Sajnálom hogy ennyit késtem. :( Remélem hogy ez a fejezet valamennyire pótolja a késést. És hálásan köszönöm, hogy 41 rendszeres olvasom van. KÖSZÖNÖM! : D Jó olvasást és mindenkinek kellemes vakációt kívánok!
A két apróság
Carlisle szemszöge:
-Bella hamarosan szülni fog. Még egy kis idő és meglesznek a babák. - mondtam.
-Te jó ég! - kiáltott fel Alice. Mire megfordultam már el is tűnt. Edward odatérdelt Bella mellé és megfogta a kezét. Csitítani próbálta, de mintha Bella meg sem hallotta volna.
-Esme, Sulpicia, Caius és Athena kérlek menjetek ki. Túl sokan vagyunk. - szóltam rájuk - Aro! Te segíts nekem! Hozz törülközőket. - azonnal eltűnt, majd néhány másodperc múlva visszatért. Bella egyre rosszabb állapotban volt.
-Carlisle! Segíts! - szólt Edward. Bella szájából ömlött a vér.
-Ki kell venni a gyerekeket, különben Bellaval együtt meghalnak! - szóltam és elővettem a szikét. Óvatosan felvágtam Bella hasát. Először a fiú, majd a lányt szedtem ki. Aro rögtön elvette és megmosta őket. Edwrad szoborként figyelte az egészet.
-Nem lélegeznek! - mondta Aro.
-Próbálj levegőt fújni a tüdőjükbe! - közben Bellara is figyelnem kellett hisz már alig élt.
-Drágám... - Edwrad oda hajolt. Bella súgott valamit a fülébe, majd megállt a szíve.
-Ne! - és megpróbálta újra éleszteni.
-Nem sikerül! - szólt Aro. Odarohantam, hogy segítsek. Én a lányt élesztgettem.
-Lélegzik. - sóhajtotta Aro. A kislány még mindig nem élt. Hallottam Edward kétségbe esett hangját ahogy próbálta élesztgetni Bellat.
-Segíts neki! - mondta Aro és elvette a kislányt. Bellanak még mindig nem dobogott a szíve. Nem volt más választásom.
-Edward harapd meg! - parancsoltam fiamra aki gondolkodás nélkül megtette. Bella sikolya töltötte be ekkor a szobát. Élt! Közben Aro sikerrel járt, és már a kislány is nagyra nyitott szemekkel nézet ránk. Gyönyörű barna szeme volt. Ránéztem a kisfiúra és ő zöld gomb szemekkel tekintett rám. Bella még mindig szenvedett.
-Mi történik vele? - kérdezte aggódva Aro.
-Vámpírrá fog válni. - ránéztem barátomra.
-Kivigyem a babákat? - kérdezte. Bólintottam. Néhány perc múlva követtem barátomat. Alice, Rose, Esme, Sulpicia és a többiek a gyerekkel voltak elfoglalva. Aro inkább egy félreeső helyen üldögélt.
-Nem is tudtam hogy ilyen jó az ön kontrollod. - dicsértem barátomat és leültem mellé.
-Köszönök mindent amit Bellaért és a kicsikért tettél. Ha nem vagy fogalmam sem lett volna mit tegyek. - mondta. Néma csöndbe hallgattuk a többieket.
-Emmett te barom! - egy nagy csattanás. Ez fájhatott.
-Hogy van? - kérdezte egy halk hang.
-Él. - felelte kurtán Aro. Fortuna leült mellém.
-Miért vagy ilyen ellenséges velem? - kérdezte a nő szomorúan.
-Te is tudod hogy nem bízok meg mindenkiben! - vágta rá - Főleg nem benned.
-Mit kéne tennem azért hogy végre bízzatok bennem?! - Fortuna hangja szinte már könyörgő volt.
-Majd ha eljön az idő bizonyíthatsz. - morogta.
-Hogy hívják a babákat? - ez jó kérdés. Még nekem se mondták el mi a nevük. Kinyílt az ajtó és kilépet rajta Bella és Edward.
-Auróra és Anthony. - felelte meg a kérdést Bella.
-Bella!!! - támadta le Alice és Jane. Bella megingott és mind a hárman a földre zuhantak. Félix, Emmett és Demetri futva közeledtek Bella felé.
-Meg ne próbáljátok! - figyelmeztette őket Aro - Ha Bellanak valami baja esik, akkor lesz ne múlass! - erre mind a hárman lefékeztek.
-Gyere drágám, nézd meg a kicsiket. - segítette föl Edward.
-Igen! Gyere! - Jane és Alice megfogta a két karját és bevonszolták a kicsikhez.
