nos azt hogy a babák tudnak beszélni ha akarnak, de csak úgy hogy mind a ketten ugyanazt mondják és csak a fejedbe hallod. - mondta egy szuszra Esme.
-Váó! Na ez már valami! - majd odajött hozzám és megfogta a kezem. Érdekes bácsi.
-Köszönöm Aurora. - mosolygott rám. Hallja azt amit gondolok??
-Igen. Sajnos az apukád nem de én úgy látszik igen.
-Anthonyét is hallod, Aro? - kérdezte a másik nő. Aro elengedett és megfogta Anthony kezét.
-Igen, bár kicsit gyengébben, mint Aurorajét. Talán ha... - megfogta mind a kettőnk kezét..
-Így sokkal jobban lehet érteni mind a kettő gondolatait. - berobbant az ajtó. A manó visszatért egy csomó cuccal és egy fényképezővel.
-Próba! - Aro egy jó nagyot hátra lépet. Mi összenéztünk Anthonyval és tudtuk most nincs menekvés.

pár óra múlva

Na ennyi már elég!!!! Elkezdtünk mind a ketten sírni.
-Szerintem megunták. - mondta Aro akiből ruhatáros lett.
-De még annyi..........
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - ordítottuk el mind a ketten magunkat. Alice megdöbbenve nézett ránk.
-HŰHA! - majd lemosolyodott - Akkor holnap! - te jó ég! Hogy lehet leállítani.
-Nos végre kicsit együtt lehetünk a gyerekeinkkel??! - kérdezte anya.
-Ja persze! Kicsit elragadtattam magam.
-KICSIT? - kérdezte Aro.
-Egy se essen le! - megfogta Aro ruhatár nagypapit és elvonszolta magával. Remélem nem eszi meg .
-Gyere Aurora! Etetés. - végre. Már olyan éhes voltam a sok ruhától. Finom volt a vacsi! Egy hatalmasat ásítottam majd elkerültem egy csodás helyre.

Happy Birthday!!!!!!!!!!

Hát ez is eljött. Egy évesek lettünk. Mindenkinek köszönöm azt, hogy olvastátok és azt is, hogy kommentáltátok a fejezeteket. Mindenkinek még egyszer köszönöm :D
                                                       HAPPY BIRTHDAY EVRYBODY!!!!!!!!!!!!!!